Ujság, 1935. március (10. évfolyam, 50-74. szám)

1935-03-01 / 50. szám

3 a tüntetőket szép szóval nem lehetett kecsil-­­lapítani. A rendőrség több riadóautóval vo­­­nult ki s közel kétszáz diákot vett őrizetbe.­­ A diákokat a riadóautomobilo­kon a rendőr-, főnökségre vitték, ahonnan hosszabb kihall­gatás után legnagyobb részüket ismét elen­gedték. A bűnvádi eljárás természetesen megindult ellenük. A nemzeti szocialista diá­kok bekísérése nagy feltűnést keltett az osztrák fővárosban. Medgyasszay Vince , a dunán­túli reformátusok új püspöke Csütörtökön bontották fel Balogh Jenő dr.­ főgondnok elnöklésével a dunántúli reformátu­sok új püspökére beadott szavazatokat. A 401­ szavazatból 255 esett Medgyasszay Vince pü­s­­­­pökhelyettes­ egyházkerületi főjegyzőre, 92 Vo.'It ' Vince dr. kecskeméti lelkészre, 5­5 Győry Elemér győri lelkészre, 4 Löke Károly felsőházi tag, tatai esperesre és 2 szavazat Czeglédy Sándor ceglédi lelkészre. Antal Géza püspöki székének örököse így Medgyasszay Vince lett, aki most 67 éves. É édes­an­yja, Medgyasszay Zsigmond, csajági földbirto­kos volt. 1891-ben tett lelkipásztori vizsgát. 1901 óta lepsényi lelkész, 1925 óta pü­spöki he­­lyettes-főjegyző, 1928 óta kormányfőtanácsos, az Egyetemes Konvent tagja. Egyházirodalmi­­munkái, prédikációi, klasz­szikuis lüktetésű imái a Dunántúl alkotó szelle­mét és reprezentáns férfiát hirdetik, egy idillikus, ts­rta világ meleg színeivel és finomságával. Az egyházi életben jól ismert költő is Medgyasszay Vince, nemes, patitiásnyelvű ódáival sokszor sze­re­pelt országos ünnepségeken. Medgyasszay püspök elődjének, Antal Gézának halálával megüresedett a pápai gyülekezet egyik re­ndes lelkesít állása, s az egyházközség máris úgy határozott, hogy Medgyasszay Vincét mégi­s, hivja erre a parachiárs. Ezenkívül, az uj püs­pök hivatalbalépésével, gazdát,h unná válik majd­­?, egyházkerület lelkészi főjegyzői széke, úgy­szintén a mezőföldi egyházmegye esperesi helye és a lepsényi paróchia is, ezek betöltésére a püspöki installáció nyomán kerül sor. Medgyasz­­y Vince beiktatása Virágvasárnapján lesz. jutalék a háborúban Washington, február 28. Grace Jenő, a Beth­­­lehem-acélművek — Amerika egyik legnagyobb m­agán hadianyaggyára — elnöke előadta a washingtoni szenátusnak a szlagán­ Vadiatiy'ag­' sp­ir vizsgálatára kiküldött bizottsága előtt, hogy­­"rendkívüli jutalékok címén a háborús években .­1,750.000 dollárt, az 1927—1931. éveiben pedig 12,283.000 dollárt kapott. Az óriási jutalékok bevallása nagy megdöb­benést keltett és éles szóharchoz vezetett Grace igazgató és Nye szenátor, a bizottság elnöke kö­zött. — Micsoda alapon kapta ön e szédítő össze­geket? — kérdezte Nye szenátor. Grace: A jutalék mindig fokozott termelésre serkent. Nye: Tehát ön bevallja, hogy csakis a juta­lék bírta önt fokozott erőfeszítésre az állam érdekében? Grace: Ezt korántsem állítom. Nye: Nem gondolja ön, hogy a katonák a lövészárokban súlyosabb áldozatot hoztak, mint ön ? Grace: Ebből legföljebb az következik, hogy háborúban emeljék fel megfelelő módon a ka­tonák zsoldját is.