Ujság, 1931. március (7. évfolyam, 49-73. szám)
1931-03-05 / 52. szám
8 A valcer a legdivatosabb tánc a jégen . Márciust írunk már, nyakunkon a tavasz (amit ugyan egyelőre nem nagyon érzünk), de a jégen még pezsgő élet van. Március 8-án bezárják a műjégpályát és ezen az utolsó héten a jég szerelmesei még kitombolják magukat. A báli szezonban a farsang utolsó napjai a legvidámabbak, a jégen is az utolsó hét jelenti a jégfarsang végét. Akik már megunták a jeget, az utolsó héten Újból kijönnek, búcsúzni. Öregek, fiatalok, mindkét nembeliek egyforma lelkesedéssel rójják a köröket, hogy azután néhány nap múlva nyári pihenőre, esetleg a zálogházba kerüljön a korcsolya. Szerdán este a Korcsolyázó Egylet táncversenyt rendezett a műjégen. Ilyen az idén még nem volt, tehát nagy érdeklődést keltett szerte a Vajdahunyad vára környékén. A hivatalos kiírás szerint keringőversenyt rendeznek, mégpedig párok részére. A kiírás még azt is tartalmazta, hogy pár alatt egy hölgy és egy úr értendő (gyengébbek és a precizitás kedvéért). Szerdán este a jégen nagy izgalom közepette állotta körül a korlátokkal elkerített tánckört a közönség, belül pedig komoly urak, hatalmas pontozó táblákkal, szigorú arccal foglaltak helyet A zsűri tagjai heten voltak: Nemes István, Dillinger Rudolf, Szende Andor, Szollás Lipót, Zöllner Ottó, Farkas Ivor és Jármy Andor. A táncversenyre ugyanennyi pár jelentkezett, tehát minden párra jutott egy bíró, a BKE Ugyanis nem fukarkodott a zsűritagokkal, csak tiszteletdíj volt kevés. Mindössze, az első két helyezettnek jutott Sokak szerint az lett volna helyesebb, ha hét díj és két zsűritag lett volna, dehát ezen már nem lehetett változtatni. A következő hét pár jelent meg a verseny startjánál: Grősz Piroska — Kovács Andor, Lonkay Éva — Borsody Ödön, Bernát Klári — Szabó Gyula, Precska Erzsi — Németh István, Szabi Manci — Szabó Béla, Fekete Magda — Fekete Zoltán, újvárosi Kovács Panni — Újvárosi Bertalan. • Sorsolás a sorrendért és máris megszólal a zene, Óh, egy régi valcer. Egy idősebb úr még emlékezteti a valcer refrénjére: Túl az óperenciánt A jégpályán tehát kiásták ezeket az ősrégi valcereket és erre táncolták a jég-valcert, vagy ahogy szaknyelven nevezik, a schoellert. Aki még nem látott a jégen táncolni, az bizonyos benne, hogy könnyebb feladat, mint a parketten végiglibegni. Igaz, hogy akik kiáltottak, a versenyre, már egytől egyig kipróbált kitűnő korcsolyázók voltak, akik nagyszerű produkciókkal gyönyörködtették a nézőket Egy pár három percig táncolt, a két pár összesen huszonegy percig a közönség ugyanennyi ideig, de egyhelyben, mert ha alattuk műjég is volt, a hideg az valódi, orrvörösítő, fülcsípő volt. A párok egymásután siklottak a jégre. Amikor a párok végeztek a produkcióval, a hölgyeket megrohanta egy szőke fiatalember, dobozából fehér hóvirágot vett elő és átnyújtotta a pihegő hölgyeknek, akiket ugyanekkor elárasztottak a gratulánsok. — Jobb voltál, mint Sonja Hennie! — ez a legnagyobb bók, ez hangzott legtöbbször. A barátnők végigcsókolták a hölgykorcsolyázókat és sikerrel sodródott a szőke fiatalember is ennél az aktusnál. Uj varcer (azazhogy újabb régi), új pár következett. Az egyik pár, Grosz Piroska és Kovács Andor nyütszini tapsot kaptak, egy másik bukott, elérte őket a korcsolyázók tragédiája. Felugrottak, mintha semmi sem történt volna és folytatták a táncot, a közönség elnéző volt, tapsoltak a tánc végén, a zsűri viszont... Ez a pár utolsó lett. A jégpálya mellett a korcsolyacsatlósok unatkoztak. Szegényeknek nagy problémájuk van .Vasárnap