Ujság, 1939. március (15. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-01 / 49. szám

a kor eszméink diadalát már-már foszladozni láttuk. De nem csüggedtünk, nem engedtünk belőle, együtt maradtunk Wolff Károly zász­laja alatt, tovább harcoltunk, a zászlót soha el nem hagytuk s most ismét itt vagyunk. Itt vagyunk ma cselekvő módon és cselekvő­­képesen. Ez adhat nekünk mindnyájunknak bizalmat arra, hogy igenis, meg tudjuk majd vívni ezt ezt a küzdelmet. Azok a reformok, amelyeket hozunk, elemei ennek az egész küzdelemnek.­­ Nem akarok most itt hosszú, nagy pro­grammot adni, hiszen programmomat el­mondottam a Házban. Elmondotta előttem Imrédy Béla is akkor, amikor programmot adott, sőt elmondották már mindkettőnk elődei is. Mert hiszen mindez egymásból fé­ljük, legfeljebb gazdagodik a program is, ahogyan haladunk, s változnak a részletei, aszerint, amint az ember más és más hely­zetekkel áll szemben a küzdelemben. De lé­nyegileg ugyanazt a harcot vívjuk. A Pro­gramm lényegileg bennünk van és benne van abban a húsz esztendőben, amelyet harcban és munkában együtt töltöttünk.­­ Tehát ebben a húsz esztendőben ma­gában megvan a programja, s amikor azt mondom, hogy mi, vagy közvetlen elődeink ezt a programmot már kifejtették, vissza­nyúlhatok odáig, amikor Wolff Károly elő­ször lépett a mi körünkbe, akik itt vagyunk s először mondott beszédet, s azután újra és újra szólott itt és nálunk, a Keresztény Nemzeti Ligában, de másutt is mindenfelé. A programm maga a mi állandó összetartá­sunk a keresztény eszme mellett, a mi ál­landó küzdelmünk, hogy ezt Magyarorszá­­gon véglegesen diadalra juttassuk. „Nagyon nehéz a feladat“ — Természetesen nagyon nehéz a feladat, mert — amint a törvényjavaslat indokolásá­ban magunk is kifejtettük —, Európának ta­lán nincs egyetlen országa, ahol a zsidó­kérdés olyan súlyos volna, olyan nagyméretű a tömegeknél és az arányszámnál fogva is és a zsidóságnak a keresztény társadalomba való beszövődése miatt is. Sokkal könnyebb a probléma például Lengyelországban, ahol éles válaszfal volt a keresztény társadalom és a zsidóság között s nincs olyan összeszövő­­dés, mint amilyen nálunk tapasztalható. Sokkal könnyebb a probléma olyan ország­ban is, ahol — bár az arányszám nagyon kicsiny —, ha az összeszövődés maga arány­lag nagy is, de az arányszámhoz képest, számbelileg csekély. Nálunk éppen az össze­­szövődés a legnehezebb probléma s ez az, amit még magunk is túl kevéssé realizálunk, de amit a külföld például egyáltalán nem ismer. S ebben van a mi törekvéseink kül­földön való megismertetésének nehézsége, mert külföldön igen kevesen vannak olyanok, akik személyes tapasztalat alapján ismernék a mi állapotainkat.­­ Ezért ez a munka nemcsak a megoldásra irányuló belső munka, hanem felvilágosító munka is kifelé, hogy a külföld is megismerje és megértse h­ely­zetünket. Erre törekedtek elődeim is és törekedni fogok magam is. És látom is, hogy­ ha idegenek jönnek ide kö­zénk, megértik ezt. Éppen ma volt nálam két fiatal angol. Munkácson jártak és onnan jöt­tek Budapestre. Azt mondották, hogy a látot­tak és tapasztaltak után sokkal jobban értik most a helyzetet, mint azon a napon, amikor határunkat átlépték.