Ujság, 1940. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1940-07-14 / 158. szám
4 Tehát, az elmondottakból kitetszően, a panaszosidák egy százaléka sem jutott a panasz elintézésére hitvatott nemzetközi fórum elé, több mint 99 százaléka pedig vagy a Timire visszautasított, vagy pedig a bepanaszolt kormány egyoldalú, tehát érdekelt és az igazságot elhomályosító jelentése alapján nyert elutasítást. Ebben az 1 százalékban sem volt azonban semmi köszönet, mert a bepanaszolt kormánynak kisebb gondja is nagyobb volt annál, minthogy az ilyen egészen kivételes esetekben, a tanács részéről esetleg javasolt kiegyeztető elintézést végrehajtsa. Úgyis tudta, hogy mulasztásáért megtorlás sohasem fogja kérni. Az egész kisebbségi eljárás folyamán a kisebbség szóhoz sem jutott, sem azt nem közölték vele, hogy panasza miért lett elutasítva, illetőleg miért nem bocsátkozott a tanács a panasz érdemleges tárgyalásába, sem nem adtak módot neki arra, hogy a bepanaszolt kormány észrevételeibe beletekinthessen, hogy azokra a saját megjegyzéseit megtehesse és bizonyítékait előterjeszthesse. Ellenben a bepanaszolt kormány nemcsak írásban csűrhette-csavarhatta a kérdést ellenőrzés nélkül, úgy, amint neki tetszett, hanem genfi képviselete útján sűrűen, korlátlanul és teljes szabadsággal informálhatta személyesen is a főtitkárság kisebbségi osztályát is, a tanácstagokat is. Egyesen és intézményesen elriasztották tehát a kisebbségeket sérelmeik elpanaszolásától. Teljesen érthető ennélfogva, hogy a kisebbségek mind kevésbbé fordultak panaszaikkal a Népszövetség tanácsához, miután úgyis tudták, hogy ott nem hallgatják meg őket. Nem csoda, hogy 1937-ben már csak 8 kisebbségi panasz érkezett a Népszövetség tanácsához s hogy azóta még már egészen megszűnt a kérvényezés. Ezzel szemben a Népszövetség kisebbségi osztályának költségvetése folyton nőtt, 1921-ben 175.000 svájci frankba került ennek az osztálynak kombinált semmittevése, 1929-ben már 333.218 svájci frankra dagadt ez a tétel s azóta ,is folyton növekedett, ellenére annak, hogy soha az osztály egy, tagja sem utazott ki a helyszínére, hogy ott tanulmányozza a kisebbségek életét. Az osztályban alkalmazott egyes hivatalnokok fizetése 12.000 svájci franktól 45.000 svájci frankig terjedt.. Ehhez a budgethez természetesen Magyarország is hozzájárult utolsó kocsijában utaztam s már csak az ablakból kihajolva üdvözöltem őt, amint továbbgördült a vonat. Ő meg mind szívélyesebben, valóban barátian és neheztelés nélkül intett vissza és minden esetben azt kiáltotta utánam: — Mikor? — A legközelebb! Most már egész biztosan a legközelebb. Legközelebb aztán ki sem néztem az ablakból. Kellemetlen volt ez a visszatérően ismétlődő kérdés és felelet. Rösteltem magam feledékeny hanyagságomért és úgy akartam menekülni rossz lelkiismeretem elől, hogy nem mutatkozom. Mintha nem is utaznék a vonaton. Mélyen az ülésbe húzódva, épp hogy csak kipillantottam az ablakon. Ott láttam öt szokott helyen. Őt láttam tisztán és kétségbevonhatatlanul, amint feszesen áll és nézi a tovagördülő vonatot. Mire eléje ért az a kocsi,amelyen én utaztam, felvillant a szeme. Gúnyos, némiképpen szánakozó mosoly volt a szemében. A megszokott mozdulattal felemelte a kezet és tisztán hallottam a kerekek robbarát túlharsogó kiáltását is.