Ujság, 1936. szeptember (12. évfolyam, 199-223. szám)
1936-09-20 / 215. szám
38 Nürnberg ennek a motívumnak zenekarra való áttétele volt, igazolva, hogy a világnézet napjainkban a belső politikából kitör a külpolitikára, melyet a régi időben csupán a gazdasági vagy éppen imperialista érdek irányított , s a nemzetközi kapcsolatok s egyensúly kialakulását is mint első helyen ható erő szabja meg. Ám a nyugati hatalmak a locarnói tanácskozások főértékét éppen abban látták volna, hogy rendezik majd általuk a német-orosz kérdést is Erről szó sem lehet. A nürnbergi megnyilatkozásból azonban helytelen volna arra következtetni, hogyémetország megváltoztatta azt a szándékát, amelyet Hitler március 7-én szintén bejelentett: azt, hogy hajlandó visszatérni a Népszövetségbe — azért, mert hiszen ennek a szovjet is tagja. Hitler errefelé március 7-i beszédében is nyitva hagyta az ajtót, amidőn ahhoz a kijelentéséhez, hogy Németország nem akar semmiféle érintkezésbe lépni a szovjettel, hozzáfűzte: „...a szükséges nemzetközi gazdasági és politikai kapcsolatokon kívül“. Igaz, hogy visszatéréséhez különféle feltételeket is szabott s úgy látszik, előbb meg kell reformálni ezt az intézményt ... Oh, Népszövetség! Mi vagy te? Kis csillag a sötét viharfelhők között, aki a Coudenhove-Kalerghi gróf Páneurópája felé akarod mutatni az utat? Törékeny sajka a vészes hullámok között, melyek dióhéjként dobálnak a benned ülő, olajágat tartó békeangyalkával? Balzsamozó kamra a régi állapotok konzerválására? Vagy csakugyan nem egyéb maró iróniánál széttagolt korunkra, másrészt örök céltáblája gyengeségedben, kitűzött céljaiddal oly kiáltó ellentétben álló gyengeségedben Európa összes közírói gúnyolódásának? A Népszövetség hétfőn kezdődő XVII-ik közgyűlése előtt joggal vetődnek fel e kérdések, mert csakugyan ki volna megmondhatója immár annak, van-e ennek az intézménynek még elvi és szimbolikus jelentőségén túl fontossága a nagy abesszin csőd s méginkább az után, hogy amikor ez az erkölcsi csapás megesett vele, nem meri levonni a következményeit. Igaz viszont, hogy angol részről valami gentleman like restelkedés okozhatja, hogy Abesszíniát mindezideig nem törölték a tagok névsorából, de hol a politikai raison, amikor emiatt e pillanatban, midőn e sorokat írjuk, még kétes, hogy Olaszország részt fog-e venni a közgyűlésen? A rend római tárgyalása nyilván teljesen tisztázta a kérdést: vagy Olaszországgal akartak együtt tanácskozni, vagy a valóságban többé nem létező független Abészsziriával. megforgatja a zárban a kulcsot. A gondolata az orvoson jár, akinek ez alighanem az utolsó éjszakája itt a hegyek között. És ebben a pillanatban a fogadó ajtaján megszólal a csengő.) FOGADÓSNÉ (meglepetten): Hol ki az? PROFESSZOR (hangja kívülről): Ez a vendégfogadó? Engedjen be bennünket! (Az ajtó kitárul és egy gyászruhás leány lép be két úr kíséretében. Szállást kérnek éjszakára. A fogadóság kinyitja a vendégkönyvet hogy a nevüket bejegyezze. S a gyászruhás leány diktálja az adatokat.) EDNA: Edna Cunningen. Cunningen profeszszor leánya és kísérői a fővárosból. MÁSODIK RÉSZ. Gong. Kulcszörgés, ajtónyitás, topogás, amint emberek a havat leverik magukról. ORVOS: No, mozogj már. Gyújtsd meg végre a lámpát! JOHANN: Nem tudom elég lesz-e a petrol! ORVOS: No végre! Hallod-e! Itt melegebb is lehetne! JOHANN (stoikus egykedvűséggel): Ahhoz kell fa! ORVOS: És nincs? JOHANN: No, egy pár szék még van a pótláson, de a boltos már nem adja fa! ORVOS: Hát akkor snapszot adj. Van