Ujság, 1938. április (14. évfolyam, 73-96. szám)
1938-04-10 / 81. szám
VASATSNAP, 1938 ÁPRILIS 19 ÚJSAG HOUSE Írta : BÉKESSY IMRE Edward Mandell House ezredes, Wilson barátja és tanácsadója NewYorkban 80 éves korában meghalt. (Távirati jelentés március 28-án) Május elején volt, tizenhét év előtt, 1921- ben Bécsben, a Bristol-szállodában. A háború utáni Bécs árultat nézte, mint szédül az infláció rohanó árjába. Szene alig volt a kávéházakban karbidlámpák világítottak , a vaj és hús ritkaságszámba ment, a főeledel a corned-beef, az amerikai húskonzerv volt, amit jótékony missziók és ügyes üzletemberek vagonszám szállítottak az önmagával mit kezdeni nem tudó Ausztriába. Entente-missziók székeltek a szállodákban és közhivatalokban ; dollárjaikkal és fontjaikkal olcsónvásárolhatták össze, amit szemük és szájuk megkívánt. Ezekben a napokban híre járt, hogy House ezredes, Wilson barátja, a híres 14 pont értelmi szerzője Bécsbe érkezett. Az ujságirók elől elzárkózott. . . . V ■■ A. Bristol-szállodában lakott abban az időben. Sir.:Wyilliam Goode, az angol, misszióvezetője,.Magyarország barátja. Az I.Bristsá'gieók -Gioode . közvetítését kérték, bírja rá House ezredest a lapok képviselőinek fogadására és nyilatkozattételre. A mindig szolgálatkész Sir William mosolygott. - -—- Az uraknak sejtelmük sincs House ezredesről Párizsban abéketárgyalások alatt a világpolitika „great silense man‘‘-jének nevezték. Nem szokott nyilatkozni. Most mint magánember van itt és nem hiszem, hogy eltérne ettől az elvétől. De megpróbálom... Még aznap délután, 1921 május 9-én ott álltunk House ezredes szállodai szobájában, élen voltunk, kihegyezett ceruzával és azzzal’ az eltökélt szándékkal, hogymost választ kérünk Slouse ezredestől, hogyan lett Wilson ideális tizennégy pontjából a békeszerződések brutális és értelmetlen valósága. .Wilson még élt, de az egész világ tudta, hogy agybántalmakban szenved és talán csak emlékiratai fognak felvilágosítást adni arról, ami Párizsban és Versaillesben történt. De House ezredesről úgy tudták, hogy legjobb egészségnek örvend és nálánál senki nem ismeri jobban Wilson tizennégy pontjának keletkezését és sorsát House volt a közhit és a valóság, szerint Wilson „szürke eminenciája“. Az első meglepetés már akkor ért, amikor megláttuk House ezredest Sápadt, kicsi madárfejű emberke, vékony aranykeretes evikkerrel, gyerekkezekkel. Ősz haja és fehér angol bajusza dacára olyan benyomást keltett, mint egy ráncosképű csecsemő, akinek cvikkert tettek az orrára. A májusi napsütésben fázósan ült az ablak mellett és félszegen jött elénk, mikor beléptünk szobájába. A Hangja is vékony gyerekhang volt; se lénye, se teste nem tette valószínűvé, hogy „ezredessel"/katonával állunk szemben. Kezet nem adott. Látszott, hogy nem udvariatlanságból teszi hanem szokásból. Bemutatkoztunk. House megbiccentette a fejét és csak annyit mondott: — Colonel Ham Több mint egy fél óráig állta a kérdések pergőtüzét, de egyeten érdemleges választ nem tudtunk tőle kapni. Arra hivatkozott, hogy feljegyzéseit átadta barátjának, Charles Seymour-nak, a yalei egyetem tanárjának, aki ezeket nyilvánosságra fogja hozni. Akkor majd értesülünk mindenről. Most mint magánember van Bécsben, elutazik Csehszlovákiába és impresszióiról a Philadelphia Ledger-nek tudósításokat fog küldeni.Budapestre nem megy. House ezredes nagyon sápadt volt, amikor beszélt. Most megértettem, miért nevezték a franciák a párisi béketárgyalások alatt „fehér egérnek". Egy kis fehér rágcsáló benyomását tette az egész ember, aki most már nem a történelem ítélőszéke, hanem a Legfelsőbb Bíró előtt védekezhetik azért, hogy az Egyesült Államok hatalma a nagy világégés