Ujság, 1933. december (9. évfolyam, 273-296. szám)
1933-12-01 / 273. szám
is gőt fizetett és a tartalékalap 9 millióval szaporodott 1932 végén. A Nemzeti Bank, ahol a tisztviselői átlagfizetések 4500 pengőre rúgnak, két esztendő alatt 18 millió pengőt tudott a nyugdíjegyesület céljára tartalékolni. Kifogásolta a bankjegymennyiség alacsonyságát, amelyre sehol sincs példa és rámutatott arra, hogy ma már csak tizenegy állam van, amelynek intakt a valutája. Ezután a magyar bankok politikáját bírálta. A mezőgazdaság rohamos és nagymérvű eladósodásával egy időre esik a bankok nagy keresete. Majd azt fejtegette, hogy a kormánytól függetlenül is bekövetkezhetik a devalváció, illetve az infláció, ahogyan például Amerikában sem akarták s mégis bekövetkezett. Sándor Pál: Ott akarták! Illás Ferenc, Roosevelt elnök sem akarta behozni, de a gazdasági helyzet rákényszerítette. Sehol semcsinálják örömmel az inflációt, hiszen közismert tény, hogy az angolokat is a helyzet kényszerítette a devalvációra. . . Nálunk ezzel a költségvetéssel és ezzel a jegybankkal nem lehet elkerülni az inflációt. Én félek a devalvációtól, hiszen vagyonok pusztulásával jár, de sajnos elkerülhetetlennek látom. Én csak megfigyelő vagyok a gazdasági életben. A pénzügyminiszter úr legutóbbi beszédében fölényesen kezelte az én felszólalásomat. Ez gondolkodóba ejt, érdemes-e részt vennie abban a közös munkában, amelyet Gömbös állandóan hirdet. Más is rátapinthat az igazságra, ahogyan a Bethlen által kifigurázott báromorvosoknak — tudniillik az ellenzéknek — is igaza volt az akkori gazdasági helyzet megítélésében. Utóvégre azért vagyunk itt az ellenzéken, hogy a kormányt ellenőrizzük. A javaslatot nem fogadom el. Sándor Pál a kormánypárt ellen Sándor Pál volt a következő felszólaló. A pénzügyminiszter úr, ahogy tapasztalom ,— mondotta —, nem nagyon veszi figyelembe az ellenzék tanácsát. Általában ma sokkal kevésbé reagálnak az ellenzékre, mint az előző kormány alatt. Ezt a ma tárgyalt javaslatot a gazdajavaslat előtt kellett volna idehozni, mert most már, miután a gazdajavaslatot elfogadtuk, ebben a javaslatban is kénytelenek vagyunk a módot megadni annak megvalósítására. A kormánypárt sokszor ellenzékieskedik kint a folyosón, ennél a javaslatnál is tettet, és igazán szolgai hűséggel szavaz. Bessenyey Zénó elnök: Kérem a képviselő urat, ne használjon olyan szavakat, melyek egy '.’értékű pártot sértenek! A szolgai működés nemegyeztethető össze a törvényhozói tisztséggel. Sándor Pál: Sajnos, a kormánypárt maga■i tartósátPTOásnak nem nevezhetem. A pénzügyminiszter úr tegnapi beszédében a kényes kérdések elől kitért. De figyelmeztetem, hogy megvan a módunk, hogy szólásra bírjuk. Ne felejtse el, hogy nemszabad lebecsülni az ellenzéket. Ha otthagyná a bársonyszéket, a helyeslők kara nagyon hamar elhalna. Hiába vannak a miniszter úrnak kétségbevonhatatlan tehetségei. Épp úgy elhűinne a sülyesztőben, mint elődei. Akik a tegnapi beszéde után a legmelegebben rázták a kezét, kint a folyosón ,szidták a gazdajavaslatát. És ne felejtse el a miniszter úr azt se, hogy minél több adót raknak az emberekre, annál kevesebb folyik be. Megvédte a bankokat, de abban igaza van, hogy ilyen kis országban nem szabad ennyi banknak és takarékpénztárnak lenni. Éles kritika Sándor Pál ezután kifogásolta, hogy még csak nem is válaszolt Rassay Károly propozícióira. — Ennek az lehet az oka — mondotta —, hogy a miniszter úr még igen rövid ideje van a politikában és a szokásokat nem ismeri. Nem szabad úgy állítani oda az ellenzéket, mintha csupa hülyékből állana. A miniszter úr tegnapi beszédében nevetségessé akarta tenni az ellenzéki szónokokat, pedig azok propozíciói szerint olcsóbban és jobban lehetne megoldani a gazdavédelmet. Beszélt adómorálról, tehát