Ujság, 1930. október (6. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-01 / 222. szám

3 LÁNYOK ISKOLÁJA Aki nevelni akar, elsősorban önmagát nevelje. A család egészsége a nő kezében van Egészséges intézménnyel gazdagodott társadalmunk. A Szülök Szövetségének keretén belül megalakult a Lányszakosztály, mely a mai lány problémáival és szükségleteivel foglalkozik. Ez a lányszakosztály tulajdonképpen magától alakult, mint ahogyan azt Takács Izabella egy kis bevezetőben elmondotta, szükségszerűség látta lenre. S ennek a lányszakosztálynak Lángok Iskolája tanfolyama tartotta ma este megnyitó előadását. A lánycsoport fővédnöke, Likács Sarolta, ki egyébként a Magyar Vörös-kereszt szociális osztályának vezetője, bevezetőjében örömmel üdvözölte az új alakulatot s felhívta a lányok figyelmét arra, hogy aki nevelni akar, annak elsősorban önmagát kell megnövelni, s másodszor: meg kell értenie környezetét... Ma igen sok családban az a helyzet, hogy a lányok eltávolodtak az anyáktól és az anyák lányaiktól s ez kizárólag azért történhet, mert nincsenek tekintettel egymásra, vagy' hogy precízek legyünk, nem tudnakbelehelyezkedni egymás gondolati és lelkivilágába. "A Lányok Iskolája ehhez akarja hozzásegíteni a mai lányokat akkor, amikor megtanítja őket, hogy önmagukat és környezetüket figyelemmel, szeretettel, jóakarattal , kontrolálják. " A" bevezető beszéd "Után Kulcsár.István dr. előadása következett. Elsősorbanismertette a családi higiénét, mely tíz egyéni és a közegészség között állván, tulajdonképpen szervesen belekapcsolódik mimikoltol és mert a közegészség, akkor jó, ha a család egészsége az. Márpedig, — s ezzel, tisztában kell jönnünk, — a család egészsége a 119 kezébe, van letéve, ha ma már nem is tisztán helyzeténél fogva, (hiszen a csak otthonának élő asszony típusa gazdasági okokból nagyrészben megszűnt) de veleszületett hajlamai, mondhatni: lelki tulajdonságai predesztinálják arra, hogy a család egész,,ségéreügyeljen. Tuajdonképpen kizárólag "a felelős a jövő nemzedék sorsáért... — Vannak, akik azt mondják, hogy a családi élet, a házasság válságba jutott. Eza tétel igy nem áll. Legföljebb 'arról 'lehet • v*6, ’ hogy a családi élet formái jutottak válságba s azok változnak.. . . új...... a,.. . ! ■■■■ A modern lányt éppen ezért arra kell megtanítani, hogy ezekbe az uj formákba hogyan ölje bele magát. Régen maiden a mozzanat, még az ipari foglalkozás is a család keretén belül zajlott le s az asszony reggeltől estig, otthonában dolgozni, rendezte a családtagok életét, ellátását, S egyszrekeket betűvetésre is ő tanította. A modern életben a gyermeket elvonja az iskola, az anyát esetleg kenyérkereső foglalkozása,, a családi élet számára időben is kevés jut. Meg kell tehát tanulni a mai lánynak, hogy az alatt a pár óraalatti amit gyermekével tölt reggel, délben és este, s ami számára a háztartási teendők s a család egészségének őrzésére marad, mit hogyan végezzen. Uj tempót és uj metódust kell tanulnia. — Senki sem jogosult arra, hogy tehetségére vagy tehetségtelenségére appellálja, kivonja magát, hogy akinek van érzéke ezekhez a dolgokhoz, az azt mondja. ..nekem nem kell tanúim, mert értem, hogy mit kell tenni", aki pedig nem érez hajlamot magában, az azt mondja, Itén hiába is tanulnám, úgyis tehetség*telen Vagyok hozzá!"" Mifidéiz közepes képességét ember meg tudja szisztematikusan tanulni, csak hozzá kell látnia. A gyermeknevelésben egyelőre nagy anarchia uralkodik. Egyes családokban enyhén bánnak a gyermekkel, másoknál szigorúan, de sem az egyik, s sem a masik metódust indokolni nem, tudnék,ösztönösen, vagy