Ujság, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)
1929-03-01 / 50. szám
Mai sszámtmKbtm . Judapest, 1929 péntek, március 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK egyedévrs 10.SO pengft gy hóra------— ------.— 4.— pengő usztriában egy hóra „ _ S SchllIIng gyes szám ára Budapesten, vidéken 1 pályaudvarokon hétköznap.. 16 fillér isárnap..____....______ .. 32 fillér usztriában hétköznap____30 Grosche vasárnap 40 Groachenegjelenik vasárnap és Ünnep utáni napok kivételével minden nap Ára 16 fillér? V. évfolyam, 50. szám teljesen rádióműsort IdS&lánc . , gyj V-7. Hófúvás miatt megint szünetel a bécsi vasúti forgalom Szabad kritika Régebbi ember meg sem értheti azt agalmi zűrzavart, mely Wolffék mozgodása körül felkavarodott. Egy kormányimogató frakció külföldi lapban ír aormány ellen. Érthetetlen, mert régeben először nem írtak volna külföldi oda, másodszor nem írtak volna a korány ellen a kormány háta mögött mazdlva. Hát aki a kormány mellett van, az se jogosult a szabad kritikára? Kérdek ma és összevesznek rajta. Igen, mondd kormánypárti részen, de szabad kritikkát súgja meg a kormánynak s ne haragja a világ fülébe. Ha súg, akkor szabad ■itika. Ha harsog, akkor támadás. Az a kérdés, igazat ért-e, vagy sem, sik ellenzéki részen, ahol kellemes indaz, ami a kormánynak kellemetlen, igebbi ember ezt is elismeri, de nem érti el, miért fontos, hogy a jogos és igaz ttika után a kritikus ott maradjon, ahol tt. Megesett akkoriban is, hogy korvngpárti hangosan kritizált, de ha látta, egy kritikáját támadásnak tekintik, elvben a kritika jogához ragaszkodott, kár nem varrta magát a kormány nyaka. Lényegesen, sőt menthetetlenül túltrerezve találjuk az analógiát, mégis tágulunk: ilyen kritikus volt Szilágyi Izsó is, Apponyi Albert is, Andrássy mia is. Ezek nem vitatták sem jogukat kritikához, sem kidobhatatlanságukat a rtból, hanem kritizáltak és ellenzékbe vitek. Nem felejthető azonban el, hogy ezek urak a pártban voltak az egész politic irány alapján, mellyel egyetértettek és itizáltak és kiléptek egy-egy kérdésnél, elyben letérést láttak arról az alapról, melyen a kormánnyal közösen álltak, ilyt az elkeseredett suta, ki maradt hadigi politikájához, soha arról, muszáj-elenzékbe menniük, vagy sem. Ma ellenben? Wolffék nem egyes kérésekben más nézetűek a kormánnyal ,onos alapon, hanem végig az egész vödön elítélik a kormányzatot. Rossz gazdsági politika, rossz kormányzati polita, rossz kormányzati erkölcs, az egész indszer túlélte magát... Egyes kérdésről nincs is szó — minden, az egész rssz! S ehhez volna joguk a kormány támoltása mellett? Joguk volna a szerintük össz politika további támogatása? Ez vlna a jog a szabad kritikához, a jogra, hogy az ember maga se törődjék aját kritikájával? Régebbi ember elképzelheti, hogy a tivanhetes alapon álló Andrássy Gyuláék kritizálnivalója akad a kormányvásztási politikáján s ezt megteszi nap-napon csendben s egy szép napon nyíltan, tán kilép. De elképzelhetetlen számára, így Apponyi Albert gróf azt mondja: én, tvanhetes alapon álló politikus, jobbnaktem a negyvennyolcas alapot, ennéló ha a szabad kritika jogán ezt hirdetem, tvanhetes alapon megmaradva. Akinek akkoriban ilyen egészen más fogása volt, az előtt nem merült fel a sbad kritikához való jog kérdése, ham egyszerűen oda ment, ahol vele ____ROVAT. Adókat nem szállíthat le, de kiadásokat csökkenthet a pénzügyminiszter s az is megoldás, sőt jó megoldás, ha ezzel vethet véget az adóemelésnek. A következménye volna, hogy a jövő költségvetés kisebb összeggel javulna, mint a mostani. De nem fog kisebb összeggel javulni, hanem a kiadáscsökkentés abból áll, hogy lesz nagyobb budget, de lett volna még nagyobb, ha a pénzügyminiszter nem lenne olyan kemény legény. A hiba a társadalomban lesz, ha nem tud sem örülni, sem jóllakni attól, hogy lehetett volna roszszabb is. * Meghatva és