Ujság, 1938. május (14. évfolyam, 97-121. szám)

1938-05-08 / 103. szám

8 SZELLEMI ÉLETEM Marcelle Vivux: A gavallér-király Napjaink divatos irodalmi műfaja, a regényes életrajz (vagy ha úgy tetszik életrajz-regény) vidáman virágzik tovább, változatlanul népszerű úgy az Írók, mint az olvasóközönség előtt. Emil Ludwigi és Stefan Ztveig indította meg ezt a divatot és tagadhatatlan, hogy ez a műfaj nemcsak azzal végzett hasznos szolgálatot, hogy jelentős mértékben gazdagította az olvasóközönség tudásvilágát, hanem sok érdekes és nagyvonalú könyvvel gyarapította a világirodalmat. Zweig Marie Antoinett-je vagy Stuart Máriája felejthetetlenül mély és érdekes történelmi portré, Magellan-ról írt legutóbbi könyve is izgalmas és lenyűgöző regény a föld körülhajózásáról. Ez volt az utolsó életrajz-regény, amit olvastunk, most ugyanez a kiadó hozta a magyar olvasóközönség elé Marcelle Vieux francia írónő, az első Bourbon királyról, IV. Henrikről írt regényét A gavallér-király cílen. Marcelle Viouxban csak az igyekezet van meg, hogy életrajz-regényt írjon és próbálkozása csak kísérlet marad. Nincs meg benne Emil Ludwig eleganciája és biztonsága, Stefan Zweig mélysége, lélekkutató tehetsége, s a magyar életrajz-regényekben olyan kitűnő Harsányi Zsolt elbeszélőkészségét és alaposságát is hiába keressük benne. Nem tud beleolvadni a műfajba, zavartan bukdácsol a történelem, a regényszerűség és a fantázia útjain, nem tudja kidomborítani hősét és érdekessé tenni a történelmi kort, amely pedig igazán változatos és regényszerű volt. Megtudjuk, hogy a királynál „bélhurut után vizeletrekedés következett, majd köszvényroham", de nem ismerjük meg a könyvből a francia történelem egyik legizgalmasabb, legérdekesebb egyéniségét. Zweig élettel tölti meg történelmi hőseit, Marcelle ,Vieux Henrik királya papírmaséfigura marad. Mintha a könyv kiadója is érezte volna, hogy a francia írónő könyve nemigen tud megállni a saját lábán, ezért a regény végeztével iss mankót ad alája, úgynevezett történelmi áttekintés formájában. Ez az „utóhang“ magyarázatot ad arról, hogy *— mi történt a regény háromszáz oldalán. Zweig, Ludwig, Graves és a többi életrajzregényíró, amikor pontot tett a regény utolsó mondata után, akkor valóban vége volt a műnek, nem kellett történelmi Baedeckert mellékelni a regény után, mert a történelmi levegőt, a kort, a regényhősök világát maguk az írók teremtették meg. Marcelle Vieux regénye bizonyíték amellett, hogy a regényes életrajz nem olyan könnyű feladat, mint amilyennek látszik s csak hivatott író s kellő felkészültséggel nyúlhat a történelem egy-egy érdekes alakjához, különben a munkából csak érdektelen, dilettáns kísérlet születik. Gyalókay Jenő: Az erdélyi hadjárat 1849 nyarán. Gyalokay Jenő egyik legismertebb művelője a szabadságharc katonai kérdéseinek. Számos tanulmánya, könyve jelent meg az érdekes témakörről, amelynek új megnyilatkozása a Magyar Történelmi Társulat Könyvei sorozatban most megjelent Az erdélyi hadjárat 1849 nyarán című munkája is. A kitűnő katona író nemcsak alapos ismerője a szabadságharc katonai kérdéseinek, nemcsak lelkiismeretes és jószemű kutatója a régi feljegyzéseknek, levéltári adatoknak, hanem személyes vonatkozásban is áll a nagy időkkel: apja hadsegéde volt Bem tábornoknak s igy a fiú sok személyes impresszió emlékét őrizhette meg az apa elbeszéléséből, feljegyzéseiből. A negyvenkilencediki nyári hadjárat a