önkényesen felállított teóriaalapján intézik el a nevelést, ahelyett hogy hozzáértőktől tanulni igyekeznének.. . A modern leány jetszaya legyen: Természettudományosan ékszélpi háztartás két óra alatt! Előbb érteni a csecsemőhöz, azután a" francia irodalomhoz! A férjeddel való bánásnindban felhasználni a modern lélektani kutatások eredményeit. Ehhez a három jelmondathoz még tegyük hozzá, hogy mindenkinek meg kell ismernie szervezetének törvényen, mert az ember bizonyosan nagyon jól, boldogan, egészségesen élhet egy civilizáció keretében, ha megismerte életének és szervezetének törvényeit, amiket harmóniába hozhat azután az ily, iránybeli fejlődő civilizációval Gáz Irta Sándor Kálmán Virradt. Korányán hajnal. Öt óra. A város aludt. Aludtak a fák, aludtak a házak, aludtak az utcák és lefüggönyzött ablaku szobák mélyén puha takaró alatt horkolva, verejtékes, lidérces álmokat álmodtak az alvók. Az ivóféle ember a város felső szélén, az összekötő vasúti hídon állt fekete zakkóban, csikós nadrágban és a vizet nézte. Virradt. Kis szél fújt, gyengén fodrozta a vizet. A víz sárgás volt és kissé zavaros, de különben békésen folydogált lefelé. A férfi arcán másodnapos szakáll borostája ütközött. — No, ez jó lesz — gondolta elégedetlen a férfi és cigarettája füstjét leszívta. — Éppen megfelelő — ingatta aztán kesernyésen a fejét — a regényt már úgysem írom meg. Regényt írni nagy marhaság, szép regényt. Siker. .. pénz... minden.... eh — legyintett — minek elölről kezdeni. A hídon vonat dübörgőtt keresztül, a hálókocsi folyosóján lábujjhegyen járt a kalauz, a vagonokban álmos villanylámpák égtek meg. — Alászolgája — mondta gúnyosan az öngyilkos a vonatnak — itt most egy író hal meg — és hanyagul megbillentette kabinját. — Chemins de Fors de l’Est — olvasta hangosan az egyik kocsin — az író nem írt regényt, ő mostan meghal. Felgyűjtte kabátját, jól fejébe húzta kalapját, határozott mozdulattal elhajította cigarettáját, amint utolsó két fillérjén vett és átlépett a korláton. — Nem jó, határozottan rossz — gondolta lebiggyedt szájjal, bükfebet vetve a levegőben — baj, hogy jó úszó vagyok, soká fog tartani. És akkor, éppen bukfenc közben, a levegőben meghallotta a szirénák bugását. A nap feljött. Az öngyilkos hangos csattanással érte el a vizet. Az ülés erős volt, elkábult tőle. A víz alatt kinyitotta szemét. Zavaros, sárgás imbolygás. A feje fölött világosodik. "A tüdejében pattanált levegő, a ruha rám — Na, — mondta rémülten az öngyilkos —, mi az — és tele lett vízzel a szája. Kétségbeesetten csapkodott maga körül. Ordítani akart, piszkos víz ment a szájába. — Hó... tipp — mondta és nagyot rúgott. Fór szabályos tempót tett és fenn volt a víz színén. — A fenét — gondolta keserűen — ilyen nehéz meghalni? Nagyon hideg a víz. A ruha nedvesen tapad testéhez. Meg fog halni. Miért nem borotválkozott előbb. Dög pénz. A karja fáradt a csapkodástól, haja szemébe hull. Weissmüller 58 másodpercen belül úszik száz métert és baloldalt lélegzik. Az író úr meg fog halni. Ruhában nehezebb. Viszi a víz, meg fog halni. Nem írja meg a regényt. — Ilé, emberek — akarta ordítani és megijedt nyögő, bugyborékoló hangjától. Hideg a víz. Itt egy öngyilkos küszködik. Disznóság, hol marad a rendőrségi motoros. Egy hó fuldoklik itten a hideg vízben és most hagyják meghalni. Abcug kormány, minek is politizál egy haldokló. Általános titkos választójogot a halottaknak is — gondolta keserűen és a hátára feküdt. Nagyot lélegzett, így már jobb, így la — mondta, ezt még gyermekkorában olvasta valami parasztregényben és most váratlanul eszébe jutott. Lassan viszi a víz. De