­­ Nagy erőre és nagy akaraterőre van ezért szükség, hogy átjussunk a küzdelmen. De én bízom abban, hogy a magyar nemzet ezt a küzdelmet győzelmesen fogja meg­vívni, éppen úgy, mint számtalan más küz­delmet megvívott és hogy éppen a székes­fővárosban, ahol minden szála az országnak összefut és ahol mindnyájunk akaraterejé­ből, de végeredményben mégis elsősorban vezérünk. Wolff Károly gyújtó szavai és gyújtó egyénisége alapján, ez az erő igen összekovácsolódott, ez az erő megvan, erre az erőre bátran lehet építeni. Azt hiszem, hogy erre az erőre a keresztény politika olyan biztonsággal építhet, hogy nyugodtan mehet a maga útján és biztonsággal remél­heti a keresztény magyar politika célkitűzé­seinek elérését. —■ Hosszú az út, fáradságos, de nem hi­szem, hogy ehhez kitartást, összetartást, bi­zalmat kellene kérnem, mert mindig össze­tartottunk, mindig bíztunk egymásban. To­vább fogjuk végezni munkánkat, úgy, ahogy eddig végeztük, s ha kézről-k­ézre adjuk is a kormánykereket, kezünkből nem adjuk ki, hanem visszük a hajót tovább. (Hosszan­tartó lelkes éljenzés és taps.) szólalása mindnyájunk szívében igazán mély nyomokat hagyott, mert hiszen a keresztény gondolatnak egyik legrégibb harcosa ebben az országban. A tapasztalatok birtokában, amelyeket húszévi küzdelem folyaa,ki szer­zett, teljes tudatában a nehézségeknek, ame­lyek előttünk állnak, vállalta a pártvezérsé­­get nemcsak a városban, hanem az ország­ban is, s ezért azt hiszem, minden hazafinak hálája illeti meg. — Amikor néhány nappal ezelőtt átadtam a vezetést, teljes megnyugvással tettem, mert tudtam, hogy Teleki Pál gróf személyében a magyar keresztény gondolatnak olyan har­cosa veszi át a vezéri pálcát, aki nemcsak húsz év küzdelmeiben megedződött, tapaszta­latokban, tudásban gazdag ember, hanem oly­an törhetetlen akarattal is rendelkezik, amellyel egyedül lehet ezeket az eszménye­ket győzelemre vinni. Teljes szívvel kívánom, hogy ez a törekvése sikerrel járjon s a ma­gam erejét is e törekvés szolgálatában ren­delkezésre bocsátom.­­ Arra kérem az összes jelenlévőket, hogy azt a szeretetet és ragaszkodást, ame­lyet irántam tanúsítottak e rövid időn ke­resztül, amely alatt együtt dolgoztunk, vi­gyék át rá teljes egészében s fegyelmezett, és hűséges katonái legyenek, mint amilyenek voltak húsz éven keresztül a keresztény nemzeti gondolatnak.­­ Azt hiszem, a keresztény főváros meg­alapozásában a most egyesült két pártnak nagy része volt és szívből kívánom, hogy a két pártnak a mai napon létrejött egyesülése hozza meg a végső lökést ahhoz, hogy a ke­resztény Budapest élő valósággá váljék.­­Imrédy Béla beszédét a pártértekezlet résztvevői lelkes tapssal és éljenzéssel fo­gadták. Csilléry András elnök zárószavai után a pártértekezlet véget ért. A tagok igen nagy­ számban maradtak együtt vacsorán a klub­­helyiségben. Imrédy Béla felszólalása Csilléry András köszönetet mondott a mi­niszterelnöknek, majd a megjelentek sürgető tapsára Imrédy Béla szólalt fel. — Valóban nem tudom — mondotta —, milyen jogon szólalok itt fel, legfeljebb ven­dégjogon, mert hiszen nem vagyok a párt tagja, s Úgy érzem azonban, ennek a mai nap­nak, a két párt formális egyesülésének létre­jöttéhez van valami közöm, amint ez kife­jezésre is jutott az elnök úr megnyitó sza­vaiban is, amelyekért hálás köszönetet mon­dok s amelyekben érdemeimet és munkássá­gomat mértéken felül honorálta. — Teleki Pál gróf miniszterelnök úr fel­ ÚJSÁG Hivatalos módosítások a zsidójavaslaton Enyhítések várhatók a vegyes házasságoknál, az 1867 óta itt lakó zsidóság lakásának igazolásánál A képviselőknek kiosztották azokat a mó­dosításokat, amelyeket a zsidótörvényjavas­lathoz az általános vita megkezdéséig beje­lentettek. Mint ismeretes, közel száznegy­ven indítványról, ellenindítványról és mó­dosításról van