Ujság, 1938. július (14. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-01 / 145. szám

2 i miniszterelnökhöz küldték, akit június 23-án felkerestek. A miniszterelnök kijelen­tette, hogy tekintettel az ügy horderejére, közli a tényeket az igazságügyminiszterrel. Június 27-ére a vezérkar befejezte a titok­sértés ügyében rendes úton folytatott előze­tes nyomozását és még mielőtt az alsóház a kérdést megvitathatta volna, a vizsgáló­­bizottság utasítást kapott, hogy üljön össze. Végül kijelentette N­ore­ Belisha hadügy­miniszter, hogy az ügyre vonatkozó összes felvilágosításokat a pártközi bizottság elé terjeszti. Soha nem volt szó arról, — mon­dotta —, hogy a kormány tevékenységét vagy tétlenségét érintő bírálatot elnémítsa­nak. A képviselőknek e tekintetben teljesíte­­niök kell kötelességüket, de biztosítani kell, hogy a vezérkar is teljesíthesse kötelessé­gét, amelynek célja a honvédelmi érdekek felett való őrködés. Attlee őrnagy és Sinclair munkáspárti képviselők megelégedéssel vették tudomá­sul, hogy pártközi bizottság vizsgálja meg az ügyet. Hangsúlyozták a kérdés nagy al­kotmányjogi fontosságát. Cl­urch­ill felszólalása vele mellel! Az alsóház ülése további során Sandys képviselő mentelmi ügyét tárgyalták. Chur­chill, Sandys képviselő apósa, nagy hévvel védte vejét, hangoztatva, hogy a képviselő­nek az a kötelessége, hogy a­ kormánnyal közölje a legkellemetlenebb igazságot is. Maga Sandys képviselő kijelentette, hogy semmit sem tud az ágyuk elhelyezéséről. Tervezett interpellációjában csak az ágyuk számával és állapotával foglalkozott volna. Hosszabb vita után Sir John Simon kincs­tári kancellár a kormány nevében hangoz­tatta, hogy közhivatalnokoknak sohasem szabad a rájuk bízott hivatalos titkot elárul­­niuk és a parlamenti kiváltságokat nem szabad az ország terhére kiterjeszteni. Az alsóház végül vita nélkül elfogadta Chamberlain miniszterelnöknek pártközi bi­zottság kiküldésére irányuló javaslatát. POLITIKAI ÉLET VITÉZ RÁTZ JENŐ honvédelmi miniszter szerdán délután felkereste az abádszalóki vá­lasztókerület több községét. Útjára Teleki Mi­hály gróf államtitkár, Roszner István báró, vitéz Tóth András, Csicseny-Rónay István, Urbán Gáspár báró, Brandt Vilmos, vitéz Szalay László képviselők és Borbély György főispán kísérték el. Rátz Jenő honvédelmi minisztert mindenütt nagy lelkesedéssel és örömmel fogadták. Be­szédeiben kifejtette, h­ogy pártpolitikával nem foglalkozik. Hangsúlyozta, hogy a hadsereg meg­­erősítése és korszerű felszerelése nem egy párt program­mja, nem egy párt óhaja, hanem az ■gész országé. — Életbevágóan fontos — mon­­dotta — a hadsereg korszerűsítése és kell, hogy korszerűsítés a faluról induljon ki. Éppen ezért a vidék lakosságát olyan helyzetbe kell h hozni, hogy gyermekeit — a hadsereg és a magyar élet új generációját —, megfelelően táp­­álni tudja. Rátz Jenő honvédelmi miniszter július 3-án Vbádszalókon mond programmbeszédet. * SZELE JÓZSEF volt belügyminiszter Péter­­más napján képviselői beszámolót mondott Salgótarjánban az ipartestület székházának szin­­háztermében. — A nemzet hajója az új rezsim dúlt is — mondotta a többi között —, minden lányváltozás nélkül töretlenül halad azon az úton, amelyet minden hazaszerető és józan em­­bernek követnie kell. A Darányi-kormány ered­­ményes végzett munka után lemondásával csu­pán a politikai váltógazdaság követelményének itt eleget olyan irányban, hogy a nemzet kor­­mányzásában minél számosabb érték érvénye­­süljön. Azzal fejezte be beszédét, hogy magas hivatalától megválva mint egyszerű közkatona Iránja részét kivenni abból a fokozott köteles­­ségteljesítésből, amely a mai sorsdöntő időkben elutasíthatatlanul hárul a nemzet minden­­k­i fiára.