Ujság, 1929. augusztus (5. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-01 / 172. szám

­­berni határozat A szocialista internacionálénak vajmi rossz a demokratikus érzéke. Inkább bü­rokratikus, inkább autokratikus. Előszedi az aktát: Magyarország. Megnézi a lexi­kont: Bethlen-rezsim. Kimondja a szen­tenciát: nem segítünk rajta. Demokratikus érzékkel először kü­lönbséget tenne az ország és a rezsim között. Nem hisszük, hogy az internacio­­nálé odavetné Olaszországot, mert fascista­ rezsimje van, vagy elítélné Spanyolorszá­got, mert ott Primo de Rivera az úr. Sőt volt valamikor egy cárista rezsim Orosz­országban és ez egy okkal több a szocia­lizmusnak, hogy ott a „felszabadítást”” propagálja. Pont Magyarországnál más a mérték. Ez az ország lakoljon azért, hogy kivü­lről megcsonkíttatván, belül nincs szabadsága, demokráciája, vagy minek is nevezik. Va­lamikor taktika volt, hogy az első sorokba nőket és gyermekeket állítottak az ellen­ség nyílzápora elé. Az internacionálé most egy tehetetlen nemzetet állít az első sorba, háborújában a rezsim ellen. Amíg ez a rezsim a nyakadon ü­l, addig gebedj meg Pedig ők mondják, hogy ennek a rezsim­nek nincs gyökere a nemzetben. De azt vélik, ha most segítenek Magyarországon, akkor erősítik a rezsimet. Tehát inkább nem segítenek rajta. Nem esünk túlzásba. Hazánk sorsa nem dőlt el a genfi internacionálé határo­zatával. De kicsinylem­ ennek a határozat­nak a súlyát, szintén túlzás volna. Igenis, nagy erkölcsi értéke, sőt anyagi nyomása lett volna az ellenkező deklarációnak. A szocialistáknak ott is nagy a politikai be­folyásuk, ahol nincsenek is kormányon Hiszen majdnem mindenütt kormány­képesek. S nemzetközi ügyekben mégis csak a kormányokon múlik minden. Ezt objektíve számbavéve, igenis elő­­állana a nemzeti kormány számára a megfontolás, nem volna-e tanácsos szá­molni ezzel a befolyással és megnyerni számunkra. Nem mint kívülről ránk­diktált követelést, hanem mint belső szük­ségletet és lehetőséget, amely közvetve a külső tényezőt is kedvezőre hangolja. Mert abban sincs több igazság, ha a ma­gyar kormány most azt mondja: azért sem. Maradjon az ország nagy ügye e tá­masz nélkül, nehogy a szocialisták azt higyjék, hogy parancsolhatnak nekünk Ha az országnak haszna van, mindegy, hogy mit hisznek a szocialisták. Sőt meg kellene tenni, dacára annak, hogy a szo­cialisták mit hisznek. Hiszen ugyanez a nézete Rothermere lordnak is, aki ugyan­csak az európai közvélemény egy nagy rétegét képviseli, még­pedig polgári köz­véleményt. Szocialisták nem vagyunk s hajlandók sem, hogy Magyarországot szocialista szájíz szerint rendezzük be — ezt értjük. De a polgári Európa, melyre számíthatunk, ugyanezt kívánja és polgári szájíz szerint alkalmazkodni már nem olyan elképzelhetetlen a polgári Magyar­országnak. Szeretnék a kormányt saját álláspont­jára emlékeztetni: a liberalizmussal szem­ben hangoztatta, hogy az nem lehet soha­sem cél s ha a nemzet java megkívánja, szó nélkül igenis, átgázol rajta. Azt hisz­­szü­k, a reakció, a konzervatizmus, vagy a mostani fontolva haladás sem cél, ha­nem ugyancsak eszköz, melyhez nem sza­bad ragaszkodni, ha a nemzet érdeke most kivan. A berni internacionálénak nincs igaza, de módjában áll így hatá­rozni anélkül, hogy igaza volna. Meg kel­lene fontolni, nem éri-e meg ennek a ta­­­goldhatatlanul nekünk hátrányos határo­zatnak a leszerelését egy a magyar nem­zeti társadalmat is átható, a kormány ál­tal elvben szintén