Ujság, 1929. december (5. évfolyam, 274-296. szám)
1929-12-29 / 296. szám
VASÁRNAP, 1929 DECEMBER 29 ÚJSÁG A Győri Kereskedelmi Kamara ügyvezetési botrányának hiteles részletei Állásvesztést javasol a fegyelmi bizottság az ügyvezető titkárokkal szemben. Nagy harc vágható vasárnap délben a kamarai pártok között Feloszlatással fenyegetik a kamarát eltussoló határozat esetére ! A magyar kereskedelmi és gazdasági életben páratlan, mondhatni teljesen szokatlan botrány ügyében mondják ki vasárnap délben Győrött az utolsó szót. A Győri Kereskedelmi és Iparkamara közgyűlése előreláthatóan heves vitatkozás közepette hozza meg határozatát, megtévedt vezető főtisztviselői ügyében s ma már Győrött mindenki tudja, ha döntésük eltér a kormány illetékes tényezőjének nézetétől, úgy ezzel a kamara jelenlegi vezetősége és közgyűlése befejezte működését: a kamarát feloszlatják. Az Újság munkatársának — aki egyébként másfél évvel ezelőtt tulajdonképpen felderítené ezt a példátlan esetet, s azóta is cikkeivel állandóan nyomon követte az eseményeket —, módjában áll végre most teljesen hiteles, hivatalos adatok alapján elmondani a részleteket, megmutatni, hogy tulajdonképpen mi is történt hát a győri kereskedelmi és iparkamaránál. Suttogásból a valóság 1928 őszén a már évek óta tartó suttogások után egy kisjelentőségű incidens feljelentéssel végződött. A kamara kibukott pénztárosa megvádolta Karika Imre dr. ügyvezető titkárt helytelen pénzkezeléssel. A megindult vizsgálat nem sok eredménnyel zárult, amikor azonban cikkeink rámutattak arra a tűrhetetlen helyzetre, amelyet a Győr, Komárom, Esztergom és Veszprém vármegyék területénélő 18.000 iparos és kereskedő ügyeit intéző kamaránál tapasztaltunk, a kamara akkori elnöksége szükségesnek látta a hivatalos vizsgálat megkérését. Halbritter Károly nagykereskedő, tiz, hollandi főkonzul, a kamara akkori elnöke, Meller Ignác kereskedelmi tanácsos és Kaszás Sándor alelnökök együttesen 7172/1928. számú felterjesztéssel kérték a kereskedelemügyi minisztert a kamara 1923—1927. évi zárszámadásainak s egyáltalában az ügyvitelnek, pénz- és vagyonkezelésnek átvizsgálására. Herrmann Miksa akkori kereskedelmi miniszter, Fodor Jenő államtitkár javaslatára, Beretvás Jenő miniszteri tanácsos és Krizsán Ferenc miniszteri számvizsgáló személyében küldött ki Győrbe vizsgáló biztosokat. Hat hónapig tartott a vizsgálat, amelynek eredményeit 123.298/1929. K. M. XV. számú leirathoz csatolt hatalmas elaborátum foglalja össze. Hivatalos használatra készült ugyan ez a leirat, miután azonban százoldalas könyvben kinyomatva a kamara összes bel- és kültagjainak azt tanulmányozásra megküldötték, úgy véljük, nem követünk el már indiszkréciót, ha az Újság mai számában — természetesen egészen kivonatosan — ismertetjük. „A Győri Kereskedelmi és Iparkamaránál lefolytatott miniszteri vizsgálat megállapításai** címén közzétett akta az általános részben mindenekelőtt e súlyos mondattal kezdődik: „A kamara pénzkezelése Karika Imre dr. titkár kezén ment keresztül. Az általa vezetett számadások a pénzkezelés és számviteli rend szempontjából még a legelemibb követelményeket is nélkülözték. Nagyon sok kiadás kifizetése nélkülözi az utalványozást. Számtalan kiadás kifizetése a titkár által van csak igazolva, vagyis a pénzfelvevő felek helyett a felvételt és kiűzetést a titkár saját személyében igazolta* Rengeteg aprólékos kifogást emel a miniszteri megállapítás, amely kiemeli: „A pénztárkezelés hanyag felületességgel történt, a befolyt kamarai illetékek és különféle egyéb kamarai bevételek nem lettek mind és hiánytalanul elszámolva és a kamara pénztárába beszolgáltatva. A pénzbevételekkel összefüggő akták, értékek és utánvételes postai feladóvevények nagy részben eltűntek. Az útiszámlákon gyakran szállás- és élelmezési költségek, pincérborravaló és cigányzenészeknek adott pénzek is vannak elszámolva.