Ujság, 1929. november (5. évfolyam, 249-273. szám)
1929-11-23 / 267. szám
Újabb letartóztatás a düsseldorfi gyilkosságok ügyében A gyanúsított őrültséget szimulál Düsseldorf, november 22. A düsseldorfi tömeggyikosságoktal kapcsolatban tegnap ijabb letartóztatás történt. Alettmaben városka csendőrsége letartóztatott egy férfit, aki ellen alapos gyanú merült fel, hogy köze van a düsseldorfi gyilkosságokhoz. Az illető nevét egyelőre még nem tették közzé. A gyanú azon a körülményen alapul, hogy az illető férfi az egyik düsseldorfi gyilkosság napján kerékpáron Düsseldorfba ment, ahonnan csak késő este tért vissza. Az illető rendkívül gyanúsan viselkedett és letartóztatása óta őrültet szimulál. Már tegnap délután öt órakor, mikor detektívek jöttek a lakására, ezzel a kérdéssel fogadta őket: Maguk bizonyára a düsseldorfi gyilkost keresik? Midőn azután a rendőrőrszobára vitték, kiáltozni kezdett:Én vagyok az új Mózes, kicsoda hozzám képest Luther? A letartóztatásról a düsseldorfi rendőrséget is értesítették, a aely két detektívet küldött ki Mettmachenbe. Az előállított férfit tegnap este Düsseldorfba hozták. Az új nyom is hibásnak bizonyult Düsseldorf, november 22. A bűnügyi rend-őrség sajtóreferense közölte az újságírókkal, hogy a nyomozóhatóságok most főleg arra fordítják figyelmüket, hogy tisztázzák, mi az igazság és mi a misztifikáció abban a rengeteg levélben, amellyel a közönség elhalmozza a rendőrséget. Naponta száz és száz levél érkezik a rendőrfőnökségre, úgyhogy külön osztályt kellett felállítani a levelek kiválogatására és áttanulmányozására. Düsseldorfban ma már minden második ember amatőrdetektív és mindenki azt hiszi, hogy megtalálta a düsseldorfi tömeggyilkos nyomát. Adataik természetesen a legtöbb esetben saját fantáziájuk szüleményei, aminthogy a düsseldorfi rém állítólagos leveleinek nagy részéről is kiderült, hogy csak a rendőrség megtévesztését szolgálták. Schweikert detektívfőtanácsos, a berlini bűnügyi rendőrség grafológiai szakértője befejezte a Tilkos állítólagos leveleinek áttanulmányát és a legtöbb levélről kizáróan meg hogy nem származhat a gyilkosul. Megdőlt az a gyanú is, hogy a düsseldorfi rém egy düsseldorf környéki leányiskola igazgatója, aki a feljelentés szerint már évekkel ezelőtt is erkölcstelen bűncselekményt követett el egyik kisleánynövendékével szemben. A nyomozás megállapította, hogy az igazgatót egyik haragosa akarta belekeverni az ügybe és bosszúból írta a névtelen feljelentő levelet. Otromba tréfának bizonyult az egyik düsseldorfi lap szerkesztőségének kapualjában talált véres gyermeking és széttépett harisnyadarab is. A Mettmachenben letartóztatott „Új Mózes“ a jelek szerint szintén nem azonos a düsseldorfi rémmel. Az illetőt Stenzer Vilmosnak hívják, aki már hosszú idő óta munkanélkül van és nemrégiben érkezett Boroszlóból Mettmachenbe, hogy munkát keressen. Stenzer Vilmos gyengeelméjű és több, mint bizonyos, hogy semmi köze sincs a gyilkosságokhoz. Az elmúlt éjszaka Düsseldorban és környékén általános rendőri razzia volt, amelynek folyamán többek közt egy osztrák fiatalembert is letartóztattak, aki nemrégiben szökött meg egy vorarlbergi börtönből, őt is gyanúba vették, hogy köze van a gyilkosságokhoz, eddig azonban még ellene sincs komoly bizonyíték. A rendőrség különben ma reggel óta új nyomot követ, amelyről eddig még nem adtak ki semmiféle közlést. A titoktartást