Ujság, 1929. április (5. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-03 / 74. szám

2 ÚJSÁG SZERDA, 1929 ÁPRILIS 3 MIÉRT NEM MENT FERENC JÓZSEF KIRÁLY RÓMÁBA? Umberto király nem viszonzott bécsi látogatása. Goluchowski külügyminiszter balfogása Azt, hogy Ferenc József király miért nem vi­szonozta Umberto olasz királynak, a most ural­kodó III. Viktor Emánuel király atyjának 1881-iki bécsi látogatását, jóformán mindenki tudja. Érin­tettük nemrégiben mi is, mikor a pápa és Olasz­ország kibéküléséről tudósítottunk. Ferenc József király a pápára való tekintettel mondott le min­denkorra arról, hogy Rómában, a Kri­inálban te­gyen eleget az udvariasság e parancsának, mert a pápa kijelentette, hogy nem fogadja azt az uralkodót, ki Rómában járva, nem a Vatikánban teszi meg első látogatását. A nehézséget nem le­hetett megkerülni azzal, hogy Ferenc József ki­rály ne Rómában, hanem Olaszország más váro­sában viszonozza a látogatást. Németországban most nyilvánosságra jutott források, különösen : Szögyény-Marich László volt berlini nagykövet­nek eddig ismeretlen levelei reávilágítanak arra, hogy mily súlyos következéseket vont maga után ez az elmulasztott látogatás. Nemcsak hogy sze­mélyes elkedvetlenedés támadt miatta a két ud­var között, hanem kiélesítette azokat a politikai ellentéteket is, melyek Ausztria és Olaszország közt amúgy is köztudomásúak voltak, annyira kiélesí­­tette, hogy Berlinben a század elején komolyan aggódtak már a hármas szövetség jövője miatt Akkor, 1902-ben vált esedékessé a hármas szövet­ség megújítása s ugyanakkor készült európai be­mutatkozó látogatásaira ///. Viktor Emánuel ki­rály, ki Umberto király meggyilkolása után 1900-ban foglalta el Olaszország trónját. Az új királynak az a kijelentése, hogy Bécset minden körülmények között elkerüli, annyira kiélesítette a helyzetet, hogy Berlinben a megoldásnak valami oly módját keresték, mellyel reá lehessen bírni Ferenc József ki­rályt, hogy az olasz király látogatásának vi­szonzására Rómába utazzék. Ezekről a fáradozásokról Szögyény-Marich László gróf berlini osztrák-magyar nagykövet 1902 már­cius havában részletesen tájékoztatta Goluchowski gróf akkori közös külügyminisztert s a berlini forrás ezekből az eddig nem ismert jelentésekből állítja össze a bécsi hivatalos körök magatartásá­nak leírását, mely a német tanácsok mellőzésé­vel szerinte csak még jobban hozzájárult Olasz­ország elidegenedéséhez és oka volt annak, hogy Olaszország a világháború idején ellenségesen lé­pett fel a központi hatalmak ellen. Szögyény-Marich gróf jelentéseiből kitűnik az, hogy a bécsi külügyi hivatalnak egy végzetes bal­fogása volt az oka annak, hogy a két udvar oly nehéz helyzetbe keveredett egymással. Az tör­tént, hogy 1881-ben, mikor Umberto király be­mutatkozó látogatásra készült az európai udva­rokhoz, bejelentette, hogy Budapesten óhajtja meg­látogatni Ferenc József királyt. Finom tapintattal akarta i­lyképpen értésére adni Ferenc József királynak, kinek szigorúan kato­likus magatartásával tisztában volt, hogy azzal, hogy nem Bécsb­en, a monarchia diplomáciai székhelyén látogatja meg, lehetővé kívánja szá­mára tenni, hogy ne Rómában viszonozza láto­gatását s igy ne legyen kénytelen ellenilétbe jutni a pápával. A balsors úgy hozta, hogy Erzsébet királynénak Budapestre utazása éppen akkor nehézségbe ütközött volna. Ennek következtében­­ Robilant grófnak, Olaszország akkori bécsi nagy-­­­követének a Ballplatzon azt a nem várt választ , adták, hogy a király Umberto király látogatását nem Budapesten, hanem Bécsben várja.