Ujság, 1931. március (7. évfolyam, 49-73. szám)
1931-03-01 / 49. szám
Kalapáccsa ütötte le alvó utazótársát a brüsszeli gyorsvonaton Állandóan3 algíri sMinkáS vonatokon fosztogatta áldozatait az elvetemedett ember. A rádió útján értesültek az áldozat hozzátartozói a tragédiáról Brüsszeli távirat alapján jelentette az Újság szombati száma, hogy a brüsszel-kölni gyorsvonaton meggyilkolták Schwartz Viktor budapesti kereskedelmii képviselőt. A' borzalmasan megcsonkított holttestet Tirlemont és Varenne állomások' között a pályatesten találták meg. A pálya',munkások azonnal látták, hogy a holttestet 'csak a vonatból dobhatták ki és ezért telefonján értesítették a lütlichi pályaudvart. Amikor a vonat beérkezett már detektívek várig a szerelvényt, átkutatták az egész vonatot?,s rövidesen el is fogtál a gyilkossággalgyanúsított algíri fiatalembert. Tirlemont állomáson megvizsgálták a holttestet. / . Óvás! Felhívjuk az izzólámpafogyasztók figyelmét arra, hogy TUNGSRAM izzólámpáinkat nem házalók, hanem a legális kereskedelem útján hozzuk forgalomba. A cégünk nevében való bemutatkozással a házalók bizonyára azt célozzák, hogy az általuk kínált lámpákat drágábban adják el, vagy pedig a fogyasztót megtévesztve, silány minőségű áru átvételére bírják. Szíveskedjék izzólámpaszükségletét a legális kereskedelem útján beszerezni, ahol a TUNGSRAM izzólámpákat gyári garancia mellett megszabott olcsó árakon számítják a házalókat, akik cégünk nevével visszaélnek, kérjük igazoltatni és további megtorlás végett nekünk bejelenteni. Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. Újpest 4. A fejét hatalmas, tompa tárgytól származó ütés teljesen összeroncsolta. A zsebekben egy Lipcséig szóló vasúti jegyet, angol autóigazolványt, két londoni betétkönyvet és kétszáz font angol bankjegyet találtak. Azonkívülegy névjegyet, amelyen Schwartz Viktor Budapest állott. Az áldozat többi zsebei üresek voltak, nyilván kifosztották. A lüttichi pályaudvaron a detektívek állandóan szemmel tartották az utasokat. A napokban ugyanis ugyanezen a vonalon egy hollandi kereskedő ellen követtek el rablógyilkos támadást és a személyleírás szerint a tettes exotikus külsejű, kreolarcú ember volt. Több jelentés érkezett arról, hogy az exotikus külsejű ember gyanúsan settenkedett a vagyonok folyosóin és a vonal összes állomásain figyelték a rendőrség emberei a kreolarcú embert, hogy elfogják. Amikor a lüttichi pályaudvarra megérkezett a rablógyilkosságról szóló hír, a detektívek körülvették a vonatot és látták, hogy az egyik vagonból leszáll az a kreolarcú fiatalember, akit a korábbi rablótámadásból kifolyóan köröztek. A detektívek bekísérték a rendőrségre, majd rendőri bizottság szállt ki és átvizsgálták a vonatot. Az elfogott fiatalember a rendőrségen elmondotta, hogy Mulev Aldabuheyn algíri származású Constantáiéi lakos, 26 éves munkás és Parisból jött Lüttichbe munkát keresni. Lüttichben egy kis hotelben volt szállása, de csak egy napot lakott ott, másnap már visszakészült Franciaországba, Zsebeiben Párisba szóló harmadik osztályú vasúti jegyet találtak. A vonatot átkutató rendőri bizottság egy harmadosztályú vagon fülkéjében az ülés alatt véres újságpapírt talált. Megállapították, hogy a lap magyar nyelvű újság egy része. Az ülés alatt egy véres kalapácsot is találtak, amelyen beszáradt vérnyomokban néhány szűke hajszál volt. A rendőrség megállapította, hogy a gyilkossággal gyanúsított algíri fiatalember a kölni vonat megérkezése után éjjel kettőkor érkezett Lüttichbe és egy szállodában szállt meg. A szállodai szobáját alaposan átkutatták. A szobában megtalálták a vonatban talált véres magyar újságpapír elszakított részét. Muley Aldebuhey azonban tovább is tagadott. Tanúképen