Ujság, 1937. december (13. évfolyam, 274-297. szám)

1937-12-19 / 288. szám

.VASÁRNAP, 1937 DECEMBER 19 UJSAG % MAUROIS ÉS CARGOPINO VITÁJA TÖRTÉNELEM? ÉLETRAJZI REGÉNY? Páris, december hó. A párisi, világkiállításra épült „Musée de Fort moderne" díszterme zsúfolásig címve van. Idegenek, diákok, öreg -városi hölgyek ülnek, állnak, ahol csajt helyet találnak. De ez nem csoda. Maurois és Car- Cripino előadását hirdetik. Tudomány-e a történelem, vagy játék adatokkal, évszámokkal? És hova sorozzuk az életrajzott, helyesebben az életrajzi regényt? Az irodalomhoz vagy a történelemhez? Carcopino az ókori történelem tudósa, Maurois pedig az életrajzi regény népszerű mestere. Carcopino mondja: — Történelemirónál az intellektuális becsületesség szükségszerű és talán legfontosabb tényező. A mai kor embere nagyon hajlamos arra, hogy egyes dolgokat és eseményeket irányzatosan állítson be, még mielőtt tanulmányozta volna azokat. Előbb magyaráz, értékel, csak azután nézi meg, hogy tulajdonképpen miről is van szó. Ennek a helytelen módszernek az eredménye az, hogy, bár igen sok adat áll rendelkezésére, mégis nagyon ritkán következtet a valóságra. Látjuk ezt a legújabb kor történelemíróinál. A történelem még nem tudomány, de lelkiismeretes, pontos kutatás mellett minden lehetőség nyitva áll előtte, hogy azzá fejlődjék. Ez természetesen csak akkor következhetne be, ha egyetlen értékmérője az intellektuális becsületesség. André Maurois mondja: — Az életrajzíró tárgyköre sokkal szőkébb. Az életrajzíró feladata az, hogy tisztán csak egy ember szemén, hőse szemén keresztül nézze és lássa a dolgokat, tehát bizonyos, hogy az életrajz egy kissé mindig meghamisítja a történelmet. De az életrajzírónak nem is a történelemmel, hanem az egyénnel, az emberrel szemben kell objektívnek lennie. A történetíró repülőgéptávlatból márja le a korok sokszínű, sokrétű akulatát, az életrajzíró kézen fogja e fősét és gyalogvezeti keresztül soron, amelyet a hős átélt. Az életrajzírónak művésznek is kell lennie. Egy jó életrajzban pianók és crescendók vannak, sűrítések és ritkulások — drámai feszültség. Az életrajzírónak finom psychológiával kell kiválasztania, hogy milyen történelmi események hatottak hősére, őt csak ezek érdekelhetik. Nem szabad szépítenie a jellemeken. — Érdemes életrajzot írni? Érdekli-e a közönséget? — A felelet nem lehet kétséges. Mert mi lehet az ember számára érdekesebb, mint embertársának élete? És főképpen az olyan embertársáé, akinek meg volt a tehetsége ahhoz, hogy életét „művé" formálja . Az életrajzírnnak szüksége van történelmi műveltségre. De ez nem elég. Ez csak nélkülözhetetlen segédeszköz, olyan, mint az épülő ház faállványa, amelyen fölviszik az anyagot, de mihelyt az épület kész, le kell bontani a favázat, hogy zavartalanul gyönyörködhessünk az épületben. A jó életrajzírónak tudósnak, művésznek és psychológusnak kell lennie. Nagyon kevés a jól megélt élet. De a tökéletesen megírt élet még kevesebb Sinclair Lewiss ... Kimig sein dagegen sehr. A film világát és annak egy gyereksztárját választja Lewis, a neves amerikai író új regénye hőséül és finom humorral rajzolja meg a kis Terry Tait alakját, londoni kalandját egy igazi leendő, ugyancsak tízéves kis fenséggel. A szabadságra vágyó két kisgyerek elmeséli egymásnak ragyogó életük keserveit és egy kis hotelboy segítségével sikerül megszökniük és világgá indulnak. A finom szatírával megirt kedves amerikai humorú könyv a kiváló író kitűnő tollát és szemét dicséri. Almássy László: Levegőben ... Homokon... Almássy László, a híres afrikai kutató ebben a most megjelent új könyvében a Lybiai-sivatag feltárását ismerteti. Azt a szinte emberfeletti küzdelmet tárja elénk, amelyet