fennmarad. Nem mindegy, hol éri a partot?... a vágóhídnál... vagy a kenyérgyáraknál ... vagy éppen a város közepén. Egy évszázad elmúlt, mióta a vízbe ugrott. Marhaság. Aki tud úszni, az feküdjön a vonat elé, ne ugorjon a vizbe. Megfulladni nehezebb, mint regényt írni. Nem jó. Ha kiúszik, a vonat elé fog feküdni. Lassan vitte a viz. — Chemins de Fers de l’Est, az író úr mégis meghal — gondolta bágyadtan és az eget nézte. A város közepén viszi most a víz. Egy hullajelölt diadalútja lefelé a folyón. Kétoldalt a város. Alszik a város. Senki sem segít. Hidak alatt utazik át a hátán fekve. A hidakon égnek még a lámpák, elfelejtették lecsavarni őket. Bűnös város. Furcsa az ég. Valami szirénák bulnak. Bizarr alakú sárgás felhőket hajt a szél felé fele a levegőbe. Furcsa felhők. Valahol repülenek motorja berreg. — Büdös van, már a vízben is büdös van •Jenáfiva fáradtan az ember, mert akkor még nem tudta miről van szó tulajdonképen. Kitintorította orrát. Bizarr, sárga felhők. .Tó lenne már valahol partot érni. Aztán úgyis elölről kezdődik minden. Far tempót tett a lábával és a parti áram-latba került. Loccsanva vitte a víz. Még pár méter. — Most — gondolta és valami kőlépcsőn fáradtan kikecmergett. Leült a lépcsőn. Ázottan, csapzottan. Cipőjéből vastag csöppekben csurrant a víz a kőre. Megmenekült. Kezdődik elölről. Fülledt és fojtó a levegő, különös szagok bujkálnak mindenütt. A város feltűnően csendes. —■ Ejnye, mi a fene lehet ez — mondta az öngyilkos nyugtalanul — megálltak a villamosok és autók? — Az égre nézett. A nap magasan járt már. Tányérja mégis halvány volt, fénye erőtlen. — Napfogyatkozás — hőkölt vissza az ember. Felállt, megtörölte homlokát, felnézett a levegőbe és akkor újból észrevette a szállongó sárgás felhőket. Az emeletes házak fölött felfelé, felfelé szállongtak már a sárgás felhők. Jóllakott, dolgokat végzett, alattomos, sárgás gázfelhők. De az öngyilkos ezt nem tudhatta, mert az öngyilkos járatlan volt a világpolitikában, ő író volt és ő volt az egész városban az egyetlen ember, aki a Szövetséges Hatalmak gáztámadásából élve menekült meg. • Lassan, elgondolkozva elindult a rakparton felfelé. Ruhája megszikkadt már egy kissé. Embert sehol sem lát. Amott a vágányon egy sárga villantás áll. Itt nincs is megálló, miért áll az a villamos. Tétova léptekkel odaténfergett a kocsihoz. Az ablaknál bóbiskoló fejjel alszanak az utasok. A vezető furcsán a légfékre dőlve , álldogál. Na, miért nem megyünk — gondolta az öngyilkos és kíváncsian fellépett a kocsira. A vezető görcsösen szorította a légfék fogantyúját. — Valami baj van, vezető úr? — kérdezte udvariasan az öngyilkos. A vezető háttal, mozdulatlanul állt és nem válaszolt. — Na, — mondta nyugtalanul az öngyilkos és megrázta a vezető vállát. A vezető megingott és oldalt dőlt a földre, .jobbkeze halott mozdulattal megrántotta a kapcsoló fogantyúját. A villamos lassan megindult. , « • • 3.-~á Elonoia, az öngyilkos --- «lí az, mi történt? Hiszen meghalt a vezető! —• Felrántotta az üvegajtót és bement a kocsiba. A kalauz keresztben feküdt a földön, egy öreg úr ült a padon, feje előrebukott, kezében újság. Mintha azt olvasta volna. — Kérem szépen — kezdte az öngyilkos — ne vicceljenek, kérem szépen, a villamos megy ... no mi az ... segítség ... Az öregúr arca fekete volt, a kalauz arca fekete volt, a vezető arca fekete volt, a villamos lassan döcögött, aztán, nekiment egy előtte álló kocsinak és megállt. Az öngyilkos pedig vacogó fogakkal leugrott a villamos lépcsőjéről és megkezdte vándorlását a halott városban. Halottak, mindenütt halottak. Az első halottnál