jelentkezett a rendőrségen a pályaudvarral szemben levő kávéház tulajdonosa és elmondotta, hogy a kreolarcú fiatalember az elmúlt éjszaka egy bőröndöt hagyott nála megőrzés végett. A bőröndöt bevitték a rendőrségre, felnyitották és csakhamar kiderült, hogy az a meggyilkolt Schwartz Viktor tulajdona volt. A fiatalember most már nem tagadhatott és végül is beismerő vallomást tett. A gyilkos teljes neve Mulev Aldebuhey ben Ahmed. Bevallotta, hogy tettét egy kalapáccsal követte el, amelyet a brüsszeli bazárban, vásárolt. A vonaton szándékosan olyan fülkét keresett, ahol csak egyetlen utas ült. Alvást színlért és amikor észrevette, hogy útitársa elaludt, leemelte, a podgyászhálóból a kalapácsot és több ütést mért a fejére. Amikor már nem volt benne élet, magához vette az áldozat óráját, pénztárcáját és értékeit, kinyitotta az ablakot és a holttestet kidobta a sínekre. A gyilkosság után feltörte az áldozat egyik táskáját, kivett belőle egy pizsamát és egy zsebkendőt, ezekkel feltörölte a padlóról a vért, majd ezeket is kidobta az ablakon. A borzalmas gyilkosság hírét az egyik brüsszeli távirati ügynökség továbbította Budapestre, így kapta meg pénteken este az értesítést a rendőrségi rádió, amely, mert magyar ember meggyilkolásáról szólt a hír, azonnal közölte a Studióval. Pénteken este Schwartz Tivadar dr. ügyvéd Sas utca 27. számú lakásán a rádiót hallgatták. Ott volt az ügyvéd öccse, Schwartz Zoltán kereskedő is, aki ugyanabban a házban lakik. Amikor a rádió a hírt leadta, a két férfi halálsápadtan ugrott fel. __ Ez az öcsénk! Viktor öcsénket gyilkolták meg! — kiáltották. Az ügyvédnek és kereskedőnek öccse, Schwartz Viktor ugyanis több mint két éve Angliában él és éppen csütörtökön kaptak tőle hozzátartozói táviratot, melyben írja, hogy útban van Lipcse felé és Budapestre is ellátogat. A rádióhír hallatára leírhatatlan izgalom vett erőt a két testvéren, rögtön érintkezésbe léptek a hatóságokkal, de a budapesti rendőrség a gyilkosságról hivatalos értesítést még nem kapott. Schwartz Tivadar dr. ügyvéd azonnal összecsomagolta holmiját, a keleti pályaudvarra hajlatott, este tíz órakor vo Kuniewsky, Kristóf tér 6 natra ült és Brüsszelbe utazott, hogy öccse holttestét agnoszkálja. Szombaton délelőtt megjelent a főkapitányságon Beretvás Ferenc, a menetjegyiroda főtisztviselője és elmondotta Szrubián Dezső dr. rendőrtanácsosnak, hogy az újságok híradása alapján a meggyilkolt áldozatban Schwartz Viktort ismeri fel, aki hosszabb ideje Londonban élt és a napokban értesítést küldött, hogy Lipcsébe utazik és onnan Budapestre is ellátogat. A Belgiumban meggyilkolt Schwartz Viktor mindössze huszonhétéves volt. Nyíregyházán született, ahol édesapjának fűszer- és gyarmatárukereskedése van. A fiatalember már tizenhétéves korában belépett apja üzletébe, szorgalmasan dolgozott, majd amikor tehetségének és ambíciójának nem talált elég teret a nyíregyházi kis üzletben, Hamburgba ment, ahol egy világhírű export- és importcégnél kitanulta a külföldi kereskedés módozatait. Hamburgból Párisba ment, egy behozatali és kiviteli cégnél vezető állásba került, majd rövidesen önállósította magát és, Londonban nyitotta meg export és import cégét. Nürnbergi díszműárukkal és gyermekjátékokkal kereskedett. Londonban a Finsbury Square 5. szám alatt volt az irodája. Csakhamar fellendült az üzlet és Schwartz Viktor huszonkétéves húgát hívta Nyíregyházáról Londonba, hogy megbízható helyettese legyen az üzletben, mialatt ő üzleti ügyekben utazgat. Schwartz Viktor öt esztendeje élt külföldön. Ez alatt háromszor volt itthon. Ahányszor Magyarországra jött, mindig leutazott Nyíregyházára is, hogy hetvenéves édesapját és ott élő öt testvérét meglátogassa. Nemes rókáink megérkeztek. OLCSÓn árusítjuk! Örökkévaló dolgok dicsérete Irta Erdős Renée IAz örökkévaló dolgokat dicséri lelkem, L4 Földet, mely ha változtatja is ‘Arculatát, örökké Föld marad, 'A Teremtés csodája: táncos csillag, Mely kérgén fát és virágot terem, S tikos rétegeiben kincseket rejt ■— 'Élő és megfagyott tüzeknek méhe: !Dicsérem a földet! ’its dicsérem az örök Tengert, 'Minden folyamok édesanyját, 'Ki keblére várja a csapongó Fiakat s úgy öleli őket Végtelen szerelmével, hogy mindenünnen, [Mindég feléje vágyakozzanak! 