Ujság, 1937. május (13. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-05 / 101. szám

4 tyüsen és térdére fektetve tartja cilinderei. A kormányzó megérkezésekor a tribünök közönsége miatt egy ember pattant fel helyéről. Kitört az emberekből a lelkesedés, az éljen! a hoch!, kalapokat, zsebkendőket lengettek, a boldogság minden résztvevő arcáról lesugárzott. Ez láthatóan nagyon jólesett a kormányzónak és magas vendégének. Az államfők autója csak lassított a Köröndön, azután újból iramra kapott a hatalmas kocsi, a Városligetbe robogott, hogy a csapatok felett díszszemlét tartsanak. Az állafő kocsiját autótábor követte. Közvetlenül a kormányzói autó után haladt Keresztes-Fischer Lajos tábornok, Koós Miklós ezredessel, a kormányzó első szárnysegédével, az utánuk jövő autóban Lázár testőrezredes ült Brunswick testőralezredessel, a harmadikban az osztrák követ és Rudnay Lajos bécsi magyar követ foglalt helyet. A következő autókban a kormányzó és Miklós elnök szárnysegédei ültek, majd a honvédelmi miniszter és azok a funkcionáriusok érkeztek, akik a diszkisérethez tartoztak. A kormányzóné és az elnökné Tíz perccel azután, hogy a kormányzói autó és az azt követő autótábor túlhaladt a Köröndön, kormányzósági hatalmas fekete csukott kocsi érkezett, majd a diplomaták emelvénye és a kormányzói tribün közötti szabadon hagyott utcarészre befordult és ott megtorpant: először Horthy Miklósné szállt ki belőle és kecses udvariassággal lesegítette Miklós Vilmosnét. Mindkét dámán fekete kabát volt. A főméltóságu asszony nagy fehér virágokkal díszített fekete imprimé-ruhát viselt. Fekete szalmakalap volt rajta és nyakában csodaszép, hatalmas ezüstróka. Miklósné ugyancsak fekte ruhát viselt, fekete szalmakalapját fehér virágok diszítették és karján vitte ezüstrókáját. A két államfő feleségét Bárcziházi Bárczy István államtitkár üdvözölte. Mindketten kezet nyújtanak az államtitkárnak, aki mélyen meghajolva kezet csókolt. Azután elindultak fel a dísztribünre. Ebben a pillanatban még egy autó állt meg a kormányzónő autója mögött, ebből ifj. Horthy Miklós és István szálltak ki, mindketten a hölgyek után siettek. A főméltóságú asszony és vendége érkezésekor újból felpattant helyéről a közönség. A kormányzóné és Miklósné odasiettek a már előbb helyet foglalt Schuschnigg kancellárhoz és Darányi miniszterelnökhöz, akik mindketten mély meghajlással csókoltak kezet. Fesztelen beszélgetés kezdődött. Úgy a kormányzóné, mint Miklósné hosszabb ideig állva maradtak és hol az egyik csoporttal beszélgettek kedves közvetlenséggel, hol másokkal elegyedtek szóba, így folyt a társalgás jókedvűen a gyönyörű napsütésben. A kormányzó és Miklós a tribünön Pontosan 10 óra 40 perckor — az újságírók tribünjéről így lehetett látni — lekerültek a kormányzói tribünön lévő urak fejéről a cilinderek, feszes vigyázz-ha merevedtek a katonai attasék a tribünjük előtt a rendőrtisztek előtt mozgolódás támadt — és máris befutott a Városliget felől a Felsőerdősor irányából a Köröndre kanyarodva, a kormányzói páholy mellé a hatalmas nyitott autó, majd mögötte a diszkiséret autó. A kormányzó autója megállt, leugrott a sofőr, levette sapkáját, mély meghajlással kinyitotta az ajtót és a kormányzó felpattanva helyéről, besegítette Miklós elnököt és mindketten besiettek a díszpáholyba, ahol sorra kezet fogtak az ott megjelent előkelőségekkel. A kormányzó és felesége Schuschnigg miniszterelnökkel váltott néhány szót. Majd Darányi miniszterelnökhöz fordulva beszélgettek. Az újságíró-tribün sarkán elhelyezkedett fotoriporterek ebben a pillanatban kiugrottak helyükből és két-három lépésnyire megközelítették a kormányzói tribünt. A rendőrtisztek pillanatig tanácstalanul állottak, a katonatiszteken is látszott, hogy nem tudják, mitévők legyenek — amikor a kormányzó jóindulatúan biccentett fejével és mosolygott. Szabad a fotografálás! Nosza, kattogtak a fotográfusok masinái — és ki tudná megmondani, hány felvételt készítettek!? Mint valaki megjegyezte, a fotográfusok aranykora volt ez a néhány perc. A felvételek elkészültek és a kormányzói