Ujság, 1938. április (14. évfolyam, 73-96. szám)

1938-04-10 / 81. szám

VASATSNAP, 1938 ÁPRILIS 19 ÚJSAG HOUSE Írta : BÉKESSY IMRE Edward Mandell House ezredes, Wilson barátja és tanácsadója New­­Yorkban 80 éves korában meghalt. (Távirati jelentés március 28-án) Május elején volt, tizenhét év előtt, 1921- ben Bécsben, a Bristol-szállodában. A há­ború utáni Bécs árultat­ nézte, mint szédül az infláció rohanó árjába. Szene alig volt­ a kávéházakban karbidlámpák világítottak , a vaj és hús ritkaságszámba ment, a főele­­del a corned-beef, az amerikai húskonzerv volt, amit jótékony missziók és ügyes üz­letemberek vagonszám szállítottak az ön­magával mit kezdeni nem tudó Ausztriába. Entente-missziók székeltek a szállodákban és közhivatalokban ; dollárjaikkal és font­jaikkal olcsón­­vásárolhatták össze, amit sze­mük és szájuk megkívánt. Ezekben a napok­ban híre járt, hogy House ezredes, Wilson barátja, a híres 14 pont értelmi szerzője Bécs­be érkezett. Az ujságirók elől elzárkó­zott. . . . V ■■­­ A. Bristol-szállodában lakott abban az idő­ben. Sir.:Wyilliam Goode, az angol, misszió­­vezetője,­.Magyarország barátja. Az I.Bristsá'g­­ieók -Gioode . közvetítését kérték, bírja rá House ezredest a lapok képviselőinek foga­dására és nyilatkozattételre. A mindig szol­gálatkész Sir William mosolygott. - -—- Az uraknak sejtelmük sincs House ez­redesről Párizsban a­­béketárgyalások alatt a világpolitika „great silense man‘‘-jének nevezték. Nem szokott nyilatkozni. Most mint magánember van itt és nem hiszem, hogy eltérne ettől az elvétől. De megpróbálom... Még aznap délután, 1921 május 9-én ott álltunk House ezredes szállodai szobájában, élen voltunk, kihegyezett ceruzával és az­­zzal’ az eltökélt szándékkal, hogy­­most­ vá­laszt kérünk Slouse ezredestől, hogyan lett Wilson ideális tizennégy pontjából a béke­­szerződések brutális és értelmetlen valósága. .Wilson még élt, de az egész világ tudta, hogy agybántalmakban szenved és talán csak emlékiratai fognak felvilágosítást adni arról, ami Párizsban és Versaillesben tör­tént. De House ezredesről úgy­ tudták, hogy legjobb egészségnek örvend és nálánál senki nem ismeri jobban Wilson tizennégy pont­jának keletkezését és sorsát House volt a közhit és a valóság, szerint Wilson „szürke eminenciája“. Az első meglepetés már akkor ért, ami­kor megláttuk House ezredest Sápadt, kicsi madárfejű emberke, vékony aranykeretes evikkerrel, gyerekkezekkel. Ősz haja és fe­hér angol bajusza dacára olyan benyomást keltett, mint egy­­ ráncosképű csecsemő, aki­nek cvikkert tettek az orrára. A májusi nap­sütésben fázósan ült az­ ablak mellett és fél­szegen jött elénk, mikor beléptünk szobájá­ba. A Hangja is vékony gyerekhang volt; se lénye, se teste nem­ tette valószínűvé, hogy „ezredessel"/katonával állunk szemben. Kezet nem adott. Látszott, hogy nem ud­variatlanságból teszi hanem szokásból. Be­mutatkoztunk. House megbiccentette a fejét és csak annyit mondott: — Colonel Ham Több mint egy fél óráig állta a kérdések pergőtüzét, de egyeten érdemleges választ nem tudtunk tőle kapni. Arra hivatkozott, hogy feljegyzéseit átadta barátjának, Char­les Seymour-nak, a­­ yalei egyetem tanárjá­nak, aki ezeket nyilvánosságra fogja hozni. Akkor majd értesülünk mindenről. Most mint magánember van Bécsben,­ elutazik Csehszlovákiába és impresszióiról a Phila­delphia Ledger-nek tudósításokat fog kül­deni.Budapestre nem megy. House ezredes nagyon sápadt volt, ami­kor beszélt. Most megértettem, miért nevez­ték a franciák a párisi béketárgyalások alatt „fehér egérnek". Egy kis fehér rág­csáló benyomását tette az egész ember, aki most már nem a történelem ítélőszéke, ha­nem a Legfelsőbb Bíró előtt védekezhetik azért, hogy az Egyesült Államok hatalma a nagy