1 Dicsérem az. Tengert, mely fia néha !Változtatja is ágyát, mindig a Tenger marad, szerelmese a földnek! IDe legjobban dicsérem a Napot! Nagy és szent — és az élet tőle jó, SS minden mi termékenység és mi szépség! 1Dicsérem a Napot, az örökkévalót, 'Aki sziklákat morzsol s folyamokat apaszt! fA leghatalmasbb ő, 'Istennek minden alkotása közt! Dicsérem a Napot! És végezetül: dicsérem az Embert, E szánandó és furcsa héroszt, Kinek, a bölcső és a sir között, Egy percre látni adatott !Mindez asok és halhatatlan szépség. •A teremtés csodálatos műve! «S aki, halandósága tudatában, Láttán őrülni és ujjongani tud !— Egy percre csak — aztán sírjába dől: "Az Örökkévalóságnak vágyával sziveszen... ÚJSÁG A halálos párbaj írta Dánielné Lengyel Laura t. Már egy hét óta tudták, hogy mindennek vége. A halálítélet tulajdonképpen ki volt mondva azon az esős áprilisi napon, mikor a királyt lázasan szállították vissza a palotába. A kapus kisleánya, az a 15 éves gyerek, kit mint születésnapi ajándékot prezentál Dubarry grófné a király 63-ik évének estéjén, másnap reggel már beteg volt. Erről a betegségről aztán elmés gúnyverseket is rögtönöztek, egészen addig míg az orvos, Le Monnier úr, ki nem jelentette, hogy a gyermeken a feketehimlő nyomai jelentkeznek. És egy óra múlva, mint felvert, halálos veszedelemtől űzött méhraj vonul be a lázas királlyal a kiránduló udvari sereg a Versailles palotába. És azóta haldoklik Lajos és most már tudják, hogy a csoda sem segít. A félelmében deliriumos lázban remegő udvarban csak két férfiember tartotta meg a bátorságát. Két férfi állt helyén, hogy teljesítse, amit kötelességének ismert és fizessen annak, akinek adósának érezte magát. Az egyik férfi, D’Aiguillon herceg, a külügyminiszter, most ott áll Dubarry grófné kis szalonjában és a halálra vált, fakóarcú asszonyt nézte. Nézte és ara gondolt, hogy az asszony így, testetlenül, összetörve, az emberfeletti félelem izgalmától elgyötörve talán még szebb, mint hódítóan, diadalmasan, a Bourbonok udvarán uralkodva. A herceg erős, kemény, határozott hangon beszélt. Mint aki a legnagyobb ajándékot, a menekülést hozza az asszonynak, ki mindennél drágább neki a világon. És itt van a másik feladat, — a nehezebbik — ezt az asszonyt eléggé erőssé kell tennie, önmaga felé kell emelnie, hogy elbírja azt, amit neki hoztak. — Anette, figyeljen rám. Nem szabad tovább így reszketnie. Most már nem szabad! A futár... Az asszonyon mintha villamos rángás, futott volna keresztül. — Rómából? — kérdezte dadogva. A miniszter bólintott. — Megjött. Az asszony még jobban remegett. — Az ön házassága, Anette, fel van bontva. — Ez ... hát ez ... D’Aiguillon a karosszékhez vezette azt aszszonyt. — Anette... Még ma erősnek kell lenni. Aztán ... És egy pillanatnyi szünet után hozzátette: — Már elküldtem Beauvais abbéért. Az aszony, kit a férfi vas energiája és hajlíthatatlan keménysége mintha szuggesztió alatt tartott volna, most megint reszketni kezdett. Hallani lehetett, amint a fogai összevacognak. — Beauvais abbé... Istenem ... A herceg egy pillanatra sem vette le róla szemét. A hangja most még elszántabb, még ridegebb lett: — Ezt nem szabad, így nem szabad. Érti? Erősnek, bátornak