­­ Hozzátette Grace, hogy az állami hadianyag­gyárak termelése sohasem közelíthetné meg a magánipar teljesítményeit. Több módosuláson min keresztül a középeurópai egyezmény terve • Párizs, február 28. Az Oeuvre értesülése sze­rint az osztrák kancellár párizsi látogatása óta a középeurópai egyezmény Rómában kidolgo­zott terve több lényeges módosuláson ment ke­­resztül. Ezeket a módosulásokat azonban vala­mennyi érdekelt állam — kivéve Németorszá­got — kedvezően fogadja. A lap értesülése szerint az egyezményterv kö­rül folyó tárgyalások a következő sorrendben zajlanak le: Mihelyt Franciaország és Olasz­ország a keleti egyezmény módosított tervére nézve megegyezésre jutott, valamennyi érde­­kelt hatalomhoz jegyzéket juttatnak el. Ezek a irodalmak a jegyzék alapos áttanulmányozása után köztik majd Rómával és Párizzsal meg­jegyzéseiket és javaslataikat. Akkor hosszas diplomáciai tárgyalások korszaka nyílik majd meg, s e tárgyalások során a végleges szöveg önmagától fog kialakulni. Ezután sor kerülhet arra, hogy az egyezményt aláíró hatalmak kö­zös értekezletre üljenek össze. Ettől az ered­ménytől azonban — írja a lap — még távol va­gyunk, mert a kis-entente ragaszkodik ahhoz, hogy a jövendőbeli egyezmény szövegébe il­lesszék bele a Habsburgok visszatérése ellen szóló szakaszt. Ez a kérdés a lap szerint to­vábbra is súlyos nehézségeket vet fel. ÚJSÁG PÉNTEK, 1935 MÁRCIUS 1 Megítéssza a bifortött a mipar­­cseh­szlovák áfu­csere-egyezmén­yt Sütésién folytatják a tárgyalásokat Prága, február 28. (Inf.) A magyar-csehszlo­vák kompenzációs árucsereforgalm­i egyezmény érvényét csütörtökön egy hónappal meghosz­­szabbították. A meghosszabbított egyezmény érvénye március 31-én jár le A csütörtökön aláírt megállapodás értelmében a behozatali engedélyek a meghosszabbítás érvényének tar­tama alatt csak addig a napig érvényesek, amelyet a kiállító hatóság a lejárat napjaként jelölt meg. Eddig a behozatali engedélyek ér­vénye egy hónappal mindig meghosszabbítható volt, ez a meghosszabbítási lehetőség azonban most elesik. A Prager Tagblatt értesülése szerint március folyamán Budapesten újból megindulnak a csehszlovák-magyar tárgyalások a két állam kereskedelmi kapcsolatainak végleges rendezése ügyében. A tervbevett új szerződés érvénye va­lószínűleg a folyó év végéig fog terjedni s a szerződés alapja a jelenlegi kompenzációs áru­­csereforgalom messzemenő kibővítése lesz. Le­hetséges, hogy a már régen hatályát vesztett ke­reskedelmi szerződés néhány rendelkezését is beleveszik az új megállapodásba, így mindenek­előtt a legtöbb kedvezmény elvére vonatkozó záradékot. Szabályozni akarják az iparosok letelepedési jogát és a kis határforgalmat is. Ebben a két kérdésben eddig mindkét részről hallgatólagosan elismerték a jogfolytonosságot, annak ellenére, hogy annak idején mind a két kérdést a kereskedelmi szerződés rendezte s a szerződés hatástalanításával tulajdonképpen a letelepedési és határforgalmi egyezmények is érvényüket vesztették. Magyary professzor előadása Hitler egyéni varázserejéről Megváltoztathatatlan programmal Indult a nemzeti szocialista mozgalom, amelyet csak a hatalom birtokában változtattak meg Németország átalakulásáról Mag­yary Zol­tán, a­ budapesti Pázmány Péter Tudomány­­egyetemen a közigazgatás tanára csütörtö­kön tartotta második előadását, amelynek hallgatósága még nagyobb volt az elsőnél. Most is megjelentek közéleti vezető emberek, így Oszwald István, a Curia elnöke, továbbá a közigazgatási bíróság számos tagja. A professzor előadását azzal a megállapí­tással kezdte, hogy a nemzeti szocialisták Németországban,, legálisan siler­ették meg a szalaimat és etzután­ csinálják ,m­eg a­­ forra­dalmat. — Ném­ ellentillen­das — fölykúítá —, legá­lis után hatalomra jutni és mégis forrada­lomnak