Ujság, 1940. szeptember (16. évfolyam, 198-222. szám)

1940-09-11 / 206. szám

KE­FIZETÉSI IRAK: Eiff hónapra . a • 4.— pengi Negyedévre .•■■■■›.,»›. 10.80 pengi Égési évre ..•■•■•«‹‹.‹. 43.20 pengi Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pálya­ad­­nokon hétköznap . .....................fi fllér Vasárnap ............................. . . . . 82 fülér Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden nap.ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: VI., Aradi­ utca 8. TELEFON:­­1-207-57, 1-207-50, 1-207-55, 1-207-54. Budapest 62. postafiók 282. FIÓKKIADÓHIVATAL KÖLCSÖNKÖNYVTÁR (Telefon: 180-874) ÚJSÁG UTAZÁSI IRODÁJA V. kerület, Gróf Tisza István­ utca 8. szám. Telefon: 181-004 és 180-674. Budapest, 1940 szeptember II. szerda ife SZABU&DELVI1 M A P 1 L A P XVI. évfolyam, 206. szám BBimsui—my- 'iB’-PVUBBiHIT WiJilH V1 Mi történt kedden Magyarország Kor­mányzója kéziratot küldött Hitler vezér és kancellárnak. A Kormányzó kéziratot Sztójay Döme ber­lini magyar követ nyújtotta et a Führernek. A honvédség tervszerűen folytatta előnyo­mulását az erdélyi részeken. Marosvásárhelyre és a gyergyói medence többi helyére a lakosság ujjongó lelkesedése közben bevonul­tak a magyar honvédek. Teleki Pál gróf miniszterelnök hazaérkezett kétnapos erdélyi útjáról. Szófiában aláírták a magyar-bolgár légi egyezményt. A német repülőrajok tovább folytatták London el­len a támadásokat.­­A Temzétől északra és délre fekvő ipar­telepeket és kikötőberende­zéseket hevesen bombázták a német repülők. A Csatorna felett újból megkezdődött a tüzérségi párbaj. Londonban kedden is egymást követték a légi riadók. Mussolini elnökletével szerdán összeül az önellátással foglalkozó olasz miniszterközi bizottság. Német hivatalos jelentés angol repülőknek Hamburg és Berlin ellen inté­zett támadásáról számol be. T­e r­u­z­z I, az afrikai ügyek olasz minisz­tere Münchenbe érkezett. Antonescu rendelettörvénye Romániában eltörölte a címeket. A Szovjet­ Unió legfelsőbb szovjetének el­nöksége felmentette Teren­tiev törökországi szovjet nagykövetet és helyébe Vi­­novradovot nevezte ki. Az amerikai szenátus elvetette a képvi­selőháznak a hadkötelezett­ségi javaslatra nézve tett vál­toztatását, amely a sorozások megkezdését két hónappal elhalasztotta. Kedden hazatért Marosvásárhely és a gyergyói medence Magyargorbó, Válaszút, Bonchida, Szentgotthárd vonalát, Innen pedig a bécsi döntésnek megfelelő határt­­ Mezdbánd, Nyárádid, Balavásár, továbbá a Kis- és Nagykitkülld közti hegy­vonulatot és a Békás-szorost szállták meg a honvédek. A bevonulás tervszerűen, a lakosság ujjongó lelkesedése mellett ment végbe Szerdán Székelykeresztúrra, Székelyudvarhelyre, Csík­szeredára és­­ Kolozsvárra vonulnak be a magyar honvédek Honvédeink kedden minden za­varó incidens nélkül birtokba vették a hatodik körzet területét. Székely­föld északi helységei és a székely­vidék reprezentáns városa, Maros­­vásárhely visszakerült Szent István birodalmához. Örömtől repeső szívvel köszönti minden magyar ember a Székely­vidék visszatérését. A bécsi dön­tésnek talán az a legörvendetesebb része, amely lehetővé tette, hogy a Gyergyói havasok, a Hargita, a Görgényi hegyóriások, a csíki és háromszéki gyönyörűséges hegyek őslakói, a székelyek ismét