követelt, de adni nem akar a gazdákon kívül senkinek semmit. Ezt a kérdést nem lehet ilyen kíméletlen és cinikus szavakkal elintézni. Hogy a javaslathoz szóljak, meg kell mondanom, hogy a Nemzeti Bank főtanácsa csak az újságokból tudta meg, hogy a miniszter úr százmilliót akar tőle. A Nemzeti Bank elnöke sem tudott róla. Miért nem Popovics tárgyalta le a külföldön a százmillió ügyét és miért végezte el ezt a munkát a jegybank elnökének tudta nélkül maga a pénzügyminiszter. Az a kérdés, tud-e a pénzügyminiszter úr tilalomrát állítani, hogy ilyen dolog többé ne történjék. Az a kérdés, van-e neki olyan modus vivendije, hogy ennél a százmilliónál megáll. Kétségtelen, hogy mindaz, ami a jegybanknál történt, miniszteri parancs volt, amelyet teljesíteni kellett. Független, vagyonos urak ülnek ott, csak az a baj, hogy hiányzik a gerinc. A jegybank főtanácsának le kellett volna mondania és ez a külföldön bizonyára nagyobb hatást ért volna el. Hogy a konzekvenciák levonása elmaradt, ez nagy szegénységi bizonyítvány. Ulamh Ferenc: Igaza van. Pali bácsi! Sándor Pál: Kérdem, hogyan állják meg helyünket a vidéki pénzintézetek a védett birtokrendszerben, amikor senkisem fog törleszteni. Én azt mondom, mindennek végeredményben maguk a gazdák fogják meginni a levét. Felburjánzik majd az uzsora, mert tisztességes kamatok mellett nem lehet majd köl ÚJSÁG PÉNTEK, 1933 DECEMBER 1 csönt kapni. Ha van, aki nagyon utálja az uzsorást, az én vagyok. Figyelmeztetem a pénzügyminiszter urat, hogy az ilyen politika nem méltó az ő múltjához. — Ami itt folyik, az va banque játék, mely nagyon távol áll a Nemzeti Bank célkitűzéseitől. Ellenséges indulat nincs bennem a miniszter úr ellen, de mindezt kötelességem volt elmondani. A Ház ezután elhatározta, hogy pénteken délután folytatja a javaslat vitáját. Az ülés kilenc óra után tíz perccel ért véget. A Magyar Nemzeti Diákszövetség határozata tiltakozik a forradalmiság vádja ellen. Fegyelemre inti az ifjúságot A Magyar Nemzeti Diákszövetség felkért bennünket a következők közlésére: A Magyar Nemzeti Diákszövetség rendkívüli választmányi ülésén csütörtökön este a numerus clausus ügyével kapcsolatosan az alábbi határozatot hozta: „1. Hóman Bálint kultuszminiszter úr parlamenti beszédében foglaltak alapján bizalommal várja a numerus clausus kérdésében beadott előterjesztés kedvező és sürgős elintézését. 2. Sajnálattal kénytelen megállapítani a Magyar Nemzeti Diákszövetség a Pázmány Péter Tudományegyetem tanácsának határozatában foglaltakra, hogy a) nem az ifjúság volt az oka annak, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetemre a rendőrség behívatott, és ugyancsak nem az ifjúság volt az oka annak, hogy az egyetem bezárását a tanács elrendelte. b) A magyar ifjúság a nemzeti egység tökéletes megvalósítása érdekében követeli, hogy az egyetemi felvételekkel kapcsolatban a magyar ifjúságot országos számarányának megfelelően vegyék fel. Ahol ezt a százalékot túllépték, azon az egyetemen, ameddig az egész egyetemi hallgatósághoz viszonyítva a számarány helyreáll, ni vegyenek fel zsidó fajú hallgatókat az illető egyetemre, c) Kénytelen ellentmondani annak a megállapításnak, hogy az ifjúság megbízottainak az egyes felvételi bizottságok munkájában való részvétele a szovjet rendszerhez való visszatérést jelentené Ez a részvétel éppen a’ kommüin bukása után volt meg és éppen az átikos kommüin visszatérésének megakadályozására szolgált. Sajnálattal állapítja meg, hogy az egyes egyetemek felvételi bizottságai Hóman kultuszminiszter úr megállapításai szerint is 1930/81- ben 11%, 1931/32-ben 16%-ban, növekvő arányban vettek fel zsidó hallgatókat. A Magyar Nemzeti Diákszövetség reméli, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetem tanácsa az ifjúság illetékes tényezőit meg fogja hallgatni és méltányos kívánalmait teljesítetni fogja. 