Ujság, 1931. március (7. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-01 / 49. szám

Kalapáccsa­ ütötte le alvó utazó­­társát a brüsszeli gyorsvonaton Állandóan­­­3 algíri sMinkáS vonatokon fosztogatta áldozatait az elvetemedett ember. A rá­dió útján értesül­tek az áldozat hozzátartozói a tragédiáról Brüsszeli távirat alapján jelentette az Újság szombati száma, hogy a brüsszel-kölni gyorsvonaton meggyilkolták Schwartz Viktor budapesti kereskedelmii képviselőt. A' borzal­masan megcsonkíto­tt holttestet Tirlemont és Varenne állomások' között a pályatesten talál­ták meg. A pálya',munkások azonnal látták, hogy a holttestet 'csak a vonatból dobhatták ki és ezért telefonján értesítették a lütlichi pályaudvart. Amikor a vonat beérkezett már detektívek várig­ a szerelvényt, átkutatták az egész von­atot­­?,s rövidesen el is fogtál­ a gyilkossággal­­gyanúsított algíri fiatalembert. Tirlemont­­ állomáson megvizsgálták a holttestet. / . Óvás! Felhívjuk az izzólámpafogyasztók figyel­mét arra, hogy TUNGSRAM izzólámpáin­kat nem házalók, hanem a legális keres­kedelem útján hozzuk forgalomba. A cégünk nevében való bemutatkozás­sal a házalók bizonyára azt célozzák, hogy az általuk kínált lámpákat drágáb­ban adják el, vagy pedig a fogyasztót megtévesztve, silány minőségű áru át­vételére bírják. Szíveskedjék izzólámpaszükségletét a legális kereskedelem útján beszerezni, ahol a TUNGSRAM izzólámpákat gyári garancia mellett megszabott olcsó árakon számítják­ a házalókat, akik cégünk nevével vissza­élnek, kérjük igazoltatni és további meg­torlás végett nekünk bejelenteni. Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. Újpest 4. A fejét hatalmas, tompa tárgytól szár­mazó ütés teljesen összeroncsolta. A zsebekben egy Lipcséig szóló vasúti jegyet, angol autóigazolványt, két londoni betét­könyvet és kétszáz font angol bankjegyet ta­láltak. Azonkívül­­egy névjegyet, amelyen Schwartz Viktor Budapest állott. Az áldozat többi zsebei üresek voltak, nyilván kifosztot­ták. A lüttichi pályaudvaron a detektívek ál­landóan szemmel tartották az utasokat. A na­pokban ugyanis ugyanezen a vonalon egy hol­landi kereskedő ellen követtek el rablógyilkos támadást és a személyleírás szerint a tettes exotikus külsejű, kreolarcú ember volt. Több jelentés érkezett arról, hogy az exotikus kül­sejű ember gyanúsan settenkedett a vagyonok folyosóin és a vonal összes állomásain figyel­ték a rendőrség emberei a kreolarcú embert, hogy elfogják. Amikor a lüttichi pályaudvarra megérkezett a rablógyilkosságról szóló h­ír, a detektívek körülvették a vonatot és látták, hogy az egyik vagonból leszáll az a kreolarcú fiatalember, akit a korábbi rablótámadásból kifolyóan köröztek­. A detektívek bekísérték a rendőrségre, majd rendőri bizottság szállt ki és átvizsgálták a vonatot. Az elfogott fiatalember a rendőrségen el­mondotta, hogy Mulev Aldabuheyn algíri származású Constantáiéi lakos, 26 éves mun­kás és Parisból jött Lüttichbe munkát ke­resni. Lüttichben egy kis hotelben volt szál­lása, de csak egy napot lakott ott, másnap már visszakészült Franciaországba, Zsebei­ben Párisba szóló harmadik osztályú vasúti jegyet találtak. A vonatot átkutató rendőri bizottság egy harmadosztályú vagon fülkéjében az ülés alatt véres újságpapírt talált. Megállapítot­ták, hogy a lap magyar nyelvű újság egy része. Az ülés alatt egy véres kalapácsot is találtak, amelyen beszáradt vérnyomokban néhány szűke hajszál volt. A rendőrség megállapította, hogy a gyil­kossággal gyanúsított algíri fiatalember a kölni vonat megérkezése után éjjel kettőkor érkezett Lüttichbe és egy szállodában szállt meg. A szállodai szobáját alaposan átku­tatták. A szobában megtalálták a vonatban ta­lált véres magyar újságpapír elszakított részét. Muley Aldebuhey azonban tovább