az anya­országhoz tartoznak. Materiális ja­vakban nem gazdag nép a székely, de annál gazdagabb lelkiértékekben és történelmi érdemekben. Mint jó katona, vitézségét századokon ke­resztül bebizonyította annyi ellen­séggel szemben. Hol a törökkel, hol a tatárral, hol más hadakkal kel­lett megvédelmeznie honát. A Töl­gyesi, a Gyimesi és az Ojtozi szo­rosokon át kelet felől állandóan settenkedett a veszedelem a mold­vai vajdaságból. A székelyeknek mindig résen kellett állaniok. S ez az áldottlelkű, tehetséges, férfi­erényekben gazdag nép örömmel osztotta meg sorsát a magyar sors­sal, vállalta a szerepet: Nyugat- Európa védelmét a Kelet minden Veszedelmével szemben. Székelyország hegyeit dús feny­vesek borítják, szántóföldje azon­ban nem hasonlítható össze a ma­gyar alföldi dústermő földekkel. Székelyföldön nagyon meg kellett dolgozni évszázadokon át a ke­nyérért, a megélhetésért. Ez az örök küzdelem, a létfenntartás ezer gondja s ráadásul az ezernyi vesze­delem, a természet minden mos­­tohasága kifejlesztette a székely nép közismert jellemző értékeit. Bármelyik vidékére nézünk a Székelyföldnek, mindenütt csupa ügyeskezű, tehetséges, eszes, életre­való honfitársat találunk. A Székelyföld valósággal mese­ország, a mesék és mondák biro­dalma, a dús képzelet költői földje. S a sok erdő, a sok patak, Székely­föld minden természeti szépsége és történeti kincse ismét a magyar hazáé ... E földdarab ragyogó gyöngye, ahová a magyar honvédség lelkes ünneplés közepette szintén kedden vonult be, Marosvásárhely, Kultur­­város a javából. Évszázadokon át őrizte és fejlesztette a műveltséget. Közismert könyvnyomtató góc­pontja volt Erdélynek. Egyik nagy büszkesége az úgynevezett Biblio­­theka Telekiana, a Teleki-könyvtár, vagy röviden a Théka, amelyet Teleki Sámuel gróf kancellár ala­pított. Trianon előtt hetvenezer kö­tetnyi könyvnek adott hajlékot és számos unicumot is őrzött. Híres volt Marosvásárhely képtára is. Ki tudná megmondani, mit ka­punk vissza a történelmi emlékek, a kulturális kincsek óriási tömegé­ből. Marosvásárhely, ez a szinte nem­ tiszta magyar város méltó keretet adott a­­honvédség bevonulásának. Az ősi magyar kultúra őrzőiként ott álltak zászlódíszben a külön­böző kulturális, tudományos és művelődési intézmények épületei, zászlót lengetett a langyos szep­temberi szél Marosvásárhely híres templomainak tornyain, minden házon. Magyar színekben pompá­zott az impozáns városháza, a kul­túrpalota és zászlódíszt öltött erre az alkalomra Báthory István egy­kori vára és a négyszögletű vár gótikus református temploma, ahol 1571-ben Erdély rendjei János Zsigmond fejedelem jelenlétében ki­nyilvánították a szabad vallu­gya­­korlat elvét. Hatalmas embersereg köszöntötte a bevonuló magyar csapatokat. Lelkesen éltették Ma­gyarország kormányzóját, a ma­gyar hadsereget és mint mindenütt, ahová a honvédség bevonult, Ma­rosvásárhelyen is a lelkes tömeg ütemesen kiáltotta Hitler és Mus­solini nevét, hálája kifejezéséül és elismeréséül a nagy szolgálatok­nak, amelyeket a Német Birodalom Führerje és Olaszország Duceja tett Magyarországnak. Kijutott az ünneplésből Teleki miniszterelnök­nek és Csálky külügyminiszternek, csakúgy, mint Ribbentrop német és Ciano gróf olasz külügyminiszter­nek is. Virág hullott a