Ujság, 1940. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1940-07-14 / 158. szám

4 Tehát, az elmondottakból kitet­­szően, a panaszosidák egy száza­léka sem jutott a panasz elintézé­sére hitvatott nemzetközi fórum elé, több mint 99 százaléka pedig vagy a Timire visszautasított, vagy pe­dig a bepanaszolt kormány egy­oldalú, tehát érdekelt és az igazsá­got elhomályosító jelentése alapján nyert elutasítást. Eb­ben az 1 szá­zalékban sem volt azonban semmi köszönet, mert a bepanaszolt kor­mánynak kisebb gondja is nagyobb volt annál, minthogy az ilyen egé­szen kivételes esetekben, a tanács részéről esetleg javasolt kiegyeztető elintézést végrehajtsa. Úgyis tudta, hogy mulasztásáért megtorlás so­hasem fogja k­érni. Az egész kisebbségi­­ eljárás fo­lyamán a kisebbség szóhoz sem ju­tott, sem azt nem­ közölték vele, hogy panasza miért lett elutasítva, illetőleg miért nem bocsátkozott a tanács a panasz érdemleges tárgya­lásába, sem nem adtak módot neki arra, hogy a bepanaszolt kormány észrevételeibe beletekinthessen, hogy azokra a saját megjegyzéseit megtehesse és bizonyítékait előter­jeszthesse. Ellenben a bepanaszolt kormány nemcsak írásban csűr­­hette-csavarhatta a kérdést ellen­őrzés nélkül, úgy, amint neki tet­szett, hanem genfi képviselete út­ján sűrűen, korlátlanul és teljes szabadsággal informálhatta szemé­lyesen is a főtitkárság kisebbségi osztályát is, a tanácstagokat is. Egyesen és intézményesen el­riasztották tehát a kisebbségeket sérelmeik elpanaszolásától. Telje­sen érthető ennélfogva, hogy a ki­sebbségek mind kevésbbé fordul­tak panaszaikkal a Népszövetség tanácsához, miután úgyis tudták, hogy ott nem hallgatják meg őket. Nem csoda, hogy­ 1937-ben már csak 8 kisebbségi panasz érkezett a Népszövetség tanácsához s hogy azóta még már egészen megszűnt a kérvényezés. Ezzel szemben a Népszövetség kisebbségi osztályá­nak költségvetése folyton nőtt, 1921-ben 175.000 svájci frankba került ennek az osztálynak kombi­nált semmittevése, 1929-ben már 333.218 svájci frankra dagadt ez a tétel s azóta ,is folyton növeke­dett, ellenére annak, hogy soha az osztály egy, tagja sem­ utazott ki a hely­színére,­­ hogy ott tanulmá­nyozza a kisebbségek életét. Az osztályban alkalmazott egyes hiva­talnokok fizetése 12.000 svájci franktól 45.000 svájci frankig ter­jedt.. Ehhez a budgethez természe­tesen Magyarország is hozzájárult utolsó kocsijában utaztam s már csak­ az ablakból kihajolva üdvö­zöltem őt, amint továbbgördült a vonat. Ő meg mind szívélyesebben, valóban barátian és neheztelés nél­kül intett vissza és minden esetben azt kiáltotta utánam: — Mikor? — A legközelebb! Most már egész biztosan a legközelebb. Legközelebb aztán ki sem néz­tem az ablakból. Kellemetlen volt ez a visszatérően ismétlődő kérdés és felelet. Rösteltem magam fele­dékeny hanyagságomért és úgy akartam menekülni rossz lelkiisme­­retem elől, hogy nem mutatkozom. Mintha nem is utaznék a vonaton. Mélyen az ülésbe húzódva, épp hogy csak kipillantottam az abla­kon. Ott láttam öt szokott helyen. Őt láttam tisztán és kétségbevon­­hatatlanul, amint feszesen áll és nézi a tovagördülő vonatot. Mire eléje ért az a kocsi,a­melyen én utaztam, felvillant a szeme. Gú­nyos, némiképpen szánakozó mo­soly volt a szemében. A megszo­kott mozdulattal felemelte a kezet és tisztán hallottam a kerekek rob­­barát túlharsogó kiáltását is.