szó. Ezek sorában vannak Makkai János előadó módosításai is, ame­lyek tudvalevőleg a kormány hivatalos állás­pontját fedik. Ezeknek az utóbbiaknak el­fogadása nem kétséges, de ugyanígy több olyan módosítás is számíthat pártolásra a szavazás során, amelyeket más képviselők nyújtottak be. Elsősorban az egyesült ke­reszténypárt képviselőtagjai részéről be­nyújtott módosítások számíthatnak elfoga­dásra, de az sem látszik lehetetlennek, hogy főképpen a frontharcosokra, hadiárvákra, hadiözvegyekre vonatkozó indítványok egyike-másika szintén kedvezőbb fogadta­tásra talál. Az alábbiakban az úgynevezett hivatalos módosításokat ismertetjük: A vegyes házasságok Makkai János előadó az 1. paragrafus 3. bekezdése helyébe új szöveget ajánl. Ez a paragrafus arról szól, hogy­ kit kell a jelen törvény alkalmazása szempontjából zsidónak tekinteni. Az előadó módosítása így hangzik: „Nem lehet zsidónak tekinteni: 1. azt a férfit, aki a jelen törvény értelmében zsidó­nak nem tekintendő nővel az 1938. évi január 1. napja előtt kötött házasságot, ha szülei közül csak az egyik, vagy nagyszülei közül legfeljebb kettő tagja, vagy volt tagja az izraelita hitfelekezetnek, ő maga pedig nem tagja az izraelita hitfelekezetnek, 2. azt a nőt, aki a jelen törvény értelmében zsidónak nem tekintendő férfival az 1938. évi január 1. napja előtt kötött házasságot, ha már a há­zasságkötés előtt az izraelita hitfelekezetből valamelyik keresztény hitfelekezetbe tért át és azontúl is keresztény hitfelekezet tagja maradt, vagy ha az első bekezdés 2. vagy 3. pontja értelmében nem lehet a házasságból született egyik gyermeket sem zsidónak te­kinthetni.“ A 2. paragrafushoz új 8. pontként a követ­kező szöveget ajánlja az előadó: „A keresztény hitfelekezetek felszentelt tényleges és nyugdíjas lelkipásztoraira“ (tud­niillik amennyiben a jelen törvény másként nem rendelkezik, rendelkezéseit nem lehet alkalmazni az említett lelkészekre). A 4. szakaszhoz Makkai János előadó az első bekezdés helyett a következő szöveget indítványozza: „Zsidót nem le­het az országgyűlés felső­­házának tagjává megválasztani, kivéve az izraelita hitfelekezet képviseletére hivatott lelkészeket.“ 1867 december 31 A második bekezdés 7., 8. és 10. sora he­lyett — ahol okirati igazolást ir elő a javas­lat az állandó lakás igazolására — az elő­adó a következő szöveget ajánlja: „ha ő maga és szülei — amennyiben szü­lei az 1867. évi december 31. napja után születtek, ezeknek szülei is — Magyarorszá­gon születtek és a törvényben meghatározott egyéb előfeltételeken felül hitelt érdemlően igazolja azt is, hogy szülői vagy — ameny­­nyiben szülői az“­­1867. évi december 31. napja után születtek — ezek felmenői az 1867. évi december 31. napja óta állandóan Magyarország területén laktak). A szakasz új 5. bekezdéseként az előadó az alábbi szöveget ajánlja kiegészítésül: „A jelen törvény kihirdetésének napját követő négy hónap alatt tartott választás esetében annál a zsidónál, aki a törvényben a választójogra megszabott egyéb előfeltéte­leken felül igazolja azt, hogy ő maga és szülei az 1867. évi december 31. napja után születtek, ezek szülei is­­ Magyarországon születtek, a második bekezdésben meghatá­rozott választójogosultság szempontjából vélelmezni kell azt, hogy szülei vagy — amennyiben szülei az 1867. évi december 31. napja után születtek — ezek felmenői az 1867. évi december 31. napja óta állan­dóan Magyarország területén laktak.