a sivatag automobilistája és pilótája az elemekkel folytatni kénytelen. A harmadik expedíciós könyve ez a kiváló szerzőnek, amelyből a sivatag arcát egy tetterős, bátor ember szemén át látjuk meg. Izgalmas és érdekes ez a tudományosan és százszázalékosan helytálló könyv, amely tele van szebbnél szebb eredeti felvételekkel is. A magyar földrajzi irodalom határozott nyeresége ez a szép munka. MIT ILLIK ! Huszonegynéhány éves volt, mikor Buddenbrooksékba beletemetkezett. Később megírta kalandos vállalkozása történetét. Örökbecsű művet akart alkotni, beleadva apaitányait — a szólásmód ezúttal szószerint értendő — mindazokat a családi emlékeket és gyermekkori benyomásokat, miket vérével átszűrt, képzeletével álkönlött. Ítéletével megrostált, hogy megírja a polgári erkölcs nemzedékről nemzedékre ernyedő ellenállását, a felelőtlenség, a szépség bomlasztó varázsával szemben — remekművet akart írni, tekintet nélkül arra, kap-e rá kiadót. Férfikori viszszaemlékezésében körülményesen elmeséli, hogyan vándorolt egyik olasz városkából a másikba aggasztóan gyarapodó regénykéziratával. Végre a végére jutott. S akkor — igazán csak a maga "megnyugtatására — elküldte a kilencvenes évek fiataljainak kiadójához, S. Fischerhez. A válasz felvillanyozta és boldogtalanná tette. Fischerék azt írták, hogy készséggel kiadják a regényét, ha lerövidíti a szokásos méretekre. Mann nem volt hajlandó művét megcsonkítani. Fischer beletörődött és kiadta a regényt. Nem bánta meg. A magasfeszültségű, élvezetes, hol érzelmes, hol humoros családi regény a mélységnek és a közvetlenségnek zseniális ötvözetével talán túlságosan is megalapozta Thomas Mann hírnevét. Évtizedekig a Buddenbrooks szerzője maradt. Igaz, hogy a képességeihez mérve sekélyebb Königliche Hoheit után sokáig nem írt többé regényt, hanem „csak" elbeszéléseket. Ezek az ábrázolás erőteljességének, a tárgyelmélyítésnek, a szerkesztés tudományának mesterművei. Az avatottság, mellyel klasszikusan redőzödő mondatokba bűvöli, a szigorú numerus, mellyel izgalmait és elragadtatásait megfékezi, a művészi éberség és fegyelmezettség csodája. Szemlélete, mellyel élményeit ala-kítgatja, konciliánsabb, mint a természete, amelyet vagyonos, tekintélyes, szolid őseitől örökölt Mann tudatosította magában azt az ellentmondást, hiszen már a Buddenbrooks család történetének is ez a voltaképpeni témája. Az író évtizedeken át a polgári életelvek és értékek feltétlen hívének vallotta magát, még ha művészi alkotásaiban rosszul is jártak életeszményeinek képviselői. Később a heroikus magatartást ünnepelte, az indulatokat fékentartó személyi öntudatot. Konzervatív volt, ellentétben fivérével, Heinrichel, aki már a wilhelmus időkben tüntetett forradalmi érzületével. Thomas Mann a háborús években könyve írt Nagy Frigyesről az összeomlás után pedig Betrachtungen eines Unpolitischen című tanulmánykötetében helyezkedett nyomatékosan szembe a hagyománytagadó eszmeáramlatokkal. M Érzületi és szemléleti megújhódása egybeesik a Varázshegy téma kiteljesedésével. E méreteiben első regényét is meghaladó kompozíció novellának indáit, de a téma anynyira elmélyült a tolla alatt, hogy a mű végül a polgári korlátosságból kiszabadító bomlasztó hatalmak egyelőre még óvatos apoteózisává nőtte ki magát. Hans Castorp, a Várárhegy fiatal betege rettegő beteg örömmel próbálkozik a piacot experizivel s olyan képességeket és érdeklődéseket fedez fel önnönmagában, amiket a „síkföld" embere, a polgár soha nem ismerhet meg. A lecke végső értelme misztikus. Betegség és felsőbbrendűség, művészet, szerelem és halál közeli rokonok. Aki egészen átengedi magát nekik, nem életrevaló — de milyen fakó, sivár és érdektelen e tragikus felismerés szemszögéből