* Sokkal cifrább azonban a „részletes megállapítások“ néven évek szerint összeállított kifogások. Ezek közül néhányat szintén ismertetünk: „A pénztári napló 126. tétele alatt elszámolt 7340 koronás útiszámlában — 1923-at írunk •— Karikó 5200 korona vasúti jegy árát számítja fel, holott az 1923. évre érvényes MÁV-szabadjegy árát a pénztárnapló 610-ik tétele alatt már felvette. A pénztárnapló 218. tétele alatt elszámolt utiszámlában ismét 10.800 koronát számít fel MÁV vasúti költségre, holott szabadjegye volt." Ahogy végiglapozzuk az 1923. évet, ugyanezek az útiszámlakifogások sorra ismétlődnek. Elmondta a miniszteri bizottság, hogy Karikó, akinek egy dunántúli szaklapja volt, a lap 20 példányát saját magánál előfizette, a tulajdonát képező Remington-írógépet, amelyen különben saját szerkesztőségi dolgait íratta, 255.000 koronáért használatra bérbe adta a kamarának. Mindennél súlyosabb azonban az a megállapítás, hogy a magánérdekből díjfizetés ellenében kiadott bizonylatokról befolyt díjakat magának tartotta meg. Kisebb összegeket vezetett be a bizonyítványdíj naplóba. Hasonlóan súlyos megállapítás, hogy az év folyamán 55.000 korona bélyegportóval nem számolt el és az utánvételezéssel befolyt bizonyítvány illeték és hasonló néhány százezer koronás bevételdíj ugyancsak az ő kezén sikkadt el. Bizonyítva látja a miniszteri bizottság azt is, hogy a szak- és mestervizsgák beszedett díjait, valamint az árumintavásárdíj bevételeit is magának tartotta meg. Ha végiglapozzuk az 1924., 1925., 1926. és 1927. évekből közölt részletes kifogásokat, mindenütt ilyen és hasonló tételekre bukkanunk. Megállapítja a miniszteri bizottság, hogy Karikó a kamara tisztviselőit saját céljaira dolgoztatta, a kamara írószerkészleteit, papirosát, stb. a saját nyomdájába, saját lapjához vitette át. Kimutatják azonban rengeteg esetben, hogy a befolyt pénzeket is magának tartotta meg. Egészen pikáns megállapításokat is olvasunk Karikó titkárról: „Az 1925-iki pénztárnapló 171. tétele alatt László Ferenc győri kamarai tag temetésén részt vett tagok kocsi- és autóköltségeire 3000 koronát nyugtáz és vesz fel, holott a temetésen részlett kamarai hivatalos kiküldöttek, elnökség és tisztviselők állítása szerint, a temetésre kizárólag magánfogatokat vettek igénybe. A pénztárnapló 649. tétele alatt a „soproni tarifabizottság győri vagongyári látogatása“ alkalmával felmerült költség címén 680.000 koronát számol el Karikó. A hivatalos megállapítás szerint ezt az összeget két Koestlin- és egy Schmidt-csokoládészámla teszi ki, amelyek szegedi és debreceni titkárok (Landesberg, Harsányi) nevére vannak kiállítva. Ez években Karikó már önmagának évente 5.760.000 koronát fizetett ki három ócska írógép használati díja fejében. Ugyanekkor az iratok között ott fekszik egy írógépes cég ajánlata ajánlata, amely három új írógépet 1,5 millió koronáért ajánl megvételre. — Szabó Imre győri fakereskedő 1925-ben útlevéligazolásért 60.000 koronát fizetett le a kamaránál Karikó kezeihez. A titkár „díjmentes“ jelzéssel látta el az ügyiratot és a pénzt nem számolta el. Németh Ferenc vendéglős nejének a kamaránál található ügyirat szerint 150.000 koronát visszaküldött Karikó. A vendéglős szerint ezt az összeget nem kapta meg és 7232— 1925. számú ügyirat nem is igazolja a pénz kikézbesítésének megtörténtét. A Tisza Testvérek könyvkereskedők reklamálják 1926. évből 130.000 koronás számláik kiegyenlítését. A kamaránál Karikó ezt az összeget kiadásként elszámolja, de a pénz sohasem ment el.