Ujság, 1929. február (5. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-01 / 27. szám

Mai számunkban teljesített köztünk Ára 16 fillér Budapest, 1929 péntek, február 1 Ausztriában hétköznap.. _ 30 Groschan vasárnap _____________ _ 40 Groschan Megjelenik vasárnap as ünnep utáni napok kivételével minden nap ÚJSÁG előfizetési Arak Negyedévre________ _ _ 10.80 pengő Egy hóra ....................... _ _ 4.0 penge Ausztriában egy Héra _ _ 8 Schilling Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap.. 16 fillér vasárnap.. .. .. .. .. 32 fillér V. évfolyam, 27. szám SZERKESZTŐSÉG és kiadóhivatal: V. Vilmos csészár-út 34 TELEFON: Automata 207-54, 207-55, 207-56, 207-57 fiókkiadóhivatal ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet körút 43 (Royal NépQI)) Telefonszám: József 316- 28 Megjelentek a Társadalombiztosító Intézeti kinevezések Az államvasút beruházásai írta Fenyő Miksa Az a világos okfejtésű, tudományosan tárgyilagos előadás, melyet Halmady Ödön, a vasúti és hajózási főfelügyelőség főnöke minap tartott a Közgazdasági Társaságban, komoly lépéssel vitte előbbre a vasúti beruházások ügyét. A háború utáni idők restaurációs munkájában az első helyre a vasutak helyreállítását, majd modernizálását tették és azokból a kölcsönökből, melyeket ez országok felvettek, igen komoly összegek mentek vasúti beruházásokra. Nálunk a restaurációs programaiban a vasút nem kapott helyet, minden előbbrevaló volt, mint a közlekedésügy helyreállítása és könnyebb kézzel szanáltak ingadozó vállalatokat, mint a vasutat, melynek szanálására pedig az ország szorult rá. Az még hagyján, hogy a kormányzat programmjában nem jutott hely a vasúti beruházásoknak, de fájdalmasan érintette a gazdasági közvéleményt, hogy a kereskedelmi kormányzat célkitűzéseiben sem sikerült fellelnie a vasút helyreállításának mindennél fontosabb tervét, azt az irányító gondolatot, hogy vasúti közlekeedésnek a modern, ibwhificrity, igényekhez mért fejlesztése nélkül komoly gazdasági koncepció el sem képzelhető s minden termelési és exportprogrammnak meg kell buknia, frázisban marasztaltatnia, ha nem épül fel egy fejlett közlekedésen. Ez a megállapítás nem irányul a mostani kereskedelmi miniszter ellen; elődjétől készen kapta a gondolatot, hogy a magyar államvasutak nem szorulnak fejlesztésre, lebonyolítják a forgalmat mai berendezkedésükkel és ennél többre mai pénztelenségünkben nincs is szükségünk. Hogy a vasút nemcsak forgalmi eszköz, hanem termelési eszköz is, mely azáltal, hogy tökéletesen bonyolítja le a forgalmat, egyúttal a termelést teszi jövedelmezővé, újvonalak révén egész vidékek mezőgazdaságát , emelt értékben, enyhíti a mezőgazdaság kriézisét, enyhíti az ipar krízisét, segít a munkanélküliségen, egy szóval gyümölcsözően old meg olyan problémákat, melyeket ha az állam , nem ezen az utón orvosol, akkor köteles köz-vetlen támogatás útján, tehát a legrosszabb útón megoldani, erre nem gondoltak. Az a körülmény, hogy a Közgazdasági Társaság- ban hivatalos személyiség, a közlekedési hatóság legfőbb embere állt ki a vasúti beruházások dolgában, azt látszik bizonyítani, hogy a kereskedelmi kormány felfogásában örvendetes változás állott be. De szükség volt a kérdés szakszerű feltárására azért is, mert ideje volt, hogy hivatalos helyről jelöljék meg a beruházások irányát és mértékét. Nem kétséges, hogy könnyű szerrel ide lehetne ötszázmillió pengőt ruházni az államvasutak és helyiérdekű vasutak rekonstrukciójába, anélkül, hogy bárki is az országot a pazarlás vádjával illethetné. Elvégre az utolsó nagyszabású beruházást a MÁV vonalaira 1908 ban szavazta meg . A képviselőház, de dacára, hogy az előirányzott összeg 215 millió aranykoronát tett ki, már négy esztendő