Ujság, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-01 / 98. szám

Ára 16 fillér R V. évfolyam, 98. sz Budapest, 1929 szerda, május­­ ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyedévre — 10.80 pengi Egy Héra .................................4.— pengi Ausztriában egy Héra — — 5 Schl­ling Egyes szem éra Budapesten, vidéken és pélyaudvarokon hétköznap*. 16 fillér vasárnap.. .. ..................— .. .. 32 fillér Asszíriában hétköznap.. — 30 Groschen vasárnap.. .. .. .. .. .. .. 40 Groschen Megjelenik vasárnap és ünnep utáni napok kivételével minden nap SZERKESZTŐ N., ÉS KIADÓHÍV *TfÖL­ V, Vilmos csái»ír-jA3*V TELEFON: Auton«^K20?-Jb4, 207-55, 207 56, 307-37 FIÓKKI Ají­­Ó­HIVATAL és kölcsönkönyvtár Bud­apest, Erinebut-feBrus 43 (Royal-épfilat) Tolatodmai: Jóslat 318-28 Az államvasutak írta Beck Lajos Az államvasutak dolga heves vita tárgyát képezte a képviselőház pénzügyi bizottságában. A vita tengelyében az a kérdés állott, szabad-e az államvasutaknak jövedelmezőségük érde­kében legfontosabb feladatukat, a közgazda­­sági élet kiszolgálását háttérbe szorítani. Amikor a népszövetségi kölcsönt felvettük és önálló kereskedelmi üzemmé­ alakítottuk át vasutainkat, a vezetőség szívére mindenek­­fölött egy elvet kötöttek, hogy deficitmentes üzleti eredményt produkáljon. Ezt könnyeivel is érhették volna és a befektetett tőke kama­tait üzleti forgalmukban könnyen kihozhatták volna, ha az államra tartozó és megcsonkítá­sunk folytán óriásivá duzzadt nyugdíjkötele­­zett­sí­igeiknek is nem kellett volna eleget ten­niük. Így állott­­szu­lán elő az a lehetetlen álla­pot , hogy egy kereskedelmi alapokra helyezett és üzleti szellemben vezetett vállalkozás erejét messze meghaladó olisig­ót kénytelen viselni. És így került abba a fonák helyzetbe az állam­mal és a gazdasági élettel szemben, hogy amíg egyfelől ezen aránytalan megterhelést viselni kénytelen, addig másfelől megkívánják tőle, hogy ha kell, tarifáinak leszállítása árán is alá­támassza pangó gazdasági életünket. Az államvasutak vezetőségét nem érheti gáncs azért, hogy lehetetlen helyzetében az elébe szabott elsőrendű jeladóinak, a deficit­­mentes gazdálkodásnak igyekszik eleget tenni. Kizárólag a kereskedelmi kormányzat hibája, ha nem mentesíti legnagyobb ü­zemét ezen aránytalan megterheléstől és ezáltal egyene­se­n megakadályozza, hogy közgazdasági hiva­tását sikeresen betölthesse. Parlamentben és sajtóban állandóan iszt halljuk, hogy vasutai­nk tarifapolitikája nem alkalmazkodik gazdasági életünkhöz. És­ jog­gal hangzik fel a vád, hogy amíg mezőgazda­sági és ipari exportunk kiépítését sürgetjük, addig versenyképességünk egyik legfőbb aka­dályát, tarifáink drágaságát nem tudjuk ki­küszöbölni. Igaz, hogy vonalaink rövidsége folytán mi aránylag csekély mértékben tu­dunk díjszabásunk mérséklésével árukivite­lünk segítségére sietni, azonban éppen e vo­nalak rövidsége miatt kellene arra töreked­nünk, hogy azokat a­ legnagyobb mértékben kihasználjuk, így nyugatra irányuló árufor­galmunkban ma a legrövidebb után megy át Magyarországon Csehszlovákia felé s onnan tovább az egész nyugati relációban a magyar áru, úgyhogy a Budapesttől Hamburgig való