nevezni a nemzeti szocialisták urak­mnál. A forradalom lényege nem a hatalom megszerzésében van, hanem abban, hogy mi­re használják fel a hatalmat. Mussolini is azt hangsúlyozza, hogy forradalmat csinál­, m­ert éppúgy, mint Hitler, nemzete elé új célokat tűzött ki, új eszközöket talált és új szervezeteket létesített. Az államférfiú fel­adata mindig a nemzet jövőjének megterem­tése és a nemzetnek holnapjába való átveze­tése. Ez történhet különböző módon. Van egy természetes gravitációja az útnak a hol­nap felé. De van több más lehetőség is, ami­kor nem a természetes utat választják, ha­nem a különböző lehetőségek közül egy újra térnek át, különösen, hogy ha olyan mély átalakulás és a nemzetnek olyan gyökeres átrétegeződését hajtják végre, mint történt Németországban. Ha ezt tudatosan csinálják, akkor forradalomnak kell nevezni. Nem két­séges, hogy Németországban az átalakulás tudatosan történt, ez nyilvánvaló Hitler kar­rierjéből és a nemzeti szocialista párt pro­­grammjából- A történeti fejlődésnek és poli­­tikairányításnak természete aferiant külöm­bö­­zik a technikai alkotásoktól, hogy a techni­kában megvan a lehetősége a kiindulási pont mindenkori kiválogatásának. A politikában a történelem mindig csak egy kiindulási pon­tot engedélyez. Hogy mi a kiindulási pont, amit Hitler kapott, azt abban kell felfedezni, hogy a háborús sikerek ellenére letiport né­met nemzet a nemzeti eszmények eldobásába sü­lyedt le. Ebből az állapotból egy távoli cél felé akarta Hitler a nemzetet vinni, a német­ség új felépülése és nemzetközi helyzetének biztosítása felé. Az út nehézségeivel tisztá­ban volt, a Mein kampf című munkájából látjuk, hogy saját készület­lenségé­vel is tisz­tában volt és bevallotta, hogy különösen a közgazdasági kérdésekhez nem ért.­zetgazdasági stúdiumokkal foglalkozott, ké­sőbb kidolgozta a nemzeti szocialista párt közgazdasági programmját és a mozgalom hatalomra jutása után államiu­likáni rnvatat kapott, amelyet a múlt év végéig viselt, ami­kor le kellett mondania, mert elgondolásai törést jelentett Schacht közgazdasági elmé­leteivel szemben. Fédertől tanulta meg Hit­ler a közgazdasági történések összefüggéseit és előadásai nyomán szerezte meg azt a tu­dást, amelyre szüksége volt, így jött létre az a programus, amelynek megvalósítására kezdték meg az akciót. A mozgalom hét is­­’Hieretloff ‘ érrtbér “ találkozásával­ “Kétázott meg Münchenben, ahol szerintük minden lokálban más-más pártot alakítottak. Hitler véletlenül került el abba a lokálba, ahol egy Arbeiter Pártéinak nevezett párt megalakí­tásáról tanácskozott hat ember. Végighall­gatta a vitatkozásukat, véleményüket nem fogadta el, felszólalt és óriási sikert aratott. Önmaga előtt is akkor lepleződött le, hogy szónoki tehetsége van. Felszólították, hogy­ lépjen be a párt­ba és így lett Hitler a he­tedik közöttük. Ezután jött össze újra Fo­derrel, megtárgyalta vele a párt programm­­ját és csak ezután csatlakozott. Később ti­zenhárman voltak már, majd huszonegyen és hosszú hónapok teltek el, am­íg százra emelkedett a csoport tagjainak a száma és volt már háromszáz márkájuk, amiből meg­hívókat tudtak nyomatni és szétküldeni. 