magyar szabadságharc egyik legszínesebb s leghősibb epizódja, az elcsigázott, agyonfáradt honvédsereg és a félelmetes orosz túlerő harca Gyalókay Jenő előadásában színesen, érdekesen, erőteljesen elevenedik meg. Mesteri rekonstrukció a köny, érdekes írás még azok számára is, akik nem érdeklődnek a hadtörténelmi kérdések iránt. Péterfy Jenő magyar irodalmi bírálatai. A Magyar irodalmi Ritkaságok című könyvsorozatban, mely arról nevezetes, hogy a magyar középiskolák diákjai teszik lehetővé megjelenésüket megtakarított filléreikből, most a budapesti II. kerületi Mátyás király gimnázium önképzőköre adta ki tetszetős kis kötetben Péterfy Jenőnek, a századvég tragikus sorsú esztétikusának összegyűjtve eddig még meg nem jelent könyvbírálatait. Ezek már tárgyuknál fogva is rendkívül érdekesek. A szigorúságáról híres esztéta Mikszáth Kálmán Beszélő köntösét, Herceg Ferenc Gyurkovics lányokjait és a Napnyugati meséét elemzi, foglalkozik Széchenyi István útirajzaival és feljegyzéseivel, Kazinczy Ferenc levelezésével, Katonai József Bánk bánjával, ismerteti Ferenczy Zoltán Petőfi-életrajzát, méltatja Justh Zsigmondot, Petelei Istvánt, Kabos Edét Csekélyszemű kritikai irodalmunknak maradandó értékei e tanulmányok. A kötetet Dénes Tibor magvai Péterfy tanulmánya vezeti be. Tamási Áron: Ragyog egy csillag. A Szűzmáriás királyfi, az Ádel-ciklus és a Jégtörő Mátyás Írójának új regénye különös ízó, különös levegőjű legenda. Azok a kvalitások, amelyek Tamási Áron régebbi írásaiban jelentkeztek, fokozottabb mértékben érvényesülnek Ragyog egy csillag című új regényében is. Tamási Áron egyéni nyelve, meseszövése, humora és melegsége anynyira jellegzetes, hogy ha eltakart címlappal veszi az ember kezébe a könyvet, találomra felütött egy-két oldal elolvasása után nem tudja, hogy az ízes erdélyi író könyvét olvassa. Ebben a könyvben talán még az eddigieknél is több mélység van — nemcsak az az érdekes, amit az író a sorokban elmond, hanem az is, amit a sorok között éreztet. Az új Tamási-regény: érdekes, szép könyv és komoly érték. Hitekéi: Német nyelvtan haladók számára. E mű a, már haladók számára íródott, kik az alapismeret és beszédkészség egyszerű követelményein túl, e nélkülözhetetlen nyelvet, minden sajátosságával és összes árnyalati finomságával — az anyanyelv tökélyéhez hasonlóan kívánják leírni. A látszólag egyszerű nyelvi sajátosságok ismertetésének kiindulópontjával a számtalan és végtelen nyelvi, nyelvtani és kifejezésben nehézségek legyőzésével vezeti érdeklődőit a német nyelv legmagasabb tökélyű és legsajátosabb finomságainak ismeretébe , melyek különböző öszszefüggéseit a párhuzamosan alkalmazott és áttekinthető szabályok ismertetésével fedi fel. ÚJSÁG VASÁRNAP, 1931 MÁJUS 6 ARNNOLD ZWEIG: A verduni iskola A Grisa-ciklus középső része ez a regény, a humanista Arnold Zweig megrázó írása. Színhelye a világháború verduni frontja, illetve a front mögötti hadtáp. Bertin közlegény, fiatal író és fiatal férj egy ilyen front mögötti munkásosztagban teljesít szolgálatot. Jóhiszemű, lelkes ember, aki önként jelentkezett, mert teljesíteni akarta kötelességét és azonkívül az a hit élt benne, hogy az írónak ismernie kell az élet valóságát. A háborút is mindaddig csak a szűkszavú harctéri jelentésekből ismerte. A regény hőse Bertin közlegény, Kroyng hadnagy és még egy csomó ember, a világháború névtelen és ismeretlen katonái. Témája az az átalakulás, amelyen