Ujság, 1930. december (6. évfolyam, 274-296. szám)
1930-12-02 / 274. szám
3 ÚJSÁG KEDD, 1930 DECEMBER 4 Budapesti rokonainál tartózkodik az öngyilkosnak vélt A fegyelmi M miati adonyi főszolgabíró elkeseredett és elbujdosott . Egy székesfehérvári alezredes felismerte és bejelentette a rendőrségen Az adonyi Csendőrség vasárnap telefonon értesítette a budapesti főkapitányságot, hogy Szabady Andor dr. adonyi tb. főszolgabíró pénteken eltűnt és azóta nem adott életjelt magáról. Pénteken beült egy bérautóba és utasítást adott a sofőrnek, hogy vigye Székesfehérvárra. Útközben azonban mást gondolt és Budapestre irányította az autót. A kocsiból a Belvárosi kávéháznál szállt ki és azt mondta a sofőrnek, hogy ha fél négyre nem jön vissza, ne várjon rá, mert akkor vonaton megy haza. A sofőr négy órakor visszahajtott Adonyba. A főszolgabíró azonban pénteken este nem érkezett meg Adonyba és azóta senki sem tudta ott, hogy hová lett. Eleinte, arra gondoltak, hogy Szabady Andor dr. öngyilkos lett. Pénteken este ugyanis a Margithídról a Dunába ugrott egy jólöltözött fiatalember, aki elmerült a hullámokban. Azt hitték, hogy Szabady lett öngyilkossá. A főszolgabírónak ugyanis az utóbbi időben hivatali kellemetlenségei voltak és fegyelmi eljárás folyt ellene. Szabady egyik legelőkelőbb székesfehérvári családból származik. Édesapja évtizedeken keresztül a székesfehérvári káptalan ügyésze volt. Szabady Andor közhivatalnoki pályára lépett és a székesfehérvári központi főszolgabíróságnál teljesített szolgálatot. Nemrégiben hivatali vizsgálat volt a főszolgabírói hivatalban és a vizsgálat Szabady Andor aktái között rendetlenséget talált. Az iratok nagy késedelemben voltak, a neki kiosztott kihágási ügyeket nem tárgyalta le, úgy hogy igen sok el is évült és így a kincstár károsodott. A fiatal főszolgabírót a szabálytalanság miatt azonnal áthelyezték Adonyba és megindították ellene a fegyelmi vizsgálatot. A fegyelmi vizsgálatot lefolytatták és szombatra idézte be az alispán Szabadyt Székesfehérvárra, hogy a fegyelmi ítéletet kihirdesse előtte. A fegyelmi ítélet megdorgálta és kimondotta, hogy két évig nem léphet elő. Pénteken Szabady nem érkezett haza Adonyba és szombaton nem jelentkezett az alispáni hivatalban. (Csak annyit tudtak róla, hogy autón Budapestre ment és azóta nem adott életjelt magáról. Amikor híre jött, hogy a Margithídról pénteken leugrott egy ember, rögtön kisütötték, hogy az nem lehetett más, mint Szabady, aki a fegyelmi ítélet fölötti elkeseredésében öngyilkos lett. Székesfehérváron már meg is gyászolták és szánakozó nyilatkozatot tettek róla. Szabady Andor azonban nem ugrott a Dunába. Budapesten tartózkodott rokonainál és érthetetlen módon nem tartotta szükségesnek, hogy jelentkezzen és az öngyilkosságáról szóló híreket megcáfolja. Hétfőn délután megjelent a főkapitányságon Schneizer Ignác székesfehérvári nyugalmazott alezredes és elmondotta, hogy látta Budapesten az öngyilkosnak vélt Szabadyt. Rokonainál, Szabady János gyógyszerésznél Thököly-ut 31. szám alatt tartózkodik. A Thököly-uti házban azonban csak a gyógyszertár van és igy az Újság munkatársa a gyógyszerész Aréna út 15. számú lakását kereste fel, hogy a főszolgabíró bujkálásának okát megtudja. A gyógyszerész családjánál megtudtuk, hogy az öngyilkosnak hitt főszolgabíró csakugyan ott van. Az izgalmak azonban anyagira megviselték, hogy látogatót nem fogadhat.. Annyit mondhatnak csupán, hogy Szabadyt a fegyelmi ítélet módfelett elkeserítette. Éppen üresedésben volna egy főszolgabírói állás és a fegyelmi ítélet miatt most