Ujság, 1929. december (5. évfolyam, 274-296. szám)

1929-12-29 / 296. szám

VASÁRNAP, 1929 DECEMBER 29 ÚJSÁG A Győri Kereskedelmi Kamara ügyvezetési botrányának hiteles részletei Állásvesztést javasol a fegyelmi bizottság az ügyvezető titkárokkal szemben. Nagy harc vágható vasárnap délben a kamarai pártok között Feloszlatással fenyegetik a kamarát eltussoló határozat esetére ! A magyar kereskedelmi és gazdasági élet­ben páratlan, mondhatni teljesen szokatlan botrány ügyében mondják ki vasárnap dél­ben Győrött az utolsó szót. A Győri Keres­kedelmi és Iparkamara közgyűlése előrelát­hatóan heves vitatkozás közepette hozza meg határozatát, megtévedt vezető főtisztviselői ügyében s ma már Győrött mindenki tudja, ha döntésük eltér a kormány illetékes té­nyezőjének nézetétől, úgy ezzel a kamara je­lenlegi vezetősége és közgyűlése befejezte működését: a kamarát feloszlatják. Az Újság munkatársának — aki egyébként másfél év­vel ezelőtt tulajdonképpen felderítené ezt a példátlan esetet, s azóta is cikkeivel állan­dóan nyomon követte az eseményeket —, módjában áll végre most teljesen hiteles, hivatalos adatok alapján elmondani a rész­leteket, megmutatni, hogy tulajdonképpen mi is történt hát a győri kereskedelmi és iparkamaránál. Suttogásból a valóság 1928 őszén a már évek óta tartó suttogá­sok után egy kisjelentőségű incidens feljelen­téssel végződött. A kamara kibukott pénztá­rosa megvádolta Karika Imre dr. ügyvezető titkárt helytelen pénzkezeléssel. A megindult vizsgálat nem sok eredménnyel zárult, ami­kor azonban cikkeink rámutattak arra a tűr­hetetlen helyzetre, amelyet a Győr, Komá­rom, Esztergom és Veszprém vármegyék te­rületén­­élő 18.000 iparos és kereskedő ügyeit intéző kamaránál tapasztaltunk, a kamara akkori elnöksége szükségesnek látta a hivata­los vizsgálat megkérését. Halbritter Károly nagykereskedő, tiz, hollandi főkonzul, a ka­mara akkori elnöke, Meller Ignác kereske­delmi tanácsos és Kaszás Sándor­ alelnökök együttesen 7172/1928. számú felterjesztéssel kérték a kereskedelemügyi minisztert a ka­mara 1923—1927. évi­­ zárszámadásainak s egyáltalában az ügyvitelnek, pénz- és vagyon­kezelésnek átvizsgálására. Herrmann Miksa akkori kereskedelmi miniszter, Fodor Jenő államtitkár javaslatára, Beretvás Jenő mi­niszteri tanácsos és Krizsán Ferenc minisz­­teri számvizsgáló személyében küldött ki Győrbe vizsgáló biztosokat. Hat hónapig tar­tott a vizsgálat, amelynek eredményeit 123.298/1929. K. M. XV. számú leirathoz csa­tolt hatalmas elaborátum foglalja össze. Hi­vatalos használatra készült ugyan ez a leirat, miután azonban százoldalas könyvben ki­nyomatva a kamara összes bel- és kültagjai­nak azt tanulmányozásra megküldötték, úgy véljük, nem követünk el már indiszkréciót, ha az Újság mai számában — természetesen egészen kivonatosan — ismertetjük. „A Győri Kereskedelmi és Ipar­kamaránál lefolytatott minisz­teri vizsgálat megállapításai** címén közzétett akta az általános részben mindenekelőtt e súlyos mondattal kezdődik: „A kamara pénzkezelése Karika Imre dr. tit­kár kezén ment keresztül. Az általa vezetett szám­adások a pénzkezelés és számviteli rend szem­pontjából még a legelemibb követelményeket is nélkülözték. Nagyon sok kiadás kifizetése nélkü­lözi az utalványozást. Számtalan kiadás kifizetése a titkár által van csak igazolva, vagyis a pénz­felvevő felek helyett a felvételt és kiűzetést a tit­kár saját személyében igazolta­* Rengeteg aprólékos kifogást emel a mi­niszteri megállapítás, amely kiemeli: „A pénztárkezelés hanyag felületességgel tör­tént, a befolyt kamarai illetékek és különféle egyéb kamarai bevételek nem lettek mind és hiánytalanul elszámolva és a kamara pénztárába beszolgáltatva. A pénzbevételekkel összefüggő akták, értékek és utánvételes postai feladóvevé­nyek nagy részben eltűntek. Az útiszámlákon gyakran szállás- és élelmezési költségek, pincér­borravaló és cigányzenészeknek adott pénzek is vannak elszámolva.