a nyomozás érdekeivel indokolják. Néhány lap azt írja, hogy ennek a nyomnak döntő jelentősége van és hogy rövid idő alatt fény derül legalább is két gyilkosságra. Berlinből holnap ismét több detektív érkezik Düsseldorfba, akik specialisták a szexuális bűncselekmények terén. Különleges kötött récearniturák ÁRVÁI IV., Calvin-tér 3. Sí. I „A párizsi regény“ . Charry Russel Dorsand haditudósításai mellett ez az új könyve az, mely valahogy aláépíti, igazolt földi alapokra fekteti Szomory Dezső egész művészetének fantasztikus, csipkecsúcsaivalelérhetetlen szférákat verdeső, alapzatában velenceszerűen imbolygó vizekre épített álomkonstrukcióját. Ebben a könyvében szinte kirándul a földre. «Nagy zenekarom pihen, szabadságolva s csak házi gitárom pengetem, a lehető legszerényebbem, ha tudom” — jegyzi meg kedvesen. A futamok, melyeket e házi gitáron vesz időnként, olyan crescendókba és fortissimókba ragadják, melyekből révülten tér magához, köhint egyet s nagy önuralommal folytatja csendesen ott, ahonnan a crescendo elragadta. Perfy cilindere, Apponyi, Jászai Mari, Reményi, Türr István, Wekerle, Bertha Sándor, Massenet, az öreg Daudet, Mirbeau, Munkácsy, Ivánfi, Justh Zsigmond, Rippl-Rónai, Lemaitre igazán csak kellékek és statiszták ebben a regényben, mellékfigurák, akik átlézemgenek a lapokon. A regény hőse egy fiatalember, akinek nincsen pénze és magyar írónak készül Párisban. Ezt az állapotot többen ismerjük; azoknak, az akkori s egy későbbi generációnak, akik valaha pénz nélkül magyar írónak készültek Párisban, különösen kedves lesz ez a könyv. II. Az ifjúság regénye, Páthosza közvetlen, természetes. Az ilyesféle visszapillantó könyvek csak akkor élvezhetők maradék nélkül, ha az olvasó érzi, hogy az élet és emlékezés szerillé tisztítottak minden emléket s annak, aki elmondja, a történtekből nem fáj már semmi. Egyetlen futamra olvasom el, egy vendéglőben kezdem, átviszem egy kávéházba, reggel felé készen vagyok vele. Az ember fáradt lesz tőle. Úgy szabad csak olvasni, mint a verseket: egypár oldalt, egypár sort naponta. A kifejezés tehetségének ez a pazarló gazdagsága lenyűgözi az olvasót. Minden pillanatban készen állok meglepetésekre, a csodálat felkiáltásával üdvözlök képeket, jelzőket, egész képtömegeket, melyek oly bőséggel, pazarlón, egymást lökdösve tolakodnak, mintha szerzőjük félne, hogy a végtelen választékot fel sem tudja sorolni mind s aggódik, hogy valamit kifelejt. Nem spórol, mikor így gitározik Beszámolva róla, még a könyv hatása alatt, kisértésbe esik az ember, hogy egyes megállapításokat ne is mondjon el másként, mint az ő szavaival. Szomorú könyvekről és színdarabokról írott beszámolókban önkénytelenül visszatérő fordulat ez: «ahogy ő mondaná]... Tudniillik sokkal különbül, sokkal pontosabban nehéz elmondani valamit, mint ahogy ő már egyszer elmondta. Szinte megható, menynyire fegyelmezi ebben a könyvében magát. Ez az, amit ő úgy mond, hogy a nagy zenekarom pihen". Erőszakkal tartja vissza, kényszeríti logikus trabba az emlékeknek elvadult száguldásban előtörő quadrigaját. Színeket dob el, bölcs önmérséklettel s a sajnálkozás egy könnyű és tehetetlen sóhajával, az összhangzat érdekében lemond kedvenc hangszereiről s pauza után beéri egy fuvola rózsafahangú magányos nyitányával, pedig szive szerint állandóan harminchat hegedűvel dolgozna legszívesebben. Mint a nagyon érett jellemek, nem