Ujság, 1940. február (16. évfolyam, 25-48. szám)

1940-02-27 / 46. szám

4 Gond, idegesség és kimerültség csökkenti a munkaerőt Kobona biztosan legyőzi a kimerültséget és kedélydepressziót. Paukibu , mo, hogy a szünetet megelőző vagy­­követő egy­ik napon az intézet valamelyik tanára vagy taní­tója méltó módon emlékezzék meg a kor­mányzó két évtizedes országlásának jelentőségé­ről. Kelemen Krizosztom pannonhalmi bencés­főapát rendeletére a pannonhalmi székesegy­­házban, valamint a pannonhalmi egyházmegye összes plébániáin március 1-én ünnepi hálaadó istentiszteletek lesznek, amelyekre a hatósá­ S°k is hivatalosak. A katolikus püspöki kar tagjai közül újabban Papp Antal görög kato­likus c. érsek, Madarász István kassai, Virág Ferenc pécsi és Dudás Miklós hajdúdorogi görög katolikus megyéspüspökök rendelték el egyházmegyéik templomaiban az évforduló napján ünnepélyes hálaadó istentiszteletek tartását, az iskolai szünetet és az iskolákban az évforduló jelentőségének méltatását A Ta­­nművészeti Kamara Iscuffie felirata A Színművészeti és Filmművészeti Kamara színm­űvészek­ főosztályának választmánya rend­kívüli ülést tartott a Kormányzó országlásának húszéves jubileuma­­alkalmából. Kiss Ferenc elnök ünnepi beszéde után a választmány egy­hangú lelkesedéssel bízta meg a főtitkárt, hogy a kamara hódolatát és hűségnyilatkozatát el­juttassa a kormányzóhoz. Henyék és városok­ A városi és megyei törvény­hatóságok március 5-én díszközgyűlésen méltatják a kormányzó megválasztása huszadik évfordulójának jelentő­ségét. Ung megye közgyűlésén Magda Sándor református püspök, Ungvár városa törvény­­hatósági bizottságának közgyűlésén pedig Szvo­­boda Ferenc rom. kat. apostoli kormányzó mél­tatja a kormányzó érdemeit. Sopron megye díszközgyűlésén Fricke Valér országgyűlési kép­viselő mondja az ünnepi beszédet. Sopron vá­ros törvényhatóságának díszközgyűlésén Papp Kálmán pápai prelátus, felsőházi tag méltatja az évforduló történelmi jelentőségét. A TESz soproni kerülete február 29-én délután a városi színházban ünnepi ülést tart Hőgyészy Pál fő­ispán elnöklésével. Békés megye díszközgyűlé­sén Beliczey Miklós főispán, Harsányi Pál re­formátus esperes, felsőházi tag és Geist Gáspár dr. méltatják az évforduló jelentőségét. Kassa városa és Abaújtorna megye törvényhatósága szintén március 1-én tart díszközgyűlést. Egyéb ünnepségek­ éntt' -510­/ira „-'...• . .­­,\› ... Az újpesti kereskedők legutóbbi értekezletü­kön egyhangúlag elhatározták,­ hogy csütörtö­kön délután négy órakor bezárják üzleteiket a kormányzóvál­a­s­z­t­á­s huszadik évfordulójának megünneplésére. Ugyanakkor az iparosok is beszüntetik a munkát. Az iparosok az ipartes­tület székházában, a kereskedők pedig saját székházukban meghallgatják a rádió közvetíté­sét a pesti Vigadóban rendezett társadalmi ün­nepségről. A HÖNSz II. kerületi csoportja vasárnap dél­előtt tartott ünnepi ülésén ünnepelte a kor­mányzót. Királyffy Spányi István csoportelnök mondott megnyitó beszédet, majd vitéz Árvát­­fali úti Nagy István, a HONSz országos elnöke méltatta ünnepi beszédében az évforduló jelen­tőségét.