örvendezve tapasztaljuk Nürnbergben, hogy ahol a magyar kultúra megjelenik, a magyar ügynek nyert pere van. A politika szívesen zsebrerakja ezeket az eredményeket, de nem igen látjuk, hogy fel is használná. A nürnbergi magyar hét nyomán valami szorosabb bensőséget, valami melegebb kapcsolatot várnánk a magyar állam és a német birodalom között, egy lépéssel vagy egy hajszállal, hogy közelebb jutottak volna egymáshoz. Nem látjuk, de nem állítjuk, hogy nem is fogjuk látni. Talán igen. Az eddigi tapasztalatok után éppen csak valószínűbb, hogy nem. ♦ A francia lapok az ő külön trianoni mentalitásuk mellett is hangsúlyozzák, hogy ami a békeszerződésekben a kisebbségek védelmére megadatott, be kell tartani csak úgy, mint a legyőzöttekre terhes pontokat. Nagyon jól esik ezt olvasnunk a Temps-ban s jól esik ezt majd hallanunk Genfben. Azokat a pontokat be kell tartani, mégpedig a népszövetségnek, mert az egész békediktáló világ felel értük, nemcsak az utódállamok. EGYSÉGESPÁRTI HADÜZENET A WOLFF-CSOPORTHEK Pesthy Pál pártelnököt bízták meg a Reichspost-ügy likvidálásával. Hivatalos közlés szerint a Reichspostban megjelent cikk megdöbbenést keltett az egységes pártban . Bethlen István gróf miniszterelnök feltűnően éles hangon nyilatkozott az elnöki tanács ülésén. Megvizsgálják a bácsalmási iskola ügyében mondott interpelláció hátterét A közismert Reichspost-ügyben a pesszimisták kerekedtek felül s teljesen háttérbe szorították azokat, akik a kormánypárt és a kereszténypárt között támadt kontroverzió gyors és békés elintézését jósolták. Erre a hangulatváltozásra éppen elég bizonyíték az, ami az egységes párt elnöki tanácsának csütörtöki ülésén történt. Olyan határozat született, amelytől a benfentesek komoly fejleményeket várnak és azt sem tartják kizártnak, hogy a kereszténypárt kettéválik. Körülbelül húsz képviselőből áll az egységes párt elnöki tanácsa s a csütörtöki ülésen a tanács tagjai szinte az utolsó szálig megjelentek. Ott volt Bethlen István gróf miniszterelnök is Vass József, Scitovszky Béla és Zsitvay Tibor miniszterekkel együtt. Félórával előbb kezdték meg az ülést, mint ahogyan eredetileg tervezték, nyilván azért, hogy elég idejük legyen a kérdés megvitatására. Ki építsen iskolát Bácsalmáson? Pesthy Pál pártelnök elsőnek Vojnits Miklós bárót szólította fel szólásra s a bácsalmási képviselő — értesülésünk szerint — rendkívül tanulságos adatokat sorolt fel egy interpelláció hátteréről és kulisszatitkairól .Arról az interpellációról van szó, amelyet ugyanaz a kereszténypárti képviselő mondott el legutóbb a képviselőházban a bácsalmási állami polgári iskola építésével kapcsolatosan, aki azóta erős kritikát mondott a kormányzati rendszerről a Reichspost-ban megjelent cikkében. Vojnits Miklós báró kifogásolta, hogy ez a kereszténypárti képviselő beleavatkozott kerületének ügyeibe s lojális cselekedetét azzal tetézte, hogy interpellációt intézett a kultuszminiszterhez a képviselőházban. A bácsalmási képviselő elmondotta az elnöki tanács ülésén, hogy a szóban levő isiskolaépítési ügyben elvi kérdésen van a hangsúly: az egységes párt helyesli a kultuszminiszternek azt az elhatározását, hogy állami polgári iskola épüljön Bácsalmáson, ezzel szemben az interpelláló kereszténypárti képviselő amellett kardoskodott és kardoskodik, hogy Bácsalmás felekezeti iskolát kapjon. Mint mondotta, ennek az elvi kérdésnek az eldöntésétől függ, ki legyen illetékes az építési munkálatok kiadására, illetve annak elbírálására, ki kapja meg az iskolaépítési munkálatokat. Vojnits Miklós báró ennek kapcsán bizonyos adatokat jelentett be az elnöki tanácsnak, amely elhatározta, hogy felkéri a kormányt a megfelelő intézkedések megtételére. Miután az elnöki tanács tagjai titoktartást fogadtak, egyikük sem nyilatkozott a nyilvánosság számára arról, vajjon a kormány ebben az ügyben milyen „megfelelő intézkedéseket" fog