Ujság, 1929. november (5. évfolyam, 249-273. szám)

1929-11-30 / 273. szám

KOMBAT, 1929 NOVEMBER 30 ÚJSÁG Schwer zu sein a Jad X „Kidusch Haschem" kétszeri előadása után a „Schwer zu sein a, Jad“ című három­­felvonásos tragikomédiát tűzte műsorára a Magyar Színházban vendégszereplő vilnai tár­sulat. Ez a darab, amelynek Schalom Ale­­chem a szerzője (helyesebben emögé a zsidó „ Isten hozott* köszöntés mögé búvik a szerző), már korántsem olyan fojtott levegőjű, mint volt a chassideus legendákkal telitett Kidusch Haschem, amely tehát inkább vallási tárgyú, míg ez amolyan „társadalmi­* darab. Igaz ugyan, hogy a „Schwer zu sein a Jud“-ban — amint a címe is utal arra — szintén sok a tragikus elem, de talán még több lehetőséget ad a zsidó családi élet melegségének, örömei­nek, a zsidó otthon derűjének, itt-ott humorá­nak a csillogtatására. És éppen az egymást­­követő két darab különbözősége mutatja a mindkettőben egyformán kitűnően szereplő vilnai társulat tudásának és ábrázolóképessé­gének széles skáláját. Ahhoz, hogy ezt mi is megérzékeltessük, kissé vissza kell térni az előbbi darabra, a «Ki­dusch Haschem“-re, amelyek megrendítő példázatai alól alig lehet szabadulni. Annak láttára akarva-akaratlanul is feltolult a néző ajkán a kérdés: Hát van ennyi szomorúság? Nem a zsinagógabeli istentisztelet, nem a színpadra ritkán kerülő Thóra előtti könyör­gés, nem a péntek esti gyertyagyújtás és nem a mi szokásainkkal teljesen ellenkező orosz-lengyel «Chaszene» (lakodalom) a le­nyűgöző, hanem az a furcsa lelki gettó, amely­ben ezek az emberek élnek. Hogy ez mi? Íme egy példa erre a darabból: Apa, anya, gyer­mek azon vitatkoznak: «Wasz fere Tog iz heint»? (Milyen nap van ma?) Egy népt­el­en orosz pusztán élnek néma egyhangúságban, s az idő minden különösebb jel nélkül múlik el felettük. Az egyik nap olyan, mint a másik. A nap kél, s a nap­­ kötelességszerűen lenyug­szik. Ki tudja ebben a némaságban, amely úgy őrli az embert, mint a szu a fát, hogy mi­lyen nap van ma? Ki tudja egyáltalán már a napok nevét? A kis vallásos orosz zsidó csa­lád sem tudja eldönteni. És ekkor megjelenik a «szent szabócska» (aki mindég mindenre tud kádenciát) és azt mondja a töprengő anyának: .— Minek egy zsidó nőnek tudni, hogy mi­lyen nap van? Ezzel a belenyugtatással elintézte a pro­blémát. Hát ez az! A lelki gettó, amihez járul még az orosz puszták végnélküli egyhangú­sága. (Mert ez sehol másutt nincs is!) Minden mindegy! Minek tudni azt, hogy az idő ho­mokóráján lepergő tegnapi nap — mivé válto­­­zott? Mit jelent egy nap az évmilliók renge­tegében?­­A Jehova nekünk életet adott és azt nekünk türelmesen le kell élnünk.* Minek egy zsidó nőnek tudni, hogy milyen nap van!? Ha elérkezik az ideje, Isten tudni fogja, hogy mely napon vegye magához... El kellett ezt elöljáróban mondani, hogy ezzel és az itt következőkkel megvilágítódjék nemcsak a két darab , hanem maga az egész vilnai színház. A «Schwer zu sein a Jud» magja — egy ötlet. Egyetlen idea. Számra nem sok, de tar­talomra, lényegére nézve — annál több. Nincs egyébről szó, minthogy Iván Ivanovics Ivanov nagyherceg (Alex Stein) az érettségi bankett után, fiatalos, de még inkább mámo­ros fővel