Ujság, 1931. március (7. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-05 / 52. szám

8 A valcer a legdivatosabb tánc­­ a jégen . Márciust írunk már, nyakunkon a tavasz (amit ugyan egyelőre nem nagyon érzünk), de a jégen még pezsgő élet van. Március 8-án bezárják a műjégpályát és ezen az utolsó héten a jég sze­relmesei még kitombolják magukat. A báli sze­zonban a farsang utolsó napjai a legvidámabbak, a jégen is az utolsó hét jelenti a jégfarsang vé­gét. Akik már megunták a jeget, az utolsó héten Újból kijönnek, búcsúzni. Öregek, fiatalok, mindkét nembeliek egyforma lelkesedéssel rójják a köröket, hogy azután néhány nap múlva nyári pihenőre,­­ esetleg a zálogházba kerüljön a korcsolya. Szerdán este a Korcsolyázó Egylet táncver­­senyt rendezett a műjégen. Ilyen az idén még nem volt, tehát nagy érdeklődést keltett szerte a Vajdahunyad vára környékén. A hivatalos ki­írás szerint keringőversenyt rendeznek, még­pedig párok részére. A kiírás még azt is tartal­mazta, hogy pár alatt egy hölgy és egy úr ér­tendő (gyengébbek és a precizitás kedvéért). Szerdán este a jégen nagy izgalom közepette állotta körül a korlátokkal elkerített tánckört a közönség, belül pedig komoly urak, hatalmas pontozó táblákkal, szigorú arccal foglaltak he­lyet A zsűri tagjai heten voltak: Nemes Ist­ván, Dillinger Rudolf, Szende Andor, Szollás Lipót, Zöllner Ottó, Farkas Ivor és Jármy An­dor. A táncversenyre ugyanennyi pár jelentke­zett, tehát minden párra jutott egy bíró, a BKE Ugyanis­ nem fukarkodott a zsűritagokkal, csak tiszteletdíj volt kevés. Mindössze, az első két helyezettnek jutott Sokak szerint az lett volna helyesebb, ha hét díj és két zsűritag lett volna, dehát ezen már nem lehetett változtatni. A következő hét pár jelent meg a verseny startjánál: Gr­ősz Piroska — Kovács Andor,­­ Lonkay Éva — Borsody Ödön, Bernát Klári — Szabó Gyula, Precska Erzsi — Németh István,­­ Szabi­ Manci — Szabó Béla,­­ Fekete Magda — Fekete Zoltán, újvárosi Kovács Panni — Újvárosi Bertalan. • Sorsolás a sorrendért és máris megszólal a zene, Óh, egy régi valcer. Egy idősebb úr még emlékezteti a valcer refrénjére: Túl az óperen­­ciánt A jégpályán tehát kiásták ezeket az ős­régi valcereket és erre táncolták a jég-valcert, vagy ahogy szaknyelven nevezik, a schoellert. Aki még nem látott a jégen táncolni, az bizo­nyos benne­, hogy könnyebb feladat, mint a parketten végiglibegni. Igaz, hogy akik kiál­tottak, a versenyre, már egytől egyig kipróbált kitűnő korcsolyázók voltak, akik nagyszerű produkciókkal gyönyörködtették a nézőket Egy pár három percig táncolt, a két pár összesen huszonegy percig a közönség ugyanennyi ideig, de egyhelyben, mert ha alattuk műjég is volt, a hideg az valódi, orrvörösítő, fülcsípő volt. A párok egymásután siklottak a jégre. Amikor a párok végeztek a produkcióval, a hölgyeket megrohanta egy szőke fiatalember, dobozából fehér hóvirágot vett elő és átnyújtotta a pihegő hölgyeknek, akiket ugyanekkor elárasztottak a gratulánsok. — Jobb voltál, mint Sonja Hennie! — ez a legnagyobb bók, ez hangzott legtöbbször. A barátnők végigcsókolták a hölgykorcsolyázókat és sikerrel sodródott a szőke fiatalember is ennél az aktusnál. Uj varcer (azazhogy újabb régi), új pár kö­vetkezett. Az egyik pár, Grosz Piroska és Ko­vács Andor nyütszini tapsot kaptak, egy má­sik bukott, elérte őket a korcsolyázók tragé­diája. Felugrottak, mintha semmi sem történt volna és folytatták a táncot, a közönség elnéző volt, tapsoltak a tánc végén, a zsűri viszont... Ez a pár utolsó lett. A jégpálya mellett a korcsolyacsatlósok unat­koztak. Szegényeknek nagy problémájuk