­— Mikor? A fülkémbe pedig beszállt két ismeretlen utas. Részvéttel beszél­gettek valakiről, aki az elmúlt éj­szaka rosszul lett és mire a távoli faluból megérkezett az orvos, már halott is volt. Épp akkor esett össze, amikor az állomáson keresz­tülrobogott a keleti expressze. Még fel is emelte a kezét, hogy tiszte­legjen. Kishija, hogy nem került a kerekek alá. — Kiről beszélnek az urak? — néztem fel megdöbbenten. Az itteni állomásfőnökről, ké­rem. Nagyon derék ember volt, csak nagyon szomorú. Mondják, hogy a nagy kötelességtudásnak az áldozata, mondják azt is, hogy va­lami régi bánat emésztette. Nem tehet tudni biztosan, nem volt senki barátja vagy bizalmasa. De jó­ ember volt, igazán kár érte, fel a megfelelő kvótával. A Népszövetség könnyelműsége és lelkiismeretlensége a védelmére bízott nemzeti kisebbségek ügyei­ben szinte már világbotránnyá da­gadt. S minthogy a hivatalos nem­zetközi védőfórum nullának bizo­nyult, a nemzeti kisebbségek anya­országai kénytelenek voltak maguk venni kezeikbe véreik sorsának in­tézését, aminthogy annak folyamata már meg is indult. Ennek a meg­indult folyamatnak Magyarországra vonatkozó eredménye az, hogy a magyar Felvidék egy részét és Kár­pátalját hazánkhoz visszacsatolhat­tuk, s ezeken a területeken ismét úrrá lett a szentistváni eszme és ismeretlenné vált a kisebbségek ül­dözése. A megindult folyamatot a végső diadalig kell tovább vinnünk. Erős támogatónk lesz ebben: az immár öntudatra ébredt világközvélemény. ÚJSÁG VASÁRNAP, 1940 JÚLIUS 14 Berlin, Róma, Budapest fenntartja Bélkelet-Európa békességét A müncheni tanácskozás külföldi visszhangja Berlinből jelentik. A német lapok továbbra is foglalkoznak a müncheni megbeszélések eredményével és ki­emelik, hogy az eszmecsere Németor­szág, Olaszország és Magyarország vezető államférfiai között lényegesen hozzájárult Európa konstruktív újjá­­rendezéséhez. Az Essener Nationalzeitung „Európa újjárendezése megkezdődik“ címmel egyebek között a következőket írja: Megfelel a magyar politika hagyo­mányosan bevált irányának, hogy Ma­gyarország vezető államférfiai abban a pillanatban, amikor az új Európa alapkövének lefektetése megkezdődik, elsőnek keresik fel a nagy német szomszédnépet, hogy megvitassák a birodalom vezérével Magyarország lét­fontosságú kérdéseit. A Berliner Börsenzeitunk is kiemeli, hogy a müncheni megbeszélések meg­nyugvást váltottak ki Délkelet-Európá­­ban. München — írja a lap — az államférfiak tárgyalásában ismét tanú­ságot tett békeakaratáról és amint Délkelet-Európában a tengely politi­kája következtében már eddig is ku­darcot vallottak a háború kiterjeszté­sét célzó nyugati tervek, Berlin, Róma és­­Budapest továbbra is fenntartja és állandósítja a Balkánnak az újjáépí­tésre kész valamennyi államával együtt Délkelet-Eu­rópa békességét. A tengelyhatalmak igazságot szolgáltatnak Magyarországnak Rómából jelentik. A Tribuna pénteki számában „Magyarország és Európa“ címmel többek között a következőket írta: A müncheni értekezleten is világosan kitűnt, hogy a tengelyhatalmak meg vannak győződve róla, hogy Magyar­­országnak igazságot kell szolgáltatnia az európai újjárendezés keretében. A magyar nép jogai az első vonalban vannak. Olaszország és Németország nem felejtheti el és nem is fogja el­felejteni Magyarország hűségét Róma és Berlin iránt, Magyarország régi és kipróbált barátságát, a versaillesi békerendszerben megalázott és meg­csonkított magyar nemzet szenvedéseit és az erős magyar nemzet fontos kül­detését az európai kontinens egyik leg­fontosabb részén. Mindez olyan biztosítékokat ad a magyar nemzetnek, amelyeket tökélete­sen megérdemel. Várakozását semmi­képpen sem fogja csalódás követni. A tengely tökéletes és elmaradhatatlan győzelme Magyarország győzelme is lesz. Münchenben biztosították Magyarország jogos igé­nyeinek kielégítését Newyorkból jelentik. A Newyork Ti­mes b­erlini és római tudósításai hangsúlyozzák, hogy Münchenben biz­tosítottak Magyarország jogos igén HÁBORÚS KIS LEXIKON Dardanellák A görög hagyomány sok véres és gyen­géd mítosszal vette körül a Hellész­­pontosz partjait, sejtetve, hogy mi­lyen nagy jelentősége van ennek a tengerszorosnak, amely két világrészt választott el, ugyanakkor pedig utat nyitott a földközitengeri