bizonyít többé, csak kijelent. Ki hát a költő? Aki állandóan ugyanabból az atmoszférából kifelé beszél, a maga világának határai mögül, rögeszmeszerű következetességgel, megingathatatlanul. Ez a költő egy életen át kiengedte a hangját, állandóan a magas c felé repült, akkor is, ha olyasmit mondott, hogy este van. Most, mikor megkísérli fegyelmezni magát, érezni, mi lappang lefojtott kifejezési energiában tudatos tartózkkodása mögött. Skálája, miután minden hangot kiadott, egy új hanggal gazdagodott, az óvatosság szordinójával. A homályosodó szoba szürkületében beszél így az ember, csendesebben, hogy jobban hallják. III. Humora magával ragad, mert tiszta és minden idegébe felszívódottan franciás. A magyar irodalomban ezt a tiszta, a mondanivaló fonákságából természetes jókedvvel és életokossággal felbuggyanó francia humort Heltai Jenő adja még csak így, ennyire első kézből. Csak a franciák tudják ezt, művészetükben és életükben, csak ők tudnak ilyen kenetteljesen disznólkodni, ilyen választékosan káromkodni, ilyen magasztosan és emelkedett trágársággal tartózkodónak maradni, ilyen csalhatatlan tapintattal keverni állandóan életben és művészetben az alcsonyrendűt és az istenit, azt a kettős habarcsot, amely minden emberi szemlélet alkotó eleme. Ez a humor soha nem bánt, soha nem fáj, soha nincs utóizó, mertabból a felismerésből táplálkozik, hogy emberek vagyunk, tehát végtelenül tiszta és elmondhatatlanul mocskos lények s ez a kettőssége természetünknek már önmagában véve tragikomikus. A francia nem hajlandó az embert merőben tragikus lénynek látni; ahogy az ember bukását felfogja, abban van valami abból a primitív nevetésből, mely mindannyiunkat elfog ha szemünk láttára cilinderes úr pocsolyába csúszik az utcán. Van valami türelmes szkepsis ebben a humorban, s ha, nagyon ritkán, torzít is, mindig emberi marad. Nem igaz, hogy nyelve, előadási modora — (Stílusa: emptlistba — franciás. Szomorús, nem franciás. A francia a férmerevebb nyelv, hagyományokban, törvényekben, konvenciókban kivasalt, kristálytiszta loribával, félreérthetetlen szabályokkal és engesztelhetetlen törvényszerűséggel felemtett nyelvre, melynek gazdagságától az idegen elszédül s csak később tudja meg, hogy minden végtelen lehetősége mellett nincs még egy nyelv, mely annyira gúzsba kötné az író kezét, mint éppen a francia. A legkisebb önkényesség: halálos bűn e nyelv törvényeivel szemben. s Micsoda boldogság magyarul írni, s miféle lehetőség, egy gazdag, erős, még nem teljesen kész, forrongó és alakuló nyelv szabadságában dúskálni, ezt Szomory írásainak minden sora lelkendezi. Nem, ez a nyelv együtt él azzal, amit mond: a francia nyelv már régen csak kifejezi, tökéletesen kifejezi és prezentálja a mondanivalót. Nem halmoz, hanem lényegéig tisztít és kihámoz. Szomorú nyelve csodálatos vegyüléke a legtisztább magyar szókincsnek, az argót grammatikájának, s az ő különös, egészen sajátos, csak az ő műhelyében előállítható, barokk, impresszionista, neoprimitiv, budapestiesen frivol és arany.Jánosian üde, zengő, édes magyar szavaknak, s mindenenfelül annak a valaminek, amit ő ad hozzá, s amit ne is akarjatok ellesni tőle.. Ez az ő titka, minden művész titka. IV. A könyv néhány jelenete a zsúfolt anyagból élesen válik elő, mintha egy képtáron sétáltál volna végig, s múlhatatlanul emlékedben marad két-három miniatűr. A zálogházjelenet az Amatival! Madame Geneviéve az operában! Mirbeau a kertjében, c'est un bon livre, vraiment! S az utcalány, ez a gőgösen tudatos és egyszerű befejezés, akitől megkérdi a siró regényhős: „Tetszem neked? Miért?