Ujság, 1938. február (14. évfolyam, 25-47. szám)
1938-02-27 / 47. szám
VASÁRNAP, 1938 FEBRUÁR 27 UJSÁG REUTER írja. BÉKESSY IMRE ... ha a Reuter-iroda azt jelenti, hogy... Hitler vezérkancellár beszédéből. A temetés után az ismerősök összegyűltek az özvegy betegágyánál. Már régen betegeskedett, még a temetésre se tudott elmenni. Rossz szive kezdte fölmondani a szolgálatot, a lábai tele voltak viszel. Lassan sirdogált, alig hallotta a vigasztaló szavakat. A fia kezét szorongatta, a tizenhároméves gyerekét, aki most elvesztette az apját s maholnap itt áll majd a világban, egyedül. Igaz, már egy esztendő óta inkább a gyerek segít rajta, mint ő a gyereknek... de mégis, a tanácsaival és a szive melegével könnyebbé tette a életét. Apja nélkül és anya nélkül — mi lesz vele? A gyerek simogatta az anyja kezét. Tudta, hogy milyen beteg és már nem húzza sokáig. Nagyon fájt a szive. Szerette volna megmondani az anyjának, hogy szívesen dolgozik majd érte, akár tízszer annyit, mint eddig. Hiszen már egy esztendő óta úgyis ő tartotta el majdnem a kis családot. Benfolt bácsi küldött ugyan néha valami kis pénzt Göttingenből, de az a legszükségesebbre is alig volt elég. Négy éves volt, amikor apja kenyörtelen lett, alig emlékszik már rá, hogy valaha is rendes munkája lett volna. Ült itthon, betegen, nyomorultan, a tolószékből se tudott fölkelni és ha nem gyötörték nagyon a fájdalmak, akkor az asztal fölött görnyedt és másolt. Néha fél éjszakán át égett a petróleumlámpa és ha egy pillanatra fölébredt, látta az apja sápadt arcát és hallotta a ludtok sercegését. Eszébe jut az a keserves nap, amikor egyszer hazajött az iskolából és az anyja csöndesen lehúzta vékony aranygyűrűjét és elküldte vele a zálogházba. Kellett petróleumra a pénz, hogy az apja dolgozni tudjon. Milyen szomorúan forgatta az anyja azt a kis gyűrűt, milyen nehezen vált meg tőle, hogy tele volt könnyes a szeme. Ezt sohase fogja elfelejteni. Akkor mondta az apja: — Nincs megalázóbb, mint a szegénység-----jól jegyezd meg magadnak. Igyekezz kimászni belőle, hogy a te feleségednek ne kelljen majd lehúznia a jegygyűrűjét egy pár garasért... Egy esztendő óta már ő másolt az apja helyett. Délelőtt iskolába járt, délután gyerekeket tanított, este, néha éjjel is, szorgalmasan körmölt. A polgármester segíteni akart egykori elődjén, az egyetemen is szívesen juttattak munkát az intelligens, nyelvtudó embernek: ebből a leírási munkából élt : az egész Reuter-család, a beteg apa, beteg anya és a fiú, Paul Julius Reuter. Most kivitték az apját az altstadti temetőbe és talán nemsokára kiviszik az anyját is. Sohase fog játszani a Fuda-partján a gyerekekkel, nem rándulhat ki a Wasserkuppe-ra, nem csatangolhat Cassel szép utcáin ... most majd dolgozni kell, éjjel-nappal ... talán meg lehet még gyógyítani az édesanyját is ... Az ismerősök egy sarokban beszélgettek. Benfey bácsi vitte a szót, aki eljött Göttingenből a sógora temetésére. Kisebbfajta bankár volt, jómódú ember, de rosszban volt a nővérével és sokáig nem is törődött vele. Haragudott rá, amiért kitartott férje mellett, amikor az a napóleoni napokban elvállalta a casseli polgármesterséget és a franciákat szolgálta. Amint itt ült hosszú fekete kabátjában, kövéren, hasán az aranylánccal és időnként végigtörölte nagy, színes zsebkendőjével zsíros arcát, ő képviselte a német polgárt, akinek igazat adtak az események. A gyerek hallotta, amint Benfey bácsi előadást tartott az egybegyűlteknek: — Az Isten nyugosztalja szegényt... de maga volt az oka mindennek. Nagyravágyó volt. Gyorsan akart előrejutni. Ha nem hódol be Jérôme-nak, ma is élne és állása lenne a városnál. Persze, amikor ott tolongott Wilhelmshoben a többi udvari léhűtő között és hallotta, hogy a király minden este azzal búcsúzik az udvaroncoktól „morgen