Bertin keresztülmegy, amikor felfedezi, hogy fantáziájának színes képei nem fedik a valóságot. Nem igaz az, hogy a hősiesség, önmegtagadás, kötelességteljesítés elnyeri jutalmukat, hiszen itt közvetlenül a pokol tornácában kicsinyes emberi érdekek és bűnök éppenúgy befolyásolják és irányítják a jobb és igazat:)) emberek sorsát, mint odahaza a mindennapi életben. Igazi összetartás csupán azokban van meg, akik a lövészárkokban az első sorokban közvetlenül érzik az állandó halálveszedelmet. Azok, akiknek néhány kilométerrel hátrább az volna a feladatuk, hogy ezeknek az ellenállását erősítsék, csupán a maguk kicsinyes, önző érdekeik után szaladgálnak. Egy elgyötört, agyonhajszolt tömeg óriási méretű tragédiáját rajzolja meg ez a könyv, amely az egyes emberek külön egyéni tragédiájából szövődik. A Verduni iskola elkeseredett, fanatikus tiltakozás, elemi erejű lázadás minden ellen, mi arra kényszerii az embert, hogy kivetkőzve önmagából utat engedjen állattá ösztöneinek s igy megmutassa a valódi képét. Kétmillió kötet könyv vár vevőre A Foyle-család London, május 5. (Alkalmi tud ősit önkint.) London a „fogalmak" városa. Fogalom a köd, a hidegvér, az eső; fogalom a szürke finnellnadrág, a sárgásbarna Lipton-tea, a Big Ben harangjátéka és a Piccadilly robajló forgalma. Minden szakmának megvan a maga „fogalma": a Lyons éttermeitől Lock kalapjain át az angol könyvszakma díszéig, a Foyle-cégig. A Charing Crosson lévő mammutüzletet jóformán mindenki ismeri. Szerény szürke épületben tanyázik a világ legnagyobb könyvesboltja, amelyben ma amerikai ritkasággyűjtők, francia esztéták és az angol irodalom legjelentősebb egyéniségei adnak találkozót. Hetenként negyvenezer új és antikvár könyv a Foyle forgalma. Állandó raktáruk már elérte a hárommilliós számot. A könyvárusításon kívül kiadással is foglalkoznak: ők érték el ezen a téren is a rekordot: ők adták ki a híres Koronázási Könyvet, egyszerre egymillió példányban. Náluk kaphatók a legértékesebb ritkaságok: egy-egy ritka Shakespeare-folió, a híres Lawrence ezredes kézirata és sok-sok már különös, ritka érték. Két bukott ifjú története A céget két testvér, William és Gilbert Foyle alapította. Mint a karrierek nagy része, a két Foyleé is kudarccal kezdődött. Harmincegynéhány évvel ezelőtt indultak el azon a változatalos, sokszor izgalmas útón, amely „fogalommá" avatta nevüket. Apjuk egyszerű fűszeres volt Shoreditch-ben, de családjuk nemesi származású, egyik ősük Robert de Foyle, Winchester polgármestere volt. A két testvér középiskolai képzettséggel és egy-két év kollégiumi tanulmánnyal zsebében, állami hivatalosnok akart lenni. Megvásárolták a hivatalnoki vizsgához szükséges tankönyveket és szorgalmasan nekiláttak a tanulásnak. A vizsga azonban nem sikerült s a két Foyle alaposan megbukott. Ott álltak egy penny nélkül, néhány saskos tankönyvvel a hónuk alatt, a hagyományos angol üzleti érzék azonban fölébredt bennük és eladták a tankönyveket. Meglepetéssel állapították meg, hogy drágábban adtak el, mint ahogy vették. A pénzen újra tankönyveket vásároltak és a haszonból hirdetést adtak föl valamelyik napilapba. A hirdetésre egy csomó válasz érkezett s újra haszonnal sikerült eladniok a könyveket. Most már arra is rájöttek, hogy több vevő kínálkozik, mint amennyi könyvük van ... így indult meg a nagy cég karrierje. Eleinte kis hónapos szobában volt a „bolt", a konyhában a raktár és három évtizeddel