is taga­dott. Tanúképen jelentkezett a rendőrségen a pályaudvarral szemben levő kávéház tulajdo­nosa és elmondotta, hogy a kreolarcú fiatal­ember az elmúlt éjszaka egy bőröndöt ha­gyott nála megőrzés végett. A bőröndöt be­vitték a rendőrségre, felnyitották és csak­hamar kiderült, hogy az a meggyilkolt Schwartz Viktor tulajdona volt. A fiatalember most már nem tagadhatott és végül is beismerő vallomást tett. A gyilkos teljes neve Mulev Aldebuhey ben Ah­med. Bevallotta, hogy tettét egy kalapáccsal követte el, amelyet a brüsszeli bazárban, vásárolt. A vonaton szándékosan olyan fülkét keresett, ahol csak egyetlen utas ült. Alvást színlért és amikor észrevette, hogy útitársa elaludt, le­emelte, a podgyászhálóból a kalapácsot és több ütést mért a fejére. Amikor már nem volt benne élet, magához vette az áldozat óráját, pénz­tárcáját és értékeit, kinyitotta az abla­kot és a holttestet kidobta a sínekre. A gyilkosság után feltörte az áldozat egyik táskáját, kivett belőle egy pizsamát és egy zsebkendőt, ezekkel feltörölte a padlóról a vért, majd ezeket is kidobta az ablakon. A borzalmas gyilkosság hírét az egyik brüsszeli távirati ügynökség továbbította Budapestre, így kapta meg pénteken este az értesítést a rendőrségi rádió, amely, mert magyar ember meggyilkolásáról szólt a hír, azonnal közölte a Studióval. Pénteken este Schwartz Tivadar dr. ügy­véd Sas­ utca 27. számú lakásán a rádiót hallgatták. Ott volt az ügyvéd öccse, Schwartz Zoltán kereskedő is, aki ugyanabban a ház­ban lakik. Amikor a rádió a hírt leadta, a két férfi halálsápadtan ugrott fel. __ Ez az öcsénk! Viktor öcsénket gyilkol­ták meg! — kiáltották. Az ügyvédnek és kereskedőnek öccse, Schwartz Viktor ugyanis több mint két éve Angliában él és éppen csütörtökön kaptak tőle hozzátartozói táviratot, melyben írja, hogy útban van Lipcse felé és Budapestre is ellátogat. A rádióhír hallatára leírhatatlan izgalom vett erőt a két testvéren, rögtön érintkezésbe léptek a hatóságokkal, de a budapesti rend­­­őrség a gyilkosságról hivatalos értesítést még nem kapott. Schwartz Tivadar dr. ügyvéd azonnal összecsomagolta holmiját, a keleti pályaudvarra hajlatott, este tíz órakor vo­ K­uniewsky, Kristóf­ tér 6­ natra ült és Brüsszelbe utazott, hogy öccse holttestét agnoszkálja. Szombaton délelőtt megjelent a főkapitány­ságon Beretvás Ferenc, a menetjegyiroda fő­tisztviselője és elmondotta Szrubián Dezső dr. rendőrtanácsosnak, hogy az újságok hír­adása alapján a meggyilkolt áldozatban Schwartz Vik­tort ismeri fel, aki hosszabb ideje Londonban élt és a napokban értesítést küldött, hogy Lipcsébe utazik és onnan Budapestre is ellátogat. A Belgiumban meggyilkolt Schwartz Vik­­­tor mindössze huszonhétéves volt. Nyíregy­házán született, ahol édesapjának fűszer- és gyarmatárukereskedése van. A fiatalember már tizenhétéves korában belépett apja üz­letébe, szorgalmasan dolgozott, majd amikor tehetségének és ambíciójának nem talált elég teret a nyíregyházi kis üzletben, Hamburgba ment, ahol egy világhírű export- és import­cégnél kitanulta a külföldi kereskedés módo­zatait. Hamburgból Párisba ment, egy beho­zatali és kiviteli cégnél vezető állásba került, majd rövidesen önállósította magát és, Lon­donban nyitotta meg export és import cégét. Nür­nbergi díszműárukkal és gyermekjáté­kokkal kereskedett. Londonban a Finsbury Square 5. szám alatt volt az irodája. Csak­hamar fellendült az üzlet és Schwartz Vik­tor huszonkétéves húgát hívta Nyíregyházá­ról Londonba, hogy megbízható helyettese­ legyen az üzletben, mialatt ő üzleti ügyekben utazgat. Schwartz Viktor öt esztendeje élt külföl­dön. Ez alatt háromszor volt itthon. Ahány­szor Magyarországra jött, mindig leutazott Nyíregyházára is, hogy hetvenéves édesapját és ott élő öt testvérét meglátogassa. Nemes rókáink megérkeztek. OLCSÓn árusítjuk! Örökkévaló dolgok dicsérete Irta Erdős Renée IAz örökkévaló dolgokat dicséri lelkem, L4 Földet, mely ha változtatja is ‘Arculatát, örökké Föld marad, 'A Teremtés csodája: táncos csillag, Mely kérgén fát és virágot terem, S tikos rétegeiben kincseket rejt ■— 'Élő és megfagyott tüzeknek méhe: !Dicsérem a földet! ’its dicsérem az örök Tengert, 'Minden folyamok édesanyját, 'Ki keblére várja a csapongó Fiakat s úgy öleli őket Végtelen szerelmével, hogy mindenünnen, [Mindég feléje vágyakozzanak! 