1920-ban már úgy érezték, hogy programu­­­­jukat szélesebb körben a nyilvánosság elé kell vinni. Ez a programm huszonöt pontból állt és nagyjából nem tartalmazott újdonsá­got. Eredeti gondolat benne csak az volt, hogy állampolgár csak Volksgenosse lehet, akinek német a vére. Zsidó tehát nem­ lehet. Aki nem állampolgár, az csak vendég leh­et az országban. Az állampolgárságot nem a születéssel nyeri el az egyén, hanem a kato­nai szolgálat teljesítésével. Tehát egy kitün­tetés, amelyet meg kell érdemelni. A másik eredeti gondolata a programoinak a „Bre­­chung der Zinsknechtschaft“. Ezzel azt akar­­ák kifejezni, hogy az állam íelett ne lehes­sen pénzügyi hatalmasság, amely akár ka­mat néven is adót szedjen a polgároktól. 1926-ban erre a huszonöt pontból álló pro­­grammra kimondták, hogy az megváltozha­tatlan. Hitler memoárjaiban azonban hozzá­tette, megváltoztathatatlan, legalább is amíg a párt hatalomra nem jut. Ez egy nagyon lényeges h­ozzátoldás, ami különben a gya­korlatban tényleg meg is történt. Az eredeti programm egy centralparlamentről beszél, a valóságban megszüntették a parlamentariz­must. A birodalom tagállamairól beszéltek és megalkották az egységes birodalmat. Látjuk, hogy fejlődik az akció a hatalom birtokában, amint az nem is lehet másként. d Hét ismeretlen pártja . Mint leszerelt katona Münchenben elő­adásokra látogatott, amelyeket az új had­sereget szervező tisztek tartottak és rendez­tek. Ezek a tisztek látták és érezték, hogy a hatalomra jutott szocialista-kommunista ele­mek az újonnan megszervezett hadsereget is a maguk céljaira akarják felhasználni. Az volt a céljuk, hogy az engedélyezett kis had­sereget a nemzeti eszmék szolgálatába állít­sák. Azért rendeztek előadásokat, hogy eb­ben a szellemben erősítsék a hadsereg tag­jait. Ezeknek az előadásoknak a sorában hallgatta Hitler Gottfried Fedett, aki erede­tileg mérnök volt, de közgazdasági és nem­ Leteszik a katekizmus megalkotóját . A programm kommentálását Gottfried Feder végezte el. Erről szóló könyvét Hitler a mozgalom katekizmusának nevezte el. Mégis a katekizmus készítőjét elejtette, ami­kor a hatalom birtokában szükségesnek vélte a nemzet érdekében. Ebben van Hitler ereje, aki meg tudta csinálni hét emberrel való in­­dulással a különböző politikai lehetőségek és helyzetek felismerésével és a választandó eszközök helyes megválasztásával a nemzet­nek a maga soraiba való beállítását. Ehhez hihetetlen, egészen valószínűtlen bátorság kel­lett. A mai német eredmények átélője, azok­nak belülről megismerője, állandóan érzi mindenfelé azt a Hitler személyéből kisu­gárzó m­agnetikus erőt, annak a folytonos hangoztatását, hogy mindenben a Führer dönt, mindent a Führer határoz meg. A pro­­grammot a propaganda útján fejlesztették. Taktikájuknak sikere abban volt, hogy egyes célokra koncentráltak minden erőt. Ezt mu­tatták meg a Saar-kérdésben is. Tizenöt éven keresztül az agitáció akörül a gondolat körül forgolódott, amit Göring könyvében úgy ha­­t­ároz meg, hogy a programmnak olyan egy­szerűnek kell lenni, hogy azt a legegyszerűbb ember is megérthesse. Ők még a huszonöt pontból álló programmpontot is leegyszerűsí­tették. S végcél, amire minden erőt koncen­tráltak, az volt, a nagy tömegek nemzetivé tétele. Nem titkolták, hogy nem objektívek, hanem kíméletlen és egyoldalú akarattal és erővel törnek céljukra. A Führer­ ­• Az államot nem egy egyszerű mechaniz­musnak tekintették, hanem a népösztön ön­­fentartási akarata megtestesítőjének. A nép­­állam feladata szerintük, hogy a fajt állítsa a kérdések központjába és tiszta fentartáséra törekedjék. Nemcsak a faji keveredésnek a tilalmát hirdetik, hanem a nemesítését is. Nem akarják, hogy