később, William Foyle ötvenedik születésnapján, London polgármestere mondta a felköszöntőt... Ma már két óriási üzletházban van a helyiségük: a Charing Cross Roadon és a Menette Streben, a modern építkezésnek ebben a hatemeletes palotájában, ahol harminc mérföklnyi könyvespolcon két millió kötet várja a vevőt. Ezt az óriási méretű forgalmat persze csak pontos és gondosan kitervelt szervezet tudja lebonyolítani. Külön osztály vezeti a vásárláso k eaonosi karrierje kát. Mr. Harris, a bevásárló osztály vezetője, naponta hosszabb utakra indul s ötven mérföldnyi körzetben járja be Londont és környékét régi és értékes könyveket hajszolva. A teherautók ezrévelszállítják be a központi raktárba a könyveket, ahol aztán majdnem százfőnyi válogató személyzet vizsgálja át az anyagot. Egyszer például egyetlen héten negyedmillió kötetet vásárolt meg a cég. A keresztrejtvényőrület kezdetén minden történelmi, tudományos vagy lexikális könyvet felkutattak és naponta átlagosan tízezer kötetet adtak el. Irodalmi ebédek Huszonnégy osztálya van a Foyle-cégnek, a teológia, a földrajz és utazási tudomány, a hirdetési osztály, a ritkaságok raktára, a kéziratok kiállítási terme, a természettudomány, az orvostan, a sportosztálya mind-mind külön igazgató vezetése alatt áll. A szálak William Foyle kezében futnak össze, de a vezetést lassanként húszéves, gyönyörű leánya, Miss Christina Foyle vette át, aki a titkári teendőkön kívül megszervezte a világ egyik legérdekesebb könyvszakmai ötletét: az irodalmi ebédeket. Az irodalmi löncsék célja — a jelentős reklámlehetőségen kívül — a könyvkultúra ápolása és fejlesztése. London legelőkelőbb éttermeiben, a Savoyban, vagy a Claridgeben gyűlik össze ilyenkor ezerötszáz-kétezer irodalmár, az előkelő társaság tagjaival vegyesen. Egy-egy aktuális irodalmi témát vetnek föl s olyan kiválóságok vezetik az ilyen összejöveteleket, mint Shaw, Wells, John Drinkwater, Galsworthy, a londoni főrabbi, Landsbury, Bertrand Russel, a nagy filozófus, a négus Axel Munthe, Orczy bárónő, Sir Oswald Mosley, az angol fasiszták vezére, vagy Cochran, a revükirály. A legutolsó irodalmi löncsét április 25-én rendezték s Cochran vezetésével a tökéletes nőről tartottak vitaebédet London leghíresebb színészei, nőiszabói, szobrászai és sportemberei. A Foyle-cég már azanyira szaktekintéllyé és fogalommá nőtt, hogy a legkülönbözőbb kéréssel és kérdéssel fordulnak hozzá a világ minden részéből tanácsért, útba igazításért. Sokszor a legfurcsább levelek érkeznek az információs osztályhoz, ahol harmincfőnyi személyzet próbál kielégítő válaszokat adni a különös kérdésekre. Furcsa kérdések Egy nottinghami fiatalember például ezzel a kedves kérdéssel fordult hozzájuk: „Kérem tudassák velem a leánykérés korrekt formáját. Nagyon hálás lennék, ha postafordultával választ adnának, mert még az újév elött szeretnek megnősülni." Egy másik derűs levélke: „Tudnának tanácsot adni arra vonatkozóan, hogy milyen dalt énekeljek? Nincs valami jó hangom és ezért csak olyan dalokat énekelhetek, amelyekhez nincs jó hangra szükség. Tisztelettel stb....