van .Vasárnap vége a jégszezonnak, mit fognak csi­nálni? Állás nélkül maradnak, vége a szép tél­nek! A két pár befejezte a táncot, most már a nagyközönség­­özönlötte el a jeget és kezdő tán­cosok csellettek, botlottak a verseny színhelyén. "A zsűri visszavonult, a versenyzők pedig be­vonultak a nagyterembe, megvárni az eredmény hirdetését. Ez a nagyterem nevezetes helyiség, a fiatalság kedvenc helye. Nincs benne hideg, kényelmes fotelek vannak, legtöbbször diszkrét félhomály és a sarkokban a párok. Ezeknek nem kell ma­gyarázni, hogy a pár egy hölgyből és egy úr­ból áll. Végre kihirdetik az eredményt. Győzött a fa­vorit Grosz Piroska Kovács Andor pár. Az egyik Lemaradt pár hölgytagja keserű hangon jelen­ítette ki a zsűrire: , »— Heten voltak, mint a gonoszok! A zene elcsendesedett, a lámpák elaludtak, a táncverseny befejeződött. (ladányi.) Péret volt igazságügyminiszter letartóztatását indítványozták Paris, március 4. A déli lapok szerint Péret, Volt igazságügyminiszter letartóztatása küszö­bön áll. Louis Marin, a tőzsdebotrányok ki­vizsgálására kiküldött parlamenti bizottság el­nöke abban az átiratában, amelyben a szenátus elnökétől Péret mentelmi jogának felfüggeszté­sét kérte, egyúttal azt is indítványozta, hogy Péret-t tartóztassák le. Érdekes, hogy a letar­tóztatás előtt álló volt igazságügy-miniszter né­hány hónappal ezelőtt még komoly­ jelöltje a miniszterelnökségnek, . ÚJSÁG CSÜTÖRTÖK, 1931 MÁRCIUS 5 Bírótársának halálhírére szívszélhüdést kapott Buzáth Pál táblabíró Tragikus haláleset a központi járásbíróságon A központi járásbíróságon tragikus körül­mények között halt meg a bírói székben Bu­záth Péter dr. táblabíró. Tárgyalás közben, mialatt ügyvédekkel tárgyalt, hirtelen rosszul lett és mire orvosi segítség érkezett, meghalt. Halálát minden valószínűség szerint szív­­szélhűdés okozta. A halálesetet különösen megrázóvá teszi az, hogy az elhunyt tábla biró ma reggel értesült arról, hogy egyik leg­jobb barátja és birótársa az éjszaka hirtelen meghalt . Buzáthot barátjának halála sújtotta le annyira, hogy a megrendülés és izga­lom az ő szivének dobogását is megál­lította. Buzáth Páter dr. 64 éves volt. Jogi tanul­mányait a budapesti egyetemen végezte és 1888-ban nevezték ki joggyakornoknak, majd fokozatosan emelkedve tett táblabíró. Fele­sége már régebben meghalt. Az özvegy em­ber egyedül lakott Budán az Esplanade­­szállóban. Egyik legszorgalmasabb és leg­képzettebb bírája volt a központi járásbíró­ságnak. Ügykörébe tartoztak az igényperek. Minden reggel pontosan nyolc órakor meg­jelent a hivatalában és a késő délutáni órá­kig dolgozott Igen gyakran hazavitte az ira­tokat és ha súlyos, nehezebb jogászi ügyei voltak, a késő éjszakai órákban is ítéleteket és végzéseket szövegezett, vagy törvényköny­veket lapozott A jókedélyű táblabíró szerdán reggel, mint rendesen, nyolc órakor ért a hivatalába. Amikor a központi járásbíróság Markó­ utcai épülete elé ért, gyászzászló lengett az épü­leten. Rémülten kérdezte a portástól hogy miért van kitűzve a lobogó és a portás­tól tudta meg, hogy legmeghittebb ba­rátja és bírótársa, Morvay Károly dr., a járásbíróság alelnöke, az éjszaka hir­telen meghalt. A gyászhír rettenetesen lesújtotta Buzáth Pétert Alig tudott magához térni. Néhány percig tartott, amíg összeszedte magát. Fel­ment az első emeleten lévő 110. számú szo­bájába, ahol már igen sok ügyfél várta s megkezdte a tárgyalást Az ügyvédeknek feltűnt, hogy Buzáth mermetre lehangolt. Nem is volt kedve tárgyalást vezetni és az első két ügyet rögtön el is napolta. A biró szobájában Ma­zur­a Pál és Székely Ernő