beteg emberek gyermeke­ket szüljenek, hanem a nemesítésével meg akarják érlelni a tömegekben a többi nép­től való különbnek az érzését, ami a győze­lemben való bizakodásnak is az éltetője. A tömegek megbecsülésével nem akarják a ní­vónak a sü­lyedését. Hangoztatják, hogy szük­ség van az egyéniség kifejlesztésére, hogy a jobb kiválasztódási lehetősége biztosított le­gyen. Ez az alapja a Führer-gondolatnak. A többségi határozat a felelőtlenséget jelent­ 1. Felelősség csak egyéni elhatározásnál lehet. Az egyénnek lehetnek tanácsadói, de a dön­tés az ő egyéni joga és ezért felel. Minden Fü­hrer lefelé parancsol, felfelé felelős, a legfelsőbb Führer a népnek felelős. Fontos eseményekről népszavazást rendeznek s ez­zel alkalmat adnak, hogy a nép állást foglal­­jon a Führer felelősségének kérdésében. A Führerek nagy hatásköréből következik ki­választásuk fontossága. A hatalom megszer­zése óta a meglepően lassú haladásnak épp­en az a magyarázata, hogy nem akarnak a ve­­lefiísokk­­al k stetni, amíg nem áll rendelkezésre megfelelő tudása és szánni Führer. A Füh­rer nem diktátor és ezért van a propagandá­nak olyan nagy szerepe a nemzeti szocialista mozgalomban. Szerintük a nép akarja, hogy vezessék és szereti, ha uralkodnak rajta, de akarja, hogy a vezetők minden erejüket a nép javára és hasznára fordítsák. Éppen a Führer önzetlensége volt a döntő a mozga­lom sikerében. Hitler személyes varázsa — fejezte be előadását a professzor — nagy mértékben egyéniségének jellemvonásaiból, politikai tehetségeinek megnyilvánulásából következik. Ez az egyszerű ember, aki őrve­­zetéből a német birodalom közigazgatásának és államának feje lett, soha semmiféle rossz megítélésre okot nem adott, soha semmiféle gáncsot róla hallani, sem olvasni nem le­hetett. Varázsereje — Hat évig volt a nyugati fronton. Át­menetileg az angolok sárga gázától megva­kult. Leszerelése után olyan helyzetbe került, hogy amint ő maga írta meg, nevetnie kellett jövőjének kilátástalansága felett. Két évig börtönben ült. Társaihoz Ilii maradt a végle­tekig. Dicsőség el nem vakította, ma is azt az egyszerű barna ruhát viseli, mint az S. A. emberei. Antialkoholista, antinikotiinista, ve­getáriánus, nőtlen és szegény ma is, mert idejét és erejét a mozgalom további vezetésé­nek szenteli. Varázsos ereje van a tömegekre, mert imponál az intelligenciája. Ez az eleme, ami nélkül semmiféle eredményt megérteni nem lehet, s amine­k fontos szerepe van, mert a tömegek gondolkodását meg tudta változtatni, a német birodalom szervezetét át tudta a­la­kít­a­ni és a kezébe tudta ragadni a döntés hatalmát. Ma tényleg tiszta németek­ből áll azok társasága, kik a törvények alko­tására befolyást gyakorolnak, az állami fel­adatokat meghatározzák és a gazdasági kér­déseket irányítják. Ma a kisemberek az álla­mot kizárólagosan a maguk érdekei képvise­lőjének tudják s ezért ők is magukat legyőz­­hetetleneknek. Ezt kell megállapítani, ha belülről nézem a dolgokat. A kezdő sikerek után még tovább is mennek. A keresztény­séggel szemben is új utakon akarnak járni, a pozitív kereszténységet hirdetik, mert a protestantizmusban és katolicizmusban nega­tív kereszténységet látnak, amely szemben áll a germán kereszténységgel. Azt tartják a XX. század misztikumának, hogy a faji gondolat felébredt és ebbe kell a németségnek a saját fajiságával belehelyezkedni. A professzort előadása végén tüntetően megtapsolta hallgatósága.

Next