múlva szakkörökben a MÁV várható katasztrófájáról beszéltek és ötszázmillió aranymárkára tették az összeget, Melyet szükségesnek tartottak ahhoz, hogy így megfelelő vasúti hálózat álljon a magyar termelés szolgálatában. A kormány már-már is szánta magát az újabb nagyarányú invesztíciókra, amikor kitört a háború, ami nemcsak hogy lehetetlenné tette a beruházásokat, de tovább rontotta a vasút helyzetét. Tehát valójában közel húsz esztendő óta vonzolja életét a vasút jelentős beruházások nélkül, a budgetben szűken adagolt pepecsecsek segítségével. Az ötszázmillió pengő tehát nem volna épen luxusberuházás, de tudjuk, hogy a mai pénzügyi viszonyok mellett erre gondolnunk em lehet. Ellenben igenis gondolnunk kell — világlott ki a szakszerű előadásból —, hogy a MÁV felépítményeinek jelentős része el van a harminc esztendőn és az üzem bizonságának komoly veszélyeztetését jelenti. —ROVÁ£ Mi történt tegnap éjfélig? Interpellálás? Ne rösteljék bevallani az ellenzéki urak, hogy az interpellálás csak eszköz volt a célhoz. S ebben az esetben azt kell mondanunk: az eszköz szentesíti a célt. Az interpellációk valóban komolyak voltak, mindegyik egyegy sebre tapintott rá és összességükben megadták a közállapotok képét. Hacsak a kormányt megtáncoltatni és a házszabályok ellen demonstrálni akartak, ilyen eszközökkel nem érték el azt, amit akartak, hanem sokkal többet. S el kell ismernünk, a miniszter urak sem maradtak alul a verekedésben: azzal szerelték le az obstrukciós felvonulást, hogy majdnem minden kérdésre feleltek, amit normális viszonyok mellett nem szoktak megtenni, csak most, visszavágás céljából. Fognak-e a bortörvény következtében több bort eladni? A miniszter sem hiszi, a közönség sem reméli. A törvényt meg kellett hozni, mert a bornak rossen megy, kapjon .............. é r* legalább törvényt. Rendet csinálni a bajban, ebben merül ki minden találékonyságunk. A válsággal küzdők segítséget várnak és kapnak törvényt. Ez is valami, egytörvényt, amely nem fokozza a terheket. ♦ A közigazgatási javaslatnál is érvényesül a Bethlen István gróf megszokott módszere. Amit egészen el akar vetni, arra azt mondja, hogy csak fokonként szabad megvalósítani. Tehát fokozatosan a demokratikus elveket és radikálisan a retrográdokat. A titkos választással kísérletezik, a vagyoncenzusos választást pedig kettős szavazással látja el. A választójog kiterjesztése fokozatos, a választottak számát pedig hirtelen redukálja. A kisgyűlés azért foglalkozik nagyon sokkal, hogy a nagygyűlésre minél kevesebb jusson. Eszünkbe jut a diák, aki azért késett le az iskoláról, mert a síkos után ha egy lépést csőr lett, kettő csúszott hátrafelé. Politikusok álltak a spanyolországi katonai lázadás mögött Eddig három halálos ítélet Madrid, január 31. (Havas ) A rendőrség közleménye szerint tegnap Valenciában letartóztatták Sánchez Miucrera-t, aki a helyőrség kebelében zendülést iparkodott szítani. Társaságában volt Rafael Sevilla, akit szintén letartóztattak. Mindkettőt a valenciai katonai fogházba vitték. A rendőrség közleménye megjegyzi, hogy a letartóztatás rávilágít a mozgalom eredetére. Páris, január 31. La Guerra volt spanyol miniszterelnök Maurával és Romanonez gróffal együtt leghatalmasabb tényezője volt Primo de Rivera előtt a spanyol politikai életnek. Primo de Rivera hatalomrajutása után Franciaországba menekült és ott várta órájának elkövetkezését. Letartóztatásáról a Journal a következő részleteket jelenti: Amikor Guerra hírét vette a dudád reált zendülésnek, fiával együtt Port Vendresben nyomban hajóra szállt, hogy Spanyolországba siessen. Guerra január 29-én este 10 órakor érkezett Valenciába, ahol álnév alatt egy szállóban vett lakást. Másnap reggel automobilon