itthon. JOHANN: Berúgni nem fog tőle... ORVOS (iszik): Ááá! Ez jól Lehet aludni tőle, hogy az ember nem álmodik! JOHANN (ellágyulva): Pedig asz jó! Álmodni jó! ORVOS: Hát neked mi bajod van? JOHANN: Én gondolta valamit, doktor úr! (Szünet.) Én elhatározta, hogy meknősülök! ORVOS (kitörve): Te beteg vagy! JOHANN: Lehet! De nagyon szép betegség... ORVOS: Ez az ember szerelmes! Ki az a szerencsétlen, aki téged választott életepsírjának? JOHANN: A kisaszon... A vendéglőből... ORVOSi Nóhát fiam, te azt csinálsz, amit akarsz, de én még egy bolondot nem tudok elviselni! JOHANN: Sajnálok, doktor úr. De ön is éppen akarta felmentani... A kisaszon is van egy kis koszomán, nekem is van egy kis pénz ... ORVOS (elképedve): Mi van néked? JOHANN: Picike pénsz... ORVOS: Óriásit Picike pénz! így sül ki, hogy akikkel az ember megosztja a falatját, titokban milliomosok! . . JOHANN: Egy millión épen nincs. De picike, picike pénsz ... És a hoszomán ... Két picike pénsz majd összetesszünk és kinyitjuk rajta egy bolt... (Bizalmasan, boldogan.) Toktor úr! Abban a boltban lesz petrol, lesz fa, lesz snapsz és a toktor úr fogja kapni amennyi akar! És fiszeti amikor akar! ORVOS: Szamár... Így akarsz meggazdagodni? (Kicsit meghatotlan.) Vén szamár te... (Az ajtón kint egyszerre izgatottan rángatni kezdik a csengőt. Johann kicsoszog. A késő esti látogató Kasperné a fogadósné. Magánkívül rohan, hogy kihallgatta a kerületi főorvost és tanácsost. De az orvos csendesen mosolyog. Ő tudta, miért jöttek s mikor újra szól a csengő, mely most már az ő érkezésüket jelzi, Kaspernét betuszkolja a szomszéd szobába s maga nyugodtan eléjük megy. A két férfi komor, kicsit zavart is.) WERNER: Jó estét Patin doktor! ORVOS (gúnyos reverendával): Uralmi Ez a szerencse! Megtisztelő látogatásuk! (Hivatalosan peregnek a szavak. Évek óta a panaszok, feljelentések. Az orvos legyint.) ORVOS: Hagyjuk uraim! önök azért érkeztek, hogy közöljék velem: hatósági állásomtól felfüggesztenek, ellenem vizsgálatot indítanak és annak tartamára helyettesítésemmel megbízzák (Megnyomja a szót) községünk köztiszteletben álló gyógyszerészének orvos fiát, így van uraim? (Szünet.) No lám ugye! FŐORVOS (szünet után): Eszerint bizonyosan tudja az intézkedés indokait is? ORVOS: Hogyne! Orvoshoz méltatlan viselkedésem! Állandó tivornyázásaim! FŐORVOS: Igen. Ilyen jelentéseket, panaszokat kaptunk. Azonban nem kívántunk szigorral fellépni, mert tekintetbe vettük, hogy itt működik a hegyek között, ahol a magányosság, a zord körülmények sok mindent enyhébb elbírálásra utasítanak. De nyomban megérkezésünk után olyan jelentések érkeztek hozzánk, amelyek az intézkedést halaszthatatlanná tették! ORVOS: Ugyani Bűneim közül, kifelejtettem volna valamit? WERNER (szünet után): Ma este nyolcórakor, egyik tanyás gazda, a neve gondolom Arnulf, orvosi segélynyújtás hiányában meghalt. ORVOS (meglepetten): Tessék? WERNER: Míg ön valahol szokásos mulatozását folytatta és ittasan a patakba is beleesett, kétizben is hasztalan keresték. ORVOS (nagy szünet után): Úgy... Ezt jelentették. WERNER: Nagyon sajnálom Patin doktor. ( Szünet.) Kérnem kell, hogy kézigyógyszer szekrényét zárja be és a kulcsot nekem szolgáltassa ki. ORVOS (lépések és kulcsfordítás után): Parancsoljon. A kulcs, Werner főorvos! (Werner átveszi a kulcsot, átnyújtja a felfüggesztést elrendelő végzést. A doktor átveszi és kettétépi.) ORVOS: Kérem az urakat, ne minősítsék ezt tiszteletlenségnek. De erre az iratra többé nincsen szükség. E vád után