★ RÉTHÁTI KOVACSICS DEZSŐ nyug. főispán,­övid szenvedés után, elhunyt. Temetése pénte­ken délután fél hatkor lesz Szolnokon. A tavalyi gyapjúárak visszaállítását sürgeti az Országos Mezőgazdasági Kamara Jelentené az Újság, hogy a gazdaérdekeltség körében nagy az elégedetlenség a gyapjúárak esése miatt. Most az Országos Mezőgazdasági Kamara is állást foglalt ebben a kérdésben. Megállapította, hogy az idén a gyapjúért a gaz­dák 25 százalékkal alacsonyabb árat kapnak, mint tavaly, anélkül, hogy a késztermékek ára csökkent volna. (Az új gyapjúból gyártott kész­termékek még piacra sem kerülhettek és így ez a megállapítás legalább is korai. A szerk.) Az Országos Mezőgazdasági Kamara szerint a gyap­juárak „letöréséből" a fogyasztónak nincs sem­mi haszna, ellenben a juhtenyésztők súlyos megkárosodását eredményezi. Ezért szük­sége­s, hogy a gyapjuárak legalább a termelési költség színvonalára emeltessenek, amit az elmúlt évi gyapjuárak „visszaállításával" lehetne elérni. Megjegyezzük, hogy az elmúlt évben 1,82 pengő volt a gyapjú legalacsonyabb ára és az árak jó­val 1 pengő fölé emelkedtek. A mostani áresés a világpiaci áralakulásnak tulajdonítható és nem a belföldi ártényezőknek. ÚJSÁG PÉNTEK, 1938 JÚLIUS 1 Borzalmas tájfun pusztított Japánban Tokióban 12.000 ház összedőlt. Japán területén több mint 300.000 ház pusztult el. Egész Japánban meg­szűnt a forgalom Tokió, június 30. (Inf.) A japán sziget­­országot szerdán borzalmas erejű tájfun sö­pörte végig, amely mindenütt óriási pusztí­tásokat vitt végbe. A tájfunt felhőszakadás és szökőár kisérte s egész vidékek viz alá ke­rültek. Félmillió ember hajléktalanná vált. Hosszú évek óta nem sújtotta Japánt ilyen szörnyű elemi csapás. Egyedül Tokióban és környékén 12.000 ház került viz alá s az alá­mosott falak egymás után dőlnek romba. To­kióban tizenegy hidat is elmosott a szökőár. A felhőszakadások az ország különböző részeiben földomlásokra vezettek, amelyek talán még több emberéletet követeltek áldo­zatul, mint maga a tájfun. Tokió egyik külső kerületében negyven embert temetett maga alá a beomló föld. Valamennyien életüket veszítették. Yokohama közelében tizennégy embert ölt meg a földomlás. Yokosuka vá­rosában a leomló hegyoldal rombadöntötte az iskolaépületeket s még szerencse, hogy a nyári szünet már megkezdődött és csak né­hány játszadozó gyermek tartózkodott az iskolában, mert különben száz és száz gyer­mek pusztult volna el. Még így is azonban három kislány meghalt és tíz gyermek súlyo­san megsebesült. A tájfun és a szökőár az egész japán szigetország forgalmát megbéní­totta. A vasútvonalakon szünetel a közlekedés, a táviró és a telefon nem működik. A ka­tonaságot mindenütt riadókészültségbe he­lyezték, a mentési munkálatokat technikai csapatok végzik. A belügyminisztérium közleménye szerint a felhőszakadásnak és a földcsuszamlásoknak összesen 120 halálos áldozata és többszáz sebesültje van. Több mint háromszázezer házat elöntött és száznagy hidat elragadott az ár. Az országban 107 földcsuszamlás volt. A katasztrófának különösen Tokióban vol­tak súlyos következményei. Hivatalos jelentés Hodzsának a magyar képviselőkkel folytatott tárgyalásairól •Lojálisait akarjuk rendezni a nemzetiségi kérdésit. Prága, június 30. A Csehszlovák Távirati Iroda jelenti: Hodzsa