műveltség magasrendű zárt világából, a barbá­roktól lakott területek felé. Az Égei­­tengerből a Fekete-tengerbe vezető út három szakaszból áll. Délről­­északra először a Helleszpontosz, a mai Dardanellák választja el az euró­pai partok felől mélyen előreugró Gallipoli-félszigetet az ázsiai partok­tól, azután a két világrész partja­ között tószerű­ széles medencévé tá­rul ki a Márvány-tenger, végül a szű­k Boszporusz következik, ah­ol a két világrész még inkább megköze­líti egymást, mint a Dardanelláknál. Ennek ellenére minden időben a Dardanelláknak, a déli átjárójának mindig, nagyobb jelentőséget tulaj­donítottak, mint az északinak, a Boszporusznak. Mindig a Földközi­­tenger volt a kiindulási pont vagy a cél, a történelem körülötte zajlott és ezért a földközitengeri átjáróé, a Dardanelláké volt mindig a vezető­­szerep. Ma is így van. A Boszporu­szon való áthatolás kérdése csak mellékk­iajlása a Dardanellák problé­májának. Az az állam, amely meg­szerezte a fennhatóságot a Boszpo­rusz felett, de a Dardanellákét nem birtokolja, még mindig a Fekete-ten­ger foglya. hódítók átkelőhelye A Dardanellák tengerszorosa a Gal­­lipoli-félsziget és a kisázsiai part között 65 kilométer hosszú, átlagban mintegy öt kilométer széles, de egy ponton a két part 1900 méterre kö­zeledik egymáshoz. Mind a két par­tot a mediterrán bozóttal, az úgy­nevezett macch­iával benőtt sárga dombok végtelen sora alkotja, ame­lyet csak itt-ott, inkább az ázsiai parton törnek meg szőlők, gyümöl­csösök, kockaalakú keleties házak zöld és fehér foltjai. A sárga dom­boknak ebben az egyhangúságában van valami monumentális és egyúttal fenyegető. Mintha a történelem ma­gának tartotta volna fenn ezeket a partokat és nem akarta volna át­engedni az örök emberi munkának, amely megszépül a földet. A történet­­előtti időkben mégis fontos gazda­sági kapcsolatok átkelőhelye volt a Dardanellák Európa és Ázsia kö­zött. Trója, a Földközi-tenger keleti medencéjének ebben az időben leg­hatalmasabb városa, a Dardanellák közelségének köszönhette virágzását. A történeti időkben azonban már csak világrészek, kultúrák sorsát el­döntő hadak átkelő­helye, itt kelt át Xerxes, hogy megsemmisítse a parányi Görögországot, amely di­­colni mert egy világbirodalommal. Itt kelt át azután háromszáz év múlva Nagy Sándor, hogy a görög műveltséget elterjessze Ázsiában és először terjessze ki a Nyugat hatal­mát Kelet felé. A XIV. században pedig itt keltek át Európába az oz­mán törökök, hogy a keleti szelle­miség nevében Európa rendjét négy évszázadon át fenyegessék. AZ OROSZ HATALOM TILALOMFÁJA A Dardanellák legrégibb erődítéseit az a II. Mahmud szultán emelte, aki elfoglalta Konstantinápolyt és ezzel eltörölte a föld szék­éről a bi­zánci birodalmat. Két évszázad múlva pedig az­ a Kaprili Ahmed építette tovább a Dardanellák erőd­jeit, aki utolsó nagy hadvezére volt a már dekadenciájához közeledő Török birodalomnak. A Török biroda­lom éppen a Dardanellák birtoka lévén zárta el a cárok lassan kibon­takozó birodalmát a Földközi-ten­gerrel való összeköttetéstől és az európai küzdelmekbe való intenzí­vebb beleavatkozástól. A Dardanel­lák török birtoka voltaképpen Euró­pától zárta el Oroszországok Na­gyon jellemző, hogy orosz részről először egy orosz szolgálatban álló angol — Elphistone tengernagy — kísérelte meg 1770-ben sikertelenül a Dardanellák áttörését. 