Ujság, 1929. december (5. évfolyam, 274-296. szám)
1929-12-04 / 276. szám
SZERDA, 1929 DECEMBER 4 ÚJSÁG Gyakori és úgy állította be a dolgot, mintha az elégett holttest maga lenne Párját ritkító biztosítási csalás Németországban Berlin, december 3. Példátlanul álló sötét bűntényt igyekszik felderíteni néhány nap óta a lipcsei rendőrség. A múlt hét közepén a lipcse-regensburgi országúton egy teljesen elégett autót találtak, amelyben egy idősebb férfi szénné égett holtteste feküdt. Eleinte azt hitték, hogy szerencsétlenség történt, most azonban kiderült, hogy gyilkosság és páratlanul álló biztosítási csalás esete forog fenn. A nyomozás megállapította, hogy az elégett automobil Tetzner Erich lipcsei kereskedő tulajdona volt. Tetzner a múlt héten autóútra ment Bajorországba. A rendőrség eleinte azon a véleményen volt, hogy szerencsétlenség történt, később azonban jelentkezett egy tanú, aki látta, hogy Tetzner megszólított egy csavargóformájú férfit, aki az országúton gyalogolt és meginvitálta a kocsijába. Ekkor az a gyanú merült fel, hogy az ismeretlen csavargó minden bizonnyal megtámadta a kereskedőt, kirabolta és meggyilkolta, majd elégette a kocsit, hogy eltüntesse a gyilkosság nyomait. Mindezek után a szenzáció erejével hatott a lipcsei rendőrség megállapítása, amely szerint az elégett holttest nem Tetzner Erich holtteste, hanem azé a csavargóé, akit a kereskedő autójába invitált. A gyilkosságot tehát Tetzner követte el, az áldozat pedig a szerencsétlen csavargó. A különös gyilkosság hátterében biztosítási csalás rejtőzik. Tetzner mintegy négy héttel ezelőtt nagyösszegű biztosítást kötött egy előkelő lipcsei társaságnál felesége javára. A biztosítás balesetre szólt. Hogy megszerezzék az összeget, a kereskedő és felesége elhatározták, hogy a férfi meggyilkol valakit, azután pedig balesetet szimulál s úgy állítja be a dolgokat, mintha az elégett holttest ő maga lenne. Tetzner végre is hajtotta ezt a szörnyű tervet. A csavargó személye teljes mértékben megfelelt céljainak, miután joggal hihette, hogy senki sem fog érdeklődni a csavargó után és eltűnése ügyében nem indul nyomozás. Felinvitálta tehát a kocsira a csavargót, agyonlőtte, majd a holttestet a kocsival együtt felgyújtotta. A borzalmas bűncselekmény végrehajtása után valószínűleg külföldre szökött. A terv az volt, hogy felesége is követni fogja, ha majd sikerült felvennie a biztosítóvállalattól a biztosítás összegét. Az asszonyt ma délelőtt letartóztatták, egyelőre azonban tagadja, hogy tudomása lenne férje szándékairól. Tetzner ellen körözőlevelet adtak ki, amelyet a külföldi rendőrhatóságoknak is megküldtek. Idegrohamot kapott a bíróság előtt Hartung, aki a mostani Vilmos császárné törvénytelen fiának adta ki magát A német nemzeti párt vezetőinek futárja volt és a legelőkelőbb körökbe befurakodott. Beismerte, hogy származása meséjét maga találta ki Köln, december 3. A büntetőtörvényszék fellebbviteli tanácsa ma tárgyalta Vilmos császár jelenlegi felesége, Hermina hercegnő állítólagos törvénytelen fiának bűnügyét Hartung Károly a császárné állítólagos fia, vérségi kapcsolataira való hivatkozással beférkőzött a császárhű körökbe és összeköttetések kihasználásával különböző csalásokat követett el. Az elsőfokú bíróság ezért áprilisban 13 havi börtönre és politikai jogainak három évre való felfüggesztésére ítélte. Hartung fellebbezett az ítélet ellen. Mai kihallgatása