ügyvédek maradtak, akikkel Buzáth elbe­szélgetett A beszélgetés közben Buzáth az éjszaka elhunyt birótársára terelte a szót és igen meghatott szavakkal emlékezett meg tragikus sorsáról, hogy éppen most, amikor nyugdíjba ment volna és öreg napjaira bé­késen élvezhette volna a nyugalmat, akkor távozott az élők sorából. Alig ejtette ki Buzáth ezeket a szavakat, amikor hirtelen elhallgatott és arca el­halványodott. Az ügyvédek azt hitték, hogy rosszullét fogta el, segítségére siettek és vizet hoztak. A víz­zel locsolni kezdték az arcát, majd a bíró jegyzője kigombolta az ingét és dörzsölni kezdte a szívét Telefonon értesítették a mentőket, kik pár perc alatt a biró szobá­jában voltak s megdöbbenve állapították meg, hogy Buzáth Péter dr. meghalt. .A megdöbbentő haláleset hite percek alatt szétfutott az egész épületben és általános részvétet keltett ugy a bírák, mint az ügy­védek körében. Buzáth egyik legképzettebb és legkiválóbb biró volt akit a legnagyobb tisztelet és becsülés övezett: az egész pánindiai mozgalom. De akkor már Gandhi a börtönben ült s akkor már­ egész Indiában fürge vállalkozók ízléses csom­a­­golásban mázsaszám árulták a sót, amit­ Gandhi a tengerből párolt le. A két marék só a tengertől a piacig útközben tonnákra növekedett fel, egész Indiában csak Gandhi termelte sót árultak Üléses csomagolásban, „Made in England for India" jelzéssel, ahogy minden kereskedésben egyszerre ki­­fogyott az angol só, csak Gandhi-féle ma­ radt, dugva, becsületszóra, könyörgésre* dupla áron, garantálva a két marokból, a kisüstről, ahogy a pesti házaknál a tüsze* résnél vett borovicskát, szilvóriumot és tőr* kölyt a gondos háziasszony pókhálós, fékét? üvegekbe tölteti, hogy a Zsiga bácsi termése és kölcsönkér egy Hennessys-üveget, hogy magyar konyakot öntsön belé s ahogy négy­­vennyolc óra múlva Irwin lord már verhette falba a fejét, hogy II. Jakab óta a brit bi­­roda­lomban ő követte el a legnagyobb mar­haságot, így történt. Irwin lord szakértőket kérde­zett meg. A szakértők kimentek a tenger­­partra, megnézték a kisüstöt, megnézték Gandhit és megnézték a tengert.. Gandhi kicsi volt, a tenger nagy s a kisüstön nem akart megfőni a só. Megkóstolták a kit miséit sőt is, rögtön ki is köpték és utaztak vissza Irwing lordhoz, hogy „all rightt* és ha Mr* Gandhi minden hívével leköltözik a tenger­partra és egyebet se tesz, csak kizárólag sót főz, ettől a sótól még nem kaphat spleent Anglia, ha más baja nincsen és sokkal jobb, sokkal okosabb és sokkal kevésbé veszedel­­mes, ha Mr. Gandhi a kisüsttel foglalkozik és nem prédikál, vagy nem ül börtönben. Csakhogy Mr. Gandhi már a börtönben ült, a hívei főzték a sót s az indiai detektivfőnöse komolyan vette Irwin lord utasításait, hogy van egy Gandhi nevű közveszélyes csavargó és az indiai felkelésre bambuszbotokkal rá­eresztette a rendőrséget. Irwin lord hama­rabb vetette fel a presztízs­kérdést, sem mi­előtt meggyőződött, hogy a kérdés felvetése valóban érin­ti-e a presztízst. Ha csak egyet­len szakértőt megkérdez az intézkedései­ előtt, feltétlenül meggyőződhetett volna, hogy az összes tengerparti kisüstök az angol vi­lággazdaságban sokkal kevesebb kárt okoz­­hatnak, mint amennyibe Gandhi doktor és fogsági eltartása kerül, holott köztudomású, hogy a Mahatm­a csak vizet iszik és sót pré­dikál. Viszont Gandhi doktor, ha neve presz­tízsre megy, de reális eredményekre törek­­szik, feltétlenül tudta volna előre, hogy pro­­grammjának minden más pontja sokkal na­gyobb jelentőséggel bír, mint a tengerparti kisüst. De Gandhi doktor pompás szimata népvezér, aki megérezte pontosan, hogy