Ujság, 1930. november (6. évfolyam, 249-273. szám)

1930-11-18 / 262. szám

Dréhr Imre beszámolója Balatonalmádiból jelentik: Dréhr Imre dr. v. államtitkár vasárnap délelőtt beszámolót mondott választóközönségének nagy érdek­lődése mellett. A beszámológyűlést Óvári Ferenc dr. felső­házi tag, pártelnök nyitotta meg, majd Dréhr Imre dr. mondotta el beszámolóját. Kegyelet­tel emlékezett meg elhunyt nagynevű minisz­teréről, majd azokról a célokról beszélt, amelyeknek Vass József küzdő katonája volt. Hangsúlyozta, hogy államtitkárságát nem mint hivatalt, hanem mint hivatást töltötte be; miniszterével együtt az volt a célja, hogy segítsen a szenvedőkön, s igyekezzék a nyo­mort enyhíteni. Ismertette az államtitkársága idején a népbetegségek leküzdésére tett in­tézkedéseket, a szociálpolitikai alkotásokat, ■ hangsúlyozta, hogy az ipari munkásság boldogult Vass Józsefre mindig mint testvé­rére tekinthetett. Arra intette a polgárságot, hogy bizalmát és hitét a nehéz gazdasági helyzet ellenére se veszítse el, mert csak így állhat talpra a magyar igazság. Bethlen Ist­ván gróf miniszterelnökben, az ő tudásában és képességében látja a nemzet boldogulásá­nak utját, az ország vezetésére egyedül őt tartja alkalmasnak. A választóközönség nagy éljenzéssel fo­gadta a beszámolót, s bizalmáról és szer­eteté­­ről biztosította Dréhr Imre dr.-t. Dréhr Imre dr. 12.000 pengőt deponált Rott Sándor dr. veszprémi püspöknél azzal a kéréssel, hogy a kerület ínségesei között felekezeti különbségre való tekintet nélkül osztassa szét ezt az összeget. A németek azt indítványozzák, hogy ne csak a gázt tiltsák el a háborúban Genf, november 17. Bernstorff gróf in­dítványt terjesztett a leszerelést előkészítő értekezlet elé, amely szerint a gázháború tilalmán kívül a nehéz támadófegyverek, úgymint mozsarak, nehéz ágyuk és tankok tilalmát is vegyék fel az egyezménybe. Merényletet terveznek a patialai maharadzsa ellen London, november 17. A Sunday Express jelentése szerint a patialai maharadzsa ellen merényletet terveznek. A maharadzsa tudva­lévően egyik vezető egyénisége a Londonban ülésező Round Table konferenciának. Már amikor Londonba érkezett, a legszigorúbb óvintézkedéseket foganatosították; a maha­radzsa­ a legnagyobb titokban jött meg s szál­lását is titokban tartották. A Sunday Express ÚJSÁG KEDD, 1930 NOVEMBER IS szerint a merénylettervek hátteréről kétféle verzió kering. Az egyik verzió szerint húsz évre visszanyúló bosszú lenne a merénylet oka. Amikor a német trónörökös 1910-ben Indiában járt, hogy propagandát fejtsen ki a német imperializmus érdekében és ez a propaganda útja teljes kudarccal végződött, a német kormány a propaganda helyett pún­zelni kezdte az indiai siklispártot, hogy meg­nyerje őket a német eszmének. A pénz leg­nagyobb részét a pundzsabi maharadzsa kapta, amiről tudomást szerzett a patlalai maharadzsa és feljelentette őt. Az angol ha­tóságok erre eltávolították helyéről a pund­zsabi maharadzsát, aki véres bosszút eskü- A 4%cd éve gyógykezelésében a legújabb tudományos ku­tatások szerint jelentős szerepe van a helyes táplálkozásnak. A tüdőbeteg-szanatóriumok és speciális intézetek a tüdőbetegek erőbeli­dőlt és állítólag most akarja végrehajtani bosszúját. A másik verzió szerint Patiala elnyomott lakossága akar bosszút állani a maharadzsán, aki zsarnok módjára uralko­dik országában, állapotának gyarapítására és a betegség könyy­nyebb leküzdése céljából a legszebb ered­­ménnyel adják betegeiknek rendszeresen az Ovomaktine tápszert. Negyvenegy halálos áldozata van az rést­ber a lyoni földomlásnak