helyeselt kívánságnak ■Valamelyes teljesítése. __ROVAI Két páncélos autót kapunk és ebből is európai sajtólárma kerekedett. Titkos fegy­verkezést vetnek a szemünkre. Két páncélos autóval fegyverkezünk, két páncélos autó­val akarjuk lehengerelni a világot, amely­nek legkisebb országa is akkora páncélos autóparkkal rendelkezik, hogy mellette a mi két autónk igazán csak arra jó, hogy szem­beötlővé tegye helyzetünk szánalmasságát. Amikor minden nemzet álilig fegyverben várja az augusztus elsejét, a mi két páncélos autót várunk, hogy szükség esetén megvéd­­jük a belső rendet. Köszönjük rágalmazó­inknak, hogy felhívták reánk a világ figyel­mét. Most már tudják, hogy micsoda vesze­delem a békére az a nemzet, amelynek a nép­­szövetség jóvoltából két páncélos autója van. ♦ A Közmunkatanács egy komoly profesz­­szor hangján figyelmezteti a pesti városhá­zát kötelességeire és mulasztásaira a város­rendezés terén. A Közmunkatanács szakértő ebben , mert köztudomású is, hogy micsoda bajai vannak minden építtetőnek a város­­rendezés problémája miatt, azt kell monda­nunk, hogy a Közmunkatanács aktájában százezrek visszafojtott panasza kapott han­got. A városháza azzal felel, hogy ötszáz új állás szervezését jelenti be a belü­gyminisz­­ternek. A mulasztásokat akarja így helyre­­hozni, vagy a Közmunkatanácsot akarja le­­szoktatni arról, hogy elintézetlen ügyekről beszéljen? Engedelmet, itt tíz- és húszéves mulasztásokról van szó s ez idő alatt tíz­szer szerveztek már új állásokat, de a város­­rendezés még mindig nincs befejezve. Attól tartunk, hogy nem is lesz. Mert a városren­dezést meg kell hagyni ama bizonyos örök problémának, amellyel minden új állás szer­vezését meg lehessen indokolni. * A második Internacionálé a revízió ügyé­ben nem fogadta el a magyarországi szo­ciáldemokrata párt előterjesztését. A ve­sékbe senki sem lát, tehát nem illik fel­tenni a szocialistáinkról, hogy a saját veresé­gükért drukkoltak. A gyanúsítás még ennél is tovább megy. Azt állítja, hogy szándéko­san készítették elő indítványuk vereségét. Nem tudunk hinni, de nem is akarunk hinni ebben, őszintének fogadjuk el a reví­zió kérdésében hozott legutóbbi határozatu­kat és a berni döntéssel nem hagyjuk ron­gyokra tépni azt az illúziónkat, hogy ebben az országban mindenkinek szent ügye a trianoni diktátum revíziója. Lehetséges, hogy szociáldemokratáinknak nem volt elég súlyuk és tekintélyük a javaslat keresztül­vitelére. Ez nekünk is baj. És ha a vereség fájdalmas, ne enyhítsük ezt azzal, hogy áru­lást emlegetünk. Harcról van szó és a harc­ban a becsületesek is alulmaradhatnak. VA* / J/ . . | Budapest, 1929 csütörtök, augusztus 1 Ara 16 ^^^^^vfolyam^lík^zám ELŐFIZETÉSI ÁRAK _____ _____ _________ JBT SZERKESZTŐSÉG Negyedévre_____________10.80 pengA §g| ||gl jg|| jdaa&fBEBjjl S$£fM ÉS KIADÓHIVATAL) Egy hóra .. .. .. —----------4.— pengd­EiJH ‘lllli­nFu­ffin, JWeEHMwBI V, Vilmos császár-ut 34 Ausztriában ej, hóra — S Schl­ling H H H BT JSR jár TELEFON: Automata 207-54. L8^...­^kv.*H^r.r' zs. il S m mm m mm 207-55, zot-w, 207-3? vasárnap................................32 fillér ||g ||g] TMS JS||| FIÓK KIAD­Ó H­I­VATAL Ausztriában hétköznap.. . 30 Groschen IPfej ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR vasárnap.............. 40 Groschen fc^JSL Welsh. sSEtih tejfflH Budapest, Erzsébet­ körút 43 (Royal-épület) Megjelenik vasárnap és Ünnep után! napok ^WMP 1||1»­N|f8fflP||3 Telefonszám: József 316-28 kivételével minden nap tigit­om Utazási és monoljegyiroda. Budapest, VII.