“ Helyettes ügyvédek, ügyvédjelöl­tek A 9. szakasznál az előadó a 3. bekezdés helyett az alábbi szöveget ajánlja: „Az előző bekezdések rendelkezéseit meg­felelően alkalmazni kell a helyettes ügyvé­dekre, valamint az ügyvédjelöltekre is.“­(Ez a rendelkezés a kamarai százalékra vonat­kozik.) Utolsó bekezdésként az alábbi fontos ki­egészítést javasolja az előadó: „Felhatalmaztatik a vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter, hogy az 1938:XV. t.-c. 2. és 3. §§-ában és a jelen §-ban foglaltaknak szem előtt tartásával zeneművészeti kamara felállításáról gondoskodjék.“ A 11. szakaszhoz a 3. bekezdés helyett az előadó a következő szöveget javasolja: „Mozgófényképet előadó vállalatnál alkal­mazott igazgató vagy igazgatási tennivalókat ellátó ügyvezető csak az­ lehet, aki a színmű­vészeti és filmművészeti kamara tagja.“ Egyedárusági engedélyek megvonása Teljesen új 12. szakaszt javasol az előadó az eddigi 12. szakasz helyébe. Ez a módosí­tás arra vonatkozik, hogy a zsidóknak ki­adott egyedárusági engedélyeket a törvény hatálybalépésétől számított öt év alatt, illat­­mérési és italeladási engedélyt, továbbá do­­hánynagyárudai és dohánykisárudai enge­délyt a törvény hatálybalépésétől számított két év alatt, gyógyszertári jogot a törvény hatálybalépésétől számított három év el­telte után kezdődő öt év alatt meg kell vonni. Ezt a megvonást mellőzni lehet, ha ezt a termelési, a közfogyasztási és munka­­viszonyoknak jelentős káros befolyásolása indokolja. Részletesen intézkedik a szakasz a gyógy­szertári engedélyek esetén követendő eljárás­ról s úgy rendelkezik, hogy az új engedélyes köteles a korábbi engedélyesnek, illetőleg örökösének kívánságára a gyógyszertár be­rendezését és anyagkészletét az Országos Közegészségügyi Tanács megfelelő szak­tanácsa által a tényleges viszonyok figye­lembevételeivel megállapított becsértéken át­venni, ezenfelül a gyógyszertári jogosítvány ellenértékét is megfizetni. A gyógyszertári jogosítvány ellenértékéül azoknak az össze­geknek egy évre eső átlagát kell tekinteni, amely­ek az elvonás évét megelőző öt évben a vagyonadó kivetésének alapjául szolgáltak. Reálgyógyszertár jogot zsidó élők közötti jogügylet alapján egyáltalában nem, végren­delkezés alapján pedig csak abban az eset­ben szerezhet, ha az örökhagyónak egyenes ágon rokona vagy házastársa. Bármelyik mársengedély megvonható A belügyminiszter a mozgófényképüze­­mekre vonatkozóan kiadott összes mutat­ványengedélyeket bármikor felülvizsgálhatja és a felülvizsgált bármelyik engedélyt meg­vonhatja. A paragrafus első bekezdése alá eső jogo­sítvány hasznosítása tárgyában zsidóval kötött társulási szerződést jóváhagyni nem lehet, a törvény hatálybalépése előtt jóvá­hagyott olyan szerződést a miniszter felhl- SZERDA, 1039 MÁRCIUS . vására meg kell szüntetni. A társulási szer­ződés ilyen esetben egyéni felmondással­ akkor is megszüntethető, ha a szerződés ezt kizárja, vagy hosszabb felmondási időhöz köti. A 13. szakaszhoz a 2. bekezdés első mon­data helyett az előadó a következő szöveget indítványozza:­­„Nem szabad közszállításban részesíteni azt, akit a bíróság a jelen törvényben meg­határozott vétség miatt jogerősen elítélt.“ Fontos az előadónak a 17. szakaszhoz új 10. bekezdésként javasolt alábbi szövege: „A jelen paragrafus alkalmazása­ szem­pontjából az utazókat (üzletszerzőket, ügy­nököket) a többi alkalmazottól elkülönítve kell figyelembe venni; a kereskedelem és közlekedésügyi miniszter az utazók (üzlet­szerzők, ügynökök) tekintetében a jelen pa­ragrafus rendelkezéseinek alkalmazása alpi közérdekből kivételt tehet.