­­ Március 3-án az ország összes tűzharcos ala­kulatai dísztáborozás keretében ünnepük a szö­vetség örökös fővédnökét, kormányzói ország­lásának húszéves "évfordulója alkalmából. A párt­­özi értekez­et Határozata. §©*sz$2al£s nélkül, timssztélyesen szavazza meg alaz a kormányzói javaslato. Tasnádi Nagy András, a képviselőház elnöke hétfőn délutánra pártközi értekezletet hívott egybe a kormányzó húszéves jubileumát meg­örökítő törvényjavaslat képviselőházi tárgyalá­sának megbeszélése céljából. A pártközi érte­kezleten, amely a képviselőház elnöki fogadó­­termében hétfő délután fél hatkor kezdődött, a következők vettek részt: a Ház elnöksége részé­ről Tasnádi Nagy András elnök, Szinyei-Merse Jenő és Tars Tibor alelnökök, Putnoky Móric háznagy és Lukács Gyula elnöki főtanácsos, a kormány részéről: Teleki Pál gróf miniszter­elnök, Jaross Andor felvidéki miniszter és Zsindely Ferenc miniszterelnökségi államtitkár, az egyes pártokat Vjay László báró, Bárczay János, Kölcsey István, K­assay Károly, Zichy János gróf, Eckhardt Tibor, Peyer­­ Károly, Bródy András, H­ajniss Ferenc, Meskó Zoltán, Mat­olcs­y Mátyás, Hubay Kálmán és Maróthy Károly képviselte. A pártközi értekezleten abban állapodtak meg, hogy a törvényjavaslatot, amelyet Teleki P . gróf miniszterelnök a Ház keddi ülésén nyújt be, a szerdai ülés napirendjére tűzik ki Szerdán a javaslatot Ujfalussy Gábor előadó is­merteti s az előadó beszéde után több felszóla­lás nem lesz, hanem a Ház vita nélkül, egy­hangú lelkesedéssel és ünnepélyességgel fogadja­­ el a javaslatot. Ezután az ülést­ felfüggesztik, az illetékes bizottságok nyomban tárgyalásra ülnek össze, a javaslatot e tárgyalják, a plená­ris ülést újból megnyitják, a bizottsági előadó beterjeszti jelentését és a Ház ekkor szaka­szonként is elfogadja a javaslatot. Az interpel­lációkra vonatkozólag abban állapodtak meg, hogy az ünnepelvep­ülésre való tekintettel va­lamennyi interpelláció elmarad, az interpellá­lók interpellációikat törlik, de a legközelebbi inttrpellációs napra ugyanabban a sorrendben újból bejegyzik. A Ház még szerdán átküldi az elfogadott ja­­vaslat a felsőházhoz, ahol csütörtökön ugyan­­csak ünnepélyes külsőségek közepette szavaz­zák meg. UJ SÄG KEDD, 1940 FEBRUÁR 27 Öngyilkos lett Svájcban Szende Péter Pálné ————■— m­it í­rta a——— Halom Dezsőné Budapesten mérette meg magát leánya­i halálhírére A Szende Péter Pál-család és a Halom Dezső­­család Budapest közgazdasági társadalmában jól ismert név volt hosszú éveken keresztül. Szende Péter Pál az Ingatlanbank jogtanácsosa, majd igazgatója volt és ennek a banknak volt alapí­tója Halom Dezső bankigazgató. Szende Péter Pál Halom Dezső leányát vette feleségül és Ha­lom Dezső halála után ennek fia, Halom István dr. vette át apja örökét a bankban. Szende Péter Pál és Halom István dr. — akiknek nevét a néhány évvel ezelőtt Rákóczi-ut 73. számú ház beomlása alkalmával hallhatta sokat a közön­ség, mivel ez a ház az Ingatlanbank tulajdona volt. — Svájcba költöztek a múlt évben és in­nen érkezett most Budapestre a hir, hogy Szende Péter Pálné öngyilkosságot követett el és meghalt. Halom Dezsőné Deák Ferenc­ utcai lakásában vasárnap hajnalban megszólalt a telefon és Svájcból kérték a telefonhoz az Ingatlanbank egykori alapítójának özvegyét. Fia, Halom Ist­ván dr. próbálta kíméletesen édesanyja tudomá­sára adni a tragikus hírt: Szende Péter Pálné halálát. Az ötvenhatéves úriasszony idegrohamot kapott a telefon­bejelentés után, személyzetétől azt kívánta, hogy hagyják magára és hálószobá­jában bevette az ott talált egész veronálmennyi­­séget, amit altatóként