nem pályázhat az állásra és két évig egyáltalán nem is nyújthat be pályázatot magasabb állásra. Elkeseredésében budapesti rokonaihoz jött és itt tartózkodik. Hogy miért nem cáfolta meg eddig öngyilkosságának hírét, arra nem tudnak választ adni. A főkapitányság értesítést küldött Adonyba, hogy Szabady Andor nem követett el öngyilkosságot, hanem budapesti rokonainál tartózkodik. Az ÚJSÁG szerkesztősége: VI., Aradi-utca 10. szám. Telefonszámok este 9 óra után: Szerkesztő 207—57 Rendőri rovat 207—56 Politikai rovat 207—55 Nyomda 30er-IA A -41 -i Rákosi Jenő napja Leleplezték szobrát Budapesten A természet is velünk ünnepelt vasárnap délben, mikor a főváros utcáján Rákosi Jenő felmagasztosulását néztük. Szelíden sütött le november napja arra a nagy embersokaságra, amely elözönlötte az Erzsébet-körút, a Kertész-utca és a Dohány-utca összetalálkozásánál alakult háromszögletű térség környékét, s arra a fényes társaságra, amely a szobrot körülvevő térségen gyülekezett. Ott volt Ward Price, ki a szobrot adományozó Rothermere lord személyét képviselte s mellette és körülötte a magyar politikai, tudományos és irodalmi közélet, a főváros, az ország hatóságainak s Rákosi Jenő családjának és Rákosi Jenő tágabbkörü családjának, a hírlapirodalomnak képviselői. Az ünnep Az Operaház énekkara elénekelte a Himnuszt s ez ünnepi megnyitó után kezdődött a szobor ünnepe. Angol nyelven szólalt meg a szónokok emelvényéről az első beszéd: Ward Prince-nek, Rothermere lord képviselőjének beszéde. A kormányt képviselő miniszterhez, a székesfőváros főpolgármesteréhez s az ünnep egész közönségéhez intézte a szavait. Arra kérte a lord nevében Budapest főpolgármesterét, hogy fogadja el Rotherv mere lordtól, Magyarország egyik legkiválóbb és leghűségesebb fiának szobrát. — Rothermere lord személyes üzenetet bízott reám — így szólt — és felolvasta ezt az üzenetet: — Lehetne-e Magyarország iránti mélységes érzéseimnek jobb tanújelét adnom — így hangzott a lord szava Budapest főpolgármesteréhez és polgáraihoz —, mint Rákosi Jenőnek ez az emlékműve, amelynek elfogadására kérem most önöket, azé a Rákosi Jenőé, aki a magyar szabadság lánglelkű és lankadatlan apostola volt és aki hosszú és ragyogó pályájának utolsó, kialvó tüzet is félelem és megtorpanás nélkül annak a célnak szolgálatába állította, hogy a világ lomha lelkiismeretébe beledörömbölje ennek a megcsonkított országnak jogos követeléseit. — Attól a pillanattól fogva, hogy Magyarországért először síkra szállottam, Rákosi volt az élő kapocs köztem és a magyar nemzet között. Nyolcvanhatéves korában vállalkozott a hosszú útra, Budapest és északi Skócia között, hogy meglátogasson engem. Ezzel megtörte azt a fogadalmát, hogy addig nem lépi át a Magyarországra kényszerített új határokat, amíg a trianoni szerződést nem veszik revízió alá. Tette ezt pedig azért, hogy csaknem példa nélkül álló tudását Magyarország megpróbáltatásairól annak a mozgalomnak szolgálatába állítsa, amelyet az országot ért kiáltó igazságtalanságok orvoslására indítottam; ismereteinek kincsesházából sokat tanultam Magyarországról. A beszéd végén, melyet nagy lelkesedés fogadott, háromszoros üdvkiáltással hullott le a lepel a szoborról s a következő pillanatban megcsillant a nap fénye Rákosi Jenő ércalakján. És a szobor talapzatára kerültek az első koszorúk: Rothermere lord és Harmsworth Esmond magyar nemzeti és piros-fehér-kékszalagos hatalmas babérkoszorúi. Rothermere lordé ezzel a felírással: „Kedves barátomnak, Rákosi Jenőnek, a magyar igazság keresztes lovagjának — Rothermere Az énekkar