3. A Magyar Nemzeti Diákszövetség felhívja az egész ország egyetemi hallgatóságát arra, hogy a legnagyobb fegyelemmel és önmérsékléssel várja be a memorandumra Hóman kultuszminiszter úr válaszát és utcai tüntetésekkel és más rendbontásokkal ne kockáztassa az egyetemi ifjúság kérésének várható kedvező elintézését." A Rüblein-eset . Csütörtökön egyébként tisztázódott a Rüblein-eset is. Mint emlékezetes, a bölcsészeti kar dekanálásában alkalmazott Rüblein Kamill tisztviselőnek volt egy tettleges afférje Kehringer János egyetemi hallgatóval. Az ügy függetlenül a dékáni hivatal vizsgálatától, lovagias útra is terelődöt. Erről a lovagi ügyről jegyzőkönyvet vettek fel, amelynek kivonatát a következőkben közük: „Rüblein Kamill ur és Kehringer János ur segédei egyetértően megállapították, hogy a hírlapokban közölt testi sértés nem történt meg és az ebből keletkezett lovagias ügy a felek kölcsönös sajnálkozásának kifejezése mellett a lovagiasság szabályai szerint befejezést nyert." Elodázták a döntést a Rudasfürdő felépítése ügyében Pogány Máricnak és Hülfl Dezsőnek új tervet kell készítenie. Megmozdulásra készülnek a munkanélküli építészek A főváros fürdőprogrammjának keresztülvitele jóakarat, helyes elgondolás, célratörő alkotásvágy ellenére nem tud teljesülni, mert minden komoly elhatározás előtt politikai gyűlölködéstől fűtött csoportok akadályokat hárítanak a döntés elé és lehetetlenné teszik, hoogy megkezdődjék a munka. Ez történt a Tabán ügyében, ahol Harrer Ferenc döbbenetét keltően, önmagát és a vezetése alatt álló bizottságot dezavuálva, egyhangúan hozott határozatot másíttatott meg és, halasztotta el beláthatatlan időkre a Tabán kérdésének megoldását. Ehhez hasonlóan történik a Rudas-fürdő kibővítésének és környéke rendezésének kérdésében folyó huzavona. Három esztendő előtt pályázatot hirdettek, hogy a reprezentatív Gellért-fürdő épülethez hasonlóan a Rudas-fürdő környékét is a mai kor, a művészi ízlés,és az ott feltárt források kívánalmainak megfelelően rendezzék át. A pályázaton az ország minden számba jöhető építésze résztvett és a beérkezett munkákból első díjjal tüntették ki. Pogány Móricot, akinek a nevéhez egész sor művészi alkotás fűződik s aki építőművészeink közül a legelőkelőbbek között foglal helyet. Pogány Móric Ripka Ferenc akkori főpolgármester kérésére, aki a fürdőváros gyakorlati megvalósítására valóban igen tevékeny munkásságot fejtett ki, továbbmenő új terveket készített, hogy a rendelkezésre bocsátható kevés pénzen megoldható legyen az annyira áhított modern Rudas-fürdő. Pogány Móric zseniális elgondolással egészen csekély összeggel megoldotta, hogy a Rudasfürdő mai épülete modernizálható legyen, emeletráépítés nélkül hetven szobával gazdagabb legyen, hogy a Hungária-ivócsarnok megfelelhessen igazi hivatásának, hogy ott a napról-napra növekvő tömeg kényelmesen és zavartalanul folytathassa ivókúráját és a szanatóriummá fejlesztendő Rudas-fürdőben a betegek megtalálják a szükségeskényelmet, tisztaságot, szórakozást és sétalehetőségeket. A terv minden faktornak megelégedését kivívta. A múlt hetekben anynyira előrehaladt a kérdés, hogy az egyes bizottságok is foglalkoztak vele. A fővárosi fürdőüzem bizottsága és a város gazdasági bizottsága tárgyalás alá vette a kérdést és egyöntetűen mind a két bizottság Pogány Móric tervét fogadta el kivitelezés céljából. Közben az idegenforgalmi kérdésekkel olyan behatóan foglalkozó kereskedelemügyi miniszter a fővárosnál megsürgette a Rudas-fürdő átépítését és kijelentette, hogy hajlandó is a MABI útján az építkezéshez szükséges összeget rendelkezésre bocsátani, ha garanciát kap arra, hogy március elsején a munka megkezdődik. Sipőcz