“ „Leázítatják az osztrák vizimibélyegeket, levágják a régi okmánybé£yegekel“ Százával követik egymást a kifogásolt tételek, amelyek között a legkisebbek — mutatják a vizsgálat precizitását — a nagy, sokezer pengős tételekig mozaikszerűen váltogatják egymást. Unalmassá válnék mindezeknek részletezése és így talán még a miniszteri megállapítás harmadik részéből a „panaszok és jegyzőkönyvek” fejezetéből ismertetünk egyetmást. Itt közlik Szommer Ernő dr. kamarai főtitkár ellen emelt konkrét vádakat is, amelyekre azonban a miniszteri vizsgálat negatív eredménnyel végződött és így a vádak részletezését nem tartanák helyesnek. A kihallgatások során a miniszteri vizsgálat szerint kétségbevonhatatlan tárgyi bizonyítékok — többek között Karikó titkár sajátkezűleg írott utasításai is — tanúsítják a következő teljesen hihetetlennek látszó, de úgy látszik, sajnos megtörtént visszaélést is: „Karikó Imre titkár az osztrák külképviseleti hatóságoktól nyert és átruházott kamarai hatáskörben eszközölt osztrák vizumkiadások körüli vizumbélyegek kiszolgáltatása, azoknak az útlevelekbe való ragasztása és felülbélyegzése — a legsúlyosabb szabálytalanságokat, illetve visszaéléseket követte el. A már egyszer kiadott, illetve útlevélben felragasztott és felülbélyegzett vizumbélyegeket leáztatás útján ismét új vizumbélyegként adta ki és másodszor is felülbélyegeztette. Az így kiadott bélyegek után a felektől beszedett vízumdíjat saját céljaira fordította. A jegyzőkönyvi vallomások szerint Karikó nemcsak vízumbélyegeket, hanem okmányokon már felhasznált okmáénybélyegeket is ismételve felhasznált újak gyanánt. Az irattárban az ügyiratok között számtalan beadvány és megújításra benyújtott bizonylatot találtak, amelyekről az okmánybélyeg ollóval ki van vágva/* A negyedik befejező megállapítások című rész kitér a postatakarékpénztári és a karíiarának a Győrvárosi és Megyei Takarékpénztárnál lévő folyószámláira is. Részletesen állapítja meg, hogy milyen különös pénz- és vagyonkezelés folyt és ennek példájaképpen felhoz egy K 25 december 15-én keltezett úgynevezett „házi elszámolást", amelyet érdekességénél fogva mi is közlünk. Házi elszámolás a főpénztárral: 1925 december 15-én 16,090 000 koronát, azaz tizenhatmillió koronát a Győrvárosi és Megyei Takarékpénztárból 9289/1925. szám alatt hivatalos célra kivettünk, mely összeg elszámolása a következő: 2. Számlák kifizetésére utólagos elszámolásra , . . . 7,000.000 » 1. Dr. Karikó előlegre ...,. . , 4 . . ■ . . 8,287.000 K , Összesen 15,287.000 K Elszámolás a főpénztárral 1925 december 16-án Bevétel *..* . .*. 16,000.000 K Elszámolás . . 15 287.000 K Készpénz: 713.000 K Ezen 713.000 koronát, azaz Hétszáztizenháromezer koronát a mai nap folyamán a kamara főpénztárába beadtam, ezennel elismerem. Győr, 1925 december 16-án Dr. Karikó, s. t., kamarai titkár. 6-12-18 havi részletre vásárolhatja a STANDARD ONE 4 csöves hálózati Europavevőt, a STANDARD COINS-hangszórót és az összes Mindenütt kaphatók! STANDARD —— rádiókészítményeket 7 E különös elszámolásból kitűnik, hogy Karikó 16,000.000 koronából 15,287.000 koronát kiadásként elszámolt, anélkül, hogy ténylegesen egy fillér valódi kiadása felmerült volna. A miniszteri vizsgálat megdöbbentő eredményét a kereskedelemügyi miniszter 1929 július 13-án többek között ezzel a megjegyzéssel küldi le a kamarához: „A megállapított tényállás alapján utasítom a kamarát, hogy a kártételek és visszaélések megtorlása iránt szükséges lépéseket megfelelő módon és minden irányban haladéktalanul tegye meg, a fegyelmi eljárást a térítért tisztviselő ezlen saját hatáskörében sürgősen folytassa le s a fegyelmi eljárás eredményeit esetleges fellebbezésre való tekintet nélkül a felülvizsgálatra és végső döntés végett terjessze hozzám fel.