a tzérkaszárnyába ment, itt az udvaron maga köré gyűjtötte a tüzéreket és arra buzdította őket, hogy kövessék Ciudad Reálban fellázadt társaik példáját. Az ezredes, akit nyomban értesítettek, azonnal intézkedett, hogy Guerrát és vele lévő fiát letartóztassák. Mindkettőjüket a város kormányzója elé kísérték, akinek utasítására azután a katonai fogházban helyezték el őket. A Journal szerint Spanyolországban szigorú cenzúrát léptettek életbe. A határokat gondosan ellenőrzik és az útleveleket aprólékos vizsgálatnak vetik alá. A táviróhivatalok csak kivételesen továbbítják a magántáviratokat. Úgy tudják, hogy a mozgalmat Franciaországban tartózkodó emigráns spanyol politikusok szervezték. Leroux, Gamboa, továbbá Albaradi ha itt hamarosan hozzá nem látunk a kicseréléshez. Kétezernyolcszázötvenöt kilométernyi felépítményt kell öt esztendő alatt kicserélni, ha nem akarjuk, hogy a vasút egy szén napon felmondja a szolgálatot; a kicserélés költségei bőven megtérülnek a nagyobb raksúlyú kocsik alkalmazása, a forgalom gyorsabb lebonyolítása, a teherkocsik jobb kihasználása révén. Szükséges azonkívül, hogy teherkocsijainkat folytatólagos fékkel lássuk el, ami nélkül modern vasúti közlekedés el sem képzelhető. Műszaki szempontból elsősorban az üzembiztonság nagyfokú emelése jön tekintetbe, ami minden üzemnél az emberi erő kikapcsolódásával együtt jár, ezen kívül fontos eredmény a menetidőnek pontos, megbízható és gyors fékezés folytán előálló megrövidülése, ami a vonalaknak és vonatoknak jobb kihasználását teszi lehetővé. Az önműködő fékrendszer tekintetében a MÁV tíz esztendő előtt tette meg első előterjesztését és bizonyította be ebben, hogy az egész beruházás költségei tíz esztendő alatt megtérülnek a megtakarításokból; ma még mindig a tervezgetéseknél tartunk. A kocsipark alapos kiegészítésre, modernizálásra szorul. Új személykocsikra van szükség, főleg a nemzetközi viszonylatban; tizenöttonnás teherkocsikra, különleges kocsikra, mint amilyenek a hűtőkocsik, baromfiszállító-, halszállító- és tartánykocsik, sőt néhány nagyobb gépszállítókocsira is. De egy csomó más reformot is igényel a vasút: újszerkezetű mozdonyokat, a fűtés modernizálását, a helyiérdekű vasutakon a motorforgalom fejlesztését, a sínautóbuszforgalom sűrűbbé tételét, motoros hajtányokat, modern vasúti biztosítóberendezéseket, a talpfáknak vastalpakkal vagy vasbetontalpakkal való felcserélését stb., melyek ma már kenyerét-vizét teszik egy modern vasúti közlekedésnek. És ha mindezt megcsinálják, akkor egy körülbelül 150 millió pengős beruházási program új körvonalai bontakoznak ki, egy körülbelül négy esztendeig tartó munkaterv alapján, sis akkor még egy árva fillért sem vettünk fel a budapesti pályaudvarkérdés megoldására és egy kilométer új vasút építését sem állítottunk programoiba. A parlament munka nélkül van, ami javaslat eléje kerül, az ország talpraállása, fejlődése útján nem jelent mérföldkövet. Egy komoly vasúti beruházási programul tárgyalása alkalmas volna arra, hogy lüktető életet vigyen oda és kijegecesedési pontjául szolgáljon egy nagyszabású gazdasági programútnak. kaik vezérek nevét emlegetik. A mozgalom élén, hír szerint, Aguilera tábornok, volt hadügyminiszter állott, aki Ciudad Real városából származik. A tábornokot állítólag letartóztatták. Ciudad Real, január 31. (Havas.) Jurio tábornok, a csendőrség főparancsnoka, aki vizsgálatot indított a zendülők részéről a csendőrségi állomis ellen intézett támadás ügyében, tegnap este már visszautazott Madridba. A helyi katonai parancs-nokságon értekezletet tartottak, amelyen a Madaridból jött tisztek valamennyien résztvettek. A Ut/T zsidók elítélésére haditörvényszéket állítottak fel. A városban teljes a