viszonylatban fizetett 8.93 P-ből a magyar vonalra csak 1.39 P, míg a cseh és német vonalakra 7.54 P esik. Reánk a Hegyeshalmon át vezető útnak kedvező díjtételek mellett való kihasználása sokkal előnyösebb volna. A magyar export érdekében leszállítandó ta­rifák folytán előálló hiányt tranzitóforgal­­m­aink helyesebb kihasználásával is pótolhat­nánk. Sokszor hirdetett mérsékelt tranzitó­­distételeink dacára azt tapasztaljuk, hogy a keleti államokból nyugat felé irányított áru­nak jelentékeny része kerüli el Magyarorszá­got, dacára annak, hogy ez tekintélyes idő­­veszteséggel jár. Ekkor a kolozsvári­ ham­burgi relációban a teheráruforgalom leg­nagyobb részét Csehszlovákián át bonyolítják le, mert dacára annak, hogy ez az útvonal több mint egyharmadával hosszabb a Magyar­­országon keresztül vezető útvonalnál, mégis fuvardíj tekintetében kedvezőbb. A tranzitó­­forgalomban adandó kedvezmények busásan meghoznák kamatjukat a forgalom növekedé­sével. És fel­­tétlenül jövedelemgyarapodást jelentenének a MÁV számára. Ezek azonban mind csaak apró segédeszkö­zei annak a politikának, amelyet e téren kö­­gzetni akarunk. ,a MÁV csak akkor fog sike­resen belekapcsolódni termelésünk és értéke­sítésünk céltudatos politikájába, ha nyugdíj­­terhe­it kölcsön felvételével legalább egy rész­ben áthárítja a jövő nemzedékre is. - —KOVÁ­S­ A kőnyomatos tudósításon keresztül is m­egéreztük a csendes elképedést, mellyel a pénzügyi bizottság tegnapi ülésén fogadták Magyarország földmíves-miniszterének üzleti és gazdasági elveit. Egy erdőt vásárol, melyre szüksége van, azzal a kötelezettséggel, hogy visszaadja, ha kívánják tőle. De reméli, nem kívánják vissza. Egy birtokot aszerint taksál, hogy mibe kerülne, ha újonnan építenék a létesítményeit. Sokmilliós kísérletet végez azon az­ alapon, hogy a szakértők azt mond­ták neki ... Homályosan emlékszünk jó­tanácsra, hogy a gazdák ne adják el búzá­jukat, mitől a gazdák ma is és véglegesen koldulnak. Nagyon tiszteljük a derék minisz­ter urat s szívesen látnók egy ország gaz­dasági tárcája élén, mely nem nyög világ­jelenség alatt, nem élt át háborút, forradal­mat, bolsevizmust. Mindezeknek váltságául egy nem egészen a kor színvonalán álló mi­niszter kitűnő kompromisszum volna, de igan? Ingyen?* A bankelnökön, aki Márai Sándor kollé­gánkat informálta, igazságtalanság szörnyű­ködni. Ő annak a kornak a bankelnöke, amely minden más vezető pozícióra ugyan­olyan felfogású férfiakat állított. Hulljon a férgese, — nem az ő találmánya. Hallottuk ezt kormányajkakról s ha nem hallottuk volna tőle sem, mégis ez a gondolkodás ér­vényesülne. Ez az az elv, amely szerint a gondos gazdasszony a gyereknek odaadja a m­ár rothadó almát s a többiért kár, amíg folytatólagosan nem rothadnak. S rothadnak, mind rothadnak! S a gazdasszony azt hiszi, hogy kár lett volna ép almát adni a gyerek­nek.