szokott használni. Ami­kor órák múlva a személyzet gyanút fogva fel­törte asszonyuk ajtaját, eszméletlen állapotban találták Halom Dezsőnét, akit rövidesen a men­tők a János-szanatóriumira szállítottak. Itt gyo­mormosást végeztek rajta és rövid idő múlva Halom De­zsőné túl volt a veszélyen. Állapota es­tére erősen javult. Szende Péter Pálné tragikus öngyilkosságáról részletek még nincsenek. Szende Péter Pál fele­ségével és három gyermekével költözött ki Svájcba, miután Budapesten az Ingatlanbankot likvidálták. Az Ingatlanbank a Magyar Általá­nos Takarékpénztárnak­­volt leányvállalata, ez pedig később beolvadt a Hitelbankba. Sonde Péter Pál ezután új vállalkozásba fogott, részt vett az Első Magyar Kártoló Szalaggyár alapí­tásában, majd Svájcba utazott azzal a céllal, hogy innen Dél-Ameriká­ba vándoroljon ki, ahol gyárat szeretett volna alapítani. Követte őt Svájcba rövidesen Halom István dr. is és egyelőre Svájcban azzal foglalkoztak, hogy az ottani szalaggyártó ipart tanulmányozzák. Szen­­e Péter Pálné Freyburgban követte el öngyilkos­ságát és akik őt jól ismerték, talán azzal ma­gyarázzák öngyilkosságát, hogy annyira szerette édesanyját, hogy nem tudott nélküle élni. Az egykor szerepet játszott úriasszony öngyil­kosságának híre nagy sajnálkodást keltett. Re­mélhetőleg, miután öngyilkossági kísérlete nem sikerült, özvegy Halom Dezsőné is bele fog tudni törődni leánya elvesztésébe. Tizenhat irat kell az iparigazolvány-kérelmekhez Miért mellőzik a tanúsítványosokat? A főváros ipari és kereskedelmi bizottságá­nak legutóbbi ülésén Laczkó Sándor bizottsági tag, aki a főváros közgyűlésén a kereskedelmi és iparkamarát képviseli, feltűnő beszédben mutatott rá arra, hogy milyen nehéz és körül­ményes manapság még arra jogosultaknak is iparengedélyhez jutni. Ugyanekkor felhívta a figyelmet arra, hogy a legújabb gyakorlat sze­rint tanúsítvánnyal rendelkező, zsidónak nem tekintendő személy nem kaphat iparengedélyt, mert egyes hatóságok a tanúsítványt sem tart­ják ebben a vonatkozásban elegendőnek. Laczkó Sándor bizottsági tag az alábbiakban részletesen nyilatkozik erről az új gyakorlat­ról, amely a budapesti kereskedő- és iparos­társadalmat rendkívül közelről érinti. — Az érdekeltek — kezdte nyilatkozatát — hónapok óta várták, hogy az iparengedélyek kiadási joga újra a kerületi elöljáróké legyen. Azt remélték, hogy ezáltal az iparengedélyek megszerzése körüli eljárás gyorsabb és köny­­nyebb lesz, mert hiszen többé nem kell min­den kérelmet a minisztériumhoz felterjeszteni. Ez a reményük, sajnos, nem vált valóra, mert az új rendeletnek két olyan hibaja van, amely az önál­lósítandók helyzetét megnehezíti, sőt csaknem lehetetlenné teszi.­­ Az egyik hiba az, hogy amíg eddig a ké­­relmezőnek csak a maga és szülei okmányait, tehát legfeljebb öt-hat papirost kellett benyúj­tania, addig a jövőben mondjuk egy nős cipészsegédnek ahhoz, hogy mester legyen a következő iratokra van szüksége: Állampolgár­­sági, vagy illetőségi bizonyítvány, saját anya­könyvi kivonat, szülők anyakönyvi kivonata és házasságlevele (3 darab), felesége anyakönyvi kivonata és a házasságlevél (2 darab), anyai és apai nagyszülők anyakönyvi kivonata, egyben házasságlevele (6 darab), mesterlevél, erkölcsi bizonyítvány és ezt megelőzően a lakbizonylat (2 darab), összesen tehát 16 darab papiros. Ha valaki zöldséggel