eszelős rémület nyilait az ember szivébe. A második halottnál, azt hitte megtébolyodik. A harmadik, a századik halottnál belefásult már. Bejárta a várost. Végigjárta az üzleteket is. A fűszeres fekete arccal görnyedten támaszkodott a pultnál, a suszter előrehajolva ült a kaptafa mellett, a kávéházakban halott emberek olvasták az újságok vezércikkeit a panamák ellen. A villamosok álltak, itt összetörve feküdt egy autó. Amott a közlekedési rendőr éppen felemelte karját, hogy szabad utat jelezzen a soffőrnek. A sofför halottia ült a kormánykeréknél, lába a gázpedálon. A motor üres járásán bőgött, halott sofför keze éppen tíz első sebességen volt. A gép jár, de az autó nem indul el már sohasem. A temetőben egy halott koporsóban fekszik, négy másik halott éppen fel akarja emelni, hogy eltemesse. Egy bankban pénzt számolt a pénztáros, vastag kötegekben hevert előtte a pulton. Az öngyilkos a pulthoz lépett és megsimogatta a vastag kötegeket. — Dög pénz — mondta aztán gyűlölettel és köpött egyet — én most elmegyek, én a vonat alá fekszem. Mi az isten nyavalyája lehet ezzel a Várossal! Elindult a pályaudvar felé. A hatalmas üvegcsarnokban hallgatva álltak a vonatok. A kifüggesztett menetrend fekete betűi gúnyosan és hazugul vigyorogtak. Nem indul vonat. — Hé — mondta az öngyilkos elégedetlenül —, hát itten még meghalni sem lehet? — Az áldóját — káromkodott' ■—, becsaptak, alaposan' becsaptak.- ■*■J ÚJSÁG SZERDA, 1930 OKTÓBER Két és félévi fegyházra ítéltek egy postafelügyelőt Elsikkasztotta a postai hírlapszállítási díjakat Győr, szeptember 30. A győri törvényszék Slott-tanácsa ma tárgyalta Veiénai Károly postafelügyelőnek, a győri második számú postahivatal helyettes főnökének hivatali sikkasztási ügyét.. A királyi ügyészség folytatólagosan elkövetett hivatali sikkasztás bűntette címén emelt vádat Weiland Károly ellen, aki ezt a bűntényt úgy követte el, hogy a helybeli lapok által havonként befizetett postai hírlapszállítási díjat 1027 január havától 1030 júniusáig a saját hatáskörében felvette és a pénztárba nem tette be, hanem 180—100, pengős havi részletekben saját céljára "jogtalanul eltulajdonította. A törvényszék ítéletében bűnösnek mondta ki Weiland Károlyt folytatólagosan elkövetett hivatali sikkasztás bűntettében és ezért két évi és hat hónapi fegyházbüntetésre, mint fő, — és öt évi hivatal-, valamint politikai jogvesztésre, mint mellékbüntetésre ítélte. Kötelezte ezenkívül, hogy a sértett postakincstárnak, az elsikkasztott összeget és a felmerült költségeket, összesen 8352 pengőt megfizessen. A bíróság nyomatékos enyhítő körülményként mérlegelte a vádlott nagyobb számú családját, töredelmes beismerését, látható megbánását, továbbá azt, hogy a családjában előállott nehéz anyagi viszonyok folytán sodródott bele a bűncselekménybe. Az ítézet ellen úgy a királyi itélőszék, mint a védő és a vádlott fellebbezést jelentettek be. A védő végül azt a kérelmet terjesztette elő, hogy a törvényszék védencét helyezze szabadlábra, különösen egészségére való tekintettel. A bíróság elutasította a kérelmet. . . . . Újabb százhúszmilliós beruházási kölcsönt akar felvenni a főváros Az Elektromosom, a Gázgyár, a Vízmű, a BSzKRT és autóbuszüzem beruházásait akarják ebből megvalósítani. Egyelőre útját állja a kölcsön felvételének a kormány tilalma * *T napirégiben helyvrntyűvöltó pengős berühtüzötzöksől vitt félre a főváros, hogy ezzel a legsürgősebb invesztíciókat végrehajtsa. Már akkoriban kétségtelen volt, hogy ezzel a negyvenhat millióval nem lehet mindazokat a beruházásokat végrehajtani, amelyeket a főváros üzemei és intézményei