nagyjában véve megerősítette az elsőfokú bíróság előtt elhangzott vallomásokat. Hartung, aki 26 éves kora ellenére már rendkívül mozgalmas életre tekinthet vissza, igen előkelő személyekkel állott összeköttetésben s több titkos megbízatást teljesített a doorni császári udvar németországi megbízottja, Berg báró részére is. A német nemzeti párt vezető politikusainak állandó futárja volt. Hugenberg, Westarp gróf és a német nemzeti párt elnökségének több más tagja gyakran vette igénybe szolgálatait. Hermina hercegnő, akit diplomáciai után hallgattak ki, a leghatározottabban tagadja vallomásában, hogy bármi köze is lenne Hartung Károlyhoz. Hartungot csak annyiban ismeri, hogy a fiatalember egy izben megjelent a doorni udvarban és a császárhű körökhöz való összeköttetéseire hivatkozva, támogatást kért a császárnétól, mondván, hogy vállalatot akar alapítani bankok és üzletek helyiségeinek éjszakai őrzésére. Hartung egyébként a mai tárgyaláson már maga is kénytelen volt beismerni, hogy a Hermina hercegnőhöz való vérségi kapcsolatairól terjesztett híresztelést maga találta ki. Ítélethozatalra ma még nem került sor, miután Hartung a tárgyalás közben idegrohamot kapott, úgyhogy kihallgatását félbe kellett szakítani. Az államügyész meglehetősen gyanús szemmel nézett a vádlottra és annak a véleményének adott kifejezést, hogy Hartung csak szimulál. A vádlott az ügyész szerint olyan operációkra hivatkozik, amelyeken sohasem esett át és ezekkel próbálja indokolni szimulált idegrohamait Az ügyész szavaira Hartung görcsös zokogásban tört ki, mire a védő azt indítványozta, rendeljék el Hartung orvosi felülvizsgálását, mert nyilvánvaló, hogy kihallgatását nem lehet folytatni. A bíróság ily értelemben határozott és elnapolta a tárgyalást. Leszavazták a kormányt a parlamenti bizottságban A polgármester nevezi ki a tanerőket a főpolgármester előzetes hozzájárulásával . Scitovszky miniszter a döntő szavazás előtt kijelentette, hogy a minisztertanács parancsára beiktatott kritikus szakaszt nem tekinti pártkérdésnek Scitovszky Béla belügyminiszter s vele együtt az egész kormány kritikus perceket élt át a képviselőház közigazgatási bizottságának keddi ülésén. Előzményül az történt, hogy a belügyminiszter a minisztertanács határozata alapján pótlást iktatott be a fővárosi törvényjavaslatban ki akarta mondatni, hogy a polgármester csak a kultuszminiszter előzetes hozzájárulásával nevezhessen ki tanerőket a főváros iskoláiba. Ezzel újabb befolyást akartak biztosítani az «államhatalomnak, hogy még kevesebb joga maradjon az autonómiának. Az említett minisztertanácsi parancs rendkívül nagy ellenzésbe ütközött a parlamenti bizottságban s már a kedd délelőtti ülésen olyan egységes buktatási hangulat fejlődött, hogy kormánypárti nézőszögből a legrosszabbtól kellett tartani. Wolff Károly és Kozma Jenő pártja sem helyeselte a kultuszminiszter vétójogát s igy a belügyminisztert a nyílt leszavazás veszedelme fenyegette. Az első izgalmak után az a mentőölletük támadt, hogy a bizottság ülésére kéretik a miniszterelnököt, hadd álljon oda presztízsével a lázadók elé s kísérelje meg lefegyverzésüket. Bethlen miniszterelnök ott is termett a parlamentben és soronkívül jutott szóhoz. Hosszasan érvelt s felszólalása során nem csinált titkot abból, hogy a kormány a kultuszminiszter révén magának tartja fenn a döntés jogát a tanerők kinevezésénél. A miniszterelnök