vége a jégszezonnak, mit fognak csinálni? Állás nélkül maradnak, vége a szép télnek! A két pár befejezte a táncot, most már a nagyközönségözönlötte el a jeget és kezdő táncosok csellettek, botlottak a verseny színhelyén. "A zsűri visszavonult, a versenyzők pedig bevonultak a nagyterembe, megvárni az eredmény hirdetését. Ez a nagyterem nevezetes helyiség, a fiatalság kedvenc helye. Nincs benne hideg, kényelmes fotelek vannak, legtöbbször diszkrét félhomály és a sarkokban a párok. Ezeknek nem kell magyarázni, hogy a pár egy hölgyből és egy úrból áll. Végre kihirdetik az eredményt. Győzött a favorit Grosz Piroska Kovács Andor pár. Az egyik Lemaradt pár hölgytagja keserű hangon jelenítette ki a zsűrire: , »— Heten voltak, mint a gonoszok! A zene elcsendesedett, a lámpák elaludtak, a táncverseny befejeződött. (ladányi.) Péret volt igazságügyminiszter letartóztatását indítványozták Paris, március 4. A déli lapok szerint Péret, Volt igazságügyminiszter letartóztatása küszöbön áll. Louis Marin, a tőzsdebotrányok kivizsgálására kiküldött parlamenti bizottság elnöke abban az átiratában, amelyben a szenátus elnökétől Péret mentelmi jogának felfüggesztését kérte, egyúttal azt is indítványozta, hogy Péret-t tartóztassák le. Érdekes, hogy a letartóztatás előtt álló volt igazságügy-miniszter néhány hónappal ezelőtt még komoly jelöltje a miniszterelnökségnek, . ÚJSÁG CSÜTÖRTÖK, 1931 MÁRCIUS 5 Bírótársának halálhírére szívszélhüdést kapott Buzáth Pál táblabíró Tragikus haláleset a központi járásbíróságon A központi járásbíróságon tragikus körülmények között halt meg a bírói székben Buzáth Péter dr. táblabíró. Tárgyalás közben, mialatt ügyvédekkel tárgyalt, hirtelen rosszul lett és mire orvosi segítség érkezett, meghalt. Halálát minden valószínűség szerint szívszélhűdés okozta. A halálesetet különösen megrázóvá teszi az, hogy az elhunyt tábla biró ma reggel értesült arról, hogy egyik legjobb barátja és birótársa az éjszaka hirtelen meghalt . Buzáthot barátjának halála sújtotta le annyira, hogy a megrendülés és izgalom az ő szivének dobogását is megállította. Buzáth Páter dr. 64 éves volt. Jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte és 1888-ban nevezték ki joggyakornoknak, majd fokozatosan emelkedve tett táblabíró. Felesége már régebben meghalt. Az özvegy ember egyedül lakott Budán az Esplanadeszállóban. Egyik legszorgalmasabb és legképzettebb bírája volt a központi járásbíróságnak. Ügykörébe tartoztak az igényperek. Minden reggel pontosan nyolc órakor megjelent a hivatalában és a késő délutáni órákig dolgozott Igen gyakran hazavitte az iratokat és ha súlyos, nehezebb jogászi ügyei voltak, a késő éjszakai órákban is ítéleteket és végzéseket szövegezett, vagy törvénykönyveket lapozott A jókedélyű táblabíró szerdán reggel, mint rendesen, nyolc órakor ért a hivatalába. Amikor a központi járásbíróság Markó utcai épülete elé ért, gyászzászló lengett az épületen. Rémülten kérdezte a portástól hogy miért van kitűzve a lobogó és a portástól tudta meg, hogy legmeghittebb barátja és bírótársa, Morvay Károly dr., a járásbíróság alelnöke, az éjszaka hirtelen meghalt. A gyászhír rettenetesen lesújtotta Buzáth Pétert Alig tudott magához térni. Néhány percig tartott, amíg összeszedte magát. Felment az első emeleten lévő 110. számú szobájába, ahol már igen sok ügyfél várta s megkezdte a tárgyalást Az ügyvédeknek feltűnt, hogy Buzáth mermetre lehangolt. Nem is volt kedve tárgyalást vezetni és az első két ügyet rögtön el is napolta. A biró szobájában Mazura Pál és Székely Ernő ügyvédek