“ Az előadó a bizományosi szervezetekre nézve is javasol módosítást, mint új 18. sza­kaszt. Zsidó tanárok, tanítók, bírák, ügyészek Fontos indítványokkal szerepelnek Rupert Rezső, Zsitvay Tibor, Apponyi György gróf,­ Payr Hugó, Dulin Jenő, Makray Lajos, Vo­­zsonyi János, Cseh-Szombathy László, Urottfy Győző, Farkas Elemér, Shvoy Kálmán, Föl­­desi Gyula, Tahy László, Boczonádi Szabó Imre, Megay-Meissner Károly. K­oczonádi-Szabó Imre az 5. §-hoz az alábbi kiegészítést javasolja: „az állami és a községi (városi) közép-, középfokú- és szak­iskoláknak zsidó tanárait, továbbá az állami és a községi (városi) népiskoláknak zsidó tanítóit az 1943. évi január első napjáig, a zsidó királyi bírákat és a királyi ügyészségek zsidó tagjait az 1943. évi január 1. napjával nyugdíjazni kell, illetőleg az erre irányadó­ szabályok szerint a szolgálatból végkielégí­téssel el kell bocsátani.“ Nagy érdeklődés kíséri Drozdy Győzőnek a 10. §-hoz benyújtott és a sajtóval kapcso­latos módosító indítványainak sorsát is. Soudan kapott megbízást a belga kormány megalakítására Brüsszel, február 28. (Inf.) Az új belga kormány megalakítására kedden délben a lemondott Pier­rot-kormány külügyminisz­tere, a szocialista Soudan kapott megbízást. Soudan vallon származású és 1919 óta szü­net nélkül tagja volt először a képviselőház­nak, később pedig a szenátusnak. Jelenleg ötvenkilenc éves. Eddig kétszer volt minisz­ter és mind a két esetben az igazságügyi tár­cát vezette: először Van Zeeland első kormá­nyában, később pedig a Jarsson-kormányban. Vezető politikai szerepet még nem játszott. Dezignálása nagy meglepetést keltett Brüsz­­szelben, mert a Pierrot-kormány lemondása után mindenki azt hitte, hogy a király újból Pierrot elődjét, a három héttel ezelőtt le­mondott Spaakot bízza meg a kormányalakí­tással. Tizenkilenc interpelláció a Házban A képviselőház szerdai ülésére az alábbi tizen­kilenc interpellációt jegyezték be: APPONYI GYÖRGY GRÓF az Országos Ma­gyar Idegenforgalmi Hivatal átszervezése és az ország idegenforgalmi érdekeinek veszélyezte­­tése; MÓZES SÁNDOR a gazdaadósságok végleges rendezése; CSOÓR LAJOS a statárium megszüntetése; PÁLFFY-DAUI JÓZSEF GRÓF a nemzetközi vörös brigád Franciaországba menekült magyar származású tagjainak további sorsa; FENCZIK ISTVÁN az Európát és Magyar­­országot veszélyeztető kár­pátoroszországi pro­blémák; CSOÓR LAJOS a Károly-csapatkereszt igazo­lási határidejének meghosszabbítása; CSOÓR LAJOS a gazdaadósságok rendezésé­nek befejezése; CSOÓR LAJOS a borfogyasztási adónak a hegyközségek részére való átengedése; KROMPASZKY MIKSA az automobilok vám­redukciójával kapcsolatos álkormánybiztossági intézkedések; KÁROLYI VIKTOR GRÓF az antikom­intern­­egyezményhez való csatlakozás; HRÁM ARTUR a jogbiztonság megszűnése; HUBAY KÁLMÁN a­ „Magyarság" politikai napilap betiltása; RÁTZ KÁLMÁN a „Hungarista Párt“ fel­oszlatása s működésének betiltása; HUBAY KÁLMÁN a Magyar Nemzeti Szo­cialista Párt — Hungarista Mozgalom feloszla­tása és működésének betiltása; TOLNAY-KNEFEITY ÖDÖN a selyemauhú be­váltási árának felemelése; TILDY ZOLTÁN az állatértékesítés terén be­állott zavarok és áresés; MEIZLER KÁROLY a gyülekezési és az egye­sületi jog terén mutatkozó aránytalanságok*. MEIZLER KÁROLY lövészalakulatok volt tagjai számára a frontharcosokkal egyenlő kedvezmények biztosítása. MO­­ZES JÁNOS — Nagy Gábor dr. nagy­baracskai vezető-jegyző tűrhetetlen magatartása és fegyelmi ügyei tárgyában.

Next