1 Dicsérem az. Tengert, mely fia néha !Változtatja is ágyát, mindig a Tenger marad, szerelmese a földnek! IDe legjobban dicsérem a Napot! Nagy és szent — és az élet tőle jó, SS minden mi termékenység és mi szépség! 1Dicsérem a Napot, az örökkévalót, 'Aki sziklákat morzsol s folyamokat apaszt! fA leghatalmasbb ő, 'Istennek minden alkotása közt! Dicsérem a Napot! És végezetül: dicsérem az Embert, E szánandó és furcsa héroszt, Kinek, a bölcső és a sir között, Egy percre látni adatott !Mindez a­­sok és halhatatlan szépség. •A teremtés csodálatos műve! «S aki, halandósága tudatában, Láttán őrülni és ujjongani tud !— Egy percre csak — aztán sírjába dől: "Az Örökkévalóságnak vágyával sziveszen... ÚJSÁG A halálos párbaj írta Dánielné Lengyel Laura­ t. Már egy hét óta tudták, hogy mindennek vége. A halálítélet tulajdonképpen ki volt mondva azon az esős áprilisi napon, mikor a királyt lázasan szállították vissza a palo­tába. A kapus kisleánya, az a 15 éves gyerek, kit mint születésnapi ajándékot prezentál­ Dubarry grófné a király 63-ik évének esté­jén, másnap reggel már beteg volt. Erről a betegségről aztán elmés gúnyverseket is rög­tönöztek, egészen addig míg az orvos, Le Monnier úr, ki nem jelentette, hogy a gyer­meken a feketehimlő nyomai jelentkeznek. És egy óra múlva, mint felvert, halálos veszedelemtől űzött méhraj vonul be a lázas királlyal a kiránduló udvari sereg a Ver­sailles­ palotába. És azóta haldoklik Lajos és most már tud­ják, hogy a csoda sem segít. A félelmében deliriumos lázban remegő udvarban csak két férfiember tartotta meg a bátorságát. Két férfi állt helyén, hogy tel­jesítse, amit kötelességének ismert és fizes­sen annak, akinek adósának érezte magát. Az egyik férfi, D’Aiguillon herceg, a kül­ügyminiszter, most ott áll Dubarry grófné kis szalonjában és a halálra vált, fakóarcú asszonyt nézte. Nézte és ara gondolt, hogy az asszony így, testetlenül, összetörve, az emberfeletti félelem izgalmától elgyötörve talán még szebb, mint hódítóan, diadalma­san, a Bourbonok udvarán uralkodva. A herceg erős, kemény, határozott hangon beszélt. Mint aki a legnagyobb ajándékot, a menekülést hozza az asszonynak, ki minden­nél drágább neki a világon. És itt van a másik feladat, — a nehezebbik — ezt az asszonyt eléggé erőssé kell tennie, önmaga felé kell emelnie, hogy elbírja azt, amit neki hoztak. — Anette, figyeljen rám. Nem szabad to­vább így reszketnie. Most már nem szabad! A futár... Az asszonyon mintha villamos rángás, fu­tott volna keresztül. — Rómából? — kérdezte dadogva. A miniszter bólintott. — Megjött. Az asszony még jobban remegett. — Az ön házassága, Anette, fel van bontva. — Ez ... hát ez ... D’Aiguillon a karosszékhez vezette azt asz­­szonyt. — Anette... Még ma erősnek kell lenni. Aztán ... És egy pillanatnyi szünet után hozzátette: — Már elküldtem Beauvais abbéért. Az aszony, kit a férfi vas energiája és haj­­líthatatlan keménysége mintha szuggesztió alatt tartott volna, most megint reszketni kezdett. Hallani lehetett, amint a fogai össze­vacognak. — Beauvais abbé... Istenem ... A herceg egy pillanatra sem vette le róla szemét. A hangja most még elszántabb, még ridegebb lett: — Ezt nem szabad, így nem szabad. Érti? Erősnek, bátornak kell lenni. És