Ujság, 1929. november (5. évfolyam, 249-273. szám)

1929-11-23 / 267. szám

SZOMBAT, 1929 NOVEMBER 23 ÚJSÁG Fischer Lajos közjegyző útján kézbesíttette ügyvédje részére búcsúlevelét, melyben bejelenti öngyilkosságát A rendőrség a levél ellenére tovább keresi a megszökött igazgatókat . A kár mintegy félmillió pengőre rúg Az egész városban nagy nyugtalanságot keltett a Fischer Vákuum rt. főnökeinek szö­kése. Egyre-másra jelentkeznek a károsultak és fantasztikus hírek kerültek szárnyra a kár­összegről. A kárösszegről pontos megállapítást még senki sem tud. A rendőrség zár alá vett mindent és a könyvszakértők bevonásával hetekig tartó munka után fogják csak teljes pontosság­gal megállapítani a károsultak névsorát és a kár nagyságát. Fischer Lajos karrierje és bukása tipikus pesti történet,. Húsz év előtt a Magyar Vacuum Cleaner vállalatnál szőnyegkihordó volt. Szor­galmas munkás volt, egy kis pénzt gyűjtött össze és azután önállósította magát. Első teendője az volt, hogy új vállalatának olyan nevet adjon, amellyel a közönséget meg­téveszthesse. Mindenki azt hitte, hogy Fischer vállalata azonos a régi, szolid és megbízható Magyar Vacuum Cleaner céggel. A békeidők­ben szolidan és kicsiben vezette az üzletet, de már akkor is sok mindennel megpróbálkozott, hogy mérhetetlen ambícióit kielégítse. Csak­hamar el is következett az idő. A nagy kon­junktúra idejében Fischer Lajos úgy értekelt, mint hal a vízben. Szinte csodálatos érzéssel tudta a bekövetkezendőket és nagyszerűen tu­dott kihasználni mindent. Megvette a Dob­utca 90. számú házat, amelyben egy asztalos­gyár volt. A házat mindenestől vette meg, úgy hogy az összes felhalmozott fanyersanyag is az ő tulajdonába ment át. Eleinte mindenki kinevette, hogyan bocsátkozhatott bele ilyen óriási hitelügyletbe és mihez fog kezdeni a rengeteg fával. Alig egy-két év múlva csupán a fa árából ki tudta fizetni az egész házat. A konjunktúra idejében, miután a házvé­tel é­s a faeladás nagyszerűen sikerült, hálás maradt a fához és nagyban kezdett faüzletek­kel spekulálni. A Ferencvárosban nagy fa­telepet nyitott, azután pedig a m­ raktározási vállalatát fejlesztette. Minden munkát elvál­lalt. Szőnyegek festését, javítását, tisztítását, átalakítását és mindazt, ami szakértelmet és lelkiismeretességet kívánt Fisch­erben egyik sem volt meg. Munkásokat fogadott és azok­kal dolgoztatott, ő maga nem értett semmi­hez. A konjunktúra nagyszerű napjainak el­múltával az egész levegőre épített vál­lalat egy napról a másikra megingott. A faelep tönkrement és a beraktározási vál­lalai deficittel járt. Fischer még mindig nem tért rá a reális üzletvitelre, hanem a legkü­lönbözőbb furfanggal és ravaszsággal igye­kezett felszínen tartani a váll­alatot. Már évek előtt komplikált perei voltak, üzletkörébe vonta a bécsi Ypsilanti herceget, akit óriási összeggel károsított meg. A her­ceg végül is különböző pereket indított Fi­scher ellen. Fischer nagyszerűen értett ah­hoz, hogy a pereket a legkülönbözőbb mó­don nyújtsa. Ugyanekkor a beraktározási vállalat ügyfeleivel is perbe szállott. A meg­őrzésre átadott finom szőnyegek helyett olcsó szőnyegeket küldött vissza és amikor megreklamálták, a legkülönbözőbb kifogások­kal élt. Ha nem sikerült az illetővel elhitetni, hogy a küldött szőnyeg az eredeti beraktáro­­zottal azonos, akkor azt