a józan, polgári társadalom! S Marni a Varázsheggyel megmutatta, hogy az élet mélyebb, mint a valóság. Művével áttörte nemcsak a regény, de a gondolkozás szokványos kereteit; megmutatta, milyen gyengén szigetel az öntudat, milyen könnyen áttörik az öntudatlanból felszabaduló féktelen indulatok. De az öntudatlan hatalmának felmutatása s a fölényébe való beletörődés Mannak nem utolsó szava. Uj művében, a Józseftetralógiában már biztosan mozog az öntudatlan mélyéből feltörő mítoszok között. A nem-ésszerű itt már nem ellensége az ésszerűnek s a ciklus hőse, a szép és fiatal József mosolygó méltósággal használja fel az emberiség üdvére az ősök átérzett és keresztülvilágitott sejdítéseit. Ij. Thomas Mann 1871-ben született, Lübeckben. A nemzetiszocialista mozgalom uralma óta külföldön él. Külső megjelenésében olyan, mint egy civilbe öltözött porosz katonatiszt. Személyéből csodálatos fölény, szilárdság és önérzetesség árad. Akik látták, hallották beszélni, nem tudják elváelválasztani személyét műveitől. Németh Andor THOMAS MANN,MTM A HÉT KÖNYVEI THOMAS MANN ÖSSZES NOVELLÁI Nyugtalanul futjuk át a tartalomjegyzéket. Csakugyan minden benne van? A Halál Velencében is? A Tristan is? A Tonio Kroger is? A Zűrzavar és korabánat is? Mario és a varázsló is? Igen, mind benne van. A gyűjtemény teljes és minden darabja remekmű. A kötet első novellája, a Csalódás mögött a dátum 1896. Az utolsó történet, a Mario és a varázsló 1930-ban íródott. Tekintélyes távolság időben is; Heysétől és Sudermanntól Proustig és Joycelig; Haeckeltől Freudig; Vlmos császártól Weimarig s ami Weimar mögött fenekedett. Közben világháború, forradalom, infláció, végül a tüskéit meresztő, sünként magába menekülő szellemi autarkia. Zavaros évtizedeket ível át szivárványként Mann szenvedélyességükben is fegyelmezett, fölényes, nyugodt műremekeinek sorozata. Ellentétben az embereket egymás ellen uszító történelmi tendenciákkal, a művész szerzetesi hűséggel és szigorral végzi az időben feladatát: a művészi érzékletesség múlhatatlan varázsával önti formába a nyugalmunkat felkavaró homályos (fragwürdig) indulatokat. Mann, a haladó emberiség vezére, művészetében sohasem polemizál. A külső világ eseményei csak történeteinek hátterét festik alá, vagy a sorok közül derengenek elő: a Zűrzavarban az infláció, Mario-ban a fasizmus atmoszférája. Első novellája a művészi megformálás szemszögéből éppoly hibásan, mint a későbbiek. Erőben és mélységben azonban novellárólnovellára gyarapodik. Ábrázolóképességének legmagasabb szintjét alkalmasint az 1911-ben írt Halál Velencében-nel éri el. A második magaslat a Zűrzavar. Mind a két történetben mikroszkopikus finomságú érzelmi rezdüléseket tudatosít az érzékeltetés felülmúlhatatlan művészetével. Mindakettő olyan, mint valami finoman megszerkeztett óramű, melynek minden srófja s rugója tökéletes pontossággal követi a lélek rezdüléseit. S mindekettő önportré egyúttal. Aehenbach íróasztala előtt, Kornelius professzor családja körében: mind akettő Mann, mint a donátor a középkori oltárképeken. Kimeríthetetlen kincsestár ez a novelláskötet és a stílus művészei ültették át magyarra: Kosztolányi Dezső, Lányi Viktor és Sárközi György, n. a. Háromhetes szerelmek. Benes Klára regénye. Ennek a regénynek, ilyet egy nem közönséges komponáló készség maradéktalanul tudott egy kis havasi hotel és egy háromhetes snkurzus keretébe beállítani, egy gyermekleányka az igazi, tragikus hőse. A tizenkétéves kis Zsuzsi, aki belehal abba, amit forrószívű fiatal édesanyja a maga igazi élete jogának érez, mert a gyermek nem tudja elviselni azt, hogy egy idegen férfi bitorolja azt, ami az apját, a férjet és őt illeti. A kompozíció sok alakjának nyüzsgésében