­­ • • Hogy ki fogja elszámolni a sokmilliós reprezentációs költségeket? Szeretnék meg­nyugtatni Friedrich Istvánt: ne törődjék vele. El fogják számolni Vagy nem fogják elszá­molni! Vagy már el is számolták. A leg­reálisabbnak éppen ezek a tételek. Merthogy sok minden egyebet elvégeztek-e úgy, ahogy a költségvetésbe be van állítva, arról lehet még kétség. De hogy reprezentáljak, kétség­telen tény. Nem fogadnak kü­ldettségeket az angol képviselőjelötek, nehogy meggondolatlan ígéreteket tegyenek A konzervatívok 50—60 főnyi többségre számítanak London. április 30. A belügyminiszter teg­­nap választókerületében tartott beszédében azt a meggyőződését fejezte ki,­ hogy a kon­zervatív párt a jövő választásokon az összes pártokkal szemben ötven-hatvan man­dátum­­­többséget fog kapni. A három angol párt megegyezett abban, hogy jelöltjeik választókerületük hivatalos küldöttségén kívül semmiféle küldöttsége­t nem fogadnak és se­m­­mi nem is kérdésre nem válaszolnak. Ezzel elejét akarják venni an­nak, hogy a jelöltek meggondolatlan módon ígéreteket tegyenek, amelyek ellenkeznek a pártprogrammal. Az angol király a titkos ülésen London, április 30. Hivatalosan jelentik, hogy a király személyesen fog elnökölni a tit­kos tanács május 10-iki ülésén, amelynek tárgya a parlament feloszlatása lesz. Ez lesz az első alkalom, hogy a király sze­mélyesen vesz részt a titkos tanács ülésén a december 4-iki ülés óta, amely a király beteg­sége idejére az államtanács felállítását hatá­rozta el. Akkor az uralkodó betegágyából hall­gatta végig a szomszédszobában folyó tanács­kozást, amelynek menetét a küszöbön álló bel­ügyminiszter jelentette a királynak. A május 10-iki titkos tanácsot a hognori villának ugyanabban a szobájában fogják tar­tani, amelyben a király a canterburyi érsek hódolatát fogadta és ahol Seagrave őrnagyot lovaggá ütötte. A miniszterelnök és a belügy­miniszter minden körülmények között jelen lesznek. Az államtanács ugyan még ezután is fenn fog maradni egy ideig, hogy a királyt a csekélyebb fontosságú államügyek­től mente­sítse, az uralkodó azonban a leghatározottab­ban kijelentette, hogy a parlament feloszlatá­sával és az általános választásokkal össze­függő minden kérdéssel személyesen akar foglalkozni. Tömeges felmondásra használják fel az új lakásrendeletet Akadt háziúr, aki a kormányrendelet intézkedése ellenére valamennyi lakójának felmondott • Védelmet kérnek a lakók a népjóléti minisztertől Május elseje beköszöntött és ezzel együtt a házbér gondja is jelentkezik a pesti em­bereknél. . Most azonban nem pusztán a házbér gondja nyomja a lelkeket, hanem a felmondás vesze­delme is. Amint ismeretes, a kormány újból rendezi­­­a lakáskérdést és rendeletében — mely else­jén lép életbe — módot ad a­ szabad rendel­kezési jogában korlátozott háziúrnak, hogy legalább a maga lakásszük­ségletének kielégí­tésére élhessen bizonyos mértékben a fel­mondás jogával. Amikor a minisztérium ezt a rendeletét meghozta, az objektív közvélemény belátta a felmondási jog részleges helyreállí­tásának helyességét. A háztulajdonosoknak most már van joguk indokolt esetekben főit mondaniuk, sőt fdpig adhatnak indokolás nél­kül is lakójuknak, ha megfelelő másik lakás. ajánlanak fel. Indokolás nélkül azonban a rendelet 6-ik §-ának t1-ik pontja értelmében «bér­­negyedenként csak egy lakást vagy lakás­nak tekintendő helyiséget lehet fel­mondani­. A rendelet megjelenése után a viszonyok­kal ismerősök előtt nyilvánvalónak látszott, hogy a rendelet