Lyon, november 17. (Havas.) A földcsú- áldozatok hátramaradottjainak és a hajlék­számlások és a házbeomlások halálos áldo­zatainak számát il-e becsülik. A romok alatt még 13 tűzoltó és 4 rendőr, továbbá több lakó holtteste fekszik. A kórházban 12 sebesült asszonyt ápolnak. A veszélyeztetett negyedből mintegy 200 lakót telepítettek ki. A kereskedelmi kamara gyűjtést indított az talanok javára. Az eddig kiásott polgári áldozatokat ma délután 4 órakor temették el. A végtisztes­ségen több mint 100.000 főnyi közönség je­lent meg, amely kegyeletes részvéttel kísérte ki a koporsókat a temetőbe. A gyászszertar­tást Maurin lyoni érsek végezte. E­gy magyar orvos­ ­ , világsikere Axel Reyn professzor, a nemzetközi fényterápiás bizottság elnöke Bródy Károly szanatóriumába teszi át működési helyét A tüdővész ellen vívott nemzetközi hábo­rúnak mostanában egyik vezére, a harminc­­négyéves Bródy Károly dr. orvos, a párisi egyetem laureatusa, a francia orvosi aka­démia laureátusa és ugyanennek az akadé­miának kétszer is díjjal kitüntetett pályá­zója, aki eddig Franciaországot a párisi és liégei fénykezelési, kongresszuson­ képviselte hivatalosan. Bródy Károly neve a nemzet­közi orvostudományi világban a­ legkitű­nőb­­­bek között szerepel. Karrierje csodálatos. Fakereskedő volt Aradon és a háború után szakított pályájával és határozta el, hogy orvosnak megy. Budapesten az egyetemen akkor vezették be a numerus clausust és Bródy látta, hogy nem kerülhet be hallga­tónak az orvosi fakultásra. Elutazott Párisba és Budapesten lakó családja támogatásával ott szerezte meg az orvosi diplomát. Már me­dikus korában a fénykezeléssel kezdett fog­lalkozni és egész fiatal orvos volt, mikor forradalmi jelentőségű megállapításokat tett: konstatálta, hogy a tuberkulotikus has­­hártyagyul­adásnál, csontmegbetegedéseknél és rokontermészetű betegségeknél az opera­tív­ beavatkozás szükségtelen, mert ezeket a betegségeket, természetes napfénnyel való kér­lelés útján tökéletesen meg lehet gyógyítani. Amikor ezekkel a megállapításokkal a nyil­vánosság, a francia orvosi akadémia elé lé­pett, Bródy Károly dr.-nak már bőségesen voltak kimutatható eredményei. A fénykeze­léssel való gyógyításról folytatott stúdiumai alapján ugyanis meghívták a francia Rivié­rán, a Cole d’Azur-ön, Grasse-ben levő sza­natóriumba és itt bámulatos gyógyhatásokat tudott elérni. Megállapításairól Bródy dr., az Akadé­miához benyújtott dolgozatain kívül, a leg­különbözőbb alkalmakkor tartott előadáso­kat, úgyhogy felfedezéseivel a világnak leg­kiválóbb professzorai, azok, akik helioterá­piával foglalkoznak, ismerkedtek meg. A kongresszusokon tárgyalták az új gyógyuló­dót és elhatározták, hogy annak tanulmá­nyozására személyesen is elmennek Gras­seba. Most azután Bródy Károly dr.-nak olyan látogatásban volt része, amelyet Fran­ciaországban annyira jelentős eseménynek tartanak, hogy arról a párisi lapok hasábos cikkekben emlékeznek meg. A napokban ugyanis Axel Reyn professzor jelent meg a Cannes melletti Grasseban. Reyn professzor veje és utóda kopenhágai intézete elért an­nak a Finsen professzornak, akit 1903-ban a fényterápia terén tett felfedezéseiért és a gyógyító ultraviolett sugarakat szolgáltató apparátus feltalálásáért Nobel-díjjal tüntet­tek ki. Axel Reyn hivatott utóda Finsennek, amit az is mutat, hogy a Nemzetközi Fény­terápiát Komitée elnökének választotta meg. A kopenhágai Finsen-intézetben Reyn pro­fesszor keze alatt kétszázötven orvos dolgo­zik, úgyhogy a francia lapok az intézetet a párisi Pasteur-féle intézethez hasonlítják. Axel Reyn professzor Grasseban napokon keresztül tanulmányozta Bródy dr. eljárá­sát. A magyar orvosnak gyógymódja, a sza­natóriumnak berendezése és maga a Riviéra napsugaras vidéke annyira elragadta, hogy bejelentette, jövőre a helioterápia terén való messzemenő terveinek keresztülvitele érde­kében hosszabb időre a szanatóriumba teszi át munkásságának színhelyét. Reyn profesz­­szor látogatása után több más világhírű or­vosnagyság jelentette be Bródy dr.