— Mikor? A fülkémbe pedig beszállt két ismeretlen utas. Részvéttel beszélgettek valakiről, aki az elmúlt éjszaka rosszul lett és mire a távoli faluból megérkezett az orvos, már halott is volt. Épp akkor esett össze, amikor az állomáson keresztülrobogott a keleti expressze. Még fel is emelte a kezét, hogy tisztelegjen. Kishija, hogy nem került a kerekek alá. — Kiről beszélnek az urak? — néztem fel megdöbbenten. Az itteni állomásfőnökről, kérem. Nagyon derék ember volt, csak nagyon szomorú. Mondják, hogy a nagy kötelességtudásnak az áldozata, mondják azt is, hogy valami régi bánat emésztette. Nem tehet tudni biztosan, nem volt senki barátja vagy bizalmasa. De jó ember volt, igazán kár érte, fel a megfelelő kvótával. A Népszövetség könnyelműsége és lelkiismeretlensége a védelmére bízott nemzeti kisebbségek ügyeiben szinte már világbotránnyá dagadt. S minthogy a hivatalos nemzetközi védőfórum nullának bizonyult, a nemzeti kisebbségek anyaországai kénytelenek voltak maguk venni kezeikbe véreik sorsának intézését, aminthogy annak folyamata már meg is indult. Ennek a megindult folyamatnak Magyarországra vonatkozó eredménye az, hogy a magyar Felvidék egy részét és Kárpátalját hazánkhoz visszacsatolhattuk, s ezeken a területeken ismét úrrá lett a szentistváni eszme és ismeretlenné vált a kisebbségek üldözése. A megindult folyamatot a végső diadalig kell tovább vinnünk. Erős támogatónk lesz ebben: az immár öntudatra ébredt világközvélemény. ÚJSÁG VASÁRNAP, 1940 JÚLIUS 14 Berlin, Róma, Budapest fenntartja Bélkelet-Európa békességét A müncheni tanácskozás külföldi visszhangja Berlinből jelentik. A német lapok továbbra is foglalkoznak a müncheni megbeszélések eredményével és kiemelik, hogy az eszmecsere Németország, Olaszország és Magyarország vezető államférfiai között lényegesen hozzájárult Európa konstruktív újjárendezéséhez. Az Essener Nationalzeitung „Európa újjárendezése megkezdődik“ címmel egyebek között a következőket írja: Megfelel a magyar politika hagyományosan bevált irányának, hogy Magyarország vezető államférfiai abban a pillanatban, amikor az új Európa alapkövének lefektetése megkezdődik, elsőnek keresik fel a nagy német szomszédnépet, hogy megvitassák a birodalom vezérével Magyarország létfontosságú kérdéseit. A Berliner Börsenzeitunk is kiemeli, hogy a müncheni megbeszélések megnyugvást váltottak ki Délkelet-Európában. München — írja a lap — az államférfiak tárgyalásában ismét tanúságot tett békeakaratáról és amint Délkelet-Európában a tengely politikája következtében már eddig is kudarcot vallottak a háború kiterjesztését célzó nyugati tervek, Berlin, Róma ésBudapest továbbra is fenntartja és állandósítja a Balkánnak az újjáépítésre kész valamennyi államával együtt Délkelet-Európa békességét. A tengelyhatalmak igazságot szolgáltatnak Magyarországnak Rómából jelentik. A Tribuna pénteki számában „Magyarország és Európa“ címmel többek között a következőket írta: A müncheni értekezleten is világosan kitűnt, hogy a tengelyhatalmak meg vannak győződve róla, hogy Magyarországnak igazságot kell szolgáltatnia az európai újjárendezés keretében. A magyar nép jogai az első vonalban vannak. Olaszország és Németország nem felejtheti el és nem is fogja elfelejteni Magyarország hűségét Róma és Berlin iránt, Magyarország régi és kipróbált barátságát, a versaillesi békerendszerben megalázott és megcsonkított magyar nemzet szenvedéseit és az erős magyar nemzet fontos küldetését az európai kontinens egyik legfontosabb részén. Mindez olyan biztosítékokat ad a magyar nemzetnek, amelyeket tökéletesen megérdemel. Várakozását semmiképpen sem fogja csalódás követni. A tengely tökéletes és elmaradhatatlan győzelme Magyarország győzelme is lesz. Münchenben biztosították Magyarország jogos igényeinek kielégítését Newyorkból jelentik. A Newyork Times berlini és római tudósításai hangsúlyozzák, hogy Münchenben biztosítottak Magyarország jogos igén HÁBORÚS KIS LEXIKON Dardanellák A görög hagyomány sok véres és gyengéd mítosszal vette körül a Hellészpontosz partjait, sejtetve, hogy milyen nagy jelentősége van ennek a tengerszorosnak, amely két világrészt választott el, ugyanakkor pedig utat nyitott a