a kifogást mondta, hogy az értékes szőnyeg elka­­lódott vagy el­lopták és kártérítést ajánlott fel. Amíg valaki Fischerrel eddig jutott, az hónapokig tartott. Amikor végül megállapodtak a kártérítési összegben, akkor az ügyfél felszólító levelei, majd az ügyvédi felszólító levelek válasz nél­kül maradtak. Ismét heteket nyert. Ezután megindult a per, amelyet Fischer nagy ra­vaszsággal kevert-kavart, úgy hogy évekig elhúzódott. A cég tulajdonképpen részvénytársaság volt és mint kiderült, öt év óta még a formális közgyűlést sem tartották meg. Fischer kapkodásában szőnyegkereskedést is nyitott és keleti szőnyegek vételével és eladá­sával kezdett foglalkozni. Ezzel a kereskedés­sel akart annyi pénzt szerezni, hogy a berak­tározási vállalatnál levő legsürgősebb ügyeit rendezhesse. Pénteken délelőtt Schreiber Dániel dr. rendőrkapitány detektívekkel és rendőrökkel szállt ki a Reiter Ferenc­ utcai telepre, és meg­kezdték a vizsgálatot. Mintegy száz főnyi ká­rosult gyűlt össze a telepen, akik a legnagyobb izgalommal és kétségbeeséssel járták végig a raktárakat és megőrzésre adott holmijaikat keresték. A legtöbben káromkodva és szitko­zódva konstatálták, hogy minden értékesebb holmijuk eltűnt. Alig egy-kettő volt, akinek arca sugárzott a derűtől, mert a véletlen foly­tán az ő holmiját Fischer már nem tudta el kótyavetyéln­i. A rendőrség emberei elsősorban Fischer Fát, a megszökött cégtulajdonos ifjabb fiát hallgatták ki, aki szintén az üzletben műkö­dött, majd a vállalat összes alkalmazottait. Valamennyien kijelentették, hogy az üzlet menetéről nem tudtak semmit. Hogy az ingó­ságokat elszállítják, az nem tűnt fel, mert a beraktározási vállalatnál igen nagy forgalom volt. Folyton hozták és vitték a bútorokat, szőnyegeket és képeket. A károsultak között van Kalmár Béla rendőrfőtanácsos, a VII. kerületi kapitányság volt vezetője. Kal­már főtanácsos négy bundát és tizenegy érté­kes perzsaszőnyeget raktározott be a vállalat­nál, arra az időre, amíg a lakását rendbe­hozzák. A bundákat a múlt hónapban sikerült megkapnia, a szőnyegeket azonban hiába sür­gette, nem tudta visszakapni. Többször tele­fonon hívta fel Fischert, majd személyesen is ott járt, de Fischer valami ürüggyel mindig eltolta a Szőnyegek hazaszállítását. Meitner Hugó dr. ügyvéd szintén bundákat raktáro­zott be, amelyek közül egy sem került elő. Kelemen István szabadalmi ügyvivő összes szőnyegeit és szőrméit átadta Fischernek megóvásra. A harmincezer pengő értékű sző­nyegből és szőrméből egyetlenegy darab sincs meg. Sacher Lipót dr. földbirtokos 8000 pengő értékű szőnyegét keresi hiába. A rendőri bizottság pénteken délelőtt a legnagyobb alapossággal kezdte meg a vizsgá­latot. A leltározás munkájával néhány nap múlva elkészülnek és azután kerül sorra a könyvek átvizsgálása. Bűnügyi zárlatot vezet­tek minden raktárra. Úgy a Reiter Ferenc­­utcai telepen, mint a Dob­ utca 90. számú ház­ban a rendőrség mindent lepecsételt és to­vábbi intézkedésig azok sem kaphatják meg a holmijaikat, akiké véletlenül megvan. A károsultak nagy része azon fáradozik, hogy megállapítsa, kiknek adta el Fischer az ő holmijaikat. A károsultak szerint a vevők orgazdaságot kö­vettek el, amikor a más tulajdonát képező holmit megvették. Ezzel szemben azok a cé­­gek, amelyek a holmikat megvették, azt mondják, hogy miután