az állásomról tisztelettel lemondok! WERNER: Kolléga! A vizsgálat esetleg megállapíthatná, hogy ön nem vétkes. ORVOS: Köszönöm. Elég volt. WERNER (szünet után, őszinte részvéttel, nagyon csendesen): Akkor a mi szerepünk véget ért. De, ha megengedné, mint magánember, mint kolléga , hagyja az alkoholt! ORVOS: (keserűen felnevet.) WERNER: Mi évekig elnéztük! A tanácsos úr is! Most már lehetetlen volt. Hagyja az alkoholt! (A hivatalos urak távoznak. Patin doktor egy pillanatig egyedül áll a szobájában, aztán keserű nevetéssel vidám hangot erőltet magára, bekiált a szomszéd szobába.) ORVOS Lehet kijönni Kaspernél (Szünet, Kasperné hüppögése.) Hát? Mit szól hozzá? FOGADÓSNÉ: Megszakad a szívem! ORVOS: Hát az nagy szamárság lesz, Kasperné asszony! Nagy szamárság! De szerencsére a szív teherviselő képessége ragyogó! Hallja Izé! Nekem ne kezdjen bőgni! Tudja, hogy nem bírom az óbégatást! FOGADÓSNÉ: Doktor úr! Mi lesz most? ORVOS: Most? Azt én is szeretném tudni. Még nem gondolkoztam rajta. FOGADÓSNÉ: A patikus csinálta az egészet, meg mrden, a kereskedő! ORVOS: Hát nincs igazuk, lelkem? Nem iszom? FOGADÓSNÉ: Az a kis ital! ORVOS: Így négyszemközt beválthatjuk, nem is rendes dolog az, hogy a hatósági orvos mindig részeg! FOGADÓSNÉ: Az egészet azért csinálták, mert a patikus fia meg a kereskedő lánya ... ORVOS: Hja, lelkem, ezt a hivatalos urak ott a kerületnél nem látják! Mit látnak ők ide, az égbenyúló hegyek közé, ahol az éjszakában farkasok vicsorítanak és vijjognak az egyre imbolygó ködoszlopok! Kit érdekel az, hogy velem mi lesz? Most majd szépen becsomagolunk és hajnalban leszánkózunk a völgybe, a vasútállomáshoz. Aztán köd elöltem, köd utánam! FOGADÓSNÉ: És hát.. . hát hova megy? ORVOS: Hogy hova? Ezt, ezt igazán nem tudom. Valahol majd csak találok helyet, nem igaz? FOGADÓSNÉ (nehezen): És így él majd ezután is? (Szünet.) Ilyen egyedül? ORVOS: Jó az nekem, megszoktam. FOGADÓSNÉ (félénken): Nem gondolt még arra, hogy milyen szép a családi élet? ORVOS: Mi, lelkem? FOGADÓSNÉ: Hát a házassági ORVOS: Hja, a házasság! Nem tudom, lelkem, nem tudom. Még nem próbáltam, lehet, hogy szép! FOGADÓSNÉ: Szépen, békésen élni, az ember reggel az urának az ágyába vinné a reggelit, kávét, jó foszlós kaláccsal! ORVOS (derűsen): Haj, haj! FOGADÓSNÉ: Aztán főzni az ebédet, májgombóclevest! ORVOS: Az jó! Nagyon jó! A májgombócleves! FOGADÓSNÉ: Aztán friss paszulyt füstölthússal, máskor meg főzne az ember tojásos galuskát! Nem gondolt még rá? ORVOS: A nudlira? Dehogy nem! Az jól FOGADÓSNÉ: Nem a nudlira! A házasságra! Nem gondolt még rá? ORVOS: Én, fiam, marhaságra sohase gondolok! Csak nem hiszi, hogy akad olyan futóbolond, aki hozzám köti a szekere rudját? FOGADÓSNÉ: Miért 11e akadna? Olyan utolsó ember Patin doktor? Hiszen jó ember, szép ember. ORVOS: Maga beteg! FOGADÓSNÉ: Intelligens ember, nagyon intelligens ember, miért ne akadna? A faluban is tudnék! ORVOS: Micsoda? Ki az a szamár? FOGADÓSNÉ (nagyot nyelve): Magam is! ORVOS (szünet után): Maga megőrült! FOGADÓSNÉ: Nézze, doktor úr, én tudom, hogy nem vagyok már tizennyolc esztendős, nem is jártam ki annyi iskolát, mint a doktor úr, de... ORVOS: És maga egészen komolyan hozzám jönne feleségül? FOGADÓSNÉ: Istenem ... ORVOS: Hát, lelkem, nekem több eszem van, mint magának! Az én kezemet hiába kéri meg! Én nem engedem, hogy elkövessen ilyen szamárságot! (A fogadósné csendesen, szomorúan elmegy. Az orvos kicsit meghatotlan magára marad s éppen készülődik az utolsó éjszakáira, amikor