előadta a Magyar Hisselegy-et, aztán Berczell Jenő alpolgármester vette át a főváros nevében a szobrot. — Átveszem a főváros gondozásába — így szólt — ezt a szimbolikus művet, mely nemcsak egy földi halandó képét hordozza magán, hanem egy halhatatlan eszmét is, melynek az a férfiú egész életért áttörhetetlen hirdetője volt: a magyarság jövőjének eszméjét. Klebelsberg Kuno gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter ünnepi ítészede következett ezután: — Rákosi hosszú publicisztikai működése során — úgy szólt — sohasem csatlakozott egészen valamely párthoz, hanem mindig azt a tábort igyekezett erősíteni, mely az ő meggyőződése szerint az adott időben leginkább szolgálta a nemzet érdekeit. Kossuth a harmincas és negyvenes években megérezte a demokratikus átalakulás parancsoló szükségességét, Kemény Zsigmond felismerte a kiegyezés szükségességét. Rákosit már nagyon korán megragadta a revízió gondolata. És ekkor be kellett következni két kongeniális lélek találkozásának; a revízió nagy angol harcosának találkoznia kellett a revízió magyar képviselőjével. Márkus Miksa udvari tanácsos, a Magyar Újságírók Egyesületének elnöke mondott azután gyújtó hatású beszédet. Nem arról a szoborról beszélt, melyet Neki emeltek, hanem a ledőlt szoborról, a magyar hazáról, amelyről Petőfi énekelte, hogy a magasból a mélybe dőlt alá. — Rákosi Jenő szobránál hirdetem Petőfivel a magyar újságírók nevében — így szólt —: Szégyen arra, ki lomhán vesztegel, dicsőség arra, aki dolgozik. A szónokok sorát Lenkey Gusztáv, az Újságírók Nyugdíjintézetének alelnöke zárta. Beszéde után felhangzott a Szózat égig szárnyaló dallama, aztán a koszorúk özöne borult a szobor talapzatára: az országgyűlés két házáé, a székesfővárosé, Pest vármegyéé, Szombathelyé, Miskolcé, Debrecené, Hódmezővásárhelyé, Rákosi Jenőszülőhelyéé, Acsád községgé, a társadalmi egyesületeké s így tovább. Mindegyiket egy-egy testület kiváló képviselője helyezte el. A koszorúknak ezt a tömegét a magánosok koszorúinak sokasága egészítette még ki. Két óra felé járt az idő, mikor az ünnepnek ez a része véget ért. Ünnepi lakoma Rothermere lord nevében G. Ward Price vasárnap este a Dunapalotában hetventerítékes ebédet adott, amelyre a közélet kiválóságai voltak hivatalosak. A vendéglátó házigazda jobbján Wlassics Gyula báró, a felsőház elnöke, balján Klebelsberg Kuno gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter, szemben vele Apponyi Albért gróf ült. A megjelentek sorában ott voltak Berzeviczy Albert, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Teleki Pál gróf és Huszár Károly volt miniszterelnökök, Ripka Ferenc főpolgármester, Berczell Jenő alpolgármester, Liber Endre és Lobmayer Jenő tanácsnokok, Herczeg Ferenc, Rott Nándor veszprémi püspök, Óvári Ferenc dr. társelnök, Rogy Emil, Perényi Zsigmond báró, Lukács György, Hegedűs Lóránt, Vészi József felsőházi tag, Agai Béla dr., a Lapkiadók Szindikátusának elnöke, Bárcly István államtitkár, Horvay Gusztáv v. államtitkár, Józan Miklós unitárius püspök, Hevesi Simon főrabbi, Apor Gábor báró és Csáky István gróf követségi tanácsosok, Szudy Elemér, Kozma Miklós és Jeszenszky Sándor miniszteri tanácsosok, Alfred Stedt angol ezredes, Márkus Miksa, a Magyar Újságírók Egyesületének elnöke, Sziklait János dr. alelnök, Lenkey Gusztáv és Zimmer Ferenc, a Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézetének alelnökei, Salusinszky Imre, az Újságírók Szanatórium Egyesületének elnöke, Roóz Rezső és Tóth László dr. alelnökök, Lányi Zsigmond, a Külföldi Laptudósítók