bizonyára abban a boldog tudatban ment ebédelni, hogy sikerült meggyőznie a bizottság tagjainak többségét De csoda történt. A képviselőház közigazgatási bizottsága a délutáni ülésen ott folytatta, ahol a miniszterelnök felszólalása előtt abbahagyta. Minden szónok hevesen tiltakozott az állami omnipotencia ellen. Különösen Wolff Károly ütötte a vasat s elvi szempontból helyezkedett szembe a kultuszminiszter hozzájárulási jogával. Válságos órák követték egymást, elkerülhetetlen volt a kormány leszavazása. Scitovszky Béla belügyminiszter az utolsó pillanatban szót kért és a bizalmi leszavazás elkerülése céljából kijelentette, hogy nem csinál pártkérdést a kritikus szakaszból. Elejtette tehát a minisztertanács határozatát amelynek védelmére délelőtt a miniszterelnököt is csatasorba állították, s a pártkérdés kikapcsolásával hagyta leszavazni az egyik legfontosabb paragrafust. Mert a bizottság bizonyos szépséghibával ugyan, de alaposan megbuktatta azt, amit a kormány minisztertanácson kitervelt. S bár nem győzött a tiszta ellenzéki módosítás, mert a kultuszminiszter helyett a főpolgármester jutott előzetes hozzájárulási joghoz, a kedd esti szavazás azonban ennek ellenére is mély sebet vágott a merész „kormányha- talmi“ kísérleten. Az eseményekről alább számolunk be részletesebben: Délelőtti előcsatározás A közigazgatási bizottság ülése azzal kezdődött, hogy az előadó a kerületi elöljáró jogállásáról és hatásköréről szóló szakasznál új szöveget javasolt. Ez a szöveg így hangzik: «A törvényhozás felhatalmazza a minisztériumot, hogy a kerületi elöljáró hatáskörét a törvény életbelépésétől számított három hónap alatt rendelettel szabályozza és ennek keretében a törvényektől eltérően is megállapítja azt, hogy milyen ügyek tartoznak a polgármester és milyen ügyek a kerületi elöljáró hatáskörébe.* Jobbról és balról egyaránt nagy ellenzéke támadt az új szövegnek. A bizottság többsége arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezt a kérdést nem szabad rendelettel és még kevésbé szabad törvényektől eltérő módon szabályozni, arra való a parlament, hogy szükség esetén külön törvénynyel rendezze a kérdést. Többen a kerületi elöljárók hatáskörének lényeges kibővítését sürgették, Platthy György, Wolff Károly, Viczián István és Szilágyi Lajos pedig alkotmányjogi szempontból kifogásolták a rendeleti rendszernek kedvező előadói módosítást. Wolff Károly ennek kapcsán a többi között ezt mondotta: — A minisztériumnak nem lehet olyan meghatalmazást adni, amely a törvényhozás munkáját pótolja. Márpedig az előadói módosítás szerint ezt a készülő törvényt is s minden törvényt rendelettel lehet megváltoztatni. • Scitovszky Béla belügyminiszter valósággal pergőtűzben magyarázta az előadói szöveget. Mint mondotta: Fogainak ápolására az Odol mellett csak az Odol fogpép jöhet szóba. Mert az Odol fogpép tudományos kutatásnak és 30 éves tapasztalatnak eredménye. Az Odol fogpép segít megőrizni a fogak épségét, alaposan megtisztítja őket és fertőtlenítő hatású. Nincs jobb fogpép, mint az Odol fogpép, alkotmányjogi szempontból maga sem helyesli, hogy a törvényes rendelkezéseket rendeletileg módosítsanak de az államrezen bizonyos körülmények között ezt szükségessé teheti. Végül azonban az alábbi parlamentáris formát fogadta el: «Utasítja a törvényhozás a belügyminisztert, hogy a kerületi elöljáró hatáskörének szabályozásáról e törvény