bejegyzett kereske­delmi cégtől vásároltak jóhiszeműen, tehát nemcsak hogy orgazdaság vádja nem érheti őket, de még anyagi kártérítéssel sem tartoz­nak a tulajdonosokkal szemben. Minden valószínűség szerint rengeteg per fog megindulni a Fischer Vákuum bűn­ügyből kifolyólag. A délutáni órákban a rendőri bizottság a Dob­ utca 90. számú házban tartott házkuta­tást. Fischer íróasztalának fiókjában kétszáz zálogcédulát találtak. Valamennyi zálog­cédula külön borítékban volt és a borí­tékra a holmik tulajdonosának neve volt ráírva. Ezt a sikkasztási műveletet igen precízen haj­totta végre Fischer. A zálogcédulák legnagyobb része szőnyegről szól. Az első szőnyeget egy év előtt tette zálogba. A kétszáz zálogcédulára összesen százhúszezer pengőt vett fel. A raktárban huszonhat-huszonhét zongora volt beraktározva. Egyetlenegyet sem találtak meg. Fischer valamennyit eladta. Délután a családtagokat hallgatták ki. Ki­derült, hogy Fischer György László nem a múlt hónapban utazott el, hanem még novem­ber első napjaiban is itthon volt. Az apja, Fi­scher Lajos, november 11-én tűnt el. Az egész ügyben érdekes fordulat állott be az esti órákban. A főkapitányságon megjelent Hegyi dr. ügyvéd és átadott egy levelet, amelyet a ma délutáni postá­val kapott Fischer Lajostól. A levelet Bu­dapesten adták fel. A levélben Fischer Lajos azt írja, hogy Budapesten van és hogy öngyilkosságot fog elkövetni. Fischer Lajos nyolcoldalas levelében meg­írja, hogy mire e sorokat kézhez kapják, ad­dig ő már nem lesz az élők között, öngyilkos­ságot követ el. Hiába keresi őt a rendőrség, többé nem találják meg. Levele további so­rán panaszkodik, hogy uzsorások kezébe ke­rült, üzleti vállalkozásai csődbe jutottak, a sok per felemésztette egész vagyonát. Az utóbbi időben a hitelezők állandóan szoron­gatták és nem volt más mentsége, mint bű­nös után pénzt szerezni, hogy a bűnvádi eljá­rástól megmeneküljön. Az egyik léket be­tömte a másik kedvéért. — Én vagyok az egyedüli bűnös — írja az idősebb Fischer — fiam nem tudott semmit az üzelmekről. Bűnömet életemmel fizetem meg. Kérem, hogy fiamat, aki szégyenében el­bujdosott, ne vonják felelősségre. Családomat vigasztalják meg, kénytelen voltam őket a legnagyobb nyomorban, egy fillér nélkül itt hagyni. A levelet a 4. számú postán pénteken dél­előtt adták fel és délután kézbesítették He­gyi dr. ügyvédnek, aki azonal a főkapitány­ságra juttatta azt el. A rendőrségen most felvetődött az a hit, hogy félrevezetés az egész levélírás. A szállodacsoport detektivjei az összes szállodákban, penziókban razziát tartanak értesítették a dunai őrséget, de eddig még semmi nyom sincs. Szombaton délelőtt a főkapitányság nyil­vántartási osztályán Röntgenlámpa segítségé­vel megvizsgálják, vájjon a levél friss tintával van-e írva. A Röntgen­lámpa kimutatja ugyanis, hogy a tinta friss vagy régebbi, és elferdítések vannak-e rajta. Valószínűleg tet­testársa is van Fischernek, aki a levelet Buda­pesten feladta. A rendőrségnek az a feltevése, hogy Fischer Lajos és fia megszökött Buda­pestről és Dél-Amerika felé ment. Néhány hónappal ezelőtt ugyanis az idő­sebb Fischer a nála alkalmazásban levő két raktármunkásától, Tóth Mártontól és Vitéz Pétertől megkérdezte, nem lennének-e haj­landók kimenni Dél-Amerikába, ahol fiók­vállalatot akarnak létesíteni. Megígérte a