házaspár, a magas vendégekkel együtt, helyet foglalt a négy aranyozott piros bársonyszékben. Az első sorban középen ült a kormányzó, jobboldalán Miklós. Mellette a kormányzóné foglalt helyet, a kormányzó baloldalán pedig a szövetségi elnök felesége. Fél lépéssel hátrább a sortól a szövetségi elnök felesége mellé került Röder honvédelmi miniszter, ennek baljára Sórnyi Hugó és Rátz Jenő tábornok kerültek. A túlsó oldalon ugyanezzel a sorral egyvonalban foglaltak helyet Schuschnigg kancellár, Darányi miniszterelnök, Schmidt Guidó osztrák külügyi államtitkár, Kánya külügyminiszter, majd a tribün legszélén Rott Nándor veszprémi püspök. A következő sorban Széchenyi Bertalan a felsőház és Sztranyavszky Sándor, a képviselőház elnöke ültek, míg a kormányzó és Miklós mögött a két osztrák és a két magyar szárnysegéd állott fel. Jönnek a honvédek Miközben az előkelőségek, a kormányzóval élükön elhelyezkedtek, a Városliget felől katonai zenekar hangjait hozta a szél. A hang mindjobban erősödött és a közönség arra lett figyelmessé, hogy a kormányzó és Miklós elnök felálltak helyükről. A következő pillanatban talpon állt a többi tribün közönsége is. Látótávolságba jutott egy lovastiszt, Nagy Vilmos tábornok, a kivonult csapatok főparancsnoka. Mögötte az egyes csapatok parancsnokai lovagoltak hófehér lovon, azután a vezérkarhoz beosztott tisztek négyessora következik, almásszürke lovakon. Abban a percben, amikor Nagy Vilmos tábornok a kormányzó elé ért, katonásan tisztelgett villogó kardjával, a többi tiszt pedig acélsisakjához lendítette jobbját és feszes fővetéssel adta meg a legfelsőbb hadúrnak kijáró tiszteletet. A kormányzó katonásan visszaköszönt, mire Nagy Vilmos újra tisztelgett kardjával és lovát a kormányzói tribün és a katonai attasék tribünje közötti szabadon hagyott utcarészhez vezette, azután megfordult és arccal frontot vágott. Mögötte állott két parancsőrtisztje és a diszkürtös törzsaltiszt is. A vezérkari tiszteket nyolcas sorban lóháton ülő tisztek csoportja követte. Csupa tábornok, törzstiszt, csak úgy feszült a katonamelleken a kitüntetések tömege, csak úgy szórja a szikrát a napsugár, amely elcsúszik a fényes medáliákon. A zenekar is odaért közben. Az ezredtambur dirigensi botjával fordulást vezényelt, mire a zenekar tagjai bekanyarodtak, majd arcvonallal a kormányzói páholy mellé álltak. Közben folyton fújják a tüzes katonai indulókat. A ludovikások díszmenete Ebben a pillanatban megdobbant az Andrássy-út, de megdobbant az egybegyűlt több tízezer főnyi tömeg szíve is. Kigyultak a szemek,kipirosodtak az arcok. Ez a látvány valóban felejthetetlen volt, egyúttal büszkeséggel töltött el mindenkit, aki magyar embernek vallja magát, — és mély benyomást tett azokra a külföldiekre, akiknek alkalmuk volt a magyar királyi honvéd Ludovika Akadémia gyalogos századának díszmenetét végignézni. A tizennyolc-húsz éves ludovikások négy szakaszban vonultak el a dísztribün előtt. Olyan egyszerre, olyan ütemben, olyan testtartással lépkedtek a magyar honvédség leendő tisztjei, mintha nem is emberek volnának, nem is többen volnának, hanem mintha egy csodálatos gépezet dobbantotta volna meg az Andrássy-út kövezetét ezen a keddi délelőttön. Tapsol a közönség Arai katonai parádéknál egészen szokatlan: a közönség lelkendező tapsba, éljenzésbe kezdett. Az örömnek és lelkesedésnek ez a spontán kitörése láthatólag jól esett Horthy kormányzónak, de jól esett minden magyar tisztnek is. Láthatták ebből, hogy ez a hadsereg ennek a városnak és ennek az országnak a szivéhez nőtt és hogy mindenki olyan féltő szeretettel és gonddal simogatta végig tekintetével, mint ahogyan a szülő tekint egyetlen fiára. A ludovikások után négy altiszti század következett. Ha a ludovikások menetében az volt a szép, hogy a fiatal fiúk öntudatosan és katonásan mutatták meg azt, hogy ebben is elsőnek kell lennie a leendő magyar tisztnek, akkor az altiszti iskola díszfelvonulásában az volt a bámulnivaló, hogy milyen katonai fegyelem és tanulási készség látszik ki ebből a tömegből, amely mint egy ember dobbantja meg a földet