újra megszólal a csengő.) JOHANN (meglepetten jelenti): Egy gyászruhás nő és két úr van kint! ORVOS: Mit akarnak? JOHANN: Beszélni a doktor úrral! (Az ajtó kitárul és a váratlan vendégek a szobába lépnek.) PROFESSZOR: Doktor Patin? ORVOS: Az vagyok. PROFESSZOR Armenius doktor vagyok. ORVOS: Nem rossz név! Össze lehet téveszteni a tudós professzorral! PROFESSZOR: Az említett orvostanár magam ÚJSÁG VASÁRNAP, 1930 SZEPTEMBER 20 Az ésdesgyerek és a mostohagyerek A helyzet kényes volta miatt London szerette volna, ha a közgyűlés csupán költségvetésének s adminisztratív teendőinek megszavazására korlátozza működését s miután kiküldött volna egy bizottságot átvizsgálni azokat az emlékiratokat, amelyeket a kormányok a Népszövetség reformjáról beküldöttek — elnapolja üléseit. Azután meg kellene tartani a locarnói konferenciát s tisztázni Németországgal visszatérése feltételeit. Minthogy azonban Olaszország és Németország a locarnói értekezlet elhalasztását kívánta s igy azt október helyett valószínűleg decemberben vagy januárban lehet csak megtartani, bele kell mennie a közgyűlésnek érdemleges tárgyalásokba is. Különösen Argentína s általában a közép- és délamerikai államok sürgetik, hogy húzzák meg végre a Népszövetség reformjának legalább a körvonalait, mert decemberben ül össze Buenos Airesben a pánamerikai konferencia s addig tudni akarják, tagjai maradhatnak-e továbbra is a genfi intézménynek, vagy pedig jobb lesz-e megalakítaniuk a maguk külön amerikai népszövetségét (úgyhogy idővel minden világrésznek lehet külön egy népszövetsége). Minthogy továbbá Hitler a múlt héten nyíltan bejelentette, hogy Németországnak feltétlenül szüksége van gyarmatokra (s ebből nyilván az következik, hogy Németország addig nem tér vissza a Nemzetek Szövetségébe, amíg nem biztosítják, hogy ő is kap gyarmati mandátumot). Anglia mégegyszer megpróbálja ennek a ránézve oly kellemetlen és a Népszövetségre oly kényes kérdésnek elejét venni. Arról tudni sem akar, hogy akár egy négyzetkilométernyit is viszszaadjon a volt német gyarmatokból, de valahogy a gyarmati nyersanyagok új elosztásával akarná kielégíteni a német igényeket, aminek eszméjét Sir Samuel Hoare vetette fel külügyminiszter korában. Szegény mostohagyermek: világgazdasági Mindig alá van rendelve, háttérbe van állítva, el van nyomva az édesgyerek, a politika mögött. Szavát se hallani, alkalmazkodnia kell ahhoz, elnyűtt ruháit hordja, azért lóg ki belőle keze-lába, de belenyomorítják, ha akarja, ha nem, elsorvad, majd elpatkol szegény, ki törődik vele — míg a dédelgetett édesgyermek, a nemzeti aspirációktól duzzadó politika virul, hszik s gúzsba köti a másikat, hogy meg se moccanjon, betömi a száját, hogy meg se nyikkanjon, a mostohagyereket, azaz a világkereskedelmet és gazdaságot. De amikor az édesgyerek bajban van, amikor őt kell elrejteni, amíg a fergeteg elviharzik, akkor előveszik a mostohagyereket s egyszerre nagy gonddal kezdik azt mosdatni, öltöztetni, de csak azért, hogy elfelejtsük közben a másikat. Így van most is: a Népszövetség egyszerre csak a világgazdaság megélénkítésére veti magát s francia előkészítéssel, angol jóváhagyással premier plánba akarja állítani a közgyűlésen a gazdasági problémákat. Hát a spanyol tűzvészre nem fog legalább egy vödör vizet önteni a genfi békeangyal? Lehet — de akkor az csakugyan nem lesz több egy vödör víznél. Polgárháborúról nincs szó a genfi paktumban. Igaz, hogy a pápa — külön paktum nélkül is — felemelte szavát e héten a szörnyű