­­ Robilant grófot, ki ismerte az okot, melyért ki­rálya Budapesten akarta megtenni látogatását, ez a válasz annyira meglepte, hogy eleinte azt­­ hitte, félreértés van a dologban s mielőtt elküldte volna jelentését Rómába, még egyszer kérdést tett a bécsi külügyminisztériumban, hogy nem levédés történt-e. Jelentését csak akkor küldte el Rómába, mikor másodszor is kijelentették neki, hogy Ferenc József király Umberto király látogatását ne­m Budapesten, hanem Bécsben várja. Robilant gróf most már meg volt győ­ződve, hogy Ferenc József király, amikor nyo­matékosan ragaszkodik Bécsih­ez, viszontlátoga­tását most már a pápa előrelátható tiltakozása ellenére is Rómában akarja megtenni, így értel­mezte Robilant gróf a bécsi külügyminisztérium válaszát s nagykövetének jelentése alapján Um­berto király Bécsben tette meg látogatását. Mikor aztán elközeledett a viszontlátogatás ideje, Ferenc József király megkérdeztette Robi­lant gróftól, hogy királya hova várja szívesebben látogatását: Monzában-e vagy az olasz őszi had­­gyakorlatokra-e. Robilant kereken megtagadta e kérdés közvetítését s azt mondotta az elcsodál­kozó Kálnoky grófnak, hogy a bécsi látogatást csak Rómában lehet viszonozni és sehol máshol. Minthogy Bécsben sehogysem akartak belenyu­godni Robilant gróf válaszába, a római osztrák­magyar nagykövet utján az ottani külügyi hiva­talhoz fordultak kérdéssel, de ott teljes mérték­ben helyeselték Robilant gróf visszautasító maga­tartását s kijelentették, hogy Ferenc József ki­rály látogatását csakis Rómában fogadhatják és sehol máshol, így aztán végtelenül nehéz helyzet támadt, mert Ferenc József király a pápára való tekin­tettel semmi áron sem volt hajlandó Rómába utazni. Évek múltak, a hármas szövetség már év­tizedek óta állt fenn, anélkül, hogy az uralkodók találkoztak volna s bár egyes hivatalos alkalmak­kor a szabadelvű felfogásáról ismert Rainer kir. herceg képviselte Rómában a bécsi udvart, ez nem ellensúlyozhatta volna azt,­­ hogy Ferenc Ferdinánd kir. herceg hetekig tartózko­dott Nápolyban s nem vett tudomást a római ki­rályi udvarról, „mert nem hozott magával sem frakkot, sem egyenruhát", vagy hogy egyes osztrák miniszterek, meglátogatva a pápát, meg­látogatták az olasz királyt. Umberto király halála után­­a rossz hangulat a két udvar és két diplomácia közt, mint említet­tük, annyira kiélesü­lt, hogy berlini politikai kö­rökben komoly aggodalmak támadtak miatta. Berlinben azt tartották, hogy komoly veszedelem éri a monarchikus elvet, ha Európa legifjabb ki­rálya európai útján szembetűnően elkerüli az európai uralkodóházak doyenját, sőt, mi több,­ tartottak a hármasszövetség megrendülésétől is. Mert elvégre mindenki azt fogja kérdeni, hogy micsoda különös egy szövetség az, melynek alá­írói kerülik az egymással való minden személyes érintkezést, holott ugyanakkor a francia köztár­saság elnökével is folyik a tárgyalás az olasz ki­rály látogatását illetőleg. Már pedig ha megrendül a hármasszövetség, veszély fenyegeti az európai békét is.