maradtak, akikkel Buzáth elbeszélgetett A beszélgetés közben Buzáth az éjszaka elhunyt birótársára terelte a szót és igen meghatott szavakkal emlékezett meg tragikus sorsáról, hogy éppen most, amikor nyugdíjba ment volna és öreg napjaira békésen élvezhette volna a nyugalmat, akkor távozott az élők sorából. Alig ejtette ki Buzáth ezeket a szavakat, amikor hirtelen elhallgatott és arca elhalványodott. Az ügyvédek azt hitték, hogy rosszullét fogta el, segítségére siettek és vizet hoztak. A vízzel locsolni kezdték az arcát, majd a bíró jegyzője kigombolta az ingét és dörzsölni kezdte a szívét Telefonon értesítették a mentőket, kik pár perc alatt a biró szobájában voltak s megdöbbenve állapították meg, hogy Buzáth Péter dr. meghalt. .A megdöbbentő haláleset hite percek alatt szétfutott az egész épületben és általános részvétet keltett ugy a bírák, mint az ügyvédek körében. Buzáth egyik legképzettebb és legkiválóbb biró volt akit a legnagyobb tisztelet és becsülés övezett: az egész pánindiai mozgalom. De akkor már Gandhi a börtönben ült s akkor már egész Indiában fürge vállalkozók ízléses csomagolásban mázsaszám árulták a sót, amit Gandhi a tengerből párolt le. A két marék só a tengertől a piacig útközben tonnákra növekedett fel, egész Indiában csak Gandhi termelte sót árultak Üléses csomagolásban, „Made in England for India" jelzéssel, ahogy minden kereskedésben egyszerre kifogyott az angol só, csak Gandhi-féle ma radt, dugva, becsületszóra, könyörgésre* dupla áron, garantálva a két marokból, a kisüstről, ahogy a pesti házaknál a tüsze* résnél vett borovicskát, szilvóriumot és tőr* kölyt a gondos háziasszony pókhálós, fékét? üvegekbe tölteti, hogy a Zsiga bácsi termése és kölcsönkér egy Hennessys-üveget, hogy magyar konyakot öntsön belé s ahogy négyvennyolc óra múlva Irwin lord már verhette falba a fejét, hogy II. Jakab óta a brit birodalomban ő követte el a legnagyobb marhaságot, így történt. Irwin lord szakértőket kérdezett meg. A szakértők kimentek a tengerpartra, megnézték a kisüstöt, megnézték Gandhit és megnézték a tengert.. Gandhi kicsi volt, a tenger nagy s a kisüstön nem akart megfőni a só. Megkóstolták a kit miséit sőt is, rögtön ki is köpték és utaztak vissza Irwing lordhoz, hogy „all rightt* és ha Mr* Gandhi minden hívével leköltözik a tengerpartra és egyebet se tesz, csak kizárólag sót főz, ettől a sótól még nem kaphat spleent Anglia, ha más baja nincsen és sokkal jobb, sokkal okosabb és sokkal kevésbé veszedelmes, ha Mr. Gandhi a kisüsttel foglalkozik és nem prédikál, vagy nem ül börtönben. Csakhogy Mr. Gandhi már a börtönben ült, a hívei főzték a sót s az indiai detektivfőnöse komolyan vette Irwin lord utasításait, hogy van egy Gandhi nevű közveszélyes csavargó és az indiai felkelésre bambuszbotokkal ráeresztette a rendőrséget. Irwin lord hamarabb vetette fel a presztízskérdést, sem mielőtt meggyőződött, hogy a kérdés felvetése valóban érinti-e a presztízst. Ha csak egyetlen szakértőt megkérdez az intézkedései előtt, feltétlenül meggyőződhetett volna, hogy az összes tengerparti kisüstök az angol világgazdaságban sokkal kevesebb kárt okozhatnak, mint amennyibe Gandhi doktor és fogsági eltartása kerül, holott köztudomású, hogy a Mahatma csak vizet iszik és sót prédikál. Viszont Gandhi doktor, ha neve presztízsre megy, de reális eredményekre törekszik, feltétlenül tudta volna előre, hogy programmjának minden más pontja sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mint a tengerparti kisüst. De Gandhi doktor pompás szimata népvezér, aki megérezte pontosan, hogy