testvérgyilkolás ellen és sokszor egy ilyen megrázó beszédnek nagyobb a hatása a paragrafusok között olyan lassan csikorgó nemzetközi gépezetek deklarációinál. Itt vagyunk megint ennél — mert nem lehet kikerülni, ha az aktuális külpolitika bármelyik kérdésével is foglalkozik az ember — az ibériai tűznél, melynek lángjai vörösre festik a viharfelhőket Európa égboltján. Most már talán nem fenyegeti oly veszedelmesen felgyújtással Európa többi részét, mint eleinte, de amíg ez a tűz ki nem alszik, a béke megszilárdításáról nem lehet beszélni. Fegyverssörgés ssz egész világon Már maga a tény, hogy városokat bombáznak és csatákat vívnak Európa földjén, szavak és gondolatok nélkül is tovább hullámzó titkos rezgéseivel a háborús mentalitást és háborús félelmet terjeszti szerteszét. A fegyverkezés fokozódik. Az államcsoportok tevékenysége felélénkül. Az európai egyensúly lényegesen megváltozott a békeszerződések aláírása óta. Olaszország ma a világ leghatalmasabb nemzetei közé tartozik. Németországnak kitűnő hadserege van, melynek ereje és szelleme megnyilatkozott a nürnbergi kongresszus befejezésekor tartott lelkes csapatszemlén. Az orosz haderő, amely romban hevert a békekötéskor, a legnagyobb a világon s fegyelme állítólag kifogástalan. És itt Van az erős és független Lengyelország — baráti kapcsolatban Németországgal s a Rydz-Smttijij tábornok párizsi tárgyalásain felfrissített, katonai szerződésben Franciaországgal. A kisészente tanácsa Pozsonyban most határozta el a fokozottabb fegyverkezést. Franciaország még töpreng, mivel válaszoljon arra, hogy Németország két évre emelte fel a katonai szolgálatot: várjon felemelje ő is a katonáskodás idejét két évről háromra — ami nem sokat jelent, amikor az egyik nép negyvenmillió, a másik hatvan egynéhány millió emberből áll — vagy pedig fokozza csupán a felszerelést, a tankot, ágyút, gázt, repülőgépet — amit azonban a másik is megtehet. A fegyverkezési láz elöntötte egész Földünket (Japánnak egymilliárd yennel nagyobb a költségvetése az idén, mint eddig s hárommilliárd yenből ezerhatszázmilliót fordít fegyverkezésre és a fegyvercsörgésből állandóan az hallatszik kis „lickét akarunk. Semmi mást nem akarunk, csak békét, békét. Az az egy bizonyos: ha megint vérbe borítják a világot, akkor Európa kis ország gyanánt kerül ki belőle. Akkor meg fog valósulni Coudenhove-Kalerghi gróf álma, mert kénytelenek lesznek egyesülni az egymásra utalt s magukban életképtelen európai államok, de — Spanyolország példája mutatja — mily szörnyű szenvedések után, milyen nyomorúságban, milyen nyomorúságosan kicsiny, viszonyokban és körülményekben. A perifériákon akkor nemcsak Amerika és Japán áll majd, melyek átveszik örökségünket, a világ kormányzását. Egész sor független színes állam fogott állani, köztük Szíria, amely a Franciaországgal, mint a felette mandátumiságot gyakorló állammal aláírt szerződése által a napokban alakult független országgá. Bizonyos azonban az is, hogy mindezekből a meghasonlásokból, súrlódásokból és összeroppanásokból végeredményben valami jó, szép és útj fog születni, amit azonban nemcsak mi, akik ebben a nehéz s ezentúl bizonyára még nehezebbé váló, átmeneti időben élünk, nem fogunk megérni, hanem még a gyermekeink sem, legfeljebb az unokáink. S felnézve a viharfelhőkre, melyek Európa égboltját borítják, mégis az a gondolat szolgálhat vigaszul, hogy a zápor, melyet villámlással és mennydörgéssel talán ki fognak ontani magukból, megtermékenyíti a miénknél boldogabb jövő vetéseit.