kell lenni. És meg kell kapnunk azt az embert, mert senki más a királyt erre a házasságra rá nem veheti Senki. Most minden az ön erején, az ön ügyességén fordul meg. És én nem kételkedem magában, mert tudom, mennyire tehetségében van az emberekkel való bánni tudás művészete. Én pedig előkészületeket teszek Az esküvő most mindjárt meglesz, meg kell lenni — míg a király öntudatánál van. Az asszony önkéntelenül felsóhajtott: — Szegény király ... — Úgy van, a szegény király — ismételte a herceg kissé türelmetlenül. — De a királyi özvegy — még a morganatikus özvegy jogait, kiváltságait, közjogi és udvarbeli pozícióját törvények szankcionálják. És egy óra múlva ... Dubarry grófné nagy, kitágult szemmel bámult a hercegre: — Félek... és fakó, lett még a szája széle is — félek ettől a rettenetes embertől... Ettől a fekete paptól félek ... A herceg megfogta az aszony kezét. — Ne féljen tőle. Azokról beszéljen neki, kiket a párisi parlament száműzetett a királlyal, ''kitiltott Franciaország testéből. A testvéreiről beszéljen, a számkivetett jezsuitákról, kiket mi visszahozhatunk és megint úrrá tesszük őket Franciaország testén és lelkén. — Én félek... Ettől az egy embertől félek... A herceg szomorúan mosolygott: — így félt tőlem is valaha, míg meg nem vett magának. Azt hiszi, az a másik erősebb nálam? Az is eladó. Minden férfi eladó, Anette, csak asszony kell, ki az árát ki tudja fizetni. Aztán hirtelen az órára nézett. — Beauvais abbé minden pillanatban itt lehet. Egyedül hagyom. És hirtelen meghajolt, majd szertartásosan letérdepel: — Felséges asszonyom ... A grófné könnyei között mosolygott. — Keljen fel, barátom, még korán van ... És én olyan babonás vagyok. A herceg felállt. Most megint a régi, parancsoló hangon beszélt: — A királyi korona a kezében van. Anette. Odaadtam. Ott van a kezedben. Vigyázz, hogy el ne ejtsd! 2. Az asszony egyedül maradt. Nem bírt ülve maradni, az ablakhoz lépett és a márványudvar bejáróját nézte. Csak akkor fordult meg, mikor valaki hirtelen megszólalt a háta mögött: — Hivatott, asszonyom? A grófné kívánsága volt, hogy minden be- jelentés nélkül bocsássák be hozzá a papot. Ezt az egyetlen embert, kit D’Aiguillon tusi- i lett embernek, férfinak tartóit. Csakhogy a herceg már övé volt testestől- lelkestől, mig ez a magas, sötét alak?....’ Ez az áthatolhatatlan tekintet, ez a rideg aszkéta arc, melynek keménységét, csak ii fájdalom olvasztja fel néha. Ez az ember, aki a múlt nagyhét böjtjeiben, mint feslett asszonyi állatról prédikált róla. És neki tűrnie kellett. Hallgatni a prédikációt, melynek példázatait mindenki megérlelte. És pl. hallgatta lehajtott fejjel a király is, mikor Beauvais abbé Salamon királyi parázna öregségéről beszélve, elmondja őt saját élvezeteiben kimerült, elfáradt, halálra unatkozott bűnösnek, kit csak egy céda aszszony tud néha felrázni közömbös fásultságából. A király némán, lehajtott fejjel hallgatta végig a rettenetes papot és mikor Richelieu marsall elégtételt kért, Bauvais abbé kolostorba internálását követelte, a király nyugodtan csak ennyit mondott: Az abbénak az a kötelessége, hogy lelki üdvösségünkre vigyázzon, ha ő ezt az utat tartja a célhoz vezetőnek, én nem gátol! VASÁRNAP, 1931 MÁRCIUS ! Vádat emeltek Benoist ellen Paris, február 28. Bracke vizsgálóbíró tegnap maga elé idézte Benoist volt rendőrigazgatót és közölte vele, hogy hivatali meg- vesztegetés miatt vádat emel ellene. A volt rendőrigazgatót szerdán szembesítik Ousti Iric-kal. A vizsgálóbíró újabb panasszal kapcsolat-ban tegnap Oustricot is kihallgatta. Oustric ez alkalommal kijelentette, hogy amennyire vissza tud emlékezni, pontosan megjelöli, hogy az egyes pénztári hónokon szereplő betűk mögött kik rejtőznek.