Jenő dr. polgármester csak azért is, hogy végre megvalósuljon a Rudas-fürdővel kapcsolatos elgondolás, a csütörtöki tanácsülés elé vitte a kérdést és azt ajánlotta, hogy Pogány Móric műépítészt, aki a szükséges terveket már elkészítette, bízzák meg véglegesen az építéssel. A polgármesteri előterjesztés felett hosszas vita indult meg, amelyben a kereszténypártnak szinte valamennyi tagja részt vett. Ssomonnay Tivadaron, a városgazdasági bizottság elnökén kívül, a keresztény párt minden tagja Pogány Móric megbízatása ellen intézett ostromot, viszont az egységes községi párt, a polgári ellenzék és a szociáldemokrata párt tagjai Pogány Móric megbízatása mellett kardoskodtak. A három órán keresztül folyt vita után Sipőcz Jenő dr. polgármester visszavonta előterjesztését, amelyet azonban nyomban magáévá tett Ugron Gábor volt belügyminiszter. Már fél háromra járt az idő, a bizottsági tagok egy része eltávozott, amikor szavazásra került a sor az Ugrón Gábor által feltartott polgármesteri előterjesztés és Dorner Gyula indítványa felett, amely szerint Pogány Móric és Hültz Dezső is hívassák fel újabb tervek elkészítésére, amelyek elfogadása felett a tanács dönt. A szavazás során 14 szavazattal 10 ellenében a Volner-féle javaslatot fogadták el és így a két építésznek újabb terveket kell készítenie. A tanács döntése kapcsán az állástalan és munkanélküli mérnökök küldöttsége jelent meg az Újság szerkesztőségében, hogy tiltakozzanak a kifejlődő rendszer ellen. Az építész szakmában százával vannak a munkanélküliek s amig a vezetőkörök folytonosan az ifjúság megsegítését hangoztatják, a gyakorlatban jól ellátott, több helyről fizetést húzó álláshalmozóknak juttatnak megbízatásokat. Kihívásnak tartják a kereszténypárt eljárását, amikor Hültl Dezső kezére akarja játszani a Rudasfürdő felépítésének munkáját. Hültl Dezső mint műegyetemi tanár igen bőséges javadalmat élvez, azonkívül benn van különböző tanácsokban, intézményekben, ahol tiszteletdíjjal honorálják. Az elmúlt esztendőkben a fővárostól és más körületektől nagyszabású megbízásokat kapott. Ennél a sérelemnél is nagyobbnak tartják, hogy mind gyakrabban pályázat kiírása nélkül ítélnek oda munkákat és így a tétlenségre kárhoztatott építészeknek még arra sem adnak módot, hogy a maguk ötleteivel, tudásával feltűnhessenek. A munkanélküliek elhatározták, hogy a most kifejlődő gyakorlat ellen minden fórum előtt tiltakoznak. A főváros tanácsának tagjai körében a döntés igen kedvezőtlen hatást tett. Azt magyarázták, hogy szinte lehetetlen Hültl Dezső számára, hogy vállalkozzék a terv készítésre. A professzor zsűri tagja volt annak a pályázatnak amelynek első díjára Pogány Móric tervét a legjobbnak találta, a maga részéről szükségtennek látta, hogy résztvegyen a pályázat ban, most pedig ismerve a pályázat során fel merült ötleteket, a Pogány Móric által folytatólagosan és a magának az épületnek átépítésére vonatkozó elgondolásait, új tervvel aligha léphet elő. Nem áll meg az felfogás sem, hogy a pályázat csak a környék rendezését ölelte fel, mert már akkor számolni kellett nemcsak a közlekedési viszonyokkal, hanem az épülettel összekapcsolandó ivócsarnokkal, szállodához vezető út megteremtésével, sétaárkádokkal, gyógyudvarokkal és egyebekkel. Magának az épületnek szobagyarapítás céljából való átalakítása csaknem jelentős része az egész munkakomplexumnak, amelyet megoldott a pályázat és azon az első díjjal kitüntetett Pogány Móric féle terv. Wolff és Friedrich a névmagyarosítás ellen A főváros tanácsának csütörtök délelőttti ülésén, amelyen Huszár Aladár dr. főpolgármester elnökölt, Wolff Károly dr. szóvátette, hogy az Országos Névmagyarosító Társaság a felhívását állítólag a polgármester beleegyezésével az összes idegennevű fővárosi tisztviselőknek