* Sokkal cifrább azonban a „részletes meg­állapítások“ néven évek szerint összeállított ki­fogások. Ezek közül néhányat szintén ismer­tetünk: „A pénztári napló 126. tétele alatt elszámolt 7340 koronás útiszámlában — 1923-at írunk •— Karikó 5200 korona vasúti jegy árát számítja fel, holott az 1923. évre érvényes MÁV-szabadjegy árát a pénztárnapló 610-ik tétele alatt már fel­vette. A pénztárnapló 218. tétele alatt elszámolt utiszámlában ismét 10.800 koronát számít fel MÁV vasúti költségre, holott szabadjegye volt." Ahogy végiglapozzuk az 1923. évet, ugyanezek az útiszámlakifogások sorra is­métlődnek. Elmondta a miniszteri bizottság, hogy Karikó, akinek egy dunántúli szaklapja volt, a lap 20 példányát saját magánál elő­fizette, a tulajdonát képező Remington-író­­gépet, amelyen különben saját szerkesztő­ségi dolgait íratta, 255.000 koronáért hasz­nálatra bérbe adta a kamarának. Mindennél súlyosabb azonban az a megállapítás, hogy a magánérdekből díjfizetés ellenében ki­adott bizonylatokról befolyt díjakat ma­gának tartotta meg. Kisebb összegeket vezetett be a bizonyítvány­­díj naplóba. Hasonlóan súlyos megállapí­tás, hogy az év folyamán 55.000 korona bé­lyegportóval nem számolt el és az utánvéte­­lezéssel befolyt bizonyítvány illeték és ha­sonló néhány százezer koronás bevételdíj ugyancsak az ő kezén sikkadt el. Bizonyítva látja a miniszteri bizottság azt is, hogy a szak- és mestervizsgák beszedett díjait, va­lamint az árumintavásárdíj bevételeit is magának tartotta meg. Ha végiglapozzuk az 1924., 1925., 1926. és 1927. évekből közölt részletes kifogásokat, mindenütt ilyen és hasonló tételekre bukkanunk. Megálla­pítja a miniszteri bizottság, hogy Karikó a kamara tisztviselőit saját céljaira dolgoztatta, a kamara írószerkészleteit, papirosát, stb. a saját nyomdájába, saját lapjához vitette át. Kimutatják azonban rengeteg esetben, hogy a befolyt pénzeket is magának tartotta meg. Egészen pikáns megállapításokat is olvasunk Karikó titkárról: „Az 1925-iki pénztárnapló 171. tétele alatt László Ferenc győri kamarai tag temetésén részt­ vett tagok kocsi- és autóköltségeire 3000 koronát nyugtáz és vesz fel, holott a temetésen részlett kamarai hivatalos kiküldöttek, elnökség és tiszt­viselők állítása szerint, a temetésre kizárólag magánfogatokat vettek igénybe. A pénztárnapló 649. tétele alatt a „soproni tarifabizottság győri vagongyári látogatása“ alkalmával felmerült költ­ség címén 680.000 koronát számol el Karikó. A hivatalos megállapítás szerint ezt az összeget két Koestlin- és egy Schmidt-csokoládészámla teszi ki, amelyek szegedi és debreceni titkárok (Lan­­desberg, Harsányi) nevére vannak kiállítva. Ez években Karikó már önmagának évente 5.760.000 koronát fizetett ki három ócska írógép használati díja fejében. Ugyanekkor az iratok között ott fekszik egy írógépes cég ajánlata ajánlata, amely három új írógépet 1,5 millió koronáért ajánl megvételre. — Szabó Imre győri fakereskedő 1925-ben útlevéligazolásért 60.000 koronát fizetett le a ka­maránál Karikó kezeihez. A titkár „díjmentes“ jelzéssel látta el az ügyiratot és a pénzt nem számolta el. Németh Ferenc vendéglős nejének a kamaránál található ügyirat szerint 150.000 koronát visszaküldött Karikó. A vendéglős sze­rint ezt az összeget nem kapta meg és 7232— 1925. számú ügyirat nem is igazolja a pénz ki­­kézbesítésének megtörténtét. A Tisza Testvérek könyvkereskedők reklamálják 1926. évből 130.000 koronás számláik kiegyenlítését. A kamaránál Karikó ezt az összeget kiadásként elszámolja, de a pénz sohasem ment el.