kereskedő piaci árus akar lenni, szóval nem képesített ipart, vagy keres­kedést óhajt űzni, akkor mindössze egy ok­mánnyal kevesebb, mert ez esetben a mester­levél felesleges. — Jól tudjuk, hogy igen gyakran mit jelent a szülők születési okmányainak beszerzése. Tessék elképzelni a négy nagyszülőre vonatkozó iratok előteremtésének nehézségeit, hiszen szü­letésük egy évszázaddal ezelőttre nyúlik vissza! De ha beszerezhetők is, kérdés, rendelkezik-e egy szegény ember annyi idővel, főként pedig pénzzel, amibe ez kerülne!? Mondjuk, hogy igen! Vájjon hánynak lesz azonban meg a kellő lelki­ereje a nehézségek leküzdéséhez? Az okmányok beszerzése azonban még nem elegendő, mert az idegennyelvű iratokról hiteles fordítás kell és végül, az erkölcsi bizonyítvány kivételével, vala­mennyiről másolatot kell a kérvényhez mellé­kelni azért, hogy bármikor megállapítható legyen, milyen okiratok alapján adták ki az iparengedélyt. Ennyit a rendelet gyakorlati hibájáról.­­ Ezek után mindenki azt hihetné, ismerve a zsidótörvényt, hogy ennek az akadályverseny­nek a startjához bárki odaállhat, aki a törvény szerint „nem tekintendő zsidónak“. Tévedés! A rendelkezés világosan kimondja, hogy az elöl­járóságok ut­­án csak azok kaphatnak ipar­engedélyt, akik a törvény 1. bekezdése alapján nem zsidók, vagyis, akik kereszténynek szület­tek, ugyaní­gy szüleik is és a négy nagyszülő közül legalább három keresztény. — önkéntelenül is kínálkozik a kérdés: Mi szükség volt a hónapokig tartó vitákra, melyek­nek nagy eredményeiként teremtődtek meg az engedmények a kivételezettek javára. Mit ér a tanúsítvánnyal a vitézség­­érmes, a tűzharcos, a rokkant, a volt hadifogoly, a hadiözvegy, a h­adiárva, az él­enforradalmár, stb., ha nem süt­het az utcán, gesztenyét, ha nem árulhat a piacon gyümölcsöt, ha nem lehet az iparában soha mester? Szabad-e a törvényben biztosított érdemeket a végrehajtásban ennyire mellőzni? — A gyakorlati nehézségeknek a lehetőségig való könnyítését a főváros ipari és kereskedelmi ügyosztálya megígérte. Nincs is kétségem az­iránt, hogy a legjobb akarattal mindent elkövet­nek. Megmarad azonban a tanusítványosokat ért sérelem, aminek reparálása már az országos politika urainak feladata ... Minden külön értesítés helyett. Özv. Füredi Gyuláné sz. Deutsch Zelma Szerén fájdalomtól megtört szívvel je­lenti, hogy forrón szeretett férje, Füredi Gyula életének 79-ik, boldog házasságának 42-ik évében, rövid szenvedés után el­hunyt. A Megboldogult földi maradványait február hó 2­8-án,­­ 12 órakor fogjuk a rákoskeresztúri izr. temető halottasházá­­ból fia mellé örök nyugalomra helyezni. Gyászolják még gyermekei: dr. Füredi László, Füredi Béla, Heimlich Lajosné Füredi Zsuzsi, menye: Füredi Béláné Gárdos Magda, veje: Heimlich Lajos, unokája: Heimlich Palika és az egész rokonság. Részvétlátogatások mellőzését kérjük. Mindazoknak, kik felejthetetlen drága felesé­gem. Illetve anyánk elhunyta alkalmával rész­vétükkel enyhíteni igyekeztek fájdalmunkat, ez­úton mondunk hálás köszönetet. » Márkus Sándor és családja Fájdalommal jelentjük, hogy szeretett jó apánk. • Fried Károly rímfestő 78 éves korában elhunyt. Temetése február 27-én, kedden d. u. 3 órakor lesz a rákoskeresz­túri izr. temetőben. Gyászolják: Piroska, Jenő és Vilmos gyerme­kei, valamint testvérei, menyei, veje, unokái és a rokonság. G­yermekek