­­Vilmos császár tehát javaslatot tett Bécsben Szögyény-Marich gróf útján. E javaslat értelmé­ben Ferenc József király ily értelmű táviratot kül­dött volna Viktor Emánuel királynak: „öreg ember vagyok és halálom előtt szeret­ném meglátogatni Rómában régi szövetsége­sem és barátom sírját és koszorút szeretnék­­ tenni koporsójára." A német politikai körökben azt tartották, hogy ily kegyeletes céllal egybekötött látogatást egész Róma kitörő örömmel fogadna s hogy a pápa sem érezhetné sértve magát, ha Ferenc József király imádkozik Umberto király sírjánál és koszorút tenne koporsójára. Mikor aztán Ferenc József és az olasz király már a Pantheonban volta­k, ahova a Kvirinált nem érintve mennének, Ferenc József király onnan egyenesen a Vatikánba mehetne és csak azután látogatná meg a Kvi­inált. A dolgot kétségtelenül lehet így rendezni, bizonyára az olasz király is lehetővé fogja tenni. Akkor aztán a pápáé lesz az első látogatás, de nem sebzi semmi a ró­maiak önérzetét sem, mert Magyarország és Ausztria uralkodójának első tiszteletadása egy olasz királynak szólt. Szögyény-Marich, így szól a berlini jelentés, úgy személyes, mint politikai okokból is a leg­melegebben ajánlotta Bécsben a megoldásnak ezt a módját, bár tisztában volt vele, hogy a Hof­­burgban oly erős ellenáramlatokkal kell szá­mot vetni, melyeknek ellenállni az öreg király alig lesz képes. S úgy is történt. Ferenc József király megköszönte a baráti német tanácsot, de nem fogadta meg. Rendkívül véres harcok Kínában Feng-Yu-Hsiang a nacionalisták mellé állt . A lázadás azért tört ki, mert a kormány pénzügyileg is egyesíteni akarta Kínát London, április 2. (Havas.) Cse-Fuból ér­kező híradás szerint Ning-Hai-Cseu mellett nagy harcok folynak az északi csapatok és a nacionalista csapatok között. A nacionalisták súlyos csapást mértek az ellenségre, amely a harcban kétezer halottat vesztett. Csang­­csungcsang tábornok most Cselu felé vonul. A város lakossága tömegesen menekül. Paris, április 2. Az Indopacifique ügynök­ség pekingi jelentése szerint Feng-Ju-Hsiang mielőtt Csiang-Kaj-Sek pártjára állott, három millió dollárt kapott, valamint azt az ígéretet, hogy az övé lesz Ilupeh tartomány. A nankingi csapatok megszállva tartják az Anhuei- Kiangszi és Kakién közötti hosszú arcvonalat. Feng-Ju-Hsiang csapatai benyomultak Ilonán felől és megszállták a Peking és Hankau kö­zötti vasúti vonalat egészen Ilupeh határáig. Az Intransigeant kínai tudósítója szerint az újabb polgárháború azért lángolt fel Kíná­ban, mert a nacionalista kormány megkísé­relte az ország katonai egyesítése után a pénz­ügyi­ egyesítést is végrehajtani. A nankingi kormány elhatározta ugyanis, hogy az adókat a provinciákban ezután nem a helyi hivata­lok útján szedeti be, hanem központi szerve­zet segítségével. Az eredmény az lett, hogy 18 tartomány közül csak három fizette be az adót. Emellett ez a központi intézkedés nagy­ban sértette a vidéki, csaknem diktálod ha­talmú kínai oligarchák önérzetét, valamint érdekeit is. Helyreállt a béke Monacóban A fejedelem alkotmányt ad alattvalóinak — Forradalom helyett mélységes hódolat Monaco, április 2. (Havas.) Az uralkodó és a nemzeti tanács volt tagjai között a mi­napi kihallgatás alkalmával megegyezés jött létre az alkotmányra vonatkozó kívánalmak tárgyában. A megegyezéshez képest a község­­tanácsii választásokat június elseje előtt meg­tartják. A nemzeti tanács tagjainak megválasz­tására rövidesen szintén sor kerül. Az alkot­mányt francia jogtudósok szakvéleménye alap­ján — akiket munkájukban monacói szak­emberek is támogatni fognak — a megválto­zott viszonyok szem előtt tartásával átdolgoz­zák. A közjavakat elkülönítik a magánjavak­tól; az állampolgári névjegyzékekbe — s a­ kétes esetek utólagos hatósági elbírálásának fentar­tásával — hivatalból