Szintűkulusának elnöke, Mr. Reynold, a Daily Mail berlini tudósítója, Kisfaludi-Stróbl Zsigmond, a Rákosi-szobor megalkotója, Rákosy Gyula, Rákosi Jenő fia és mások. A virágokkal gazdagon diszitelt asztalon nemzeti-szinti szalaggal átkötött étrendlapok feküdtek, amelyeknek első oldalán ott összeség" Rotherme lord arcképe és a következő felírás: Lord Rothermere nevében G. Ward Price köszönd önöket, akik a Rákosi szobor leleplezésének mai ünnepnapján Rákosi Jenő emlékének hódolnak. Lukács György mint toast mester kérte fel az egyes szónokokat. Elsőnek Ward Price mondott beszédet. — Uraim! — így szólt — ma este táviratot kaptam vendéglátó gazdámtól, lord Rothermeretől, amelyben mély megelégedését fejezi ki a Rákosi-szobor felavatási ünnepélyének sikere felett és arra kér, hogy jókívánságaival és a legmelegebb „Isten bozottal fogadjam önöket. Aztán, megemlítve, hogy a lord szívből sajnálja, hogy sok és felelősségteljes londoni teendője miatt nem jelenhetett meg személyesen, így végezte szavait: Mikor Kossuth Lajos Amerikában járt, emlékérmet vettek tiszteletére. Lord Rothermere meggyőződése teljesen azonos ennek az emlékéremnek a felírásával: „Kijelentem az örök igazság nevében és mindannak nevében, ami szent és drága ember elött: mióta az emberiség történelme fel van jegyezve, nem volt igazságosabb ügy, mint Magyarország ügye." Ezután Apponyi Albert gróf mondotta — szintén angolnyelvű — köszöntőjét: — Mindig kevés barátunk volt. — Így kezdette —, de soha olyan kevés, mint néhány évvel ezelőtt. Ebben változás állott be. Ha illúziómentesen akarjuk szemügyre sérnni, hogy hogyan áll tulajdonképpen a revízió ügye ma, meg kell állapítanom, hogy a művelt nemzetek közvéleményének közhelyévé vált annak elismerése, hogy Magyarországgal igazságtalanság történt. De ezen általános érzelem kihasználásának útjában áll az a másik, szintén általános gondolat, hogy kisebb baj, ha egy kis nemzet igazságtalanságot szenved és eltűrni kénytelen, mint annak az általános felfordulásnak előidézése, amely bekövetkeznék, ha a békeszerződésekhez hozzányúlnának. Ez a gondolat azonban szintén kezd már engedni és kezd felmerülni az a másik meggondolás, hogy talán nagyobb veszélye a békének ezeknek az állapotoknak fentartása, mint milyen volna azok békés megváltoztatásának megkísérlése. Akárhogyan legyen ez, ha megállapítom, hogy óriási különbség van a revízió tekintetében ma uralkodó és még néhány év előtt uralkodott felfogás között, és kérdeznem kell, hogy mi az, ami ezt a különbséget okozta, hát akkor rideg igazságszeretettel, minden hízelkedő szándék és szépítés nélkül meg kell állapítanom, hogy ebben oroszlánrésze van annak a felvilágosító munkának, amit az a nagy hírlapíró végzett, aki naponként harminc—negyvenmillió emberhez szól. Ezt a helyzetváltozást köszönhetjük lord Rothermerenek és azért ennek a vendégseregnek nevében, amelyről azonban ezúttal bizalommal mondhatom, hogy az egész nemzet lelkületét képviseli, üzenem lord Rothermerenek, hogy olyan idő nem lesz, amelyben az ő neve magyar ajkakról letünik és magyar szivekből elvész. Apponyi nagy lelkesedéssel fogadott beszéde után Herczeg Ferenc, min a Revíziós Liga elnöke mondott köszöntőt, Rothermere lordot ünnepelve s az angol igazságszeretetre üritve poharát. Ripka Ferenc, Budapest főpolgármestere, Ward Pricele mint Rothemere lord képviselőjét üdvözölte előbb, aztán szép szavakkal emlékezett meg arról, hogyan találta meg az utat a magyar nemzet szívébe Rothermere lord. Arra kérte Ward Pricet, vigye meg a nemes lordnak Budapest háláját és köszönetét. Márkus