életbeléptetésétől számított három éven belül törvényjavaslatot terjesszen elő. A bizottság is így döntött s ezzel megbuktatta az alkotmányjogba ütköző eredeti elgondolást. Több kisebb jelentőségű szakasz elfogadása után sorra került az állások betöltéséről intézkedő kritikus 58. paragrafus. Ez is szinte az egész bizottság a szakasz ellen fordult. Szilágyi Lajos javasolta, hogy a polgármester a főiskolai képzettségű ideiglenes alkalmazottakat a főpolgármester előzetes hozzájárulásával nevezhesse ki, de tiltakozott az ellen, hogy az oktató- és nevelő személyzet tagjainak kinevezéséhez a kultuszminiszter előzetes hozzájárulására legyen szükség. Wolff Károly a kultuszminiszter vétójoga ellen foglalt állást. Kozma Jenő azt fejtegette felszólalásában, hogy ne a kultuszminiszter, hanem a főpolgármester hozzájárulására legyen szükség a kinevezéseknél. Peyer Károly azt mondotta, hogy a kultuszminiszter előzetes hozzájárulási jogának törvénybe iktatása nagy sérelmét jelenti az autonómiának. Bethlen miniszterelnök a szakasz védelmére siet Miután nagy veszedelemben forgot a szakasz, Bethlen István miniszterelnök kért szót s védelmébe vette a kultuszminiszter hozzájárulási jogát. " A tanügyi kinevezéseket illetően — mondotta a többi között — a kultuszminiszteri jóváhagyás nem volt benne a javaslatban. Ezt a pótlást a minisztertanács határozta el, mert az országos szempontoknak akart érvényt szerezni. Figyelmeztetem a bizottság tagjait, hogy itt elsősorban országgyűlési képviselők s így hivatásuk, hogy az autonómia érdekein belül az országos szempontokat is megvédelmezzék. Csodálkozom Peyer Károly felfogásán, mert annak a pártnak a tagja, amely az állami közigazgatást mint elvet tűzte maga elé. Anomáliának tartom, hogy az országban legyen kultuszminiszter, aki felelős a közoktatásért s viszont legyenek bizonyos szigetek, amelyekre neki úgyszólván semmi befolyása nincs. Elsősorban a főváros ilyen sziget, amely az általános kultúrpolitika szempontjából a legnagyobb jelentőségű. A kultúrpolitika nemcsak abból áll, hogy milyen tantervet kell követni, hanem elsősorban az emberek lelkétől függ, hogy milyen nevelést kap az ifjúság. A fővárosban kevés kivétellel az oktatás a főváros kezén van és abba a kultuszminiszternek nincs befolyása. Az egyházak, úgyszintén a községek is átruházott hatáskörben tarthatnak fenn kultúrintézményeket. Meggyőződésem, hogy a fejlődés fokozatosan az állami közoktatás felé vezet. Ezt minden országban látjuk. — Budapest az ország szíve; itt vannak a legfontosabb kulturális intézmények, amelyek majdnem mind a főváros kezében vannak. A választási rendszerrel nagy bajok voltak. Erre a rendszerre való visszatérést a bizottsági tagok többsége nem kívánta, hanem hozzájárult a polgármesteri kinevezési joghoz. Abszurdum, hogy azok legyenek a tanítók Budapesten, akik jó pártpolitikusok. A polgármestert pártpolitikai többség választja meg, ennek folytán a polgármesternek elsősorban kell figyelemmel lennie erre a többségre. Ki van téve mindenféle pártpolitikai nyomásnak. Tehát igenis országos kultúrpolitikai szempontból szükséges bizonyos elenőrzésnek és bizonyos állami befolyásnak a bevezetése. Szükséges egy olyan fórum beiktatása, amely nincs alávetve pártpolitikai befolyásoknak, amelyek a fővárosban napnap után érvényesülnek és amely fórum az országos érdeket tartja szem előtt. Nagy előny volna, ha az országon tanítóság 3