és alkalmazottaknak megküldötte. A felhívás szerint az idegen nevek megváltoztatása kötelező. A társaság állapítaná meg, hogy az alkalmazottak valamely nevet viselhetnek-e, vagy sem. Hír szerint a kormány intenciója az, hogy minden közalkalmazottnak magyar nevűnek kell lenni. Bár a névmagyarosítási törekvésekkel elvileg egyetért, kérdi a polgármestert, tényleg történt-e ilyen megegyezés az egyesülettel éskéri, szüntesse meg az egyesületnek ezt a terrorisztikus impériumát a tisztviselők felett Friedrich István csaillakozott Wolff Károlyhoz. Szerinte Szent István birodalmának alapgondolata az volt, hogy aki itt él, bárki és bármilyen nevű is legyen, az magyar. Károsnak tartja a mesterséges névmagyarosítási kísérletet, amely az amúgy is csekély harmóniát még jólbán megbolygathatja a polgárság között. Sipőcz Jenő dr. polgármester válaszában rámutatott arra, hogy a belügyminiszter augusztus 7-én kelt körrendeletében minden törvényhatóság első tisztviselőjét felhívta a névmagyarosítási akció előmozdítására. A belügyminiszteri rendeletnek megfelelően a főváros valamennyi hivatalának, intézményének és üzemének vezetőjét figyelmeztette a névmagyarosítási mozgalomra. Kiadott egyértelmű rendelkezést is, amely szerintsem tesz észrevételt az ellen, ha a fővárosi tisztviselők és alkalmazottak névmagyarosítási kérelmük elintézése érdekében akár egyenként, akár csoportokban az Országos Névmagyarosító Társasághoz fordulnak. A társasággal azonban semmiféle megállapodást nem kötött. A társaság tehát körlevelével a hatáskörét túllépte. Többek hozzászólása után hozzájárultak ahhoz, hogy a VHI/a. adószámviteli osztály részére az Eszterházy utca 4. alatt évi 10 900 pengő bér és 25 százalékos fűtési díj ellenében tíz évre helyiséget béreljenek. Tudomásul vették, hogy az óbudai téli kikötőt továbbra is a DGT bérli. Kik lesznek a HÉV igazgatásai tagjai? Miután kimondták, hogy a HÉV Igazgatósága tizennégy tagból fog állami, az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagsági helyekre a következőket jelölték ki a HÉV igazgatósági tagjaiul: Bárczy Istvánt, Verebély Jenőt, Somogyi Aladárt, Nagy Gyulát, Vértes Istvánt, Wünscher Frigyest, Pálffy Józsefet, Nemes Nagy Mihályt, Garzó Zoltánt, Milkovics Vazult, Weis Konrádot, Lévai Sándort, Erdélyi Sándort és D’Ornelas Charlest. Felügyelőbizottsági tagokat: Piazza Győzőt, Soltész Imrét, Dörfler Lajost, Hoffmann Károlyt és Farkas Zoltánt. A Haraszti-ráckevei helyiérdekű igazgatósági tagjaiul: Aichner Albertet, Fekete Józsefet, Studinka Bélát, vitéz Tóth Andrást, Obláth Sándort, Bitó Sámuelt, Gottl Jenőt és Miliók Sándort. Ide felügyelőbizottsági tagokul: Lukács Pált, Wieselmann Rezsőt, ifj. Sándor László dr.-t, Sebestyén Jenőt és Schmidt Dávidot jelölték ki. Egy-egy igazaglósági tag ülésenként száz pengőt, évente összesen legfeljebb 500 pengőt, a haraszti-ráckevei vasútnál pedig összesen 300 pengőt kaphat. A tanács hétfőn délután folytatja tárgyalásait. Az utolsó leszerelési bizottság is befejezte munkáját Genf, november 30. A leszerelési konferencia egyetlen még ülésező bizottsága, a hadsereglétszám-bizottság csütörtökön szintén befejezte munkáját. A bizottság háromheti munka után csak odáig jutott, hogy kidolgozóit egy hosszabb szöveget, anélkül azonban, hogy a szövegbe beleillesztete volna a feldolgozandó anyag legfontosabb részét, a számokat. A háromhetes munkának így végeredményben tisztára formai jelentősége volt. Litvinov Amerikának ajánlota fel a keretkinai vasutat Tokió, november 30. Japán politikai körökben nagy izgalmat keltett az a hír, h°gy Litvinov Amerikában állítólag felkínálta Rooseveltnek a keretkinai vasutak orosz kezekben levő részvényeit. Tokiót illetékes helyen óva intik az amerikai kormányt minden japánellenes akciótól.