wieder lustig", maga is elhitte, hogy mindennap vigság lesz az élet... — Azt hiszem, Bentey úr, ön igazságtalan boldogult sógorával szemben — mondotta valaki. — Reuter úr segíteni akart Casselen, amikor elvállalta a polgármesterséget. Jobb lett volna, ha egy francia ül a városházán? Csak jót tett mindenkivel és egy fillér se tapadt a kezéhez. Benfey bácsi dühös lett. Nem volt tekintettel a gyászházra, se beteg nővérére. Kiabált. — Lárifári... ostoba beszéd. Tisztességes német nem szolgálhatta a „vesztfáliai királyt akit a bitorló Napóleon, a rabló és fosztogató ültetett Hessen-Nassau nyakára ... Tönkretette szegény nővéremet... Paul Julius Reuter, a gyerek, csak tizenhároméves volt, de rendkívül eszes ésmindent tudott az apja sorsáról. Igen, az apja elfogadta a polgármesterséget, amikor Bonaparte Napóleon Cassel székhellyel „vesztfáliai királlyá" nevezte ki fivérét, Jérôme-ot. Hitt a francia forradalom, az egyenlőség, testvériség, szabadság nagy eszméiben, hitt Napóleonban és elhitte, hogy a francia császár föl akarja szabadítani Casselt a hessen-nassaui fejedelem zsarnoksága alól. Persze csalódott, de a maga helyén megtette, amit lehetett. És milyen szörnyű árat fizetett érte! Amikor Jérôme elmenekült és bejöttek az oroszok, Csendesen tábornok kozákjai félholtra korbácsolták a franciabarát polgármestert. Ezt nyögte haláláig, ebbe ment tönkre, ő is, meg a családja is. És most Benfey bácsi még a halálában is bántja. Már oda akart állni a nagybátyja elé, hogy megvédje apját, amikor azt érezte, hogy az anyja görcsösen szorítja meg a kezét. A kéz hideg volt. A fiúból sikoltás tört ki. — Anyám ... anyám ... Mindenki összefutott az ágy körül. Benfey bácsi is rémült tekintettel nézett az ágyra, ahol viaszsárgán, csukott szemmel feküdt a nővére. Valahonnan orvos is előkerült. — Isten úgy akarta, hogy Reuter aszszony azonnal kövesse urát... Már csak imádkozhatunk érte, így került egyetlen napon teljes árvaságra, 1831 nyarán Paul Julius Reuter. Egy gyerek számolnianyja a világ legnagyobb matematikusát A temetés után a gyerek nem maradhatott az elárvult házban. Benfey bácsinak lelkiismeretfurdalásai is voltak, hátha az ő kiabálása okozta nővére halálát. Nagyon szerette a férjét, az biztos. Már amennyire tőle tellett, gyöngédséggel fordult a gyerek felé. — Eljössz velem Göttingenbe. Magamhoz veszlek. Kitanulod nálam a bankmesterséget. Még gazdag bankár lehet belőled. Paul Julius Reuternek eszébe jutott apja szavai. „Kimászni a szegénységből.“ Nem szerette Benfey bácsit... de talán ez az út. Itt úgy se maradhat, összepakkolta kis holmiját és másnap már indult postakocsin Casselből Göttingenbe. Benfey bácsinak nem volt gyereke, csak egy házsártos, öreg felesége, aki nem nagyon örült a jövevénynek. De a gyerek nagyon hasznavehetőnek bizonyult. Nagyszerűen tudott számolni, kitűnő emlékezőtehetsége, jó modora és pompás beszélőképessége volt. Két-három év alatt szinte nélkülözhetetlenné tette magát a Benfey-irodában. Ismerte a tőzsdei papírok kurzusát, az összes német állampapírok a fejében voltak. Benfey bankár — aki úgyse szeretett sohase írni — lassan leszokott mellette a levelezésről. A fiúval üzenetet lehetett küldeni mindenkinek, aki pénzét a Benfeybankház útján helyezte el papírokban. Semmit se kellett fölírni neki, mindent megjegyzett magának és fejből tudta elvégezni a legkomplikáltabb elszámolásokat is. Egyszer Benfey bácsi elküldte egyik komiitenséhez, Wilhelm Gauss-hoz. A világhírű göttingeni matematikus, az „új Archimedes", ahogy akkor nevezték, aki a bolygócsillagok pályájának kiszámítását ajándékozta a világnak, pénzét a Benfeybankházzal kezeltette. Benfey bácsi — akinek bankházában egyébként az öreg könyvelőn kívül, Paul Julius Reuter volt az egyetlen alkalmazott — állampapírokat vett és adott el