egész odáig, ahol a végkifejlés egy lavinaomlás viharos sebességével száguld, a döntő történés hősei nem lépnek föl nagyobb pretenzióval, mint epizódszereplők a többi epizód alakjai között. Annál művészibb a mód, ahogyan azután egyéniségük, sorsuk, fontosságuk kihangsúlyozódik olyan drámaisággal, hogy a regény összes szereplői számára is több lesz izgalmas érdekességnél. Élményükké válik, amely új látásra nyitja szemüket és nyomot hagy a lelkükön. Ami azért fontos az olvasónak is, mert az írónő megjelenítő készsége mind élővé tudja hevíteni a sok alakot, aki a regényen átvonul. Valamennyi közel jön hozzánk és ismerősünkké lesz Az élénk, friss, kopogó rövid mondatok biztos és könnyű kézzel vetik a találó színeket. Benes Klára kitűnő elbeszélő és a regénye azok közül a könyvek közül való, amelyek nem kívánkoznak ki az olvasó kezéből, amíg a végükre nem ért.sz. KARINTHY FRIGYES: A MENNYEI RKORT Minden másképp van, összegezte Karinthy valamikor véleményét azokról a kritikátlanul átvett és továbbadott meggyőződésekről, amelyek egyéni és társadalmi létünket formálják. S e gyanújában annyira következetes, hogy végső soron a teremtett lények minden kínját-baját, a gyötrelmes társadalmi és gazdasági válságot, az osztályok harcát, a diktatórikus törekvéseket s a háborútól való állandó rettegést gondolkozásbeli tunyaságunkra vezeti vissza, képtelen, torz , zavaros alapeszmékre felépített ideológiák rémuralmának tudja be Ezért sürgeti esztendők óta, mint magnum arcanum-ot, a fogalmainkat tisztázni hivatott új enciklopédiát. S ha netán arra hivatkoznék valaki felfogásával szemben, hogy gondolkozóképességünk maga is korlátolt, s nem futhat túl a saját feltételein, bizonyára azt felelné, hogy helyzetünk felismerésére s egymással való kapcsolataink észszerű átszervezésére mindenesetre alkalmas, még ha meg is torpan a végső kérdések előtt. De lássuk, hogyan vélekedik Karinthy, az exakt tudományok és az értelem választóvizében megfürdetett fogalmak fanatikusa, azokról a feltételezett létformákról, aminek túl vannak — ha vannak — a tapasztalhatón? Egy mindenesetre bizonyos: ha van mennyország, biztosra vehetjük, hogy Karinthy ítélete szerint másképpen van az is, mint ahogy a túlvilágot a földi életformák nyomán megmintázó babona elképzeli. A túlvilág feloldozza a létezőket, törvényük, az elmúlás alól, ott bizonyára nem egymásutániság van hanem egyidejűség, együttlét, öröklét, öröktelen, minden múltak és jövendők harmóniája, ott az okozatiság visszatér az okba — s mint aki felébred a földi lét szorongásából, mint aki egy alacsony és bódult álomból magasabb öntudati állapotba jut. Karinthy vizionárius tekintete előtt feldereng a túlvilág mozdulatlanul mozgalmas, múlhatatlan és váltakozó csodája. Csodálatosan szép és mély könyv, bölcsessége vonzó, hangja derűs, meséje fantasztikus, kicsengése elandalító ... Telma Titusz írta, aki legyőzte a halált, na. Szent István országa. Ezzel a címmel a keresztény ifjúság számára hatkötetes regesorozatot adott ki a■ Palladis könyvkiadó A kis kötetecskék célja, hogy a Szent István-év és az eucharisztika világünnepe alkalmából megfelelő könyvsorozatot adjon a keresztény ifjúság kezébe. Mind a hat lus kötet egy-egy vallásos tárgyú elbeszélés és valamennyi összefoglalva méltó előkészület az ifjúság számára, hogy az oltárszentség jövő évi nagy világkongresszusát igazi keresztény hittel tudják fölfogni. A hat lis kötetet színes rajzok diszítik és elsvbefoglalva díszes tartó borítékban akták . fit PEÉRY PIRI: BAMBUSZFEJŰ ESERNYŐ A tanácsos úr, a kötelességtudás savanyukedélyü mintapéldánya egy nap otthonfelejti bambuszfejü esernyőjét. A legrosszabbkor, mert ebédidőtájban megerednek az ég csatornái