földközitengeri műveltség magasrendű zárt világából, a barbároktól lakott területek felé. Az Égeitengerből a Fekete-tengerbe vezető út három szakaszból áll. Délrőlészakra először a Helleszpontosz, a mai Dardanellák választja el az európai partok felől mélyen előreugró Gallipoli-félszigetet az ázsiai partoktól, azután a két világrész partja között tószerű széles medencévé tárul ki a Márvány-tenger, végül a szűk Boszporusz következik, ahol a két világrész még inkább megközelíti egymást, mint a Dardanelláknál. Ennek ellenére minden időben a Dardanelláknak, a déli átjárójának mindig, nagyobb jelentőséget tulajdonítottak, mint az északinak, a Boszporusznak. Mindig a Földközitenger volt a kiindulási pont vagy a cél, a történelem körülötte zajlott és ezért a földközitengeri átjáróé, a Dardanelláké volt mindig a vezetőszerep. Ma is így van. A Boszporuszon való áthatolás kérdése csak mellékkiajlása a Dardanellák problémájának. Az az állam, amely megszerezte a fennhatóságot a Boszporusz felett, de a Dardanellákét nem birtokolja, még mindig a Fekete-tenger foglya. hódítók átkelőhelye A Dardanellák tengerszorosa a Gallipoli-félsziget és a kisázsiai part között 65 kilométer hosszú, átlagban mintegy öt kilométer széles, de egy ponton a két part 1900 méterre közeledik egymáshoz. Mind a két partot a mediterrán bozóttal, az úgynevezett macchiával benőtt sárga dombok végtelen sora alkotja, amelyet csak itt-ott, inkább az ázsiai parton törnek meg szőlők, gyümölcsösök, kockaalakú keleties házak zöld és fehér foltjai. A sárga domboknak ebben az egyhangúságában van valami monumentális és egyúttal fenyegető. Mintha a történelem magának tartotta volna fenn ezeket a partokat és nem akarta volna átengedni az örök emberi munkának, amely megszépül a földet. A történetelőtti időkben mégis fontos gazdasági kapcsolatok átkelőhelye volt a Dardanellák Európa és Ázsia között. Trója, a Földközi-tenger keleti medencéjének ebben az időben leghatalmasabb városa, a Dardanellák közelségének köszönhette virágzását. A történeti időkben azonban már csak világrészek, kultúrák sorsát eldöntő hadak átkelőhelye, itt kelt át Xerxes, hogy megsemmisítse a parányi Görögországot, amely dicolni mert egy világbirodalommal. Itt kelt át azután háromszáz év múlva Nagy Sándor, hogy a görög műveltséget elterjessze Ázsiában és először terjessze ki a Nyugat hatalmát Kelet felé. A XIV. században pedig itt keltek át Európába az ozmán törökök, hogy a keleti szellemiség nevében Európa rendjét négy évszázadon át fenyegessék. AZ OROSZ HATALOM TILALOMFÁJA A Dardanellák legrégibb erődítéseit az a II. Mahmud szultán emelte, aki elfoglalta Konstantinápolyt és ezzel eltörölte a föld székéről a bizánci birodalmat. Két évszázad múlva pedig az a Kaprili Ahmed építette tovább a Dardanellák erődjeit, aki utolsó nagy hadvezére volt a már dekadenciájához közeledő Török birodalomnak. A Török birodalom éppen a Dardanellák birtoka lévén zárta el a cárok lassan kibontakozó birodalmát a Földközi-tengerrel való összeköttetéstől és az európai küzdelmekbe való intenzívebb beleavatkozástól. A Dardanellák török birtoka voltaképpen Európától zárta el Oroszországok Nagyon jellemző, hogy orosz részről először egy orosz szolgálatban álló angol — Elphistone tengernagy — kísérelte meg 1770-ben sikertelenül a Dardanellák áttörését. 