dr. miniszterelnök szerdán a nemzetiségi kérdés parlamenti megoldásának előkészítése során tanácskozásokat folytatott a lengyel és a magyar politikai személyiségekkel, akiket az utóbbi napokban megbeszélésre hívott magához. Szerdán délelőtt 10 órakor Hodzsa dr. a miniszterelnökség épületében fogadta Wolf dr. lengyel képviselőt, aki a Hlinka-féle szlovák néppárt tagja. Wolf dr. átadta a miniszter­elnöknek a lengyel pártok megegyezési bizott­ságának a nyilatkozatát. Ez a nyilatkozat rövi­den körvonalazza a megegyezési bizottságnak a nézeteit és a kívánságait arról, miként kellene a kisebbségi kérdést a lengyel kisebbség szem­pontjából megoldani. Délelőtt 11 órakor a miniszterelnök meghívá­sára az Egyesült Magyar Párt képviseletében megjelentek a Kolovrat-palotában Szüllő Géza dr., Jaross Andor, Esterházy János gróf és Korláth Endre, a párt vezetői. Hodzsa miniszter­elnök felkérte a magyar küldötteket, hogy a kormány elé terjesztett magyar emlékirat né­hány pontja tekintetében adjanak bővebb fel­világosításokat. A magyar kisebbség képviselői tájékoztatták a miniszterelnököt a Csehszlová­kiában élő magyarság jelenlegi helyzetéről. Délben 12 órakor Hodzsa miniszterelnök Junga Károlyt, a morva-sziléziai tartományi vezetőség lengyel tagját fogadta, aki tájékoztatta a miniszterelnököt főleg a vidéken élő lengyel kisebbség kulturális és gazdasági igényeiről. A miniszterelnöknek a kisebbségi ügyben szer­dán délelőtt folytatott megbeszélései Jaksch képviselőnek, a német szociáldemokrata párt elnökének és de Witte képviselőnek a fogadá­sával értek véget. Benes elnök beszéde Benes elnök csütörtökön abból az alkalom­ból, hogy a prágai műegyetem díszdoktori cí­met adományozott neki, beszédet mondott, amelyben utalt annak a kérdésnek fontossá­gára, vájjon a mai nemzetközi nehézségek nem vol­lsak-e mégis legyőzhetők valamilyen új gazdasági együttműködés útján? — Bizonyos vagyok benne — mondotta az elnök —, hogy már a legközelebbi időben, már a legközelebbi napokban és hetekben nemzetiségi kérdéseinket közvetlen is ész­szerű módon megoldjuk. Ezeket a kérdése­ket lojálisan akarjuk rendezni, jószándékkal nemzetiségeink iránt. Azt akarjuk, hogy ebben mindkét oldalról fair játékot játsszanak. Saját államunk, de a nemzetközi együttmű­ködés érdekében is el akarunk menni a leg­végső határáig annak, amit államunk szük­ségletei, politikai viszonyai és lehetőségei megengednek. Bizonyos vagyok abban is, hogy valamennyi felelős politikai pártunk teljes egyetértésben, kölcsönös lojalitással és feltétlen együttérzéssel közösen együttmun­kálkodik e felelősségteljes feladaton. Különös bonyodalom két 16 éves leány eltűnése körül „Nem tudjuk, mivel állunk szemben'* — mondja a rendőrség Néhány nap előtt megjelent a főkapitánysá­gon egy Zuglóban lakó gyári alkalmazott és egy környékbeli vendéglős. A két férfi — a két apa — azt panaszolta a rendőrségen, hogy tizenhat, illetve tizenöt éves leányuk huszonnégy órával azelőtt eltűnt otthonról és egyik sem adott élet­­jelt magáról. A főkapitányság eltűnési osztálya azonnal megindította a nyomozást, de azonnal meg is vigasztalták a két apát, hogy valószínűleg csak könnyelmű kalandról lesz szó és a két leány rövidesen visszatér a szülői házba. Kedden délelőtt be is teljesedett a rendőrség jóslatának egyik része, mert a vendéglős leánya váratlanul hazaérkezett. Szülei kérdésére el­mondotta, hogy eltűnésük napján a Margit­szigeten megismerkedtek két úrral, az egyik herceg, a másik gróf. Először autózni mentek a