fo­gyasztási szövetkezetek szervezése, szakm­ai érdekképviseletek alkotása, esetstandardok emelése, vám- és tarifareform hozhat ugyan nagy javulást és előkészíthet nagy nemzeti eredményt, de a tömegeket csak a nagy szim­e­bolikus gesztusok mozgatják meg, elsősor­­ban az a nagy szimbolikus gesztus, amely­nek ugyan semmi gyakorlati jelen­tősége sincs, hogy néhány ezer, félmeztelen ember ünnepélyesen levonul a tengerpartra, nap­hosszat ül a kisüst mellett és káromkodik, hogy nem fő meg a só. Gandhi doktor int­érezte nagyon jól, hogy mindazt a komoly eredményt, amit gazdasági úton elérhet s ami komolyan megsebezhette volna az angol közgazdaság érdekeit, az indiai kormány kel­letlenül bár,, de elnézi neki, de menten és kérlelhetetlenül lecsap reá, ha arra a presz­tízs-tyúkszemre lép, aminek megsértéséből pedig Angliának semmiféle tífaktív kára­­ se lehet így lett Gandhi egész olcsón mártirjai és szentje az indiai forradalomnak. így vál­lalta Irwin lord viszont horribilisen túlfizetve a véreskezü hóhér szerepét Mind­­ a kettő két marék só miatt Mert az összes többi kérdéseket elintézték feketekávé mellett, ebéd után, ahogy két jómodoru és rokon­­szenves gentlemanhez illik. * Az indiai forradalom néhány ezer áldozata pedig elmehet a sóhivatalba. GANDHI ES A SO írta Pünkösd­ Andor Kölcsönösen lecsirkefogózták egymást s azután leültek a tárgyalóasztal mellé, mint két gentlemanhez illik, ha az egyik trópusi sisakot is hord, fehér vászonruhát visel és fehér strandcipőt a másik pedig csak egy alsónadrágot és hogy meg ne fázzék, egy szemüveget,­ ami, a walesi herceg szerint, a férfidivat-kódexnek nem a legideálisabb be­tartása. A két gentleman kölcsönösen bizto­sította egymást őszinte nagyrabecsüléséről és azután megkötötték a békét és lenyelték a békát, hogy az indiai kecske is jóllakjék és az angol káposzta is megmaradjon. Vagy helyesebben, Gandhi szűrjön le a tengerből annyi sót amennyit csak tud,­ára maradjon mégis meg az a jó angol sómonopólium, ha a Gandhi-féle sópárolás teljesen filozófiussá is teszi, mert ki tudja, hogy mit tesz Buddha és hátha ez a sópárolás mégsem sikerül olyan mértékben, ahogy Gandhi elképzeli. A végén az a só, amit lepárolnak, mégse lesz elég s akkor mégis csak jó lesz, ha a British Em­pire kezében marad a monopólium. Lord Irwin és Mahatma Gandhi a nagy összecsa­pás előtt a lovagiasság szabályai szerint há­romszor levelet váltott egymással, amelyek­ben az alkirály „megkülönböztetett tisztele­­téről“ biztosította a „doktor urat", mert mint az oxfordi egyetem végzett hallgatóját az angol törvények szerint ez a cím illeti Gandhit s ugyanakkor Gandhi mint „tisz­telő barátjai4 írt Irwin lordnak, de lefor­dítva, a két udvarias levél egyszerű és kere­setlen szavakban körülbelül annyit jelenthe­tett, hogy „te csirkefogó, ha nem engeded meg a sótermelést, minden pereputtyoddal együtt kipofozlak Indiából”, s ugyanakkor a másik levél, hogy „te csirkefogó, ha a ten­ger közelébe mész, úgy lepuff­antatlak, mint egy rühös kutyát". Szerencsére Irwin lord is, Gandhi is udvarias ember s a „pofon“-t és a „rühös kutyá"-t olyan diplomatikus for­mába öltöztette, hogy körülbelül egyéves herce-hurca után, mintha mi sem történt volna, ülhettek le újra a tárgyalóasztal mellé, hogy „doar Friend, hát mi értelme van en­nek az egész marhaságnak és miért nem szólt, hogy maga sót akar termelni, de ké­rem, hát csak tessék ...“ s ugyanakkor a másik, hogy „de kedves barátom, csak nem veszünk össze e miatt a jelentéktelen mono­pólium miatt, egye fene, hát maradjon meg...