“ „Leázítatják az osztrák vizimibélyegeket, levágják a régi okmánybé£yegekel“ Százával követik egymást a kifogásolt téte­lek, amelyek között a legkisebbek — mutat­ják a vizsgálat precizitását — a nagy, sokezer pengős tételekig mozaikszerűen váltogatják egym­ást. Unalmassá válnék­ mindezeknek rész­letezése és így talán még a miniszteri meg­állapítás­­ harmadik részéből a „panaszok és jegyzőkönyvek” fejezetéből ismertetünk egyet­­mást. Itt közlik Szommer Ernő dr. kamarai fő­titkár ellen emelt konkrét vádakat is, ame­lyekre azonban a miniszteri vizsgálat negatív eredménnyel végződött és így a vádak részle­tezését nem tartanák helyesnek. A kihallga­tások során a miniszteri vizsgálat szerint két­ségbevonhatatlan tárgyi bizonyítékok — töb­bek között Karikó titkár sajátkezűleg írott utasításai is — tanúsítják a következő telje­sen hihetetlennek látszó, de úgy látszik, saj­nos megtörtént visszaélést is: „Karikó Imre titkár az osztrák külképviseleti hatóságoktól nyert és átruházott kamarai hatás­körben eszközölt osztrák vizumkiadások körül­i vizumbélyegek kiszolgáltatása, azoknak az útle­velekbe való ragasztása és felülbélyegzése — a legsúlyosabb szabálytalanságokat, illetve vissza­éléseket követte el. A már egyszer kiadott, illetve útlevélben felragasztott és felülbélyegzett vizum­bélyegeket leáztatás útján ismét új vizumbélyeg­ként adta ki és másodszor is felülbélyegeztette. Az így kiadott bélyegek után a felektől beszedett vízumdíjat saját céljaira fordította. A jegyző­­könyvi vallomások szerint Karikó nemcsak ví­­zumb­élyegeket, hanem okmányokon már felhasz­nált okmáénybélyegeket is ismételve felhasznált újak gyanánt. Az irattárban az ügyiratok között számtalan beadvány és megújításra benyújtott bizonylatot találtak, amelyekről az okmánybélyeg ollóval ki van vágva/* A negyedik befejező megállapítások­ című rész kitér a postatakarékpénztári és a karíia­­rának a Győrvárosi és Megyei Takarékpénz­tárnál lévő folyószámláira is. Részletesen álla­pítja meg, hogy milyen különös pénz- és va­gyonkezelés folyt és ennek példájaképpen fel­hoz egy K­­ 25 december 15-én keltezett úgy­nevezett „házi elszámolást", amelyet érdekes­ségénél fogva mi is közlünk. Házi elszámolás a főpénztárral: 1925 december 15-én 16,090 000 koronát, azaz tizenhatmillió koronát a Győrvárosi és Megyei Takarékpénztárból 9289/1925. szám alatt hivata­los célra kivettünk, mely összeg elszámolása a következő: 2. Számlák kifizetésére utólagos elszámolásra , . . . 7,000.000 » 1. Dr. Karikó előlegre ...,. . , 4 . . ■ . . 8,287.000 K , Összesen 15,287.000 K Elszámolás a főpénztárral 1925 december 16-án Bevétel *..* . .*. 16,000.000 K Elszámolás . . 15 287.000 K Készpénz: 713.000 K Ezen 713.000 koronát, azaz Hétszáztizenháromezer koronát a mai nap folyamán a kamara főpénztárába beadtam, ezennel elismerem. Győr, 1925 december 16-án Dr. Karikó, s. t., kamarai titkár. 6-12-18 havi részletre vásárolhatja a STANDARD ONE 4 csöves hálózati Europavevőt, a STANDARD COINS-hangszórót és az összes Mindenütt kaphatók! STANDARD —— rádióké­szítményeket 7 E különös elszámolásból kitűnik, hogy Karikó 16,000.000 koronából 15,287.000 koro­­nát kiadásként elszámolt, anélkül, hogy tény­­legesen egy fillér valódi kiadása felmerült volna. A miniszteri vizsgálat megdöbbentő ered­­­ményét a kereskedelemügyi miniszter 1929 július 13-án többek között ezzel a megjegy­zéssel küldi le a kamarához: „A megállapított tényállás alapján utasítom a kamarát, hogy a kártételek és visszaélések meg­torlása iránt szükséges lépéseket megfelelő mó­don és minden irányban haladéktalanul tegye meg, a fegyelmi eljárást a térítért tisztviselő ezlen saját hatáskörében sürgősen folytassa le s a fe­gyelmi eljárás eredményeit esetleges fellebbezésre való tekintet nélkül a felülvizsgálatra és végső döntés végett terjessze hozzám fel.