meg kell kapnunk azt az embert, mert senki más a királyt erre a házasságra rá nem veheti Senki. Most minden az ön erején, az ön ügyességén fordul meg. És én nem kételke­dem magában, mert tudom, mennyire tehet­ségében van az emberekkel való bánni tudás művészete. Én pedig előkészületeket teszek Az esküvő most mindjárt meglesz, meg kell lenni — míg a király öntudatánál van. Az asszony önkéntelenül felsóhajtott: — Szegény király ... — Úgy van, a szegény király — ismételte a herceg kissé türelmetlenül. — De a ki­rályi özvegy — még a m­organatikus özvegy jogait, kiváltságait, közjogi és udvarbeli po­zícióját törvények szankcionálják. És egy óra múlva ... Dubarry grófné nagy, kitágult szemmel bámult a hercegre: — Félek... és fakó, lett még a szája széle is — félek ettől a rettenetes embertől... Ettől a fekete paptól félek ... A herceg megfogta az aszony kezét. — Ne féljen tőle. Azokról beszéljen neki, kiket a párisi parlament száműzetett a ki­rállyal, ''kitiltott Franciaország testéből. A testvéreiről beszéljen, a számkivetett jezsui­tákról, kiket mi visszahozhatunk és megint úrrá tesszük őket Franciaország testén és lelkén. — Én félek... Ettől az egy embertől fé­lek... A herceg szomorúan mosolygott: — így félt tőlem is valaha, míg meg nem vett magának. Azt hiszi, az a másik erősebb nálam? Az is eladó. Minden férfi eladó, Anette, csak asszony kell, ki az árát ki tudja fizetni. Aztán hirtelen az órára nézett. — Beauvais abbé minden pillanatban itt lehet. Egyedül hagyom. És hirtelen meg­hajolt, majd szertartásosan letérdepel: — F­elséges asszonyom ... A grófné könnyei között mosolygott. — Keljen fel, barátom, még korán van ... És én olyan babonás vagyok. A herceg felállt. Most megint a régi, pa­rancsoló hangon beszélt: — A királyi korona a kezében van. Anette. Odaadtam. Ott van a kezedben. Vigyázz, hogy el ne ejtsd! 2. Az asszony egyedül maradt. Nem bírt ülve maradni, az ablakhoz lépett és a márvány­­udvar bejáróját nézte. Csak akkor fordult meg, mikor valaki hirtelen megszólalt a háta mögött: — Hivatott, asszonyom? A grófné kívánsága volt, hogy minden be-­ jelentés nélkül bocsássák be hozzá a papot. Ezt az egyetlen embert, kit D’Aiguillon tusi- i lett embernek, férfinak tartóit. Csakhogy a herceg már övé volt testestől-­­ lelkestől, m­ig ez a magas, sötét alak?....’ Ez az áthatolhatatlan tekintet, ez a rideg­ aszkéta arc, melynek keménységét, csak ii fájdalom olvasztja fel néha.­­ Ez az ember, aki a múlt nagyhét böjtjei­ben, mint feslett asszonyi állatról prédikált róla. És neki tűrnie kellett. Hallgatni a pré­­dikációt, melynek példázatait mindenki m­eg­­érlelte. És pl. hallgatta lehajtott fejjel a ki­rály is, mikor Beauvais abbé Salamon királyi parázna öregségéről beszélve, elmondja őt saját élvezeteiben kimerült, elfáradt, halálra­­ unatkozott bűnösnek, kit csak egy céda asz­­szony tud néha felrázni közömbös fásultsá­gából. A király némán, lehajtott fejjel hall­gatta végig a rettenetes papot és mikor Ri­­­chelieu marsall elégtételt kért, Bauvais abbé kolostorba internálását­­ követelte, a király­­ nyugodtan csak ennyit mondott­: Az abbénak az a kötelessége, hogy lelki üdvösségünkre­­ vigyázzon, ha ő ezt az­­ utat tartja a célhoz vezetőnek, én nem gátol­! VASÁRNAP, 1931 MÁRCIUS ! Vádat emeltek Benoist ellen Paris, február 28. Bracke vizsgálóbíró­ tegnap maga elé idézte Benoist volt rendőr­igazgatót és közölte vele, hogy hivatali meg-­­ vesztegetés miatt vádat emel ellene. A volt­­ rendőrigazgatót szerdán szembesítik Ousti I­ric-kal.­­ A vizsgálóbíró újabb panasszal kapcsolat-­­­ban tegnap Oustricot is kihallgatta. Oustric­ ez alkalommal kijelentette, hogy amennyire vissza tud emlékezni, pontosan megjelöli, hogy az egyes pénztári hónokon szereplő betűk m­ögött kik rejtőznek.

Next