­­1 Erzsébet­ körút 43. Tel.: József 419—34 325 szavazattal 136 ellenében bizalmat szavazni­ a francia kamara az új kormánynak A szocialisták a kormány ellen szavaztak, a radikálisok tartózkodtak a szavazástól. Háromhónapi fegyvernyugvást kért Briand az ellenzéktől Paris, július 31. A képviselőház ülését ma délután három órakor nyitotta meg Bouisson elnök, aki nyomban felolvastatta a rendkívüli ülésszak egy belli­tásáról szóló kéziratot. Briand miniszterelnök a közép és a bal­oldal tapsaitól kisérve lépett a szószékre, hogy felolvassa a kormány nyilatkozatát. A miniszteri nyilatkozat bevezetőben mély hódolattal fordul Poincaré személye felé és minél előbbi felgyógyulást kíván a volt mi­niszterelnöknek, akit betegsége megakadályo­zott abban, hogy rendkívül súlyos órákban vállalt munkáját elvégezhesse. Az új kormány tagjai társai voltak a volt miniszterelnöknek ebben a vállalkozásban és azért maradtak együtt, hogy befejezhessék ezt a művet. A nyilatkozat utal ezután arra, hogy a két előző kormány rendbehozta a pénz­ügyeket, helyreállította a költségvetés egyensúlyát, biztosította a pénz stabilitá­sát és rendezte az ország külső adósságait. Ez tette lehetővé, hogy néhány napon belül egybeüljön a hágai értekezlet, amelyen Fran­ciaország legfontosabb gazdasági és erkölcsi érdekeinek biztosításáról lesz szó. — Azt hisszük — folytatja a nyilatkozat —, hogy erre való tekintettel megteremthet­jük egymás között az egyetértést. Reméljük, hogy azok is megkönnyítik szavazatukkal nemzetközi feladatunk elvégzését, akik leg­nagyobb sajnálatunkra nem fogadták el ajánlatunkat és nem vettek részt a kormány­zásban. A mostani óra elég komoly ahhoz, hogy igazolja minden egyéb szempont felál­dozását a külpolitika szükségletei érdekében. Talán nem túl­zott kívánság, ha a mostani körülmények között háromhónapi «fegyvernyugvást» kérünk.­­— A hágai értekezlet fontos állomása lesz a béke megszervezésének. Létérdekünk fűző­dik ahhoz, hogy megvédjük Hágában Francia­­ország jogait s érdekeit. Ez a mi program­­m­ink, sőt elmondhatjuk, hogy a jelen pilla­natban ez a mi egyedüli programmunk. Hogy ennek a feladatnak megfelelhessünk és hogy az értekezleten kellő tekintéllyel lép­hessünk fel, ebből a célból szükségünk van az önök bizalmának megnyilvánulására. Olyan súlyos felelősséggel állunk szemben, amelynél súlyosabb még egyetlen kormányra sem nehezedett a háború befejezése óta. Az önök támogatásával készek vagyunk vállalni ezt a felelősséget. A Ház egyhangúlag helyeselt, amikor Briand mielőbbi felgyógyulást kívánt a volt miniszterelnöknek. Amikor a miniszterelnök utalt arra, hogy a radikálisok nem voltak haj­landók belépni a kormányba, a baloldal pad­jain nyugtalanság támadt. Beszéde befejeztével a miniszterelnököt újból lelkesen ünnepelték a közép- és a jobb­oldal padsoraiból. A kormány általános politikájához több szónok szólott hozzá, köztük Cachin kommu­nista éles hangon tiltakozott a kommunisták megrendszabályozása ellen. A felszólalásokra válaszolva, Briand mi­niszterelnök kifejtette, hogy kormányát ere­detileg szélesebb alapon akarta megalakítani és hogy kötelességének érezte, hogy a nagy­­fontosságú külpolitikai problémákra való te­kintettel közeledést keressen a radikálisok­hoz. Hangoztatta, hogy azalatt a három év alatt, amíg Poincaréval együttműködött, mi­nisztertársai mindig támogatták politikáját. Most a locarnói és párisi szerződések