könnyen kijátszható és igen csábító arra, hogy kijátsszák. Vannak ugyanis a fővárosban emberek, nagy bérházak lakói, akik még a közvetlen szomszédjukat se is­merik és így nem ellenőrizhetik, ha felmondó levelet kapnak, hogy csak ők egyedül a ki­­vá­lasztottak-e vagy lakótársaik szintén kap­tak-e felmondó levelet. Amint, előrelátható volt, akadtak háztulaji cizmosok, akik éltek a rendelet csábító lehető­ségével és tömegesen mondottak fel lakóiknak. A VII. Klauzál­ tér 10. számú bérház har­minc lakója közül ugyanis huszonnyolc áp­rilis 28-iki kelettel a következő levelet kapta: Budapest, 1929 április 28. Nagyságos - --------------;---------—----------urnák Budapest, Klauzál-tér 16. A folyó évi 1444/1929. M. E. sz. rendelet 6. §-a megengedi, hogy a ház lakóinak indoko­lás nélkül megfelelő elhelyezés biztosí­tása ellenében felmondhassak. Ném­ etek ezen­­ gommal azon T. lakók­kal szemben, kik 1929. évi augusztus 1-től a 100% -os alap­bér fizetését önként vállalják. Kérem teirát május hó 2-áig szives írás­beli értesítését, várjon ,ezen lakbéremelést jelzett időponttól önként vállalni méltóz­­tatik-e• Kiváló tisztelettel Schön házgondnok. A házgondnok tévedése az, hogy jogos­nak tartja valamennyi lakás felmondását. A rendelet kérnegyedenként csak egy lakás fel­mondását engedélyezi. Huszonnyolc negyed, vagyis két év alatt volna lehetséges az, amit most a házgondnok egy csapással intéz el. A felmondás azonban feltételes, nyomban ér­vénytelen, fia a lakó önkén­t magára vállalja a magasabb házbért. A kormány korlátozó rendeletét a lakosság sivár gazdasági hely­zetére való lekifitettel hozta meg. Egészen bizonyos, hogy a népjóléti miniszter a ren­delet intézkedéseit semmibevévő és annak el­lenére házbérdrágítást elkövető háztulajdono­sokkal szemben megvédi a lakókat. A politika hírei Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter ked­den reggel érkezett vissza Budapestre. Petri Pál dr. államtitkár és Jeszenszky Sándor miniszteri tanácsos fogadták a pályaudvaron. A kultusz­­miniszter elragadtatással nyilatkozott német­országi útjáról s kifejezte azt a meggyőződését, hogy látogatása megerősítette Németország és Magyarország kulturális kapcsolatait. A kultusz­­miniszter szerdán veszi át minisztériumának ve­zetését.♦ Mayer János földmivelési miniszter a képvi­selőház pénzügyi bizottságának hétfői ülésén a lillafüredi fúrások kapcsán rendkívül sértő ki­jelentést tett az egyik délutáni lap munkatársáról. Szó szerint ez mondta: — Elég hiba, hogy a tudósok kis riporterek által ugratni hagyják magukat. Nálam is megpró­bálták, de én megmondottam a titkáromnak, hogy ha odajön az Esti Kurír riportere, rúgják ki, mert ha én ott találom, úgy kirúgom, hogy a nyaka is kitörik. Az illető újságíró bejelentette az esetet a Ma­gyar Újságírók Egyesületének és a Parlamenti Tudósítók Szindikátusának, hogy mind a két tes­tület erélyesen utasítsa vissza a sérelmet, amely az aposztrofált hírlapíró személyén keresztül az egész újságírótársadalmat érte s teljes elégtételt szerezzen a megsértett hírlapírónak. A­ Parlamenti Tudósítók Szindikátusa szerdán, déli 12 órakor ülést tart s súlya szerint foglalkozik majd az üggyel.

Next