fogyasztási szövetkezetek szervezése, szakmai érdekképviseletek alkotása, esetstandardok emelése, vám- és tarifareform hozhat ugyan nagy javulást és előkészíthet nagy nemzeti eredményt, de a tömegeket csak a nagy szimebolikus gesztusok mozgatják meg, elsősorban az a nagy szimbolikus gesztus, amelynek ugyan semmi gyakorlati jelentősége sincs, hogy néhány ezer, félmeztelen ember ünnepélyesen levonul a tengerpartra, naphosszat ül a kisüst mellett és káromkodik, hogy nem fő meg a só. Gandhi doktor intérezte nagyon jól, hogy mindazt a komoly eredményt, amit gazdasági úton elérhet s ami komolyan megsebezhette volna az angol közgazdaság érdekeit, az indiai kormány kelletlenül bár,, de elnézi neki, de menten és kérlelhetetlenül lecsap reá, ha arra a presztízs-tyúkszemre lép, aminek megsértéséből pedig Angliának semmiféle tífaktív kára se lehet így lett Gandhi egész olcsón mártirjai és szentje az indiai forradalomnak. így vállalta Irwin lord viszont horribilisen túlfizetve a véreskezü hóhér szerepét Mind a kettő két marék só miatt Mert az összes többi kérdéseket elintézték feketekávé mellett, ebéd után, ahogy két jómodoru és rokonszenves gentlemanhez illik. * Az indiai forradalom néhány ezer áldozata pedig elmehet a sóhivatalba. GANDHI ES A SO írta Pünkösd Andor Kölcsönösen lecsirkefogózták egymást s azután leültek a tárgyalóasztal mellé, mint két gentlemanhez illik, ha az egyik trópusi sisakot is hord, fehér vászonruhát visel és fehér strandcipőt a másik pedig csak egy alsónadrágot és hogy meg ne fázzék, egy szemüveget, ami, a walesi herceg szerint, a férfidivat-kódexnek nem a legideálisabb betartása. A két gentleman kölcsönösen biztosította egymást őszinte nagyrabecsüléséről és azután megkötötték a békét és lenyelték a békát, hogy az indiai kecske is jóllakjék és az angol káposzta is megmaradjon. Vagy helyesebben, Gandhi szűrjön le a tengerből annyi sót amennyit csak tud,ára maradjon mégis meg az a jó angol sómonopólium, ha a Gandhi-féle sópárolás teljesen filozófiussá is teszi, mert ki tudja, hogy mit tesz Buddha és hátha ez a sópárolás mégsem sikerül olyan mértékben, ahogy Gandhi elképzeli. A végén az a só, amit lepárolnak, mégse lesz elég s akkor mégis csak jó lesz, ha a British Empire kezében marad a monopólium. Lord Irwin és Mahatma Gandhi a nagy összecsapás előtt a lovagiasság szabályai szerint háromszor levelet váltott egymással, amelyekben az alkirály „megkülönböztetett tiszteletéről“ biztosította a „doktor urat", mert mint az oxfordi egyetem végzett hallgatóját az angol törvények szerint ez a cím illeti Gandhit s ugyanakkor Gandhi mint „tisztelő barátjai4 írt Irwin lordnak, de lefordítva, a két udvarias levél egyszerű és keresetlen szavakban körülbelül annyit jelenthetett, hogy „te csirkefogó, ha nem engeded meg a sótermelést, minden pereputtyoddal együtt kipofozlak Indiából”, s ugyanakkor a másik levél, hogy „te csirkefogó, ha a tenger közelébe mész, úgy lepuffantatlak, mint egy rühös kutyát". Szerencsére Irwin lord is, Gandhi is udvarias ember s a „pofon“-t és a „rühös kutyá"-t olyan diplomatikus formába öltöztette, hogy körülbelül egyéves herce-hurca után, mintha mi sem történt volna, ülhettek le újra a tárgyalóasztal mellé, hogy „doar Friend, hát mi értelme van ennek az egész marhaságnak és miért nem szólt, hogy maga sót akar termelni, de kérem, hát csak tessék ...“ s ugyanakkor a másik, hogy „de kedves barátom, csak nem veszünk össze e miatt a jelentéktelen monopólium miatt, egye fene, hát maradjon meg...