-nak ér­kezését. A Franciaországban oly nagy hírnévre szert tett orvos iránt különben már a ma­gyar hivatalos, orvostudomány is kezd ér­deklődést mutatni. Egyik budapesti profesz­­szor levélben kérte meg, hogy az egyetemi tanárok által szerkesztett és írott szaklap­ban­ ismertesse gyógymódját. Bródy dr. ter­mészetesen teljesítette ezt a kérést. Ez volt az első alkalom, amikor magyar orvosi rész­ről elismerés érte. HA. itáiflWv SjSSSk Hevedül fogmitott ■ y iTtja míiy POF­A8® magyar fordítás. jsRjk Hm Sk­ Utánnyomás tilos. FÖLÉBRED C* MiiHLEN-SCHULTE REGÉNY FOR­DÍ­TOTTA MEDVECZKY BELLA (13) Percekig hemperegtek a földön, míg lassacskán gyöngülni kezdtek Padube mozdulatai. Rekedt hör­­gés tört fel a torkából, kezei védelmet keresve kap­kodtak a levegőben. Ez a hatalmas, bikaerős fickó, akit még senki sem bírt legyőzni, most gyönge és te­hetetlen lett, mint a gyermek. Ruganyosan és könnyedén emelkedett fel Bobby. Kezében Paduce mellényét és ingét tartotta. Lábával belerúgott a mozdulatlanul fekvő emberbe. — A mélyen tisztelt közönségnek fátyoltáncot ígértünk!— mondta. — Állj fel, öreg fickó! Meg kell tartanunk a szavunkat. Siess és kezdd meg a táncot, vagy úgy megszorítom a gégedet, hogy térdedig öl­töd ki a nyelvedet. Paduce nagy nehezen megmozdult. Kétszer is el­fogta a gyengeség és visszahanyatlott a földre. De végre mégis csak felállt. Tántorogva kapkodott maga körül, az arcára hülye vigyorgás húzódott. — Táncolj, Padube, táncolj! Itt van a fátyol. Táncolj! Bobby előrántotta zsebéből a tépett fekete fátyolt és a tántorgó férfi fejére dobta. Padube reszkető uj­jakkal kapott utána és beburkolta vele izzadtságtól Csuromvizes, meztelen felsőtestét Bobby intett a zenének. Recsegve hangzott fel egy divatos melódia... és Padube táncolt Két kezébe fogta a fátyol két csücskét Fejét jobbra-balra ingatta, egyik lábáról a másikra neheze­dett és néha még szépen meg is fordult. De jól vi­gyázott , hogy valahogyan el ne veszítse Bobby ke­gyetlen, szúró tekintetének sugarát Ez a pillantás olyan szorosan csavarodott rá, mint a finom, erős acélbilincs. Gyötrődve érezte ezt Padube. Tagjai szinte megmerevedtek ettől a gyilkos, hideg pillantás­tól és mégsem lehetett szabadulni tőlük, nem lehe­tett elszakítani a borzalmas láncot, amely ezekhez a borzalmas szemekhez fűzte... "& Padube egyre táncolt.­­ A vendégek félholtan a nevetéstől tapsolták a taktust a tánchoz. A tréfás és vaskos megjegyzések légiója repült a fickó fejéhez, de ő nem törődött ve­lük. Táncolni kellett — nem volt más választása. Bobby egy pillanatra visszatért az asztalához. Meglepődve látta, hogy Marietta eltűnt. De azután közönyös nemtörődömséggel vonta­­föl a vállát, majd az egyik tányérról fölvett egy kockacukrot, újra Pa­­ducehoz lépett és a kétségbeesetten vigyorgó ajkak közé kényszerítette a cukrot. — Bravó, öreg medvém, nagyon jól van! Kezeit a zsebébe mélyesztve, vidám fütyüléssel ment Bobby az ajtóhoz és a következő percben már el is tűnt. Padube most megállott. Egész testében remegett. Verejtéktől csurgó bőrére rátapadt a fekete fátyol, az arca duzzadt és vérvörös volt, a szemei bedagadtak. A