Gauss számára. Most éppen valami bonyolult elszámolásuk volt és Benfeynek pénz járt. Mint szokása volt, elmagyarázta a dolgot a fiúnak és az elindult a komiitenshez, Gauss fizetett. Pár perc múlva a fiatal fiú újra ott állt a nagy matematikus íróasztala előtt. — Mit akarsz itt, fiam? Hiszen elszámoltunk. — Igen ... de a kapu előtt utánaszámoltam. Rájöttem, hogy a tanár úr tévedett. Egy Louis d‘or-ral többet adott, mint amennyi jár. Gauss tágranyílt szemmel meredt a fiúra. Az elszámolást ő maga csinálta, a rend kedvéért még utána is számolt és ez a kölyök, most azt meri állítani, hogy ő tévedett? A „Disquisitiones arithmeticae“ szerzőjének, az egyenletek és komplexszámok mesterének, a világhírű fizikusnak és csillagásznak, valaki a szemébe mondja, hogy téved egy szimpla kamatszámításnál? — Az lehetetlen ... én nem tévedhettem. Vidd a fenébe a Louis d'orodat. De a gyerek nem nyugodott. Fejből előadta, hol van a számítási hiba. És igaza volt. Gaussot bámulatba ejtette a gyerek éles esze és meghatotta a becsületessége. Hiszen megtarthatta volna a Louis d‘ort magának! Szemüvegén át mustrálta a fiút. Nyurga, vékony fiú volt, kicsit túlhosszú orral, de szépen ivett szájjal és a karterőre mutató állal. Élénk, okos szemek ültek a magas homlok alatt, karcsú alakján jól állt a pantalló és a hosszú, színes kabát. — Hány éves vagy? — Tizenhat. Gauss nekiajándékozta a Louis dórt és meghívta vacsorára. Paul Julius Reuter, a banktanonc, szegény árvagyerek, akit az „okos hírvivő“-nek hívtak már egész Göttingenben, nem tudta, hogy ezzel a látogatással sorsa új fordulatot vett. T j|^ j^j jj^ dBiaI ju jf ftp $ Él ^ere^es és Vajnáná! ééj [Sm VWfekk lEM M &LMjt feji kWriit 32.1. Mérjek mrint rendkívül csittkentés Kei nui Sas 3*0 VSV&V wJbáiumal tett órak. Ismert előnyös fizetési feltételekkel 1$ Tárlata : zsebforraló... P—.78 Raktárunkon kissé megsérült zománcedényeket olcsón árusítunk ! Háztartási lemez* és sodronyáruk Mosófazék,horganyozva, 8 literes.. P 1.48 Puddingforma 18 16 14 cm 1.98 1.GEML48 Sütőtepsi 33 30 27 cm —788.68.48 Nyeles levesszűrő, sodronyból..... P —.88 Alpakka áruk Evőkanál____P —.84 Evővilla_____P—.84 Evőkés______P 1.58 Kávéskanál _... P —.46 Üvegáruk Vizespohár, 2 ál ízléses, kert csiszolással____P —.22 Borospohár, talpas, sima...__P —. 15 Szörppohár, 3 dl. talpas, síma...P —.34 Sószóró, préselt Üvegből, bakelit kupakkal... P 6.25,6.20 Fehér porcellán gyári hibával rendkívül olcsón. Kőedényáru gyári hibás, nagy mennyiségben nagyon olcsó áron. Lábos, fedőkkel, 3 db....P 5.90, 4.90 Lábos, 2 db és 1 fazék, fedőkkel. P 8.80, 6.80 Faáruk Húsdeszka, jávorfa 34 31 28 26 cm 1.58 1.18.98.88 W. C. papírtartó P 1.38. 1.58 W. C. tilásdiszkatörlő ..._______P 2.48 Pipereszekrény, .30 x 40 cm, fehérrelfestve. teliajtós__P 5.68 üvegajtós........ P 5.98 tükörajtós_____P 6.88 Machó-tálca, pettyes mintákkal 46 34 25 cm X. 58 2.78 1.38 Maché konyhatál könnyű, nem törik, tiszta ... P 3.48 Salátaszer, tetszetős színekben P 1.48, —.78 Acéláruk Gyümölcsevőszer, rozsdamentes késpengével, párja... P —.98 Evőeszköz, rozsdamentes késpengével ...... P 1.98 Evőkanál vagy evővilla, rozsdaf mentes ......P —.88 Konyhakés, 12'0 cm hosszú pengével____...... P 1.38 Húsvágóbárd.. P 1.78 CORVIN A JÓ MINŐSÉGEK ÁRUHÁZAI Alumínium edénykészletek fecnivel £se * Két kis szoba a németfrancia határon... A tudós professzor Gauss valamivel szórakoztatni akarta fiatal vendégét. A mogorva tanár szívébe zárta a fiút, aki elmondta sorsát. Egyébként sohase fogadott vendéget, de ez a nyílteszű, derék fiú nagyon megtetszett neki. Akkortájt éppen sikerült egy találmány, amire nagyon büszke volt: az első elektromágneses telegráfkészülék. Sokat foglalkozott a földmágnesség titkával, tudóstársaival, Weberrelés Humboldt Sándorral mágneses megfigyelőállám