** ­Állásvesztést javasol a fegyelmi bizottság A miniszteri leirat megérkezte után Ka­rikó Imrének 1928 december 20-án történt felfüggesztését 1929 augusztus 1-én követte Szommer főtitkár felfüggesztése is. Halbritter Károly elnök állásáról lemondott és helyébe Morvay József kőművesmestert választotta meg a győri kamara elnökének. Vele az első működő iparos jutott be a magyar kamarák életébe vezetőként. Morvay teljes erejével nekilátott a rendcsinálásnak és a fegyelmi bizottság hatalmas vizsgálatot indított meg. A miniszteri megállapításokat revízió alá vették. Meghallgatták Szommer és Karikó titkár vé­dekezését is. Sajnos a fegyelmi bizottság vizs­gálatának eredménye semmivel sem enyhébb. Ha nem is mentek oly részletesen az egyes vádpontok taglalásába, de az 52 oldalon ki­­nyomatott fegyelmi bizottsági javaslat végül is kéri megállapítani:­­Karikó Imre titkár a kezeihez befolyt kü­lönböző kamarai pénzeket átvette és a javaslat­ban felsorolt egész csomó­pontban a kamarát megkárosította. Az útleveleik vízumbélyegeit két­ségtelenül maga is reáztatta, de közegeinek adott utasításokat azok újból való felhasználására. A kamara papír- és írószereit saját lapjának és egyé­b magánvállalkozásának céljaira nagy ösz­szegek erejéig felhasználta. Szommer főtitkár magánleveleit átvizsgálta, azokat magához vetta és csupán kérésre adta át.» A sok kínos megállapításon kívül megdöb­bentő az is, hogy «a győri férfiszabó szabászati tanfolyam részére Grábics Frigyesnek 50.000 korona adományt adott át a kamara nevében, de 100.000 koronás elismervényt íratott vele alá és ennyit számolt el kiadásként.» Szommer Ernő főtitkárral szemben meg­állapítja az ellenőrzési mulasztásokat, hibá­ját, hogy éveken át nem szorította Karikót elszámolásra. Vele szemben csak egyetlen súlyosabb megállapítást tesz a fegyelmi bi­zottság, amikor kimondja : «Alapos gyanizt keltett a tekintetben, hogy az 1928. évi október 8 iki pénztári vizsgálatot meg­előzően nem volt meg a pénztárban a pénztár vizsgálatakor talált 46.000 pengő, ha pedig ez meg­volt, akkor minek vett fel a szükségletek fedezésére kamattal terhelt kölcsönt.* Szommer Ernő és Karikó Imre titkárok­kal szemben éppen ezért azt javasolja a fe­gyelmi bizottság, hogy őket a kamara szolgálatából bocsássák el nyugdíjigényük elvesztése mellett. Szommernek hosszú szolgálata, Karikónak pedig egyébként szorgalma és hozzáértése szolgáljon oly méretű­ enyhítő körülménynek, hogy egy később meghatározandó kegydíjban részesítsék őket. Kemény Rezső irodatisztet pedig részesítsék megrovásban, mert ő volt az, aki az osztrák vízum- és okmánybélye­geket utasításra leáztatta és újból felhasz­nálta.♦ Amennyire a hely engedte, ismertettük a győri kamara ügykezelésének példátlan bot­rányát. Ismertettük azért is, mert nagy tá­bora van még ma is Karikó ügyvezető titkár­nak, amely hamis híresztelések alapján — a miniszteri vizsgálat eredménye most jut először az Újság hasábjain napvilágra — Karikóban bizonyos körök üldözöttjét látja. Karikó Imre árva gyerekként, 14 éves korá­ban vállalt hivatalt és a IV-ik gimnázium után úgy az érettségit, mint a jogvégzettsé­get, nehéz posta-távirdai szolgálat ellátása mellett, magánúton szerezte meg. A kisembe­rek, főképpen a kisiparosok körében hatal­mas népszerűségre tett szert és kétségtelen, hogy a vasárnapi döntő közgyűlésen erős h­arcot vívnak pártfogói a purifikálni szándé­kozó kamarai tagokkal. Nem lenne meglepe­tés, ha az elmondottak ellenére a Karikó-párt kerekedne felül és mellőznék az állásvesztés kimondását. Ez esetre azonban megtörtént a kereskedelmi minisztériumban az intézkedés, h hogy a Győri Kereskedelmi és Iparkamarát azonnal feloszlassák és új választást ren­deljenek el. Érdekes talán még megjegyezni, hogy a ka­marai fegyelmi eljárással kapcsolatosan a­ győri rendőrségen és ügyészségen is eljárás folyik. Herrmann Miksa volt kereskedelmi miniszter maga küldte át ide az aktákat és rövidesen az ügynek bűnügyi része a tör­vényszék elé kerül. A közérdek azt kívánja, hogy ez a két év óta húzódó kamarai bot­rány — amely az ország többi kamaráinak is kínossá teszi helyzetét — végre nyugvó­pontra jusson. Lévai Jenő

Next