fiatalemberekkel, majd vacsorázni tértek be. Arra eszméltek, hogy későre jár az idő, meg­­edtek és nem mertek hazamenni. Az ariszto­­lata vendéglátók azonban megvigasztalták a lányokat és tovább mulattak együtt — reggelig. Elmondotta a vendéglős leánya azt is, hogy másnap reggel egy mulatóhelyről Budára, egy palotába tértek be, ahol az egyik gavallér lakott és innen újra autóba ültek és elmentek a Nyír­ség egyik kis városkájába, onnan egy községbe, ahol a hercegnek kastélya és birtoka is van. Itt a kocsmáros lányának kétszáz pengőt adtak­­ útiköltségre, mire ő hazajött, barátnője azon­ban ott maradt a hercegnél. A hercegnél maradt leány szülei mindezt közölték a főkapitánysággal, ahol azt kérték, hogy leányukat sürgősen kutassák fel. Ez most már annál könnyebb lesz, mert tudják, hogy melyik községben és kinél tartózkodik gyer­mekük. A rendőrségen — tekintettel arra, hogy az eltűnt leánynak az atyja egy történelmi hang­zású hercegi családnevet mondott be —, Dóra Sándor dr. főkapitányhelyettes, a bűnügyi osz­tály vezetője vette kezébe a nyomozás fonalát és első dolga volt, hogy felkéresje az iratokat az eltűnési osztályról. Ezeket áttanulmányozta, majd sürgős idézést küldött ki a hercegnél maradt leány apjához azzal, hogy haladéktala­nul jöjjön be, mert személyesen akarja ki­hallgatni. Az apa azonban nem jött be. Tőle azt az ér­tesítést kapta a főkapitányhelyettes, hogy csü­törtökön a kora délutáni órákban a leány fel­hívta telefonon és azt kérte, hogy azonnal jöjjön le hozzá, illetve érte. Az apa még kö­zölte leányával, hogy azonnal nem tud utazni, mert nincs vonatja, mire néhány pillanatig tanácskozhatott leánya valakivel, mert újra hallatszott, amint azt mondja, hogy jöjjön le csak az édesapja akár autón is, a herceg minden költséget megfizet. Azt is közölték a főkapitányhelyettessel, hogy az apa tényleg el­utazott autóval, mégpedig egy budapesti ügy­véd társaságában. A különös ügyre vonatkozóan érdeklődtünk illetékes rendőrségi helyen, ahol a következő felvilágosítást kaptuk: — Valóban két zuglói leány eltűnését jelen­­­tették be annak rendje-módja szerint. Később azt közölték, hogy az egyik leány megkerült, a­ másik pedig egy vidéki kastélyban tartózkodik. Ebben a pillanatban a rendőrségnek különösebb szerepe nincs az ügyben, de nem is lehet, hi­szen az apa, aki a leánynak természetes és tör­vényes gyámja, maga vette kezébe az ügy elin­tézését. A rendőrség e pillanatban azt sem tudja tehát, hogy mivel áll szemben. Közölték velünk azt is, hogy az utóbbi időben sűrűn előfordult, hogy ilyen tizenhat-húsz év­­körüli leányok kalandos utakra térnek, azután megbánják a dolgot és a fenyítéstől való féle­lem következtében — a közelmúlt példáján ta­nulva — „nőragadást" és hasonlókat hoznak fel, amelyekről később kiderül, hogy nem egye­bek a fantázia szülötténél. Más oldalról megállapították, hogy a vidéki hercegi kastélyban maradt leány apja valóban elutazott Budapestről ügyvédje kíséretében, még­pedig azzal a céllal, hogy feltétlenül kiharcolja leánya rehabilitációját. Ez a rehabilitáció vagy a nőülverés, vagy pedig bizonyos anyagi szol­gáltatás lehet, amellyel, szerinte, ki lehet igazí­tani a nagy port felvert kalandot. Püspökké szentelték Tóth Tihamér dr.