elhatározza, hogy egyévi próbaidőre elmegy a zsidónak. Kipróbálja milyen is az: Zsidónak lenni? Még ez az Oroszországban (mert ott játszódik a darab) mindenesetre bátor elhatározás sem volna elegendő három felvonásra, ha a vilnai színészek nem telíte­nék meg a vékonyka ötletet élettel. S itt áll szemben az előbb említett darab, a«Kidusch Haschem n evvel. Ott erősen feszült tartalom, amely majd szét­veti a burkot, (mint ahogy egy atlétatermetű férfin nagyobb lélekzetvétel után szétreped a szűk mellény) itt folyton felfelé ívelő színjáték. Olyan figurákkal, olyan emberekkel, akiknek életét, szokásait, jel­lemző mozdulatait (mint például egy kántor­félét játszó Adam Domb szakáll-simogatása) náluknál senki közelebbről, tehát következés­képpen senki jobban meg nem figyelhette. Az érettségi banketten Iván Ivanovits meg­egyezik a zsidó Schneiersohn-al (Israel Kamay), hogy — vallást cserélnek. Ez meg is történik. Hogy azután mi minden történik a megegyezés szerint egy esztendő alatt — az képzelhető. Végül még gyilkossággal is vádol­ják Ivanovicsot alias Schneiersohnl Mindjárt az alku után módja van Iva­­novicsnak kóstolót kapni. Pár perccel a nev­es valláscserét követően legjobb barátai, akik­kel előbb még együtt nagyszerűen mulatott — csúfolni kezdik, epájeszt* mutogatnak stb. — Ha a heretet kaptál* (megbántad) — kérleli a valódi Schneiersohn-fiú —, akkor még segíthetsz rajta! De Iván Ivanovics Ivanov — határozott jellem és végigcsinálja azt, amire vállalkozott. Amint szobát bérel a zsidó Dávid Schpi­­róéknál, amint összebarátkozik a családdal, amint csodálkozva igyekszik elsajátítani neki idegen szokásaikat, amint szerelem ébred a lelkében Schpiróék szép Cetli leánya (a na­gyon tehetséges Klara Segalovitsch alakí­totta) iránt, amint a lány miatt élesen össze­tűz barátjával, aki szintén lelkesedik a leány iránt s amint vallási dolgokban való járat­lanságával lassan-lassan elárulja magát — mind nagyszerű és emberi játék. Hogy közben olyan szavak hangzanak el, amelyekhez a pesti fül nem szokott és nem is szokhatott? — Istenem — azért ez a vilnai jiddishh-színház, amelynek tagjai a zsargont még keverik (és érthetetlenné is teszik) len­gyellel és orosszal. Akarnak példákat? Tes­sék: Masek­ov (sok szerencsét), epesz (valami) take (tényleg), parnosze (jövedelem), cholile (Isten ments), dafke (csakazértis), ewade (valóban, csakugyan). Szép? Nekünk nem az! Közben viccek, apró tréfálkozások is el­hangzanak. Például David Schpiro, ez a kisvá­rosi előimádkozó és metszőtípus (aki fekete szalonkabátot és fehér mellényt visel) azt mondja éneklő hangján egyik vendégének, a vöröshajú és a­­tőzsdén dolgozó] Katznak (Fredy Sorolda): — Borért megyünk a pincébe! Jöjj, fel­hozzuk a tavalyi húsvéti maradékot! Ado­mányozom neked azt a lehetőséget, hogy a lámpát tarthassad! Lehet, hogy nemcsak az előbbi szavak, hanem ez a humor is idegenül hat, de meg­értéséhez és átérzéséhez ismerni kell a zsar­gonnyelv hangsúlyát és lélektanát. Az bizo­nyos, hogy az ilyenféle tréfákban csillannak meg azok a motívumok, amelyek a darabnak az erősségei. Különben is, ahogy az egész család ül az asztalnál és megbeszéli a kisváros plety­káit — utólérhetetlen. Itt