1809-ben, abban az időben, amikor Oroszország néhány évre Napóleon szövetségese és az Anglia elleni blokád részese volt, Duckworth angol tengernagynak sikerült a Dardanellák áttörése. Konstantinápolyig hatolt, anélkül, hogy ezzel valamit elért volna. A törökök, akik az oroszokkal szemben a britekre igyekeztek támaszkodni, ebben az évben egyezményt kötöttek az angolokkal, amely szerint török hadihajókon kívül minden más tenger hadihajóinak tilos áthaladni a Dardanellákon. Magától értetődik, hogy ez az egyezmény kizárólag Olaszország ellen irányult. Ita Oroszországnak már akkor sikerül a Dardanellákat kezébe kerítenie, aminek érdekében mindent elkövetett, a délázsiai brit gyarmatbirodalmat a legnagyobb, talán végveszély fenyegeti és Oroszországnak sikerül magához ragadni a hegemóniát majdnem egész Ázsia felett. Képzeljük el Oroszországot, mint a Szuezi-csatorna birtokosát vagy ellenőrzőjét és akkor megértjük a Dardanellák problémájának jelentőségét. — 1841-ben az öt európai nagyhatalom, Anglia, Franciaország, Ausztria, Oroszország és Törökország megújította a Dardanella -egyezményt. Mikor pedig az oroszok balkáni előretörésükkel a Boszporuszt és a Dardanellákat fenyegették, Anglia és Franciaország megindította a krími hadjáratot. A krími háború befejezését követő párisi béke Oroszországot ismét bezárta a Fekete-tenger tömlöcébe. Ugyanez ismétlődött meg az oroszok újabb balkáni előretörését likvidáló 1878-i berlini kongresszuson. Amikor az oroszok már Konstantinápoly kapuit fenyegették, az angol hadihajók behatoltak a Dardanellákba, hogy megvédjék a török fővárost. 1891-ben is Anglia beavatkozása hiusította meg az oroszok újabb áttörési kísérleteit. A DARDANELLÁK OSTROMA A XX. század elejétől kezdve Törökország mind Oroszországgal, mind pedig Angliával szemben a központi hatalmaknál kérésért támogatást. Ebben az időben német mérnökök dolgoznak a Dardanellák erődjeinek modernizálásán. A legfontosabb erődök az Égei-tenger közelében és első északabbra, a tengerszoros legszűkebb pontján sorakoznak. A világháború alatt az entente számára három oknál fogva volt döntő jelentőségű a Dardanellák birtoka: 1. A Balkán kapuja volt. 2. A Dardanellák elfoglalása Törökország teljes megsemmisülésével járt volna. 3. A Dardanellákon keresztül lehetett volna a legkönnyebben kapcsolatot teremteni Oroszországgal. Az angol államférfiak közül Churchill szorgalmazta leginkább a Dardanellák elleni nagy akciót. Hatalmas angol-francia flottaegységek és szárazföldi csapatok indultak meg 1915- ben a Dardanellák ellen. Februárban sikerült a külső erődöket elfoglalniuk, március 18-án intézték a tenger felől a nagy támadást a belső erődök ellen. A támadás tökéletes csőddel végződön, számos nagy angol és francia csatahajó elsülylyedt. Ugyanilyan eredménnyel járt az áprilisban megindított támadás. Ezután a szövetségesek már csak a szárazföld felől kísérleteztek. Sikerült is a Gallipoli-félsziget déli és nyugati csúcsán megvetni a lábukat, de a mérhetetlen véráldozat dacára tovább nem jutottak és 1915 decemberében feladták az expedíciót. A Dardanellák elleni sikertelen támadás legalább negyedmillió angol, francia és színes katona vérébe és Churchill pozíciójába került, aki emiatt a végzetes debacle miatt nem szerepelhetett aktívan hosszú ideig az angol közéletben. Az 1923-i lausainnei béke, amely kénytelen volt elismerni az új nemzeti Törökországot, a Dardanellákat egy török vezetés alatt álló népszövetségi bizottság ellenőrzése alá helyezte. 1938-ban azonban Törökország bejelentette, hogy átveszi a Dardanellák feletti teljes szuverénitmet, J. Y. nyeinek teljesítését. A Newyork Times vezércikke az első müncheni értekezletre utalva hangsúlyozza, hogy Magyarország erdélyi igényei a németek szudétavidéki igényeivel egyenrangúak. Ez a terület korábban a magyaroké volt. A magyarságnak mindamellett még egy kis ideig várnia kell igazságos igényével, amíg Hitler elérkezettnek látja az időt a revízióra, tekintet nélkül az erdélyi magyarokkal elkövetett igazságtalanságokra. A magyar és bolgár igények békés utón nyernek kielégítést Szófiából jelentik. A bolgár sajtó továbbra is a délkeleteurópai