1809-ben, abban az időben, amikor Oroszor­szág néhány évre Napóleon szövet­ségese és az Anglia elleni blokád ré­szese volt, Duckworth angol tenger­nagynak sikerült a Dardanellák át­törése. Konstantinápolyig hatolt, anélkül, hogy ezzel valamit elért volna. A törökök, akik az oroszok­kal szemben a britekre igyekeztek támaszkodni, ebben az évben egyez­ményt kötöttek az angolokkal, amely szerint török hadihajókon kívül min­den más tenger hadihajóinak tilos áthaladni a Dardanellákon. Magá­tól értetődik, hogy ez az egyezmény kizárólag Olaszország ellen irá­nyult. Ita Oroszországnak már akkor sikerül a Dardanellákat ke­zébe kerítenie, aminek érdekében mindent elkövetett, a délázsiai brit gyarmatbirodalmat a legnagyobb, talán végveszély fenyegeti és Orosz­országnak sikerül magához ragadni a hegemóniát majdnem egész Ázsia felett. Képzeljük el Oroszországot­, mint a Szuezi-csatorna birtokosát vagy ellenőrzőjét és akkor megért­jük a Dardanellák problémájának jelentőségét. — 1841-ben az öt európai nagyhatalom, Anglia, Fran­ciaország, Ausztria, Oroszország és Törökország megújította a Darda­­nella -egyezményt. Mikor pedig az orosz­ok balkáni előretörésükkel a Boszporuszt és a Dardanellákat fe­nyegették, Anglia és Franciaország megindította a krími hadjáratot. A krími háború befejezését követő pá­risi béke Oroszországot ismét be­zárta a F­ekete-tenger tömlöcébe. Ugyanez ismétlődött meg az oroszok újabb balkáni előretörését likvidáló 1878-i berlini kongresszuson. Ami­kor az oroszok már Konstantinápoly kapuit fenyegették, az angol hadi­hajók behatoltak a Dardanellákba, hogy megvédjék a török fővárost. 1891-ben is Anglia beavatkozása hiusította meg az oroszok újabb át­törési kísérleteit. A DARDANELLÁK OSTROMA A XX. század elejétől kezdve Török­ország mind Oroszországgal, mind pedig Angliával szemben a központi hatalmaknál kérésért támogatást. Ebben az időben német mérnökök dolgoznak a Dardanellák erődjeinek modernizálásán. A legfontosabb erő­dök az Égei-tenger közelében és első­ északabbra, a tengerszoros legszű­kebb pontján sorakoznak. A világ­háború alatt az entente számára három oknál fogva volt döntő je­lentőségű a Dardanellák birtoka: 1. A Balkán kapuja volt. 2. A Dar­danellák elfoglalása Törökország teljes megsemmisülésével járt volna. 3. A Dardanellákon keresztül lehe­tett volna a legkönnyebben kapcso­latot teremteni Oroszországgal. Az angol államférfiak közül Churchill szorgalmazta leginkább a Dardanel­lák elleni nagy akciót. Hatalmas an­gol-francia flottaegységek és száraz­földi csapatok indultak meg 1915- ben a Dardanellák ellen. Február­ban sikerült a külső erődöket el­­foglalniuk, március 18-án intézték a tenger felől a nagy támadást a belső erődök ellen. A támadás töké­­letes csőddel végződön, számos nagy angol és francia csatahajó elsü­ly­­lyedt. Ugyanilyan eredménnyel járt az áprilisban megindított támadás. Ezután a szövetségesek már csak a szárazföld felől kísérleteztek. Sike­rült is a Gallipoli-félsziget déli és nyugati csúcsán megvetni a lábu­kat, de a mérhetetlen véráldozat da­cára tovább nem jutottak és 1915 decemberében feladták az expedí­ciót. A Dardanellák elleni sikertelen támadás legalább negyedmillió an­gol, francia és színes katona vé­rébe és Churchill pozíciójába ke­rült, aki emiatt a végzetes debacle miatt nem szerepelhetett aktívan hosszú ideig az angol közéletben.­ Az 1923-i lausainnei­ béke, amely kénytelen volt elismerni az új nem­zeti Törökországot, a Dardanellákat egy török vezetés alatt álló népszö­vetségi bizottság ellenőrzése alá he­lyezte. 1938-ban azonban Törökor­szág bejelentette, hogy átveszi a Dardanellák feletti teljes szuveréni­­tmet, J. Y. nyeinek teljesítését. A Newyork Times vezércikke az első müncheni értekez­letre utalva hangsúlyozza, hogy Ma­gyarország erdélyi igényei a németek szudétavidéki igényeivel egyenrangúak. Ez a terület korábban a magyaroké volt. A magyarságnak mindamellett még egy kis ideig várnia kell igazsá­gos igényével, amíg Hitler elérkezett­nek látja az időt a revízióra, tekintet nélkül az erdélyi magyarokkal elköve­tett igazságtalanságokra. A magyar és bolgár igények békés utón nyernek kielégítést Szófiából jelentik. A bolgár sajtó továbbra is a délkeleteurópai problé­máknak