“. Csak éppen, hogy a két beszél­getés között az angol katonák agyonlőttek néhány száz felkelőt, a felkelők agyonvertek néhány száz angol rendőrt és katonát, betört néhány ezer ablak, felgyűlt néhány száz ház, felszedték néhány város utcájának kövezetét, zézdultak néhány ezer boltot és vagy egy esztendőn keresztül a fél világ egész energiá­ját megbénította egy presztízskérdés, mert Irwin lord nem engedte meg Gandhi doktor­nak, hogy a kisüstön főzzön sót . Gandhi doktor vigyorogva a markába köpött, hogy­ majd ő megmutatja annak az átkos kor­mánynak és mégis lesz kisüst és mégis lesz olcsó hálóing és mégis lesz kókusz-baletta s ahogy két marék sóból egyesült erővel ki­robbantottak egy nagy nemzeti ellenállást, egy „India az indiaiaké‘”-mozgalmat, egy „round-table­'-konferenciát angol királyi szó­zattal és Keten-karrikatúrákkal, indiai lobo­góval és hindu vezényleti nyelvvel és végül elintézték az egész kérdést ebéd után, fekete­kávé mellett, ahogy két Oxfordban abszol­vált, kifogástalan gentlemanhez illik. Körülbelül egy esztendő telt el a két „dear Sir" megszólítás között, mikor Gandhi doktor lesétált a tenger mellé és feltette a szemüvegét, hogy most pedig ő egy kisüsttel megdönti az angol világbirodalmat s ugyan­akkor Irwin lord telefonáltatott az indiai detektivfőnöknek, hogy vigyázat és figye­lem, mert egy rovott multú, közveszélyes egyén maszkál a tengerparton és valami rendőri kihágás elkövetésére készül Gandhi elképzelése szerint elég volt egy kisüst, hogy az angolok indiai hatalma megdőljön. Irwin lord elképzelése szerint elég volt két rendőr, hogy a pánindiai mozgalmat lesze­relje. Gandhi ragaszkodott a kisüsthöz­­mert véleménye szerint ezen a kisüstön fel­forralhatja az egész brit világbirodalmat. Irwin lord ragaszkodott a két rendőrhöz, mert mint a hatalom képviselői általában, ő is szentül hitte, hogy minden népi meg­mozdulás csak rendőri ügy és ha a Názá­­rethi Jézus elfogadásához egy szakasz római katona kellett, akkor Gandhi doktor ur el­­fogadásához igazán elég két markos londoni rendőr. Gandhi doktor ur népvezér s egy ilyen népvezér nemcsak hiszi, de el is hiteti, hogy egy ilyen tengerből párolt marék­ban felfordulhat egy világbirodalom, ahogy el­hitte neki egész Kalkutta, egész Bombay, egész India, az egész British Empire, az egész világ, sőt maga Irwin lord is. Elhitte és­ védekezett. Csak az erélyes lépés után vette észre, hogy milyen rettenetes bakot lőtt. Gandhi csapata lement a tenger mellé, ült a napon és főzött, főzte a sót a kisüstön és káromkodott, hogy a fene egye meg ezt az egész nemzeti ellenállást és a só sehogy­­se akart megfőni és mikor este összeadták az egész eredményt, volt csakugyan vagy két marék só, ami szimbólumnak nagy do­log, de fűszernek nagyon kevés. Ettől a két marék tótól egyszerre nagyon oótalan lett Ötvenmillió pengő értékű földtehermentesítő kö­vény kibocsátására számítanak A képviselőház illetékes bizottságai pénte­ken délelőtt kezdik tárgyalni a pénzügy­­miniszter földszanálási törvényjavaslatát Pesthy Pálnak, az ötösbizottság elnökének kijelentése szerint eddig körülbelül 110 mil­lió pengőt tesz ki az az összeg, amit az ötös­­bizottságtól kértek földteher rendezésére. Ezzel szemben csak körülbelül 40 millió pen­­gő készpénz áll rendelkezésre, a többit köt­­vénnyel és jóváírással kell rendezni. Kor­mánypárti körökben elterjedt hírek szerint 50 millió pengő értékű kötvény kibocsátására lesz szükség. Új választások Törökországban Ankara, március 4. Törökországban új vá­lasztások lesznek. A minisztertanács szerdán délután úgy határozott, hogy feloszlatja a nem­­zetgyűlést és haladéktalanul kiírja az új vá­­lasztásokat.

Next