acélos lépteivel, a közönség ezeknek láttára is egetverő éljen ÚJSÁG SZERDA, 1937 MÁJUS 8 zéssel és tapssal adott tetszésének kifejezést. Nagyon érdekes volt, hogy a katonai attasék is sokszor helyeslőleg bólintottak, anynyira tetszett nekik a magyar honvédek parádés díszfelvonulása. Egymásután lépkedtek ezután a honvédgyalogosok tisztjeik vezetésével. A kormányzó minden egyes ezred zászlaja előtt tisztelgett és tisztelgését átvették a katonai attasék is, akik ugyancsak katonás feszességgel adtak kifejezést tiszteletüknek a hősi és dicső emlékű honvédzászlók előtt. A gyalogos katonák után újabb látványosság következett: a folyamőrség csapata. A fehérgalléros folyamőrök, élükön tisztjeikkel, cseppet sem maradtak el parádés felvonulásukban a honvédek mögött. Mintha a kormányzó arca még jobban felderült volna, amikor a hozzá olyan nagyon közelálló fegyvernem utódait, a folyamőrséget megpillantotta. A derék fiúk érezték is ezt a simogató tekintetet és minden igyekezetükkel azon voltak, hogy olyan teljesítményt mutassanak, amelyre mindenki büszke lehet. Teljes mértékben sikerült is ez a szándékuk, amit legfelsőbb hadurunk elismerő fejbiccentéssel honorált. Most azután a lovascsapatok felvonulásának volt szemtanúja az egybegyűlt közönség. A huszárok ezred szerint más és más színű lovakon vonultak fel. Először almásszürke paripák ficánkoltak a huszárok alatt, azután barna lovak csapata következett, később sötétebb barnás lovasszakaszok vonultak el, végül éjfekete paripák büszkélkedtek. A huszárság után a lovastüzérek jöttek, azután csendőr-lovasosztagok kakastollas kalapokkal, lovas távbeszélő szakasz, lovas crkászok, lovas ágyúsok, majd egyszerre megszakadt a menet és a Bem József honvédtüzérosztály vonult fel egy alezredes vezetésével, őket követte a kocsis híradóosztály és egy honvédvonatosztály. Kerékpárosok és folyamőrök Itt megszakadt a felvonulás ... A kormányzó és Miklós elnök, akik mindezideig a tűző napsugárban állva, katonás nngrpár-állásban nézték végig a büszke magyar honvédség felvonulását, helyet foglaltak. Ennek láttára a közönség is leült. Az emberek nem tudták, mi van? Innen is, onnan is hangok hallatszottak: hát automobilja nincs a magyar hadseregnek? Hol vannak a kerékpáros katonák? A találgatás csak három percig tartott. Ekkor zöldesszürke katonai autó jelent meg, amelynek utasülésén egy tábornok és egy ezredes foglalt helyet. Közvetlenül utánuk két motorkerékpáros katonatiszt jött, tizenöt lépésre mögöttük egy kerékpáros zászlóalj. Ilyen tömegben ilyen pontos vonalban kerékpározni még senki sem látott az egybegyűltek közül. Az emberek néhány pillanatig dermedt csendben nézték a csodálatos rendben kerékpározó és egyúttal jobbra fővetéssel tisztelgő katonákat, azután a lelkesedés lett úrrá és a kerékpárosokat is hatalmas tapssal, éljenzéssel üdvözölték. Ila előbb megbámulta a közönség a gyalogos katonák csodálatosan egyforma ütemű menetét, úgy most azon csodálkozott, hogyan lehet ennyire hajszálpontosan, egyformán kerékpározni. Egyre-másra jöttek a kerékpáros századok, azután egy egészen új fegyvernem, a kerékpáros árkászzászlóalj következett. Utána ismét szünet... Autó- és rádiócsapatok A kerékpárosok felvonulása után újabb szünet következett. A kormányzóék megint helyet foglaltak és a közönség követte a példát. Most már megtanulták, hogy ez nem jelenti azt, hogy vége van a díszfelvonulásnak; már tudták, hogy csak azért kell várni, hogy az elvonult csapatok tovább mehessenek és helyet csináljanak az utánuk következő autósoknak. Közben a zenekarok folyton indulókat játszottak és ezeknek a hangjai mellett vonultak el a motorizált gyalogság tompán dübörgő autói. A motorizált gyalogság után motoros tüzérek következtek különféle kaliberű ágyukkal, azután hatalmas szürkészöld autók a légelhárító fegyverekkel. Más autókra géppuskákat szereltek fel, a harmadikon pedig gyalogsági ágyuk kaptak helyet. Az ágyús ütegek után utászok és hidászalakulatok következtek ugyancsak autókon. A felvonulást a híradó- és a rádiócsapat autói zárták be. A felvonulás után Miklas elnök a