szenteli érdeklődését és kije­lenti, hogy teljes mértékben helyesli az ezekről a kérdésekről a müncheni találkozó után kifejezésre juttatott olasz és német szempontokat. Hang­súlyozzák a lapok, hogy Olaszország és Németország el akarja kerülni a bonyodalom kiterjesztését a Duna­­medencére és a Balkánra; egyébként a lapok címfeliratokban emelik ki, hogy a bolgár és a magyar igények alkalmas időpontban békés úton nyer­nek majd kielégítést. Belgrádi és genfi vélemény Belgrádból jelentik. A szombati ju­goszláv lapok pieikben a délkelet­európai megnyugvást emelik ki, amely szerintük a müncheni megbeszélések után bekövetkezett. A Politika szerint a müncheni tár­gyalások eredményeit Bu­dapesten két pontban foglalják össze: 1. A háborús veszély elhalt Dél­­kelet-Európa felől és 2. a magyar revíziós követelések al­kalmas időpontban teljesülni fognak. Genfből jelentik: A Journal de Ger neve főszerkesztője tollából „A vára­­­kozó Budapest“ cím alatt hosszabb cikket közöl. A cikk a többi között a következőket mondja: A müncheni megbeszélésekről rész­letek nem szivárogtak ki. Nem nehéz azonban kitalálni, hogy Magyarország érdemileg elégtételt kapott. A tengely­­hatalmak képviselői elismerték a re­víziós igények jogosultságát, amelyek alkalmazásával a Balkánon nagy át­alakulások fognak végbemenni, a ten­gelyhatalmak azonban nem kívánják azt, hogy ez a kérdés ma kerüljön szőnyegre. ­P fővárosi híreké A ZUGIRÁSZOK ELLEN való véde­kezés a városházán is szükségessé vált. Ezért a következő szövegű táb­lákat függesztették ki a hivatalok elé: Polgármesteri intézkedés követ­keztében az ügyosztály hatáskörébe tartozó ügyekben a folyamodó helyett — hogy a közönség érdekében a zug­­irászok tapasztalt káros tevékenysége megakadályozható legyen — kizárólag szabályszerűen meghatalmazott jogi képviselő (ügyvéd) vagy igazolt köz­vetlen hozzátartozó jelenhet meg. So­ronkívüliségben kizárólag igazolt hadi­rokkant részesülhet. A HALÁSZBÁSTYA ALATT nagyobb parkot akarnak létesíteni, amelynek céljaira a szükséges terület egy részét már megszerezték. Most folynak a tárgyalások a még hiányzó további területek megszerzésére. Az egyik te­lektulajdonossal, özv. Horovitz József­­f­éval létre is jött a megegyezés az Ilona­ utca 5. számú ingatlan megvá­sárlása iránt, amely szintén a terve­­zett park területébe esik. Ezt a 203 négyszögöles ingatlant a főváros 58.000 pengőért vásárolja meg. A má­sik telket a balatoni mű­ál szélesíté­sére és további kiépítésére szerzik meg Luncz Györgytől. Az 1627 négyszög­öles telekért a főváros 9700 pengőt fizet. A honvédelmi miniszté­rium közlése a találmá­nyok beterjesztéséről A honvédelmi minisztériumba na­ponta érkeznek találmányokra és el­gondolásokra vonatkozó beterjesztések, amelyek legtöbbnyire vagy minden szakértelmet nélkülöznek, vagy mű­szakilag megvalósít­hatatlanok, vagy izéénig melyeknek alapgondolata helyes ugyan, de már régen ki vannak ér­tékelve, sőt közülük egyesek már meg is valósíttattak. A beadványok át­tanulmányozása és, elintézése a hon­védelmi minisztérium szakközegeinek igen sok hiábavaló munkát okoz. Élért a honvédelmi minisztérium ez­úton is tudomására hozza az érdekel­teknek, hogy a mai naptól kezdve csak olyan találmányokkal fog érdemileg foglalkozni, amelyek a hadianyagok gyártása és alkalmazása terén nagyobb újítást jelentenek és ha a bejelentések szakszerű összeállításban a szükséges részletes számításokat és terveket, va­lamint a mintapéldány gyakorlati ki­próbálásának eredményeit is tartal­mazzák. Mintapéldányok elkészítése és 1.találmány tökéletesítése“ címen a honvédelmi miniszternek nem áll mód­jában anyagi támogatást nyújtani. A fenti követelményeknek meg nem felelő találmányokat tehát a honvé­delmi minisztériumban érdemi elbírálás nélkül félre fogják tenni. (MTI)

Next