mindenkit felvesznek; vé­gül tanulmányozni fogják annak lehetőségét, hogy monacóiakból és magasrangú hivatalno­kokból álló bizottságot szervezzenek, melynek az lenne a rendeltetése, hogy bonyolultabb kér­désekben tanáccsal szolgáljon a fejedelemnek. A megegyezés a gazdasági kívánalmaikra is ki­terjed. A nemzeti tanács volt tagjai a kihallga­tás után hódolatukról biztosították a fejedel­met. Előrelátható, hogy a megegyezés követ­keztében a fejedelemségben megszűnik az utóbbi hónapok során tapasztalt izgalom, amelyről egyébként egyes külföldi lapok meg­lehetősen túlzott formában adtak hírt a legutóbbi napokban. Husvét két napjára Budapest nagy része a vidékre rándult Megteltek az ünnepnapokon a Balatonvidék szállodái — Hétfőn viharos szél kergette vissza a kirándulókat — Rekordüzlet van a Ligetben — Kedd délelőtt a Svábhegyen havazott Husvét két ünnepnapja évtizedek óta al­­kalmul szolgál arra, hogy a tél dermesztő napjai után az első kirándulást tegyék a fő­város lakói a szabadba. A régi világban hús­vét első napján a fiumei gyorsvonat utolsó álló­helyéig megtelt, mert aki tehette, lelátogatott az Adriára, sütkérezni a tengerpart verő­fényében. Mostanában körülményesebb az uta­zás, de azért mindig akadnak, akik a húsvéti napokra vagy az Adriához, a Semmeringre, vagy a Tátrába ruhannak föl. Az idei húsvét ünnepe a rendesnél korábbi időben köszöntött be, de még abban a pillanatban, amikor élén­ken emlékszik mindenki a szibériai fagyhul­lámok itteni tobzódására. Az idén tehát még inkább vágyakoztak az emberek a szabadba teendő kirándulásokra, mint más esztendők­ben. Ezúttal azonban csak nagyon kevesen szánták rá magukat, hogy külföldre menje­nek, annál többen keresték föl hazai fürdő­helyeinket. Elsősorban Balatonfü­redre igye­keztek a pestiek és már egy-két héttel húsvét előtt előjegyeztettek maguknak szobát. Szom­bat délelőtt már se a szanatóriumban, se a szállodákban nem volt üres férőhely. Buda­pest társaséletének számos jelentős személyi­sége ott volt. Képviselők, bankvezérek, ipar­­vállalatok vezetői találkoztak össze a Balaton­vidék előkelőségeivel. Kedvesebbé tette a fü­redi húsvétot, hogy megjelent két napra ott Simon Böske, az európai leányszépségverseny győztese. Természetes, hogy Miss Európa volt a társaság központja és este a vendéglő jazz­­bandjének zenéjére, aki tehette, táncolt Európa legszebb leányával. A Balaton többi fürdőhelyei közül igen sokan utaztak le Bala­­tonföldvárra, bár ennek igazgatósága csak az utolsó napokon hirdette, hogy egyik szállodá­ját üzembe helyezte. A legkedveltebb bala­toni fürdőhelynek, Siófoknak is bőségesen voltak vendégei ezúttal is, bár a legtöbben azért érkeztek, hogy a nyári szezonra a szál­lodákban és villákban szobákat foglaljanak le maguknak. A húsvételőtti napokon már erősen tava­­szias volt az időjárás. Meleg verőfényes dél­­előttök tették kívánatossá a sétákat. Szomba­ton is ilyen verőfényes nap volt, estére azon­ban lehűlt a levegő, erős szél kerekedett és szinte viharossá fokozódott. Természetesen ez a csúnya szombatest sok embernek elvette a kedvét a kirándulástól, de vasárnap reggel hét óra felé már kisütött a nap és ettől kezdve valóban seregestül indultak a turistaszenve­délynek hódoló emberek a budai hegyek közé. Hűvösvölgyben, Zugligetben, a Svábhegyen, a Normafánál, a Jánoshegyen olyan sűrű em­bertömegek fordultak meg, akár a legmele­gebb nyári ünnepnapokon. Dél felé valóságos autótáborozás volt a kirándulóhelyeken, a