nyugalom. Páris, január 31. (Wolff). Madridi jelentési szerint Ciudad Realban három lisztet, aki résztvel a felkelési mozgalomban, a haditörvényszék halálra ítélt. Egyikük hír szerint megszökött. A király még nem erősítette meg a halálos ítéleteket. Puky alelnök szócsatája a szociáldemokratákkal A képviselőház csütörtöki ülése álmos hangulatban kezdődött, mert a honatyáknak nem volt elég idejük kipihenni a szerdai ülés fáradalmait. Negyedtizenegykor még alig egy-két képviselő unatkozott a folyosóikan, csak a Ház tisztviselői és az újságírók voltak őrhelyeiken. De az álmon indulás után már derültség, idegesség és tárni a kavargáit a képviselőház üléstermében. Háromnegyed tizenegy óra volt, amikor Puky Endre elfoglalta helyét az elnöki székben és néhány perc múlva már harminc-negyven képviselő ült a padokban. Puky Endre alelnök gyanútlanul, az üléskezdések szokott módján megnyitotta az ülést és elmondta tiz előírt formulát: — Következik a tegnapi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. Formalitás ez, ilyenkor valamelyik jegyző három-négy szót morogni szokott, amit senki semm ért meg, azután a Ház munkája halad tovább. Ezúttal azonban szokatlan jelenség jött. Esztergályos János (pécsi), a Ház szociáldemokrata jegyzője, fogta a jegyzőkönyvet s mint aki előadást tart a katedráról, olvasni kezdte. Szórólszóra tagolva, élénken hangsúlyozva, láthatóan nagy élvezettel. A képviselők felkapták a fejüket. Eleinte csodálkoztak, aztán kitört a derült nevetés. Azt hitték, hogy Esztergályos János magánszorgalomból szónokoljael a jegyzőkönyvet, de közben majd megunja, valamit morog és aztán vége lesz. Esztergályos János azonban most máig a szociáldemokraták viharos derültsége közben pontról-pontra szavalta tovább a szöveget. A jobboldalnak nem tetszett a dolog, idegeskedtek, Puky Endre is látható izgalommal ült az elnöki székben. Jó negyedóra hosszat tartott, amíg Esztergályos János a «kelt, mint fent» szóval befejezte a felolvasást és halálos komolysággal snült a helyére. Ebben a pillanatban felugrott Györki Imre (debreceni) és a jegyzőkönyv hitelesítéséhez kért szót. Hozzáfűzteazonban, hogy a házszabályokhoz való hozzászólás címén fel akar szólalni. Puky Endre elnök csak az első jogcímen adta meg a szót, mire Györki kijelentette, hogy a napirend letárgyalása után szól majd a házszabályokhoz. Felszólalását azzal kezdte, hogy nem járul hozzá a jegyzőkönyv hitelesítéséhez, mert a jegyzőkönyvben nincs benne híven, ami tegnap történt és hiányoznak belőle olyan részletek, amik megtörténtek. A jegyzőkönyv szerint az elnök azzal rekesztette be az ülést, hogy a szerdai ülésnap éjjel tizenkét órakor véget ér. — Ez az aktus — mondotta Györki Imre — nem így történt, mert voltak képviselők, akik szólásra jelentkeztek és nem kapták meg a szólás jogát. Az ülésbezárás puccsszerűen történt. Puky Endre elnök gyorsan a csengőhöz kapott. — Ezt a kijelentést — mondotta — visszautasítom! A puccs kifejezés sértő és megalázó!. Kabók Lajos (budapesti): Ami megtörtént, az nincs bent a jegyzőkönyvben, ami pedig benne van, az nem történt meg! Györki Imre most azt kifogásolta, hogy nincs bent a jegyzőkönyvben, hogy az ülés melyik szakában melyik elnök elnökölt. Holott ez fontos, mert az utókor csak így tudhatja meg, melyik elnök követte el a házszabálysértést. Györki Imre felszólalása után Jánossy Gábor (celdömölki) kért szót.— Nagyon helyeslem — mondotta —, hogy a képviselő urak ilyen példaadóan akarják teljesíteni képviselői kötelességüket, de én is itt voltam az ülés végéig és megállapíthatom, hogy a jegyzőkönyv a valóságnak megfelelően adja vissza a megtörtént eseményeket. Azt mégsem lehet jegyzőkönyvbe venni, melyik képviselő mikor tüsszentette el magát .