látjuk az öszbe­­csavarodó hajú mamát (Sonja Altbaum), aki süt, főz, foltoz, dolgozik, küzd, vállalja az egész család gondját és — last bat not least — gyermekeket szül... Legalább kilen­cet... (Típus ez!) Itt mutatkozik meg, hogy a zsidó házban az apa milyen megfellebbez­hetetlen tekintély és itt ismerkedünk meg egy mulatságos lurkóval, a folyton biflázó, harmadikos gimnazista Siomká­val (Sámuel Schattel). Innen, ebből a kopott bútorokkal berende­zett, vidéki ebédlőből megy húsvét előestéjén a templomba a papa és fia, hogy azután „Gut­­bilten" (Jó ünnepeket) köszöntéssel térjen meg az égő gyertyákkal feldíszített asztalhoz, ahol jelen van a vallást cserélő két barát is, mert részt akarnak venni a „széder“-en. A családfő felveszi fehér gyolcsruh­áját (amely­ben majdan temetni is fogják) és elmondja a zsidók pusztában való vándorlásának történe­tét, ismerteti az ünnep jelentőségét és bele­kóstol a hagyományos „morar“ba (keserű gyö­kérbe), valamint „d­rajszesz“-be (dió és bor­keverék), amely a gúlák és a piramisok építé­séhez használt maltert jelképezi. Ebbe az áhitatos ünnepi hangulatba rob­ban bele a rendőrség érkezése: keresik Schneiersohn-t, aki helyett a nagyherceg je­lentkezik, de csakhamar kiáll a keresett fia­talember is, aki így szól az elfogatás ellen tiltakozó Ivanovicshoz: — Barátom, te egy év alatt sok coreszt (szenvedést) kiáltottál, most láthatod, milyen nehéz zsidónak lenni! Ugyanezt a szentenciát mondja ki — mély meghajlással a Fenség előtt — Dawid Schpiro a fehér halotti köpenybe öltözött családfő is. „Rajtunk könnyen lehet nevetni, minket könnyen lehet kifigurázni — de most már láthatja — „schwer zu sein a Jud“. A két fiút elrángatják mellőlük. Az apa elő­veszi a Hagadát és a kis család imádkozni kezd: „Miben különbözik ezen éjjel a többi éj­jelektől!?" (Valamennyien sírnak.) ITOMEDIA Jókai-tér 10. Telefon: L. 980—20 December 1-től mindezt este u­ mű­sor! TI Hrjer* Emil, a „Triptichon" és a „Két galamb" ^ tSlf 5 | cimű 2 uj sláger bohózatában OLGO 2 HOPPÉ a jelenkor legjobb humoros bécsi felszámoló művésze excentrikusok WEIGAN * TIIBOIt, SOLTI HERMIIY, ÉHCZKÖVI LÁSZLÓ új magánszámokkal Fenyvessy Frnci, Szirmay Vilmos, Fü­öp Ica, Tábori Lili, Gábor Ernő, Zombori Anni Anna és Boris Ferrow a tökéletes táncosok és az Oxford gürk­ik 1-2—3 pentős helyárak ! Schwer zu sein a Judl? Schwer. _____ György Endre. ® Hangverseny. Micsey Józsa és Laub Ist­ván együttes hangversenyt rendeztek ma este a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. Mindkettőjük művészetét jól ismeri és sze­reti a budapesti közönség. Micsey Józsa több ária és dal élvezetes előadásával, Laub István pedig Beethoven, Chopin és magyar szerzők műveinek stílusos elzongorázásával gyönyör­ködtette a nagyszámú hallgatóságot, amely sokat tapsolt a műsor minden száma után. Az énekszámokat Fleischer Antal karmester igaz művészettel kísérte zongorán. * Magyar énekesnő sikere Angliában. Delmár Vilma operaénekesnő, aki néhány év előtt néhai Gábor Józsefnél végezte tanulmányait, rendkívül nagy sikereket arat Angliában. A fiatal művésznő a bécsi Hofoperben kezdte meg magasba szökő pályafutását, majd Német- és Olaszországon ke­resztül