terveznek. Annál kevésbé kerülhet az sor erre a negyvenhat millió pengőből, mert egyik-másik nagyüzem olyan hatalmas munkaprogrammért dolgozott ki..,hogy egymagafelemésztené ezt az összeget.... .. A főváros éppen ezért már régebben tervezi egy, a múltkorinál sokkal nagyobb-' arányú beruházó kölcsön felvételét. Körülbelül százhúszmillió pengésről van szó, amire a fővárosnak az üzemi beruházások lebonyolítása érdekében szüksége van. A kölcsön felvételének azonban útját állja a kormány tilalma, amely szerint a főváros mindaddignem vehet fel sem beruházó, sem másfajta kölcsönt, ameddig a nagy állami kölcsönügy letig nem bonyolódott. Ez mindenesetre igen súlyos és "komoly "akadálya az tervezettmunkaprognam lebólgott tusának, mert , a főváros az említett százhúsz millióból az lncitromosmű, a Gázmű és a Vízmű nagyszabású beruházásait, továbbá a BSzKRT invekztseieit és az újabb autóbuszbeszerzéseket akarja lebonyolítani. A főváros illetékes tényezői váltig hangsúlyozzák, hogy a nagyobb szabású beruházókölcsönre okvetlenül szükség van és remélik, hogy annak felvétele a kormány tilalomi feloldása következtében mielőbb meg is történhetik. Azt azonban, hogy a kölcsönt honnan és milyen feltételek között szerzi meg, a főváros.-természetszerűen egyelőre almárkevésbé tudják-mint a kölcsön felvétele, mint fentebb is említettük, még nem jutott el a megvalósulás stádiumába. A politika kire! Az Egyesült Lipótvárosi Polgári Kör igazgatósága és, választmánya tegnap este Gfueks- Ihál Samu dr. elnöklete alatt együttes ülést tartott. Az elnök bejelentette, hogy június havában a kör elnöke, Sándor Pál, a Rassay-párt irodája céljaira helyiségeket kért. A kör igazgatósága akkor behatóan foglalkozott a kérdéssel és a kérelem teljesítését sajnálatára megtagadta azzal az indokolással, hogy a kör helyiségeinek egyes pártok részére való átengedése a kör tagjainak szakadását idézheti elő. Sándor Pál ezen határozat következtében elnöki állásáról lemondott. Pár nappal ezelőtt pedig, bejelentette Sándor Pál még azt is, hogy a kör tagjai sorából is kilép, mert hallomása szerint a kör átengedte helyiségeit a Községi Polgári Pártnak. A kör vezetősége felvilágosította Sándor Pált, hogy a híresztelés nem felel meg a valóságnak, mert a vezetőség ugyanazon okokból, mint a Rassay-párrtal szemben, nem kívánja a helyiségeket más pártnak sem átengedni. Sándor Pál ezen közlés dacára is megmaradt elhatározása mellett. A kör vezetősége Sándor Pál lemondását, illetve kilépését a mai együttes ülés elé terjesztette és az elnök azt javasolta, hogy egy küldöttség világosítsa-, ,fel Sándor Pált, hogyelhatározásának indokai tévesek és kérje őt fel arra, hogy ne szakítsa meg ahhoz a körhöz való kötelékét, , amely 30 esztendőn keresztül politikai tevékenységében annyi odaadással támogatta. A különböző pártok folytassák le pubtikai agitációjukat és tevékenységüket a körön kívül és a kört, amely hatvan éves múltra tekint vissza és amely a polgárságnak állandóan akkora erkölcsi értéket jelentett, tartsák meg sértetlenül azokra az időkre is, amikor a jelenleg dúló községi választás hullámai már el fognak simulni. Az együttes , ülés, az elnök glpjév, jeszítjsét egyhangulate elfogadta. A prágai tüntetések kára Prága, szeptember 30. A prágai tüntetések által okozott károkat hivatalosan megállapították. Ablakokat és kirakatokat 170.000 cseh korona értékben törtek be. A többi anyagi kárt 150.000 koronára becsülik. A kiadások, amelyek az államot a rendőri és csendőrkészültségmegerősítése révén kértek, 230.000 koronát tesznek ki. A tüntetések, tehát eddig 660.OOQ koronába... kerültek.