után nem hozta rendbe az európai népek házatáját. House gyűlölje a háborút A nagy kérdés, amelyre felelnie kell Wilson meghitt barátjának, az lesz, hogy volt-e módja jobb és tartósabb békeszerződéseket kikényszeríteni. De tisztázzuk előbb, ki volt tulajdonképpen ez a House ezredes. Az apa családja Hollandiából származott, ahol még a Huis nevet viselte. Innen Angliába vándoroltak, aztán az amerikai Texas-ba, amely akkor még Mexikóhoz tartozott. House ezredes apja Eurleson tábornok alatt küzdött Texas állami önállóságáért, ezért nagy kiterjedésű földeket kapott jutalmul és gyapotültetvényes lett. Emlékirataiban, amelyeket 1926-ban — öt évvel beszélgetésünk után — „The intimate papert of Colonel House" címmel tényleg Charles Seymour tanár adott ki — House ezredes ezt írja: ... .. . .... 1858-ban születtem Houstonban, Texas államban és , legrégibb gyermekkori ittjlik,enni is, füzednek. Kzas éves voltam a polgárháború idejéig, és ha, testvérem közül négyaz apám mellett bará,volt. Nem volt gyerekjátékom, ami nem a háborúval függött volna össze. „Négerölő" késsel intéztük el egymás között a differenciákat és kétszer majdnem megöltem játszótársaim egyikét. Sok gyerek megsebesült. Mikor 14 éves koromban Virginiában iskolába jártam, revolver és kés nélkül nem tudtam volna védekezni az erősebb fiúk vadságával szemben. Akkor utáltam meg minden erőszakot és gyűlöltem meg minden háborúságot. .. Huszonkét éves koráig jogot és gazdaságtudományokat tanult Edward Mandell House, de, már tizenhét éves korában politikával foglalkozott. Szabad idejét a politikai pártok gyűlésein töltötte és alaposan megismerte az amerikai politikai élet mechanizmusát. A két nagy párt közül végül is a demokrata pártot választotta, bár legjobb barátja, Oliver Morton, egy híres republikánus szenátor fia volt. Későbbi fejlődésének útját is éppen az jellemezte, hogy gondosan elválasztotta politikai és személyes vonatkozásait. Amikor az apja 1880-ban meghalt, House abbahagyta tanulmányait, hazament Texasba,megnősült és átvette apja gyapotültetvényeit és kereskedelmi vállalatait. Nem volt túlságosan nagy vagyon, de függetlenséget biztosított a fiatalembernek, sőt még arra is módot adott, hogy 23 éves korában fiatal feleségével beutazza Európát. Visszatérve egyre jobban a közügyek felé fordult érdeklődése. Gazdasági terveket dolgozott ki, amelyeknek az volt a jellemző sajátsága, hogy nagyon ártottak saját érdekeinek, de hasznosak voltak a közre. Abban az időben egy vasútépítésben vett részt, amelyről megállapították, hogy „az első tisztességes vasútépítés volt az Egyesült Államokban". — Ha egy farmernek vagy polgárnak, valami kifogása volt a vasút ellen, csak House-hez kellett fordulnia, biztos tehetett benne, hogy orvoslást talál — írja House egyik biográfusa. Austinéban, ahol később szép családi házat építtetett magának, House korán nagy tekintélyre tett szert. Rengeteget olvasott, tanult és mint vérbeli demokrata és liberális gondolkodó legjobb fegyvertársa volt a politikai harcokban flggy kormányzónak, aki az akkor még vad erkölcsű Texast, az amerikai kultúra tényezőjévé akarta „szelidíteni". Csak éppen címet vagy állást nem fogadott el House soha és a parlamentnek se akart tagja lenni. Hogy kormányzó végül egyszer „ezredessé” nevezte ki. ■ — Az ezredesi uniformis — írja emlékirataiban —, amely egyszer volt rajtam, ott A század elején az amerikai demokraták sokáig eredménytelenül küzdöttek a republikánus párt ellen, az elnökválasztásoknál mindig alul maradtak. 