munkásoknak, hogy odakint nagyobb bért kapnak, azonkívül távollétük alatt családjuk­ról is gondoskodni fog. A rendőrség most ki­hallgatta a két munkást, ezek bevallották, hogy saját neveikkel és fényképükkel ellátott útleveleket váltottak ki. Tóth Márton ugyanis az öreg Fischerre, Vitéz Péter pedig a fiata­­lbb Fischerre hasonlít. A rendőrség útlevélosztályán szombaton utána néznek, vájjon tényleg állítottak-e ki ilyen útleveleket. Eddig körülbelül százhúsz károsult je­lentkezett a rendőrségen, de a Reiter Fe­renc­ utcai és Dob­ utca 90. szám alatti raktárhelyiségeknél még az esti órákban is százával állanak az emberek, akik mind értékeiket keresik a raktárakban. Bemenni azonban nem tudtak a helyisé­gekbe, mert azokat a rendőrség lezáratta. Ki­függesztettek egy cédulát, amelyen az áll, hogy a károsultak jelentkezzenek a rendőr­ségen. Ezeket a károsultakat csak naponként beosztott turnusokban lehet majd kihallgatni. Az üzleti könyvekből megállapították, hogy a Fischer Vacuum részvénytársaságnak körül­belül hét-nyolcszáz ügyfele volt és ezeket ki­vétel nélkül megkárosították. A raktárban található holmi ugyanis annyira silány és rossz minőségű, hogy valószínű az a feltevés, hogy az elraktározott és rájuk bízott bútoro­kat, szőnyegeket és képeket mind elzálogosí­tották és rossz, silány minőségűekkel pótolták. A rendőrség feltevése szerint a csalásokat úgy követték el, hogy reggel öt órakor men­tek be nap-nap után Fischerék a raktár­­helyiségekbe, a kifutó gyerekekre bízták a kiválogatott szőnyegeket és reggel nyolc óra­kor, miután kinyitották a zálogházakat, ezekkel a gyerekekkel küldték elzálogosítani. Azokat a bútorokat és képeket, amelye­ket nem­ lehetett elzálogosítani, eladták. A nagybani eladás csak most októberben kezdődött, a manipulációk ugyan két-három év óta folynak, de most októberben azután valóságos aukciókat rendeztek, amelyeken Budapest összes árverezési hiénái megjelen­tek. Ezeken az aukciókon két hét alatt leg­kevesebb 120.000 pengőt szedtek össze és ezzel a pénzzel megszöktek. A főkapitányság mindazoknak, akiknek zálogjegyei megkerültek és be tudják bizonyí­tani a tulajdonjogot, visszaadják a zálogjegye­ket. Felszólítja ezenkívül a főkapitányság azo­­kat a kereskedőket vagy magánosokat, akik bútorokat, szőnyegeket, képeket vettek a Fi­scher Vacuum Részvénytársaságtól, jelentkez­zenek a rendőrségen és ha jóhiszeműségüket megállapítják, semmiféle bajuk ebből a vétel­ből nem származhat. Az eddigi kár körülbelül ötszázezer pengő, de ez az összeg minden valószínűség szerint a duplájára fog emelkedni. A rendőrség a rádiót is igénybe vette, hogy felkutassa a két megszökött Fischert. A­ rádió útján az egész világon terjeszti sze­­mélyleírásukat és azt, hogy Tóth Márton és Vitéz Péter névre szóló útlevelek birtokában vannak. Értesítette a kikötővárosokat, ten­gerentúli kikötőket is, mert ha Dél-Amerikába utaztak, a megérke­zéshez tizennyolc nap szükséges és még egy-két nap hátra van a partraszállás­hoz. Pénteken délután a rendőrség kihallgatta a cég személyzetét, továbbá Fischer Lajos és Fischer György László hozzátartozóit. A fiatal Fischer felesége az izgalmak következtében el­ájult és most nem lehet kihallgatni, előbb operációnak kell magát alávetni. A hozzátar­tozók azt állítják, hogy a két Fischer teljes nyomorban, minden fillér nélkül hagyta itt őket. Lapzártakor értesülünk, h­ogy Fischer Lajos búcsúlevelét még november első napjaiban átadta egy budapesti köz­jegyzőnek zárt borítékban, azzal a megjegyzéssel, hogy november 22-én adja postára Hegyi Gyula dr. ügyvéd címére.