Angliába került, ahol minden fellépése al­kalmával melegen ünnepült. Az idén már négy hangversenye volt a londoni Albert Hallban, je­lenleg pedig a szigetország nagyobb városaiban hangversenyez, mindenütt meleg sikereket aratva. A lapok a legteljesebb elismeréssel írnak művé­szetéről. A Bethlen-téri Színpad megnyitása A mostani gazdasági viszonyok közepette, ami­kor régi nagy színházak mennek tönkre, új szín­ház nyílt meg Budapesten. Színházat nyitni Buda­pesten 1929-ben, merész vállalkozásnak látszik az ember szemében,­­ de csak addig, amíg az új színpadot nem látta és az első műsort végig nem élvezte. Mert amikor az ember megjelenik a meglepően szép, intim színházban, végignézi a műsort és gondolkozni kezd, rájön, hogy még üzletnek is kitűnő lesz a Bethlen-téri Színpad. A hetedik kerület szívében, a Bethlen-téren, a «Csikágóban nem frakkos uraknak és estélyi­ruhás dámáknak épült a kis színház, hanem egy­szerű polgárembereknek, akik kevés pénzért re­­s rmekül elszórakozhatnak. A színház péntek esti megnyitó premierjén eldőlt, hogy az új vállalko­zás életrevaló és a közönség lelkes tapsai meg­pecsételték hosszú időre a sikert. A színház ugyanis egyedülálló olcsó helyárak­kal, olcsó ruhatárral, büffével olyan sokat nyújt, hogy már ebben magában rejlik a siker titka. Fekete József igazgató minden elismerést megér­demel, hogy Budapestet ezzel a színházzal gaz­dagította. Kiváló műsorral nyílik a színház, ami ne­m is csoda, ha az igazgató mellett olyan kitűnő nevek állanak, mint Korcsmáros Nándor drama­turg, Dezsőffy László művészeti és Hetényi- Heidlberg Albert zenei vezető. Ismert szerzők nagyszerű kis darabjait játsszák kiváló színé­szek. Nem kezdőkkel kísérletezik a színház igaz­gatósága, hanem a magyar színészet fémjelzett nevei, jó ismert budapesti színészek játszanak az ízléses színpadon. A változatos műsor kabarétré­fákat, operettet, magánszámokat és legfőképpen irodalmat is ad. A műsor középpontjában Kellér Dezső és Hetényi-Heidlberg Alfréd kétfelvonásos operettje a „Csikágó" áll. Kellér Dezső számos sikere után írói tehetségének új megnyilatkozásával új állo­máshoz érkezett el. A fiatal író tökéletesen ismeri a Csikágó lelkét. Az operettben egymásután válta­koznak a hangulatos, romantikus és vidám részek. Kellér Dezső élvezetes verseire Hetényi-Heidlberg Alfréd dallamos muzsikát írt és az operett két fő­száma, az „Estefelé a vén Stefánián“ és a „Csi­kágó­" kezdetű dal slágere lesz rövid idő alatt a fővárosnak. A darab főszerepeiben a kellemes hangú és szép megjelenésű Verbőczy Ila, a csupa humor Dezső­ffy László és pikánsan kedves Mende Klári aratnak nagy sikert. Mellettük Tamás Benő és Rózsássy Ági kaptak még sok tapsot. A megnyitóelőadást Molnár Dezső dr., a Szí­­nészszövetség ügyvezető elnöke vezette be igen kedves szavakkal, amely után a zenekar a Himnuszt játszotta el. Fokozta a hazafias han­gulatot Em­őd Tamás „Trianon" című ünnepi já­téka. A műsor egyes számai közül Korcsmáros Nándor egész rövid lélekzetű, de annál mélyebb értelmű drámai jelenete keltett feltűnést. Rövi­­debb drámát még nem írtak, mert az egész pon­tosan hatvan másodpercig tart. Rózsahegyi László kis darabjában Rózsahegyi Marica