** Állásvesztést javasol a fegyelmi bizottság A miniszteri leirat megérkezte után Karikó Imrének 1928 december 20-án történt felfüggesztését 1929 augusztus 1-én követte Szommer főtitkár felfüggesztése is. Halbritter Károly elnök állásáról lemondott és helyébe Morvay József kőművesmestert választotta meg a győri kamara elnökének. Vele az első működő iparos jutott be a magyar kamarák életébe vezetőként. Morvay teljes erejével nekilátott a rendcsinálásnak és a fegyelmi bizottság hatalmas vizsgálatot indított meg. A miniszteri megállapításokat revízió alá vették. Meghallgatták Szommer és Karikó titkár védekezését is. Sajnos a fegyelmi bizottság vizsgálatának eredménye semmivel sem enyhébb. Ha nem is mentek oly részletesen az egyes vádpontok taglalásába, de az 52 oldalon kinyomatott fegyelmi bizottsági javaslat végül is kéri megállapítani:Karikó Imre titkár a kezeihez befolyt különböző kamarai pénzeket átvette és a javaslatban felsorolt egész csomópontban a kamarát megkárosította. Az útleveleik vízumbélyegeit kétségtelenül maga is reáztatta, de közegeinek adott utasításokat azok újból való felhasználására. A kamara papír- és írószereit saját lapjának és egyéb magánvállalkozásának céljaira nagy öszszegek erejéig felhasználta. Szommer főtitkár magánleveleit átvizsgálta, azokat magához vetta és csupán kérésre adta át.» A sok kínos megállapításon kívül megdöbbentő az is, hogy «a győri férfiszabó szabászati tanfolyam részére Grábics Frigyesnek 50.000 korona adományt adott át a kamara nevében, de 100.000 koronás elismervényt íratott vele alá és ennyit számolt el kiadásként.» Szommer Ernő főtitkárral szemben megállapítja az ellenőrzési mulasztásokat, hibáját, hogy éveken át nem szorította Karikót elszámolásra. Vele szemben csak egyetlen súlyosabb megállapítást tesz a fegyelmi bizottság, amikor kimondja : «Alapos gyanizt keltett a tekintetben, hogy az 1928. évi október 8 iki pénztári vizsgálatot megelőzően nem volt meg a pénztárban a pénztár vizsgálatakor talált 46.000 pengő, ha pedig ez megvolt, akkor minek vett fel a szükségletek fedezésére kamattal terhelt kölcsönt.* Szommer Ernő és Karikó Imre titkárokkal szemben éppen ezért azt javasolja a fegyelmi bizottság, hogy őket a kamara szolgálatából bocsássák el nyugdíjigényük elvesztése mellett. Szommernek hosszú szolgálata, Karikónak pedig egyébként szorgalma és hozzáértése szolgáljon oly méretű enyhítő körülménynek, hogy egy később meghatározandó kegydíjban részesítsék őket. Kemény Rezső irodatisztet pedig részesítsék megrovásban, mert ő volt az, aki az osztrák vízum- és okmánybélyegeket utasításra leáztatta és újból felhasználta.♦ Amennyire a hely engedte, ismertettük a győri kamara ügykezelésének példátlan botrányát. Ismertettük azért is, mert nagy tábora van még ma is Karikó ügyvezető titkárnak, amely hamis híresztelések alapján — a miniszteri vizsgálat eredménye most jut először az Újság hasábjain napvilágra — Karikóban bizonyos körök üldözöttjét látja. Karikó Imre árva gyerekként, 14 éves korában vállalt hivatalt és a IV-ik gimnázium után úgy az érettségit, mint a jogvégzettséget, nehéz posta-távirdai szolgálat ellátása mellett, magánúton szerezte meg. A kisemberek, főképpen a kisiparosok körében hatalmas népszerűségre tett szert és kétségtelen, hogy a vasárnapi döntő közgyűlésen erős harcot vívnak pártfogói a purifikálni szándékozó kamarai tagokkal. Nem lenne meglepetés, ha az elmondottak ellenére a Karikó-párt kerekedne felül és mellőznék az állásvesztés kimondását. Ez esetre azonban megtörtént a kereskedelmi minisztériumban az intézkedés, h hogy a Győri Kereskedelmi és Iparkamarát azonnal feloszlassák és új választást rendeljenek el. Érdekes talán még megjegyezni, hogy a kamarai fegyelmi eljárással kapcsolatosan a győri rendőrségen és ügyészségen is eljárás folyik. Herrmann Miksa volt kereskedelmi miniszter maga küldte át ide az aktákat és rövidesen az ügynek bűnügyi része a törvényszék elé kerül. A közérdek azt kívánja, hogy ez a két év óta húzódó kamarai botrány — amely az ország többi kamaráinak is kínossá teszi helyzetét — végre nyugvópontra jusson. Lévai Jenő