“ „Mert sirsz.“ Páris, végtelen méreteivel, szelíden adja meg keretét a történetnek, mint az égbolt egy nyugtalan tájnak. Néhány egészen egyszerű szó is megmarad belőle, a sok crescendo és fortissimo után, azok a ritka szavak, mikor alany és állomány a maguk öntudatában lemondanak már minden jelző segítségéről. önmagában lezárt művészet ez a könyv, nincs műfaja, nem hasonlít senkire. Szerzője ismeri a legnagyobb titkot, minden életközösség és minden elsőrendű művészi hatás legnagyobb titkát: lenyűgözi a másikat, anélkül, hogy intimmé lenne vele. Márai Sándor. ÚJSÁG SZOMBAT, 1929 NOVEMBER 23 Kommunista diáktüntetés Prágában Pozsonyban megtiltották, hogy a diákok este tíz óra után az utcán mutatkozzanak Prága, november 22. Az esti órákban a Szláv sziget közelében ismét súlyos zavargásokra került a sor. A kommunista diákszövetség tagjai a Szláv-szigeten tervezet gyűlés betiltása folytán a városba vonultak. Útközben igen sok suhanc csatlakozott hozzájuk. A menet a cseh nacionalista diákság pártfogója, Strbrny képviselő a lakása elé vonult és macskazenét adott. A macskazenét Strbrny lapja, az Express szerkesztősége előtt is megismételték. A rendőrök gumibotokkal támadtak a tüntetőkre és szétverték őket. Néhány száz kommunista újból összeverődött és a Vencel-térre vonult, ahol, ha kisebb arányban is, de megismétlődtek a tegnapi verekedések. A rendőrök rohamra indultak a diákok és a csőcselék ellen, amely közben több száz főnyi tömeggé növekedett. Az általános verekedésben egy rendőr is megsebesült. Hogy a tüntetők részéről hányan sebesültek meg, nem lehetett megállapítani. Tíz kommunista tüntetőt előállítottak. A pozsonyi egyetemen szintén megismétlődtek a antiszemita zavargások. A jogi fakultásról az összes zsidó diákokat eltávolították. Az egyetem rektora minden diákgyűlést betiltott, sőt mint az egyetemi polgárok autonóm fölöttese, azt is megtiltotta, hogy az egyetem hallgatói este tíz óra után az utcán tartózkodjanak. Giuliano Balbino olasz kultuszminiszter Magyarország európai szerepében bízik Nyilatkozott az olasz-magyar kapcsolatokról . Érdekes párhuzamot vont a futurizmus és a fascizmus között Giuliano Balbino olasz közoktatásügyi mi- niszter, aki csütörtökön este érkezett meg Budapestre, pénteken reggel az újságírókat fogadta szállodai szobájában. A fogadásnál vele volt Durini di Monza gróf olasz követ, továbbá Antonio Widmar és Di Franco követségi titkár. — Ki kell jelentenem — mondotta az impozáns, magastermetű olasz miniszter — menynyire boldog vagyok, hogy itt lehetek. Mi Olaszországban ismerjük a magyar kultúrát, ismerjük a fiatal Magyarország nagy szellemi erejét, a magyar lelket, amely egyenes, mint a kard, nemes és büszke, ért a szenvedéshez és ért ahhoz, hogy a fájdalmakból erőt és reményt gyűjtsön. Ismerem jól a római magyar intézet működését és Bécsben is láttam a magyar akadémiát." Ezekben az intézményekben kitűnő kollégámnak, Klebelsberg grófnak remek szervezőerejét csodálom, ő felismerte a kultúra nagy nemzeti és emberi értékét, ő is azon az elvi alapon áll, mint én: nincsenek olyan emberi értékek, amelyek ne konkretizálódnának nemzeti értékekre. Ez az elve Mussolininak is és ez a