♦ A Solymosi Képszalon tulajdonosa annak megállapí­tását kéri, hogy pénteki cikkünkbe sajtóhiba csúszott. ’2.000 pengőről szó sem volt, de nem is lehetett hanem 1200 pengőről volt szó. Ez az 1200 pengő, csak mint '•"rc^r jött szóba, azaz annyira értékelték — Fischer sze­rint —• szakértők a képeket, annál a tulajdonosnál, aki őt azok eladásával megbízta. Fischer a képekért 750 pen­gőt kért, amelyeket a képszalon négynapi alkudozás után 500 pengőért megvett. Bethlen gróf miniszterelnök a jóvátétel miatt fel fogja vetni a bizalmi kérdést Izgalmas napirendi vita a képviselőhöz pénteki ülésén. Éles összetűzés a miniszterelnök és Rassay Károly között a miniszteri vadászatok miatt A képviselőház pénteki ülésén Csontos Imre és Matta Árpád tiltakoztak az ellen, hogy anyagi károsodás érje azokat a képviselőket, akik csü­törtökön képviselői kötelességük teljesítése miatt maradtak távol az ülésről. Napirenden a Balaton természeti szépségeinek védelméről szóló indít­vány szerepelt. Az indítványt Reischl Richárd indokolta meg. Zsitvay Tibor igazságü­gyminiszter válaszában kijelentette, hogy a természet szépsé­geinek védelme érdekében rövid időn belül tör­vényjavaslatot kíván a Ház elé terjeszteni. Azután az elnök napirendi indítványt tett. Ekörül hatalmas vita keletkezett. Elsőnek Prop­­per Sándor tette szóvá, hogy a jóvátétel kérdésé­ben tájékozatlan az egész ország. — A törvény­­hozásnak — mondotta — jogában áll megtudni, hogy ezzel kapcsolatban milyen veszély fenyeget és hogyan lehet azt elhárítani. Lehetetlenség, hogy a kormány súlyos gazdasági krízis köze­pette programm nélkül áll és ugyanakkor az ellenzéktől kér programmot. Kru­ger Aladár azt fejtegette, hogy jóvátételi kérdésekkel nem lehet a Ház elé jönni, ezt a kérdést bízzák a kormányra. Rassay Károly: Arra feleljen, hogy a kormány hajlandó-e fizetni, vagy semi Ez a kérdési Krü­ger Aladár: Nem fogunk fizetni, mert nem tudunk! Rassay Károly: A miniszterelnöknek más véle­ménye van! Buktassa tehát meg a miniszter­elnökét! Krüger Aladár: Az ország nyugodt lehet, ez a kormány nem ajánl fel fizetéseket! Rassay Károly: Máris felajánlotta Krüger Aladár: A gazdasági válság nem oldódik meg azzal, hogy napirendre tűzzük. Cse­lekedni kell. Ha a túloldalon nem tudnák, vegyék tudomásul, hogy ez a kormány dolgozik. (Gúnyos derültség a baloldalon.) Rothenstein Mór: Lillafüreden dolgozik. Propper Sándor: Golfozik, nem dolgozik! Gál Jenő azt indítványozta, hogy a Ház hét­főn tartson ülést és tűzze napirendre a miniszter­­elnök és külügyminiszter nyilatkozatát a keleti jóvátétel kérdéséről. — Krüger Aladárnak az a kijelentése — folytatta —, hogy jóvátételt nem CHARLIE CHAPLIN ktyesít: .... ... T—Levelezőlaphívásra házhoz yiw-zikrt—­­Mozik műsorfilmajeit apL kölcsön kaphatja, ha Mr­­OüL JL ÜL Ja. JflJp flUZL LUP jr vetítőgépet vásárokt Éghetetlen filmek, könnyű kezelés! ♦ Kapható minden fényképészeti szaküzletben. Űrlappal és műsor egyzé­kkel díjtalanul szolgál a vezérképviselet. DANUBIUS MOIEGOKÍvPK­»A,lI R.-T. PATHÉ BABY OSZTÁLYA Telefonszém József -131—95* 3

Next