“. Csak éppen, hogy a két beszélgetés között az angol katonák agyonlőttek néhány száz felkelőt, a felkelők agyonvertek néhány száz angol rendőrt és katonát, betört néhány ezer ablak, felgyűlt néhány száz ház, felszedték néhány város utcájának kövezetét, zézdultak néhány ezer boltot és vagy egy esztendőn keresztül a fél világ egész energiáját megbénította egy presztízskérdés, mert Irwin lord nem engedte meg Gandhi doktornak, hogy a kisüstön főzzön sót . Gandhi doktor vigyorogva a markába köpött, hogy majd ő megmutatja annak az átkos kormánynak és mégis lesz kisüst és mégis lesz olcsó hálóing és mégis lesz kókusz-baletta s ahogy két marék sóból egyesült erővel kirobbantottak egy nagy nemzeti ellenállást, egy „India az indiaiaké‘”-mozgalmat, egy „round-table'-konferenciát angol királyi szózattal és Keten-karrikatúrákkal, indiai lobogóval és hindu vezényleti nyelvvel és végül elintézték az egész kérdést ebéd után, feketekávé mellett, ahogy két Oxfordban abszolvált, kifogástalan gentlemanhez illik. Körülbelül egy esztendő telt el a két „dear Sir" megszólítás között, mikor Gandhi doktor lesétált a tenger mellé és feltette a szemüvegét, hogy most pedig ő egy kisüsttel megdönti az angol világbirodalmat s ugyanakkor Irwin lord telefonáltatott az indiai detektivfőnöknek, hogy vigyázat és figyelem, mert egy rovott multú, közveszélyes egyén maszkál a tengerparton és valami rendőri kihágás elkövetésére készül Gandhi elképzelése szerint elég volt egy kisüst, hogy az angolok indiai hatalma megdőljön. Irwin lord elképzelése szerint elég volt két rendőr, hogy a pánindiai mozgalmat leszerelje. Gandhi ragaszkodott a kisüsthözmert véleménye szerint ezen a kisüstön felforralhatja az egész brit világbirodalmat. Irwin lord ragaszkodott a két rendőrhöz, mert mint a hatalom képviselői általában, ő is szentül hitte, hogy minden népi megmozdulás csak rendőri ügy és ha a Názárethi Jézus elfogadásához egy szakasz római katona kellett, akkor Gandhi doktor ur elfogadásához igazán elég két markos londoni rendőr. Gandhi doktor ur népvezér s egy ilyen népvezér nemcsak hiszi, de el is hiteti, hogy egy ilyen tengerből párolt marékban felfordulhat egy világbirodalom, ahogy elhitte neki egész Kalkutta, egész Bombay, egész India, az egész British Empire, az egész világ, sőt maga Irwin lord is. Elhitte és védekezett. Csak az erélyes lépés után vette észre, hogy milyen rettenetes bakot lőtt. Gandhi csapata lement a tenger mellé, ült a napon és főzött, főzte a sót a kisüstön és káromkodott, hogy a fene egye meg ezt az egész nemzeti ellenállást és a só sehogyse akart megfőni és mikor este összeadták az egész eredményt, volt csakugyan vagy két marék só, ami szimbólumnak nagy dolog, de fűszernek nagyon kevés. Ettől a két marék tótól egyszerre nagyon oótalan lett Ötvenmillió pengő értékű földtehermentesítő kövény kibocsátására számítanak A képviselőház illetékes bizottságai pénteken délelőtt kezdik tárgyalni a pénzügyminiszter földszanálási törvényjavaslatát Pesthy Pálnak, az ötösbizottság elnökének kijelentése szerint eddig körülbelül 110 millió pengőt tesz ki az az összeg, amit az ötösbizottságtól kértek földteher rendezésére. Ezzel szemben csak körülbelül 40 millió pengő készpénz áll rendelkezésre, a többit kötvénnyel és jóváírással kell rendezni. Kormánypárti körökben elterjedt hírek szerint 50 millió pengő értékű kötvény kibocsátására lesz szükség. Új választások Törökországban Ankara, március 4. Törökországban új választások lesznek. A minisztertanács szerdán délután úgy határozott, hogy feloszlatja a nemzetgyűlést és haladéktalanul kiírja az új választásokat.