szellem vezérli az új olasz nevelésügyet. — Mert hiába terjesztjük a kultúrát, ha nincs meg már előre a nagy alapépítmény a lelkekben, a nagy hit a nemzet szellemi értékeiben. Nem szabad elfelejteni, hogy a nagy olasz művészek és költők sohasem a mindentől elvonatkoztatott tiszta szépet akarták megvalósítani, hanem ki akarták fejezni egész koruk, egész népük hitét és psychéjét. Azt hiszem, az olasz és magyar kulturkapcsolatok egyre szorosabbakká fognak válni. Ez a kapcsolat rendkívül nagy értéket jelent mindkét fél számára. A renaissance sorára sok olasz művész jött Magyarországra. Sőt még, hogy úgy mondjam, királyné-csere viszonyban is voltunk, mert az olasz fejedelmek gyakran vettek feleségül magyar hercegnőket és viszont Nápolyban most állítják fel II. Károly Anjou házbeli király magyar feleségének szobrát. — Általános krízis tapasztalható most az európai kultúrában. És az új fiiakat talán a Kelet-Európából kiinduló nagy új erők fogják megmutatni. Magyarországnak elsőrendű fontosságú szerepe van ebben. A fascizmus és futurizmus viszonyáról kijelentette az olasz miniszter, hogy a futurizmus nagy művészeti és irodalmi felismerése volt annak, hogy forradalomra van szükség, hogy szakítani kell a múlttal, új téma, új ritmus, új kifejezési lehetőség, új dinamika kell. Ebben találkozik a futurizmus a fascizmus eszméjével. A fascizmusnak — mondotta két arca van. Az egyik a forradalom, a szakítási a múlttal, a második pedig a bizonyosfokig való visszakapcsolódás a múlt nagy tradícióiba. A fascizmus tehát egyidőben romantikus és klasszikus, forradalom és rend. Ezt a két arcot két nagy egyéniség szimbolizálja, a király és Mussolini. Bethlen István gróf miniszterelnök és felesége pénteken délben két órakor defensiert adott Balbino Giuliano olasz nemzetnevelési miniszter tiszteletére. A deceueren az ünnepeken kivül Durini di Monza gróf olasz követ és felesége, Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter és felesége, XValko Lajos külügyminiszter és felesége, Giuseppe Giustini az egyetemi osztály főnöke, Edoardo Scardamaglia elnöki titkár, Lazzari sajtófőnök, Siciliano professzor, Magyary Zoltán miniszteri tanácsos, Giovanni de Astis követségi tanácsos, gróf Zichy Rafaelné, Tormay Cecil, báró Píréz de Bihari Gyuláné, báró Bakach-Bessenyei Györgyné és Mocsonyi Eugénia jelentek meg. . Az Operában pénteken este díszelőadást tartottak Giuliano Balbino olasz kir. nemzeti nevelésügyi miniszter tiszteletére. A díszelőadás alkalmából a színház zsúfoltságig megtelt a legelőkelőbb, estélyiruhás, frakk 05, rendjeles közönséggel. A díszelőadásra színre kerülő PA-*■ Bán előtt a Marcia Reálét, a Himnuszt nezzát adta elő a zenekar, mind a eljátszását állva hallgatta végig A Bánk bán előadásán különösen Mária, Szabó Lujza és Székelyhida remekeltek. Az olasz vendégek látható érdeklődéssel és élvezettel hallgatták végig az előadást, tetszésüket igen gyakran kifejezve. Az olasz miniszter egyébként vasárnap délelőtt meglátogatja a budapesti Olaszok Házát és a budapesti olasz kolónia tagjait ezúton hívják meg az ünnepélyes fogadtatáson való részvételre. Domenica 24. Novembre, alle ore 10.30 il Regio Ministro dell’Educasione Nazionale S. E. Balbino Giuliano onorera di une son visita la Casa degli Italiani di Budapest (V., Akadémia utca 5. I. emelet) La Colonia itaiana di Budapest e invitata ad intervenire alla cerimonia.