-t Az ország egyik legismertebb és legnépsze­rűbb katolikus egyházi szónoka, a magyar ifjú­ság tiszta erkölcsökben való nevelésének­­— le­het mondani — apostola, Péter Pál ünnepén felemelkedett a katolikus­ egyházi hierarchia legfőbb rangfokozatába: püspökké szentelte Serédi Jusztinián bibornok-hercegprimás. Bullá­jával a pápa május harmincadikén Qlibai címze­tes püspökké s egyben az utódlás jogával a veszprémi megyéspüspök koadjutorává nevezte ki s ezt a kinevezést követte szerdán püspökké szenteltetése. Rott Nándor, a veszprémi egyházmegye mos­tani püspöke, kilencvenegyedik a Szent István alapította ősi egyházmegye püspökei közt, ki első királyunk ideje óta a királyné kancellár­jának címét és közjogi méltóságát viseli: a veszprémi püspökök koronázzák ősi kiváltságuk alapján a magyar királynékat. Egyházmegyéjük a legnagyobbak egyike, több, mint félmillió ka­tolikus hivük van, birtokaik is a legjelentéke­nyebbek közül valók, csak a legutóbbi rendezés idején szakították el egy részüket a szerényeb­ben dotált fehérvári püspökség fekvőségeinek kiegészítésére. Tóth Tihamér dr. püspökké szentelésének szertartása az Egyetemi-templomban folyt le ősi szertartás keretében, ott ahonnan hosszú idő óta hallotta népszerűvé vált szentbeszédeit nemcsak az egyetemi ifjúság s a budapesti kato­­likusság, hanem a rádió útján az egész ország is. A szentélynek régiségükkel szép stallumait egyházi és világi előkelők, a templom padsorait küldöttségek, férfi- és női szerzetesrendek tagjai mellett meghívott előkelő közönség foglalta el. A harangok megkondulásával s az Ecce Sa­­cerdos magnus — a papnövendékek kórusának — hangjai mellett kezdődött a szertartás. A szentélyben k­ül­öli oltárt állítottak a felszente­lendő számára, ott kezdődött meg a pápai bulla felolvasása után a felszentelési mise. Püspöki ornátusban lépett az uj püspök a főoltár elé s ott kezdte meg a hercegprímás a püspökszentelés szertartását. A felszentelés első szavai után az ősi szertartásnak megfelelően az evangéliumos könyvet az új püspök fejére helyezték s a fel­­szentelők a Serédi hercegprímás és a segédkező Glattfelder és Hanauer megyés püspökök kéz­­rátétellel eshették le a szentlélek segítségét az uj püspökre. A hercegprímás azután a Veni Creator himnusz éneklése közben megkente a szent krizmával az uj püspök fejét és kezét, aztán átadta a felszentelendőnek a püspöki ha­talom jelvényeit: a pásztorbotot, a püspöki gyű­rűt és az evangéliumi könyvet. Ditertóriumkor aztán az új püspök két égő gyertyát, két kenye­ret és címerével és jelmondatával („Mint a tűz­ben égő tömjén") ékesített két hordócska bort ajánlott fel a felszentelő bíboros hercegprí­másnak. A mise további folyamán a püspök és a her­cegprímás közösen megáldozott s egy keh­ely­­ből ürítették a k­onzekrált bort. A hercegprímás aztán átnyújtotta az uj püspöknek a püspöki süveget, a kesztyűket és saját trónszékébe ül­tette az immár felszentelt uj püspököt. A Központi Papnevelő intézetben tisztelgő kül­döttségek fogadásával és ünnepi ebéddel ért véget az egyház ünnepe. A PEFMifuD az antiszemitizmus ellen Prága, június 30. (Csehszlovák Távirati Iroda.) A PEN-klubokban egyesült írók nemzetközi kongresszusa teljes ülésén elfo­gadta azt az indítványt, hogy a legközelebbi kongresszust 1930-ben Stockholmban tart­sák meg. A kongresszus egyik határozata elítéli nyílt városok bombázását. Egy másik hatá­rozat felszólítást tartalmaz a kormányok­hoz és a világ közvéleményéhez, hogy a békét állítsák helyre mindenütt,­­ahol azt megszegték és szilárdítsák meg ott, ahol fenyegetve van. Élénk vita után a Zsidó Központ határo­zati javaslatát Jules Romains módosításá­val fogadták el, amely szerint a kongresszus elítél minden üldözést, amilyen például az antiszemitizmus esetében is kifejezésre jut.

Next