Miksa, a Magyar Újságírók Egyesületének elnöke, az újságírórend nevében megköszönte a szobor megalkotójának, Kisfaludy- Stróbl Zsigmondnak művészi munkáját. Rothermere lordnak pedig azt kívánta, hogy a mai Rákosi Jenőnek nem adatott meg, ő megérhesse a felkelő magyar nap délelőrejutását is. Ezután Légrády Ottó dr. indítványára üdvözlő táviratot küldöttek Rothermere lordnak. A vacsora közben Berkes Béla cigánybandája eljátszotta a „Fekete szem éjszakája“ kezdetű dalt, mely Rákosi Jenő kedvenc nótája volt. A társaság közel éjfélig maradt együtt. Az angol lapszerkesztő az Otthon-körben Az Otthon Írók és Hírlapírók Köre Ward Price, a Daily Mail főszerkesztője tiszteletére hétfőn délután öt órakor teát adott. Az angol lapszerkesztő Fodor Nándor dr., Rothermere lord magyar sajtótitkárával érkezett a hírlapírók körébe, ahol melegen üdvözölték. Az üdvözlőbeszédek után Ward Price örömét fejezte ki, hogy az újságírók otthonban időzhet, mert bár Magyarországon, második hazájában, mindenfelé jól érzi magát, mégis a legjobb érzése, amikor az újságírók társaságában lehet. Szólott azután arról, hogy Rothermere lord miképpen jutott ahhoz a gondolathoz, hogy Magyarország segítségére siessen. Erről különböző legendák vannak forgalomban, az egyszerű igazság azonban az, hogy a lord Magyarországon járva, ösztönösen megérezte a magyar nép nagy katasztrófáját és végtelen szenvedését és különösen nagy tiszteletet keltett benne az a nemes bátorság, ahogy a magyarság viselkedett szerencsétlen sorsában. Rothermere lord cikkei azonban nem tettek volna olyan nagy hatást, amint tettek, ha a magyar sajtóban nem találtak volna hatalmas, nem is várt nagy visszhangra. Rothermere lordban a magyar ügy iránt való további kitartásra éppen a magyar sajtó hangja és a hozzáérkezett sokmillió köszönőlevél adott erőt. Ezért határozta el, hogy Magyarország igazsága mellett mindörökre kitart. Ripka főpolgármester ebédje Ward Price tiszteletére Ripka Ferenc Budapest főpolgármestere, a Rákosi-szoborbizottság elnöke, Rothermere lord kiküldöttjének, Ward Pricenak tiszteletére hétfőn délben a Gellért-szállóban lunchet adott. Az ebédnél Ripka Ferenc főpolgármester köszöntötte fel az angol vendéget. Beszédében utalt Rothermere lordnak arra a kijelentésére, hogy Rákosi Jenő halálával nem szabad sírba szállania a magyar reménynek és ha ő élőszóval nem is hirdetheti, hirdesse, a kő és az érc a magyarigazságot. A főpolgármester azután köszönetet mondott a Rákosiszoborbizottság tagjainak, akik segítették a szobor elkészítését. Ward Price mondott ezután beszédet. — Felhasználom az alkalmat — mondotta —, hogy megköszönjem azt a nagylelkű és szíves vendéglátást, amelyben részesítettek. A magyar nemzet vendégszeretete és nagylelkűsége az egész világon ismert. A gazdasági viszonyok lehetnek szomorúak, de van egy magyar export, amely sohasem fog hanyat- tani és ez a barátság és nagylelkűség exportja. Rothermere lord gyakran mondotta nekem, hogy ha elérkezik az idő, hogy megtegye régóta tervezett látogatását Magyarországra, teljesen otthon fogja érezni magát. Ezután köszönetet mondott a szoborbizottságnak, majd arról emlékezett meg, hogy amikor három év előtt megírta Rothermere híres cikkét a magyar igazságról, nem hitte, hogy az egész világon ilyen visszhangot vált majd ki. A vendégszerető, Európaszerte híres városra, Budapestre ürítette poharát. Díszelőadás a Nemzeti Színházban A Nemzeti Színház hétfőn este díszelőadás keretében felelevenítette Rákosi Jenő Endre és Johanna című tragédiáját. Az előadáson Ward Price is megjelent.