játssza a fő­szerepet és Rózsahegyi Kálmán két gyermeke egyformán nagy sikert arat. Nagyon ötletes még Kellér Dezső politikai szatírája, amelynek len és a medve" a címe. A színház házi szerzője, Kellér Dezső még egy remek bluettel, a „Singing pluj"-n»­ szerepel, amelyet a kitűnő Sándor Stefi visz diadalra. Sándor Stefi magánszámokkal is szerepel a mű­soron és magával ragadó temperamentuma és ki­tűnő hangja, humora elbűvöli a közönséget. Sán­dor Stefit alig akarták a színpadról leengedni — méltán. Szép Ernő finom kis vígjátékában, az Ágyrajárók-ban Vidor Ferike és Szentiványi Kál­mán kacagtatják meg a közönséget. Szentiványi Kálmán szellemes konferálása és Vidor Ferike még mindig roppant népszerű cselédnótái, vala­mint a Békeffy-vokál-quartett egészítik ki az ügyesen összeállított műsort. A díszletek szépek bár Eric Vogel, a tervező egyik darabban a Par­lamentet tévedésből a budai oldalra festette. Végeredményben a legjobb auspiciumok között indul el a Bethlen-téri Színpad útjára és biztos, hogy az első est sikere állandósulni fog. _____ (»• I) * Égő város — hetvenfitt­dszik­. Földes Imre trilógiájának második darabja, Az égő város hasonlóan nagy sikert aratott, mint az első, a Tüzek az éjszakában. Hetvenöt nap alatt hetvenöt előadást ért el Az égő város és valamennyi estén lelkes közönség tapsolta végig a dráma hatásos jeleneteit. Ma este ját­szotta hetvenötödször az Új Színház a szín­művet. A jubileum alkalmával ismét teljesen megtelt a nézőtér és a közönség meleg és hangos ovációkkal szögezte le ismét elismeré­sét a színmű kvalitásai és a főszereplők, Berky Lili, Horváth Magda, Gózon Gyula, Baló Elemér és a többiek iránt. 9 Figyeljen minden au­tós! Tudomásunkra jutott, hogy számos autószakf üzlet a GLYSIINTIN lfitdtagymentinitó folyadékot vásárolni óhajtó publikumnak különböző más anyago­kat kínálnak azzal a n­egokolással, hogy azok a hűtő­­fagymentesítésre épúgy megfelelnek. Ezzel szemben az igazság az, hogy a Glysantin az I. G. Farben­industrie által gyártott szintetikus szerves anyag, amelynek sem glycerinhez, sem alkoholhoz, sem más olyan anyaghoz, amelyből egyéb fagymentesítők szülnek, semmi köze. A Glysantin csak az I. G. Farbenindustie plombá­jával ellátott eredeti kannákban valódi. Az autós­publikumnak sem másként csomagolt, sem kimérve árult folyadékokat, mint a Glysantin­nal egyértékűeket elfogadni saját érdekében nem szabad. Magyarországi vezérképviselet: Motor- és Autókellék Rt. Budapest, VI. Lázár­ utca 7 * Magyar művésznő Amerikában. A clevelandi hangverseny- és előadásrendező egyesület elnök­sége hangversenyturnéra hívta meg Fehér Ilon­kát, az ismert hegedűművésznőt, Hubay Jenő volt kiváló növendékét, aki már Angliában, Fran­ciaországban, Hollandiában és Svájcban aratott jelentős sikereket. Az amerikai hangversenykörút három hónapig tart és ezalatt az idő alatt a művésznő ötven hangverseny tartására kötelezte magát, körülbelül 15 államban, többek között Newyork, Ohio, Pennsylvania, Kalifornia, Ari­zona, Colorado, Georgia stb. államok nagyobb városaiban. Fehér Ilonka, mihelyt eleget tett már előbb lekötött szerződési kötelezettségeinek, ha­jóra száll, hogy az amerikai megbízásnak eleget tegyen. * Előadás