problémáknak szenteli érdeklődését és kijelenti, hogy teljes mértékben helyesli az ezekről a kérdésekről a müncheni találkozó után kifejezésre juttatott olasz és német szempontokat. Hangsúlyozzák a lapok, hogy Olaszország és Németország el akarja kerülni a bonyodalom kiterjesztését a Dunamedencére és a Balkánra; egyébként a lapok címfeliratokban emelik ki, hogy a bolgár és a magyar igények alkalmas időpontban békés úton nyernek majd kielégítést. Belgrádi és genfi vélemény Belgrádból jelentik. A szombati jugoszláv lapok pieikben a délkeleteurópai megnyugvást emelik ki, amely szerintük a müncheni megbeszélések után bekövetkezett. A Politika szerint a müncheni tárgyalások eredményeit Budapesten két pontban foglalják össze: 1. A háborús veszély elhalt Délkelet-Európa felől és 2. a magyar revíziós követelések alkalmas időpontban teljesülni fognak. Genfből jelentik: A Journal de Ger neve főszerkesztője tollából „A várakozó Budapest“ cím alatt hosszabb cikket közöl. A cikk a többi között a következőket mondja: A müncheni megbeszélésekről részletek nem szivárogtak ki. Nem nehéz azonban kitalálni, hogy Magyarország érdemileg elégtételt kapott. A tengelyhatalmak képviselői elismerték a revíziós igények jogosultságát, amelyek alkalmazásával a Balkánon nagy átalakulások fognak végbemenni, a tengelyhatalmak azonban nem kívánják azt, hogy ez a kérdés ma kerüljön szőnyegre. P fővárosi híreké A ZUGIRÁSZOK ELLEN való védekezés a városházán is szükségessé vált. Ezért a következő szövegű táblákat függesztették ki a hivatalok elé: Polgármesteri intézkedés következtében az ügyosztály hatáskörébe tartozó ügyekben a folyamodó helyett — hogy a közönség érdekében a zugirászok tapasztalt káros tevékenysége megakadályozható legyen — kizárólag szabályszerűen meghatalmazott jogi képviselő (ügyvéd) vagy igazolt közvetlen hozzátartozó jelenhet meg. Soronkívüliségben kizárólag igazolt hadirokkant részesülhet. A HALÁSZBÁSTYA ALATT nagyobb parkot akarnak létesíteni, amelynek céljaira a szükséges terület egy részét már megszerezték. Most folynak a tárgyalások a még hiányzó további területek megszerzésére. Az egyik telektulajdonossal, özv. Horovitz Józsefféval létre is jött a megegyezés az Ilona utca 5. számú ingatlan megvásárlása iránt, amely szintén a tervezett park területébe esik. Ezt a 203 négyszögöles ingatlant a főváros 58.000 pengőért vásárolja meg. A másik telket a balatoni műál szélesítésére és további kiépítésére szerzik meg Luncz Györgytől. Az 1627 négyszögöles telekért a főváros 9700 pengőt fizet. A honvédelmi minisztérium közlése a találmányok beterjesztéséről A honvédelmi minisztériumba naponta érkeznek találmányokra és elgondolásokra vonatkozó beterjesztések, amelyek legtöbbnyire vagy minden szakértelmet nélkülöznek, vagy műszakilag megvalósíthatatlanok, vagy izéénig melyeknek alapgondolata helyes ugyan, de már régen ki vannak értékelve, sőt közülük egyesek már meg is valósíttattak. A beadványok áttanulmányozása és, elintézése a honvédelmi minisztérium szakközegeinek igen sok hiábavaló munkát okoz. Élért a honvédelmi minisztérium ezúton is tudomására hozza az érdekelteknek, hogy a mai naptól kezdve csak olyan találmányokkal fog érdemileg foglalkozni, amelyek a hadianyagok gyártása és alkalmazása terén nagyobb újítást jelentenek és ha a bejelentések szakszerű összeállításban a szükséges részletes számításokat és terveket, valamint a mintapéldány gyakorlati kipróbálásának eredményeit is tartalmazzák. Mintapéldányok elkészítése és 1.találmány tökéletesítése“ címen a honvédelmi miniszternek nem áll módjában anyagi támogatást nyújtani. A fenti követelményeknek meg nem felelő találmányokat tehát a honvédelmi minisztériumban érdemi elbírálás nélkül félre fogják tenni. (MTI)