alkal­mazásáról van szó. Beszéde további folyamán Briand minisz-­­terelnök újból kiemelte, hogy a kormány és­ a parlament a háború óta sohasem állt ilyen súlyos felelősséggel szemben, mint most. Jelezte, hogy a hágai értekezlet után ismét a parlament elé jön, hogy a parlament felelős­ségének bevonásával ratifikáltassa azt, amit Hágában végeztek. Ha azután a hágai hatá­rozatok következtében megtisztul a nemzet­közi légkör, akkor természetesen a belpolitika ismét szóhoz juthat. Ma azonban arra kell kérnie a pártokat, hogy ne feledjék el a je­lenlegi helyzetet. Az ország borzalmas hábo­rút élt át; azt akarja mindenekelőtt, hogy a kormány és a parlament tegyen meg minden lehetőt újabb háborúk megakadályozása cél­jából. Az ország minden polgára átérzi, hogy amikor a francia miniszterelnök Hágába megy, akkor nem szabad helyzetét meggyengíteni. Ha a miniszterelnököt ezen az útján a tör­vényhozó testületek túlnyomó részének jóvá­hagyása kíséri, akkor kétségtelen, hogy ez nagyobb erővel léphet fel és tudni fogják, hogy állásfoglalásában az egész ország érzel­meit juttatja kifejezésre. Bizalom a kormánynak Páris, július 31. A képviselőház 325 sza­vazattal 136 szavazat ellenében bizalmat sza­vazott a kormánynak. A szocialisták a ma délelőtt tartott értekezlet határozata alapján a kormány ellen szavaztak. A radikálisok 1­43 szavazattal 42 ellenében kimondott párt­határozat alapján — tartózkodtak a szavazás­ban való részvételtől. A jobboldali pártcso­portok zárt sorokban szavaztak a kormány mellett. „Németországot és Francia­­országot kölcsönös jóakarat tölti el“ Paris, július 31. Az interpellációkra vála­szolva Briand annak a reményének adott ki­fejezést, hogy a Young-tervezetet jóváhagyják. H ha ez a tervezet hatályba lép, akkor Francia­­ország nem fogja többé türelmetlen hitelező módjára szorongatni adósát és megszűnik Franciaország és Németország között az a mostani állapot, amely megakadályozta az igazi békét, meggátolta a közeledést és tápot adott a soviniszták izgatásának. A Young-tervezet elfogadásával lehetővé válik, hogy a két nép között felengedjen a feszültség és kialakuljon az együtt­működés. Briand kiemelte azután, hogy négy éve dol­gozik Európa békéjének megszervezésén, ez a törekvés azonban nem irányul egyetlen ország ellen sem. Az Egyesült­ Államoknak is érdeke, hogy Európában végre megszűnjék a mostani anarchisztikus állapot. Iparkodását ebben a szellemben fogja tovább folytatni. (Élénk tet­szés.) A miniszterelnök hangoztatta azután, hogy a béke megszilárdítása csak akkor lehetséges, ha Németországot és Franciaországot kölcsö­nös jóakarat tölti el. Mélységes meggyőződése, hogy Német­ország vezető államférfiai erre az útra léptek. Ha a hágai értekezleten mindegyik fél lojá­lis jóakarattal ül le a tárgyalóasztalhoz és ha mindegyik számot vet nemcsak saját orszá­gának, hanem a többi országnak érdekeivel is, akkor kétségtelen, hogy az értekezlet jó eredményekre fog vezetni. Befejezésül Briand újból az egész Ház bizalmát kérte, hogy men­nél nagyobb nyomatékkal hallathassa szavát Hágában. A miniszterelnököt beszéde befejeztével a jobboldalról, középről, sőt egyes baloldali padokról is meg-megújuló ünneplésben része­sítették. Briand beszéde után a Ház 590 szavazat­tal egyhangúlag elfogadta az adóteherkönnyi ü­lésekre vonatkozó javaslatot. Utána Briand felolvasta a rendkívüli ülésszak bezárásáról intézkedő rendeletet és az ülést hat óra negyven perckor berekesz­tették.

Next