sportszerűen turistáskodó emberek pedig húsz-harminc kilométeres túrákat is végeztek. Voltak sokan, akik kétnapos kirándulásra in­dultak és a vasárnapi éjszakát a menedékhá­zakban, a svábhegyi szállodában és szanató­riumban töltötték. Ezeknek bizony keserves volt a csalódásuk, mert vasárnap éjjel zápor kerekedett, amelyet szélvihar váltott föl és majd a fagypontig hűtötte le a levegőt. Húsvét vasárnapján és hétfőjén tengernyi nép tolongott a ligetben is. Az Állatkertnek látogatottsága szinte rekordszerű volt. A li­geti mutatványosok nagyszerű üzletet csinál­tak. A cirkuszok is megnyitottak és előadá­saik zsúfolt házak előtt folytak le. Hétfőn, amikor kedvezőtlenebb volt az idő, mint va­sárnap, a liget látogatottsága még nagyobb volt, mint vasárnap. Akik visszajöttek a budai részekből, ide mentek ki, hogy vala­hogy mégis szórakozással töltsék el húsvét másodnapját. Meteorológiai megállapítás szerint hét­főn reggel másodpercenkint 26 méteres, óránkint tehát 86 km­-es szél viharzott. Dél­előtt megenyhült a szél ereje, délután is tűr­hető volt az időjárás, de éjszaka ismét rosz­­szabbodott a helyzet és az országban min­denütt esőzések voltak. Kedden délelőtt a Jánoshegyen és a Svábhegyen havazott és egy centiméteres hóréteg hullott le. Külföldön is sok helyütt erős szelek voltak. Különösen a Riviéráról és az Adria vidékéről jelentettek erős szeleket. Ennek a csúnya időjárásnak a magyarázata az, hogy egy ciklon, amely fe­lettünk volt, most átvonul rajtunk. Ez a cik­lon az Adriai-tenger vidékéről jött és ha elvo­nul, remény van arra, hogy szebb idő lesz, feltéve, ha újab­b ciklon nem érkezik a he­lyébe. Bécsben havazott és villándott Bécs, április 2. Ma délután Bécsben körül­belül tíz percig tartó havazás volt, villámlással és menydörgéssel. Újabb kísérletek rakétaautóval Adenau, április 2. A Nü­rnburgringben Volk­­hart, az ismert autóversenyző több eredményes kísérletet végzett rakétagépeken. A borús idő ellenére többezer főnyi közönség jelent meg, hogy tanúja legyen a nem mindennapi kísérle­teknek. Volkhart Waldenfels kisasszony és Zan­­ders kíséretében jelent meg. Miután az utolsó előkészületeket megtették, a nézők elől elfedett téren egy rakétakerékpáron végeztek próba­­startot. Délután fél háromkor Volkhart m­ega­­fonon ismertette a közönséggel céljait, majd ko­csijához ment, amely a nézők elől elrejtve a pálya északi külső fordulójában állott. Nagy sis­tergés, ropogás után egyszerre csak egy gőzfelhő lett láthatóvá és 130 kilométeres sebességgel futott ki a fordulóból a vörösszínű kocsi s hatal­mas tűz- és füstfelhőt hagyva maga után, el­­zúgott a tribünök előtt. A kocsiban Volkhart és Waldenfels kisasszony ült. A céltól autó hozta vissza Volkhartot a start helyére, ahonnan ismét megafonon közölte benyomásait. Ezután egy rakétakerékpár startja következett, amely azon­ban csalódást hozott a közönségnek, minthogy a rakétakerékpár csak mintegy háromszáz métert lelt meg. Egyébként azonban ez a kísérlet is sikerültnek mondható. Mindössze öt perc telt el a harmadik starthoz. A még meleg rakétahüve­­lyeket eltávolították a kocsiból s új rakétákat helyeztek el benne. A kocsi most kis emelkedés előtt állott és gyorsasága nem volt olyan nagy, mint az első startnál. A harmadik start alkalmá­val a kocsi a tribün északi végénél állott meg. A két utóbbi kísérlet alkalmával a sebességet nem mérték. A rakéták begyújtása párosával történt. A nézők között sok külföldi is volt.

Next