szobát betöltötte a vendégek hangos tetszés­nyilvánítása, de Padube körül sem nézett. Mereven bámult az ajtóra, amely mögött Bobby eltűnt. A szája hangtalanul mozgott, mintha borzalmas átkot suttogna és ökölbe szorított keze fenyegetően emelke­dett a magasba. A háttérben a vörös Jónás dühösen szidta Uborka Károlyt: — Mondhatom, te is kötni való hülye vagy. Ide hoztad a nyakunkra ezt a vadembert. Padube ezek után a legelső alkalommal leüti, mint a kutyát és akkor majd újra ránkzúdul az egész rendőrség. De Uborka­ Károly olyan túl boldog hangulatban volt, hogy egyáltalában nem is hallotta az aggódó vendéglős kifakadásait. Felhajtott egy pohárka pá­linkát és vígan dörzsölte a kezeit, majd újra felhaj­tott egy pohárkával és újra a kezeit dörzsölte. Arca ragyogott a megelégedéstől. — Megverte, megszégyenítette Paducet — ismé­telgette, úszva a gyönyörűségben. — Ez életemnek legszebb napja! És tudja az ég már hányadszor... de újra fel­hajtott egy pohárkával. IX. Ez az összeütközés hallatlan jó hatással volt Bobbyra. Az volt a nézete, hogy a mozgás az igazi élet, vallotta ezt először is a táncnál, de főképpen a verekedésnél. Bobby valóban kötekedő és verekedő természetű ifjú ember volt. Most felfrissülve, a legvidámabb hangulatban vá­gott neki az ismeretlen utcáknak. Kezeit a zsebébe m­élyesztette, sapkáját a szemébe húzta és kis pipá­ját a szája szögletébe tolva, kedélyesen fütyörészve sétált előre a belváros felé. Este volt már, az üzletek kirakatai fényárban úsztak. A hatalmas ívlámpák nappali fényt varázsoltak az utcákra. Az embereknek egyre hullámzó, fekete tömege, mint szörnyű, mese­beli sárkány kúszott tova az aszfalton. Most egy előkelő szálloda villanyfényben csillogó ajtaja elé ért. A nagyvilági élet lehellete csapta meg. Csodaszép asszonyok, finom parfüm, drága szőrmék, nagyszerű ételektől roskadozó asztalok, habzó pezsgő, finom cigaretták füstje és valódi bőrből készült bőröndök... amelyek számtalan világrész aromáját őrzik... ezek a csábító képek szöktek szeme elé. Már elment a szálloda előtt, mikor eszébe jutott, hogy semmi okosat sem evett még aznap. Megfordult és méltóságteljes léptekkel besétált az ajtón. Nem nézett sem jobbra, sem balra és nyu­godtan elhaladt a fejedelmi portás mellett. Ez meg­döbbenve bámult az ismeretlen úrra, aki kabát nél­kül, rossz munkaruhában szép szelíden elsétált mel­lette. A nagy csodálkozásban elmulasztotta a pillana­tot, amikor feltűnés nélkül kiutasíthatta volna az idegent. Ragyogó terembe ért Bobby. A vakítóan fehér asztaloknál már alig volt hely. Bobby nem sokat ha­bozott és letelepedett két hölgy közé. Az egyik meg­lepően gömbölyű és kövér volt. Különböző illatsze­rek felhője terjengett körülötte és illatosabb volt, mint egy egész hordó francia parfüm. Az arcát, kar­jait és keblét púder borította. A másik hölgy fiatal volt és pompás asszonypél­dány. Fehér paróka simult a fejére, az arca pedig vi­lágosbarna volt. Éjsötét szemeiben sejtelmes titkok és ígéretek lángoltak. Kárminvörös ajkai mámoros gyönyörrel nyíltak fel. Túl rövid, aranyhímzésű ruha simult kigyótermetére és egyik válláról lecsúszott a keskeny pánt. Alacsonytermetű férfi ült mellettük, akit jófor­mán csak remekbeszabott frakkja különböztetett meg egy szobatiszta majomtól. A monokli kifogástalanul illett savószínű szeméhez, az osztrigát az előírt sza­bályokhoz híven szürcsölte és gyémántokkal díszí­tett ujjai a kreol szépség kis kacsáit keresték. De most megrökönyödve, egyre növekvő bosszúsággal pillantott Bobbyra. (Folytatása következik.) Puszeaszöri sajt 53 éve világhírűs

Next