az új francia színházról. A Fészeké­ben tegnap este nagy érdeklődéssel fogadott előadást tartott Robert de Beauplan, a Illustra­­tion színházi rovatának szerkesztője. Beszél a francia dráma új irányairól, aminek során külö­nösen Bernsteinről, Savoirról, Jules Romainról, Bourdetről emlékezett meg, mint akik külföldön is a modern francia dráma ismert nagyságok Előadása során kitért a francia-magyar irodalmi kapcsolatokra és egész sor olyan magyar író nevét említette, akiknek műveit francia nyelven olvasta és, akiket nagyrabecsül. Azt mondta Ro­bert de Beauplan, hogy a francia közönségnel­ nagy vesztesége, hogy ezek a magyar írók nem kezdnek Párisban rendszeresen színre, de tudo­mása szerint az idei szezonban két magyar pre­mier is lesz a francia fővárosban, ami elő fogja segíteni, hogy a francia közvélemény végre ala­posabban ismerkedjék meg azzal az értékes ma­­gyar irodalommal, amely éppen Párison kívül ma már az egész világon az elsők között van a Tíz pengő ”egy slágerért. A Magyar Színház tavalyi műsordarabjának, az Agglegény apának egyik slágerszáma volt a Halló Montreal című dal. Az egyik zeneműkiadó cég felszólította a színházat, hogy a következő napokon ne éne­keltesse többé a dalt. A darab primadonnája, Titkos T­ona azonban néhány napig mégis éne­­kelte a Halló Montreált, amelyet más szöveggel egyidejűleg a Király­ Színház egyik operettjében is előadtak. A törvényszék pénteken tárgyalta ezt az ügyet és Titkos Ilonát, valamint a Magyar Színház volt igazgatóit tíz-tíz pengő pénzbünte­téssel sújtotta, továbbá 250 pengő kártérítésre is ítélte. * A nyitány története. Érdekes kísérlettel lép a Székesfővárosi Zenekar december elsején tar­tandó vigadós hanversenyének közönsége elé Siklós Albert, Zeneművészeti Főiskolánk nagytu­­dású professzora. Tizenkét nyitány eldirigálásával tárja elénk a nyitány kialakulását, kicsi­ázásától kezdve hatalmas tölggyé való kiterebélyesedéséig. A zenetörténeti és kulturhistóriai szempontból egyaránt érdekes sorozatot Monteverdi Orfeusá­­nak fúvóhangszerekre írt tokkátája nyitja meg, amelyet annak idején figyelmeztetésül háromszor játszanak el a függöny felgördülése előtt. Ennek­ az első nyitánynak 1607-ben volt a bemutatója. Utána Landi „Sant Alessio", Lubhi „Annidé" című zenés drámájának, Hendel «Messiás»-ának nyitá­nyai következnek kronológikus sorrendben, mint előkészítője a nagy klasszikusok reformtörekvé­seinek. Händel :barokk*-nyitány típusa után Ginek és Mozart egy-egy rokokó-nyitánytípusa követke­zik. Beethoven klasszikus ,Egmont*-ja zárja le a nyitány kibontakozásának első korszakát. A műsor második részét a romantikus mestereknek­ szentelt Siklós, Treuer, Mendelssohn, Cornelius Péter és Wagner egy-egy reprezentáns nyitányá­val jelzi azt az utat, melyet a nyitány a XIX. szá­zad nyolcvanas éveinek kezdetéig befutott. A sorozat persze nem lehet teljes, hiszen egy hang­verseny kétórás időtartamának szűk keretébe alig zsúfolható bele minden, az ouverture szempont­jából idézésre hivatott mester. Tanulságos újítá­sát a jövőben folytatni szándékozik Siklós pro­fesszor, mert az ária, a menuetto és a versenymű fejlődéstörténetének is szentel egy-egy hangver­senyt. "

Next