1912-ben House ezredes NSsurVersey állam kormányzójának, ■Woodrav Wlsonnak személyében megtalálta végre azt a jelöltet, aki eséllyel indulhatott a harcba a demokrata zászló alatt. Wilson előbb ügyvéd, majd később tanár volt a pricetowni egyetemen, ebből az állásából került a kormányzói székbe. House nem ismerte személyesen, de tanulmányozta liberális széllemű reformjait és sokat levelezett vele. Egy évvel az új elnökválasztás előtt, 1911 november 24-én ismerkedik meg egymással a két férfi, akinek olyan nagy szerepe jutott Európa életében is. — Wilson professzorális lénye az első találkozásnál — írja House később csalódást okozott nekem. De hamar felismertem, hogy ennek az idealistának, aki olyan mélyen hisz emberiségben, csak gyakorlati tanácsadóra van szüsége, hogy ideáljait meg is valósíthassa. . Nem kétséges, hogy House ezredes ezt a gyakorlati tanácsadót önmagában látta. Mély és őszinte barátság fejlődött ki köztük. Ennek a barátságnak nagy skáláját tükrözik az azóta nyilvánosságra jutott levelek aláírásai is. House először „Dear Governor"nak szólítja Wilsont, aki „Dear Mr. House"nak felel. Aztán következik „Dear Friend", majd „Dearest Friend“ és a „faithfully yours"-ból „affectioitately yours" lesz. Míg aztán a párisi fiéketárgyalások után elválnak útjaik és csak Dear Mr. Wilson levelez Dear Mr. House-al. De Wilson első megválasztása után olyan szorosra fűződött House-al való barátsága, hogy az elnök úgyszólván minden szabad idejét a „Colonel" newyorki kis szállásán, az 53-ik utca egyik emeletén töltötte. Ilyenkor kikapcsolták a telefont, jól elzárták az ajtót, nem fogadtak senkit és órákon át beszélgettek. Akkoriban már sokat emlegették House-t, mint Wilson „szürke eminenciáját", sőt a „Colliers Magazin" az amerikaiak számára könnyebben érthetően „az elnök csendestársának" nevezte el. Egy politikus kérdésére, hogy tulajdonképpen mi a szerepe House ezredesnek az elnök mellett, Wilson azt felelte: — Mr. House az én második énem Vagy még pontosabban: az én független énem. Az ő és az én gondolataim teljesen azonosak. A „második ér", aki a maga számára soha nem t akart semmit, se címet, se állást, se rangot, legkevésbbé pedig pénzt, egyidőben terhesnek érezte a titkos tanácsadó szerepét. 1913-ban európai körútra indult. Érezte, hogy elmúlt az az idő, amikor Amerika porosodott valamely ruhaszekrény mélyén. A cím rajtam ragadt. Az az ember, aki már gyermekkorában megutálta és meggyűlölte a háborút — katonai címmel lett világhíresség izolálhatja magát Európa sorsától. Ebből az időből való levelei folyton arra figyelmeztetik az elnököt, hogy a német-angol fegyverkezési verseny végül háborúhoz fog vezetni. Amikor visszatért Amerikába, egyike volt a legnagyobb külpolitikai tekintélyeknek. Ezzel a tekintéllyel küldi Wilson az ezredest 1914- ben újra Európába, egyenesen azzal a megbízással, hogy kövessen el mindent a német- angol-francia közeledés és béke érdekében. 1914 május 29-én írja Wilsonnak: — A helyzet rendkívüli. A militarizmus a tébolyhoz vezet. Mihelyt Anglia hozzájárul, Franciaország és Oroszország rá fognak támadni Németországra. Anglia nem kívánja, hogy Németországot teljesen elnyomják, mert akkor egyedül állna régi ellenfelével, Oroszországgal szemben. De ha Németország ragaszkodik ahhoz, hogy egyre erősebb flottát építsen, Angliának nem lesz választása... Ezt a levelet Berlinből írta, miután alaposan beszélt Tirpitz admirálissal és együtt vacsorázott Vilmos császárral . . . Azután Párisba és Londonba utazik, majd levelet írt His Imperial Majesty, Emperor of Germany, King of Prussia" címzéssel a német császár- „House az én második Énem • • HOUSE EZREDES. irommAt hlm lejti H A Ol 1 S iratkozzék be az Újság kittestink kinyvtárába, havonta árt madon ert.1 Ises könyve elolvashat, Erzsébet krt 43 Toldonizimt 1-318-28 ti UlktuMÜszs IV., Kossuth Lajos-u. 15.