világégés után nem hozta rendbe az európai népek házatáját. House gyűlölje a háborút A nagy kérdés, amelyre felelnie kell Wil­son meghitt barátjának, az lesz, hogy volt-e módja jobb és tartósabb békeszerződéseket kikényszeríteni. De tisztázzuk előbb, ki volt tulajdonképpen ez a House ezredes. Az apa családja Hollandiából származott, ahol még a Huis nevet viselte. Innen Angliá­ba vándoroltak, aztán az amerikai Texas-ba, amely akkor még Mexikóhoz tartozott. House ezredes apja Eurleson tábornok alatt küzdött Texas állami önállóságáért, ezért nagy kiterjedésű földeket kapott jutal­mul és gyapotültetvényes lett. Emlékiratai­ban, amelyeket 1926-ban — öt évvel beszél­getésünk után — „The intimate papert of Colonel House" címmel tényleg Charles Sey­mour tanár adott ki —­ House ezredes ezt írja: ... .. .­­ .... 1858-ban születtem Houston­ban, Texas államban és , legrégibb gyermekkori ittjlik,enni is, füzednek.­ Kzas éves­ voltam a polgárháború idejéig, és ha, testvérem közül négy­­az apám­ mellett bará­­,volt. Nem volt gyerekjátékom, ami nem a háborúval függött volna össze. „Négerölő" késsel intéztük el egymás között a differen­ciákat és kétszer majdnem megöltem ját­szótársaim egyikét. Sok gyerek megsebesült. Mikor 14 éves koromban Virginiában isko­lába jártam, revolver és kés nélkül nem tudtam volna védekezni az erősebb fiúk vadságával szemben. Akkor utáltam meg minden erőszakot és gyűlöltem meg minden háborúságot. .. Huszonkét éves koráig jogot és gazdaság­­tudományokat tanult Edward Mandell House, de, már tizenhét éves korában poli­tikával foglalkozott. Szabad idejét a politi­kai pártok gyűlésein töltötte és alaposan megismerte az amerikai politikai élet me­chanizmusát. A két nagy párt közül végül is a demokrata pártot választotta, bár legjobb barátja, Oliver Morton, egy híres republiká­nus szenátor fia volt. Későbbi fejlődésének útját is éppen az jellemezte, hogy gondosan elválasztotta politikai és személyes vonat­kozásait. Amikor az apja 1880-ban meghalt, House abbahagyta tanulmányait, hazament Texasba,­­megnősült és átvette apja gyapotültet­vényeit és kereskedelmi vállalatait. Nem volt túlságosan nagy vagyon, de független­séget biztosított a fiatalembernek, sőt még arra is módot adott, hogy 23 éves korában fiatal feleségével beutazza Európát. Vissza­térve egyre jobban a közügyek felé fordult érdeklődése. Gazdasági terveket dolgozott ki, amelyeknek az volt a jellemző sajátsága, hogy nagyon ártottak saját érdekeinek, de hasznosak voltak a közre. Abban az időben egy vasútépítésben vett részt, amelyről meg­állapították, hogy „az első tisztességes vas­útépítés volt az Egyesült Államokban". — Ha egy farmernek vagy polgárnak, va­lami kifogása volt a vasút ellen, csak House-hez kellett fordulnia, biztos tehetett benne, hogy orvoslást talál — írja House egyik biográfusa. Austinéban, ahol később szép családi há­zat építtetett magának, House korán nagy te­kintélyre tett szert. Rengeteget olvasott, ta­nult és mint vérbeli demokrata és liberális gondolkodó legjobb fegyvertársa volt a po­­litikai harcokban flggy kormányzónak, aki az akkor még vad erkölcsű Texast, az ame­rikai kultúra tényezőjévé akarta „szelidí­teni". Csak éppen címet vagy állást nem fo­gadott el House soha és a parlamentnek se akart tagja lenni. Hogy kormányzó végül egyszer „ezredessé” nevezte ki. ■ — Az ezredesi uniformis — írja emlékira­taiban —, amely egyszer volt rajtam, ott A század elején az amerikai demokraták sokáig eredménytelenül küzdöttek a repub­likánus párt ellen, az elnökválasztásoknál mindig alul maradtak. 