s nem tud hazamenni a hivatalából. S ekkor kibuggyan belőle a keserűség: hát ki ő, hogy örökké csak a családjáért törje magát? Türelmetlenségében, kiszolgáltatottságában bevallja magának, amit eddig nem mert magának bevallani: hogy utálja főzelékszagú feleségét, a kicsinyes gondokat, az otthonát s azt a tűrhetetlen állapotot, hogy a felesége elveszi a pénzét s ha kocsiba akar ülni, a portástól kell kölcsönt kérnie. Hideg dühvel hazahajtat, mázsás gorombaságokat vág a felesége fejéhez, kiveszi a fehérnemüsszekrényből a fia ruhájára félretett bankjegyeket s a szakadó esőben elrohan. Diadalától kótyagosan kószál a külvárosban, eszébe jut, hogy reggel óta nem evett, bemegy egy hentesboltba, felvásárolja a fél üzletet s csüggedten bandukol tovább, az esőben szétmálló csomagjaival. Egy nő megszánja a tehetetlen figurát, magával viszi. A tisztes hivatalnok, aki sohasem tért le az erény útjáról, utcalánnyal tölti az éjszakát. Felzaklatott képzelete az irgalom tündérének látja, hálája, elragadtatása határtalan. Reggel hazalopódzkodik , mikor látja, hogy sikerülta feleségét megfélemlíteni, hetvenkedve kocsiba ül és visszahajtat a szeretőjéhez. Szörnyű kiábrándulás. A nő, akit álmából ver fel, visszataszító, közönséges teremtés. Hogy tarthatta éjjel tündérnek. Rejtély. Szeretne elsüllyedni, megsemmisülni, annyira szégyelli magát. Ezzel a kijózanító tapasztalattal tulajdonképpen be is lehetne fejezni a történetet. A tanácsos, titkát magábatemetve, visszatérhetne a feleségéhez, újra nyakába vehetné az igát. Ezentúl valamivel feljebb fogja hordani a fejét, elvégre megmutatta, hogy nem hagy packázni magával. Peéry Piri lázongó családapáját azonban nem józanítja ki a kiábrándító és közönséges kaland, tovább dacol. Kiköltözködik a közös hálószobából, kibírhatatlan különc lesz, verseket kezd írni, nevetséges tulajdonságai lehámlanak róla, végül már hamleti problémákkal viaskodik. Története elhígul, alaktalanná terped szét. Nyilvánvaló, miért. Az írónő el akarta kerülni az erősen elcsépelt, letöréses hazavezetést, de mivégre vigye a történetet, ha egyszer felszeg és nevetséges figurának állította be a tanácsost az elején? Kényszerűségében ahoz a megoldáshoz folyamodik, hogy kezdődő agyhártyagyulladásnak tulajdonítja a tanácsos különös viselkedését. A betegség alibivel azonban leértékeli a lázadást, pedig a fiatal, markáns írónő hideg utálkozása mélyebb, mint a felszínes mese. Mese és szándék ütik itt egymást. Innen a sok zökkenő és a visszás végső hatás. FOLYÓIRATSZEMLE A Nyugat karácsonyi számának fontosabb közleményei: Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Bartha János, Cs. Szabó László, Kárpáti Aurél, Kardos László, Nagy Lajos, Schüpflin Aladár, Földessy Gyula, Halász Gyula, Gyergyay Albert tanulmányai és cikkei, Földi Mihály, Tersánszky J. Jenő, Gelléri A. Endre novellái, Hevesi András regényrészlete, Török Sophie, Béky Zoltán, Weöres Sándor, Jankovich Ferenc, Marconnay Tibor és Toldalaghy Pál versei. A Szép Szó most megjelent (20.) füzete elparentálja a folyóirat tragikus körülmények közt elhunyt szerkesztőjét és alapítóját, József Attilát és bejelenti, hogy legközelebbi füzetét teljes egészében Jószef Atila emlékének zenteli. A folyóiratban Szolnoki István tanulmányt ír az új középkori filozófiáról és szociológiáról, Gáspár Zoltán a sajtószabadságért száll síkra cikkében, Bóka László Justh Zsigmondról rajzol arcképet, Fejtő Ferenc Parisról emlékezik meg naplójegyzeteiben. A Válasz decemberi számának figyelemreméltó közleményei: Erdei Ferenc: A szabadság politikája, Veres Péter: A magyar társadalom válsága, Darvas József: Egy parasztcsalád története. Fodor József, Gulyás Pál, Fazekas Mihály és Govrik Elemér versei.