kormányzó felé fordult és hosszasan megrázva kezét, őszinte szívvel fejezte, ki szerencsekívonatait a látottak felett. Az osztrák szövetségi elnök ezután Röder honvédelmi miniszterhez, majd a hadseregfőparancsnokhoz lépett és ezeknek is melegen és hosszasan gratulált. A szerencsekivonatok kifejezése után a kormányzó és Miklas elnök autójukba szálltak. Ugyanezt tette a kormányzó felesége és Miklas elnökné is. Ezután felhajtattak a Várba. A polgárság elismerése Miután a közönség az elvonulást nyugodtan végignézte, megindult az emberfolyam a Teréz körút felé. Az egész után, amerre katonatisztek és polgárok összeverődve mentek, ismeretlenek kezdtek egymással beszélgetni. Szinte simogatták tekintetükkel a közöttük elhaladó katonákat, akiknek jólesett a szeretetnek ez az őszinte megnyilvánulása. A legtárgyilagosabb kritikai szemmel is meg kell állapítani, hogy egyrészt a rendőrség hivatása magaslatán volt, amikor a köröndi katonai parádé rendjét fentartotta, másrészt minden dicséretet megérdemel Budapest közönsége is, amely áthatva a magasztos ünnepségtől, önmagát fegyelmezte. Csodálatunk, bámulatunk és köszönetünk a magyar honvédségé, amely megmutatta, hogy a sokat integetett „Drill“ nélkül is magyaros szívvel, magyar akarattal és magyar tehetséggel lehet tökéletes magyar katonát nevelni. Időjárás őfelsége is méltányolta a magyar honvédség első nagy parádéját és mint a fentebbiekből kitűnik, az egész ünnepi aktus alatt teljes pompájában ragyogott a nap, égszínkék volt az égbolt, mosolyogtak az égiek is velünk együtt, akik tanúi lehettünk az csodálatos szép katonai parádénak. De néhány perccel azután, hogy az Andrássyutón végigvonultak a katonai alakulatok, majd a közönség is szétoszlott a városban, valahonnan Buda felől hirtelen sötétszürke felhő került a pesti égboltra. Egy ideig birkózott a széllel, azután legyőzte a szelet és a napot, s pillanatok alatt hatalmas cseppekben zúdult alá a zápor a főváros utcáira, mintha a kánikula közepén lennénk. ... Mintha örömkönnyek hullottak volna alá... Ebéd az osztrák követségen A budapesti osztrák követségen kedden délután fél két órakor ebéd volt, amelyen a házigazdái és háziasszonyi tisztet Miklós szövetségi elnök és felesége látta el. Résztvettek a következő személyiségek: Horthy Miklós kormányzó és felesége, Darányi Kálmán miniszterelnök és felesége, Schuschnigg osztrák kancellár, Kánya Kálmán külügyminiszter, Schmidt Guido osztrák külügyi államtitkár, Vértesy Sándor, a kormányzó kabinetirodájának főnöke és felesége, Keresztes-Fischer Lajos tábornok, a kormányzó katonai irodájának főnöke és felesége, Bárcziházi Bárczy István államtitkár és felesége, Baar-Baarenfels Ede budapesti osztrák követ és felesége, Jambrekovich László, a külügyminisztérium protokollosztályának főnöke, Rudnay Lajos bécsi magyar követ, a Miklas szövetségi elnök mellett díszszolgálatot ellátó Raszkay Jenő tábornok és Teleki Gyula gróf követségi titkár, Huber Ottó osztrák kabineti igazgató, Materna Frigyes osztrák tábornok, valamint a kormányzó szolgálattevő szárnysegéde. Látogatás a rákosi hősi temetőben Miklas elnök délután négy órakor kíséretével kiment a rákoskeresztúri temetőbe, hogy meglátogassa a háborúban elesett osztrák hősök sírját. A temetőben Miklas elnököt honvéd díszszázad fogadta az osztrák szövetségi himnusz hangjai mellett és az ünnepélyes fogadásra magyar tiszti és altiszti küldöttség is kivonult. Miklós azután odament az 1916-ban eltemetett Wielant Sebestyén karinthiai gyalogos osztrák zászlóval feldíszített sírjához és arra koszorút tett. A sír közelében a régi osztrák katonáknak egy küldöttsége állott fel, amelyet Piatnik Lajos tartalékos százados vezetett. A szövetségi elnöknek ez a megkapó kegyeletnyilvánítása mindazoknak az osztrák hősöknek szólt, akik magyar földben nyugszanak. A koszorúletétel alatt a honvédzenekar „Volt nekem egy bajtársam" című dalt játszotta. Az ünnepség után a szövetségi elnöknek bemutatták Váry Béla ezredest, a hősök temetőjének felügyelőjét, aki az osztrák sírcsoportok feldíszítésével méltó keretet adott az ünnepségnek.