1912-ben House ez­redes NSsurVersey állam kormányzójának, ■Woodrav Wlsonnak személyében megtalálta végre azt a­ jelöltet, aki eséllyel indulhatott a harcba a demokrata zászló alatt. Wilson előbb ügyvéd, majd később tanár volt a pri­­cetowni egyetemen, ebből az állásából ke­rült a kormányzói székbe. House nem is­merte személyesen, de tanulmányozta libe­rális széllemű reformjait és sokat levelezett vele. Egy évvel az új elnökválasztás előtt, 1911 november 24-én ismerkedik meg­ egy­mással a két férfi, akinek olyan nagy sze­repe jutott Európa életében is. — Wilson professzorális lénye az első ta­lálkozásnál — írja House később csaló­dást okozott nekem. De hamar felismertem, hogy ennek az idealistának, aki olyan mé­lyen hisz emberiségben, csak gyakorlati ta­nácsadóra van szüsége, hogy ideáljait meg is valósíthassa. . Nem kétséges, hogy House ezredes ezt a gyakorlati tanácsadót önmagában látta. Mély és őszinte barátság fejlődött ki köz­tük. Ennek a barátságnak nagy skáláját tük­rözik az azóta nyilvánosságra jutott levelek aláírásai is. House először „Dear Governor"­­nak szólítja Wilsont, aki „Dear Mr. House"­­nak felel. Aztán következik „Dear Friend", majd „Dearest Friend“ és a „faithfully yours"-ból „affectioitately yours" lesz. Míg aztán­­ a párisi fiéketárgyalások után el­válnak útjaik és csak Dear Mr. Wilson le­velez Dear Mr. House-al. De Wilson első megválasztása után olyan szorosra fűződött House-al való barátsága, hogy az elnök úgyszólván minden szabad idejét a „Colonel" newyorki kis szállásán, az 53-ik utca egyik emeletén töltötte. Ilyen­kor kikapcsolták a telefont, jól elzárták az ajtót, nem fogadtak senkit és órákon át be­szélgettek. Akkoriban már sokat emlegették House-t, mint Wilson „szürke eminenciá­­ját", sőt a „Colliers Magazin" az amerikaiak számára könnyebben érthetően „az elnök csendestársának" nevezte el. Egy politikus kérdésére, hogy tulajdon­képpen mi a szerepe House ezredesnek az elnök mellett, Wilson azt felelte: — Mr. House az én második énem­ Vagy még pontosabban: az én független énem. Az ő és az én gondolataim teljesen azonosak. A „második ér­", aki a maga számára soha nem t akart semmit, se címet, se állást, se rangot, legkevésbbé pedig pénzt, egyidőben terhesnek érezte a titkos tanácsadó szere­­pét. 1913-ban európai körútra indult. Érez­te, hogy elmúlt az az idő, amikor Amerika porosodott valamely ruhaszekrény mélyén. A cím rajtam ragadt. Az az ember, aki már gyermekkorában megutálta és meggyűlölte a háborút — ka­tonai címmel lett világhíresség­ izolálhatja magát Európa sorsától. Ebből az időből való levelei folyton arra figyelmezte­tik az elnököt, hogy a német-angol fegyver­kezési verseny végül háborúhoz fog vezetni. Amikor visszatért Amerikába, egyike volt a legnagyobb külpolitikai tekintélyeknek. Ezzel a tekintéllyel küldi Wilson az ezredest 1914- ben újra Európába, egyenesen azzal a meg­bízással, hogy kövessen el mindent a német- angol-francia közeledés és béke érdekében. 1914 május 29-én írja Wilsonnak: — A helyzet rendkívüli. A militarizmus a tébolyhoz vezet. Mihelyt Anglia hozzájárul, Franciaország és Oroszország rá fognak tá­madni Németországra. Anglia nem kívánja, hogy Németországot teljesen elnyomják, mert akkor egyedül állna régi ellenfelével, Orosz­országgal szemben. De ha Németország ragaszkodik ahhoz, hogy egyre erősebb flot­tát építsen, Angliának nem lesz választása... Ezt a levelet Berlinből írta, miután ala­posan beszélt Tirpitz admirálissal és­ együtt vacsorázott Vilmos császárral . . . Azután Párisba és Londonba utazik, majd levelet ír­t His Imperial Majesty, Emperor of Germany, King of Prussia" címzéssel a német császár- „House az én második Énem • • HOUSE EZREDES. irommAt hlm lejti H A Ol 1­ S iratkozzék be az Újság kitt­­estink kinyvtárába, havonta árt m­ad­o­n ert.1 Ises könyve elolvashat, Erzsébet krt 43 Toldonizimt 1-318-28 ti UlktuMÜszs IV., Kossuth Lajos-u. 15.

Next