tenni. Egyelőre csak annyi kívánkozik a nyilvánosság elé, hogy szabályszerű vizsgálat indul meg s a kormány azután ennek a vizsgálatnak eredményéhez mérten teszi meg a további lépéseket. Egyébként ez a kérdés nem először szerepelt ezúttal a kormánypárt elnöki tanácsa előtt, mert a múlt csütörtöki ülésen is hosszasan foglalkoztak a bácsalmási iskolaüggyel. Az a körülmény, hogy a kérdés ismét napirendre került, világos bizonyítéka annak, hogy a kormánypárt erősen tartja kezében az ütőkártyát és nem vezeti túlságos békülékenység azzal a képviselővel szemben, aki a Reichspostban megjelent cikkével alaposan megzavarta a kormánypárt nyugalmát. A Reichspost-ügy A bácsalmási vonatkozású előcsatározás után napirendre került a Reichspost-ban megjelent cikk ügye. Hajós Kálmán tette szóvá s azután nyomban Bethlen István gróf miniszterelnök nyilatkozott. Információnk szerint a miniszterelnök szokatlanul éles hangon mondatta el kritikáját a a 1övő között kijelentette, hogy a kormány nem tr meg olyan akciókat, amilyenekre a kormányt támogató kereszténypárt egyes tagjai vállalkoztak. A miniszterelnök arra az álláspontra helyezkedett felszólalásában, hogy meg kell várni, miként intézi el az ügyet a kereszténypárt s azután kerül majd sor arra, hogy az egységes párt érdemleges határozatot hozzon. Vass József népjóléti miniszter, mint a kereszténypárt kabinetbeli képviselője is felszólalt az elnöki tanács ülésén és kifejtette azt a felfogását, hogy a Reichspost cikkírójának cselekedete izolált jelenség a kereszténypártban. Hangsúlyozta hogy a kérdéses cikk érvei, hangja és célzata nem egyeznek meg a kereszténypárt összességének felfogásával. Az elnöki tanács több tagja is élt szólásjogával s többen különösen az ellen kiáltottak vétót, hogy a kereszténypárt tagjai abban a Reichspostban támadják a magyar kormányt, amelyik annak idején tűzön-vizen keresztül hirdette Ferenc Ferdinánd akkori trónörökös politikáját. A felszólalók arra is rámutattak, hogy a kifogásolt cikket nem lehet a cikkíró egyéni akciójának tekinteni: véleményük szerint itt szervezett mozgalomról van szó s éppen ezért az egységes pártnak itt komolyan sarkára kell állania Minden felszólaló azt az álláspontot képviselte, hogy az egységes párt nem elégedhetik meg a cikkíró magyarázkodásával és azzal a beállítással, mintha a cikk eredeti magyar szövegét a német fordítás élvezte volna ki a magyar kormányzati politika ellen. Az elnöki tanács közel másfélórai vita után azt a határozatot hozta, hogy megdöbbentőnek minősíti a Reichspostban megjelent cikket. Egyúttal megbízta Pesthy Pál pártelnököt, hogy likvidálja a kérdést Pesthy Pál pártelnök az elnöki tanács ülése után kijelentette a hírlapírók előtt, hogy már pénteken érintkezésbe lép a kereszténypárt vezetőségével. Értesülésünk szerint valószínűen Ernst Sándorral fog tárgyalni, mert Zichy János gróf, a kereszténypárt elnöke még mindig ágyban fekvő beteg. Pesthy Pál két kérdést fog intézni a kereszténypárt vezetőségéhez: egyrészt arra kér választ, azonosítja-e magát a párt a Reichspostban megjelent cikkel s miután valószínű, hogy erre tagadó választ kap, felteszi majd a másik kérdést, hogy milyen elégtételt ad a kereszténypárt a kormánynak, ha nem azonosítja magát a cikkíróval? Pesthy Pál missziójának elvégzése után azonnal ülésre hívja össze az elnöki tanács tagjait egyetértettek. S a legvadabb Ugron Gábor, vagy Justh Gyula sem követelt a kormánytól függetlenséget, hanem bukást, hogy a helyébe lépjen a maga egészen más elvi politikájával. Ezt pedig igazán csak mint ellenzék követelte a szabad kritika jogán, nem mint kormánytámogató. Ma természetesen, amikor a kormány táborában helye van minden irányzatnak és minden irányzat ellenkezőjének is, az ilyen tiszta és világos megkülönböztetéseknek persze nincs értelmük. Aki ma kormányt akar buktatni, azt a támogatók soraiban akarja elérni.