“ Sokszor tragikomikus esetek fordulnak elő a Foyle-véggel kapcsolatban. Egy kis keletafrikai városkában, egy bizonyos Horace Efraim Hula panaszos levéllel fordult a nagy könyv a céghez. Kétnapos fárasztó munka után kiválasztotta évi könyvszükségletét. A munka tényleg nehéz lehetett, mert majdnem négyszáz könyvet jegyzett ki a céglistról. De a listát, sajna, a nadrágzsebében hagyta s a nadrágot elküldte a tisztítóba... A Foylék már csak a „kitisztított" listát kapták kézhez, amely inkább hasonlított konfetti-szalagocskához, mint névjegyzékhez... Néha furcsa rejtélyek tűnnek elő a levelekből. Nemrégen a következő expresszlevelet kézbesítette a posta: „Kérem, küldjenek sürgősen néhány szakkönyvet, amely a hipnózissal vagy a mesmerizmussal foglalkozik. A szomszédaim folyton arra várnak, hogy elaludjak s meg akarnak hipnotizálni, hogy kényes üzleti és magánügyeimet megtudják. Ezt valamiképpen le akarom küzdeni s ezért, kérem, hogy sürgősen küldjenek néhány kötetet a fent említett tárgykörökről.. Foyleck üzleti sikere abban rejlik, hogy hallatlan összeget költenek reklámra és mindent összevásárolnak, ami csak a legkisebb eladási reménnyel is biztat. A leghíresebb reklámötletük az volt, hogy a németországi könyvégetések alkalmával sürgönyt küldtek Hitlernek, amelyben tisztelettel érdeklődtek, hogy elégetés helyett nem adná-e el nekik a halálraítélt könyveket... A kancellári hivatal választ is adott, amelyben kereken elutasította Foyleck kérését, de a táviratváltás óriási reklámot jelentett. Foyleék hatalmas eredményeket értek el azáltal is, hogy nagy tömegekben dobták ki könyveiket a piacra s ők adtak el először kilóra könyveket. Így aztán gyakran ilyen furcsán hangzó rendelések érkeztek: „Kérem, küldjenek az alábbi címre húsz kiló könyvet." A Foyleék állandó kapcsolatban állanak a magyar könyvpiaccal is. Raktárukban megtalálhatók a modern magyar irodalom lefordított művei. A „Foyle" éppúgy hozzátartozik Landon képéhez, mint a Buckingham-palota, a kétméteres Bobby, vagy a Hyde Park... Kissé jelképezi Angliát, a gazdagságot, a nagystílű üzletvezetést s mindezen túl azt az egyéni és talán kifejezhetetlen tulajdonságot, amelyre csak egy jelző illik: angol. Tábori György KÉT VERS Nevess! Mosolyogjz Nevess! Mosoly s kacagás a legjobb fegyverek, S bár örömre semmi okom, Szükségkép mégis nevetek, A siránkozót alig szánják, Szomorú ha vagyok, meg nem értenek, Könnyeimet csak gúnyolják öregek és gyerekek: Kényszeredetten nevetek .. a Nálamnál hatalmasbak rámtapostak, Elgáncsoltak tökfejű, aljas irigyek, Nyögök, hogy a szivem majd' beleszakad És dacból mégis nevetek. A mosolygó arcot irigytik, De kárörömmel nézik, ha szenvedek, Inkább gőgösnek tűntem hát! Dölyfösen, büszkén nevetek. Szivemben bánatra halmozódik a bánat, Eltemettem a babámat... Kicsordul a gyötrelem-kehely. Könnyemre, jajomra senki nem felel. Téboly közelget, rámijeszt, fenyeget, — Félőn, tétován nevetek ... S ha rádöbbenek, hogy meg kell halnom, Már nem is félek, nem is reszketek, Mert túl a síron viszontlátom, Ki hajdan forrón szeretett, S ezért vidáman nevetek ... SZILÁRD ANDOR Az alázatosság Éneke Legyen lelked olyan alázatos, mint a por, mely hallgat és szelíden tűr, ha talp rátispor s engedi, hogy barázdát szántson rajta kerék, hallgat és nem vádolja meg érte Istenét... Ki tudja, hogy fájhat, ha préseli őt a nyom, milyen kin nehezül rá, mily terhes fájdalom, tán néki is lelke van, megtört és bánatos, ki tudja, hogy fájhat, hogy mindenki rátapos... Ki az esettet felmagasztalja, az érti őt, szennyen, sáron és gyalázaton át is Atyja , s ha lelked megtiprott, ne féljz El nem hagyja ő.. Csak tűrj szótlanul, mint a por s Isten fölemel .. Oly tündöklő ruha az Alázat, csak hinni kell... S. KECSKEMÉTI MÁRIA.