önként kérik a hashajtót ha már egyszer Darmolt kaptak. A Darmol íze kitűnő és fájdalom nélkül hat Darmolt adjon Ön is gyermekeinek Kormánypárti­­elitek győztek a vasárnapi képviselőválasztáson Vasárnap két kerületben volt országgyűlési képviselőválasztás: Kunszentmiklóson és Jász­apátiban. Mindkét kerületben a Magyar Élet Pártjának hivatalos jelöltjei győztek. Jászapáti­ban Fáy István dr. kultuszállamtitkárral szem­ben Vágó Pál nyilaskeresztes párti képviselő lépett fel. A kultuszállamtitkár biztos győzelmet aratott, pedig ennek a kerületnek előzőleg nyi­­laskeresztespárti képviselője volt. Fáy István 4016, Vágó Pál pedig 3362 szavazatot kapott s igy Fáy Istvánt 1554 szavazattöbbséggel válasz­tották meg képviselővé. A kunszentmiklósi kerületben Molnár Lajos, a Magyar Élet Pártjának hivatalos jelöltje küz­dött a mandátumért Fónyad Dezső pártonkivüli fajvédővel szemben. Molnár Lajos 7606, Fónyad Dezső pedig 6156 szavazatot kapott s igy Mol­nár Lajos jutott mandátumhoz 1450 szavazat­­többséggel. Visszavonták a nyíradony­­nagykállói petíciót Gergely­ff­y András, a n­agy­kálló-ny­irba­téri ke­rület MEP-képviselő­j­é­nek megválasztása ellen Horváth József és társai petíciót nyújtottak be. A Közigazgatási Bíróság Balás Kornél­ tanácsa hétfőn délelőtt tárgyalta a petíciót. A tanácsel­nök bejelentette, hogy a panaszt időközben 302-en visszavonták. A Közigazgatási Bíróság rövid tanácskozás után megszüntette az eljárást, miután a peticionálók többsége visszavonta a panaszt. A FŐVÁROSI HÍREK: SZOKOLAY LEÓ dr. a főváros árvaszékének, elnöke, most ünnepelte fővárosi szolgálatának háromévtizedes fordulóját. Kara­fint­h Jenő dr. főpolgármester és Szandi­ Károly polgármester rendkívül meleghangú levélben fejezte ki elis­merését Szökolay Leó dr. értékes és nagyvonalú hivatali, közéleti és irodalmi munkásságáért. Az árvaszék is meleg ünneplésben részesítette ki­tűnő elnökét. A fogalmazókar nevében Urbán Zoltán dr. árvaszéki elnökhelyettes, a segéd­­hivatal részéről pedig Balázsy Béla segédhiva­tali főigazgató köszöntötte a jubiláló elnököt. * A HÓELTAKARÍTÁSI MUNKÁRÓL Balló Al­fréd köztisztasági hivatali igazgató hétfőn jelen­tést tett Szendy Károly polgármesternek. Esze­rint a főbb útvonalakat és a fontosabb mellék­­utcákat már sikerült teljesen megtisztítani a hó­tól. A hómunkások most a külső városrészek­ben és a budai hegyvidék utcáiban dolgoznak. A hó elszállítására magán tehergépkocsikat és lovaskocsikat béreltek. Ezeket m­ost­­lengedték a háztulajdonosoknak, hogy a háztetőkről el­távolított és az udvarokban összegyűjtött havat a Dunába hordathassák. .4 hó eltakarításának költsége ezideig 1.680.000 pengő. A Bőrművek Részvénytársaság igazgatósága — a felügyelői bizottság, tisztikar és munkásság nevében is — mély megrendüléssel jelenti, hogy a vállalat alapítója és évtizedek óta alelnök-vezérigazgatója, Füredi Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának volt tagja a Magyar Jelzálog Hitelbank nyug. cégvezetője elhunyt. A Megboldogult széleskörű tudásával és fáradhatatlan munkakészsé­gével nemcsak vállalatunk megalapozása és felvirágoztatása körül szerzett maradandó érdemeket, hanem valamennyiünknek egy tántoríthatatlanul erkölcsös és munkás élet felejthetetlen, buzdító példájával is szolgált. Emlékét el nem múló kegyelettel őrizzük meg. Budapest, 1940 február 26-án.

Next