történelmi emlé­kekben gazdag város utcáin a be­vonuló honvédek lába elé. Maros­­vásárhely népe bensőséges érzel­mekkel fogadta Horthy Miklós ka­tonáit, akik rövid szünet után foly­tatják útjukat egyrészt a Székely­föld további tájai, másrészt Erdély egykori fővárosa, Kolozsvár felé. Beszédét Magyarország, Horthy Mik­­ós kormányzó és a hadsereg éltetésé­­­­el fejezte be. Az éljenzést viharos lelkesedéssel vette át a hatalmas tö­­meg és percekig zúgott a kiáltás: „Éljen Magyarország*Horthy!, Horthy!“ „Éljen a magyar hadseregét Ezután a református egyház szó­noka mondott üdvözlőbeszédet. Meg­­emlékezett a huszonkét esztendős szen­vedésről, amelyből maga is kivette ré­szét, mert hosszabb ideig börtönben Ült. — Most azonban — mondotta — el­felejtünk mindent, ami gyötört, elfe­lejtjük a börtönt, a szenvedést és szívünkhöz szorítjuk a szász és ro­mán testvéreket, mert ők is kegyetle­nül szenvedtek a románok uralma alatt A szónok beszédét többször szakí­totta meg a lelkes helyeslés és har­sány éljenzés, különösen amikor a hála szavaival emlékezett meg Ma­gyarország nagy barátairól, Hitler kancellárról és Mussoliniról. A görögkatolikus papság nónoka következett, aki hangsúlyozta, hogy az ott élő románság teljes lojalitással kí­ván együttműködni a kormánnyal és a magyar hatóságokkal az újjáépítés nehéz munkájában. A görögkeleti egyház képviselője után a magyar asszonyok és a ma­gyar leányok, majd a besztercei ma­gyar ifjúság, végül pedig a fronthar­cosok képviselője­ üdvözölte a bevonu­­lókat. A vezénylő tábornok lelkes ke­resetlen szavakkal köszönte meg a szívből jövő lelkes fogadtatást. A honvédvezérkar főnökének hivatalos jelentései I. főnöke 1940 kilenc órakor A honvédvezérkar szeptember hó 10-én közli: A ma nap folyamán megszállásra kerülő területre csapataink az elő­nyomulást hét órakor megkezdték. IL A honvédvezérkar főnöke közli 1940 szeptember 10-én 20 órakor. Csapataink a mai napra kitűzött menetcélokat — általában Magyar­­gorbó, Válaszút, Bonchida, Szentgott­­hárd vonalát, innen a bécsi döntésnek megfelelő határt: Mezőbánd, Nyárád­­tő, Balavásárnál — továbbá a Kis- és Nagyküküllő közti hegyvonulatot, a Gyergyói medencét és a Békás-szorost tervszerűen, a lakosság nagy lelkese­dése közepette elérték. Szeptember 11-én megszálljuk Ko­lozsvárt, Kolozst, továbbá a Székely­­földön Székelykeresztúrt, Székelyud­varhelyt, Csíkszeredát és a Gyimesi szorost. (MTI) magyar imádságot. Utána elsőnek a teljes ornátumban kivonult katolikus papság élén a helybeli esperes üdvö­zölte a bevonuló honvédeket. — Elhatároztuk — mondotta töb­bek között a szónok —, hogy mind­azokkal, akik e földön születtek, test­véri szeretettben akarunk élni. Az újra­építés munkájában részt kell venniök mindazoknak, akik itt a magyarokkal együtt élnek, a románoknak és a né­meteknek is. Hogyan folyt le a besztercei bevonulás Beszterce, szeptember 10. Csapa­taink hétfőn délután vonultak be Besz­tercére. A lobogódíszbe öltözött város lakossága már a kora reggeli órák óta izgatott várakozásban az utcákon tolongott. A feldíszített Fő­ téren fel­állított díszemelvényen már délelőtt elfoglalták helyüket a fogadóbizottság tagjai és a helybeli előkelőségek. Délután három óra után egyre han­gosabbra váló lelkes éljenzés jelezte, hogy a Fő­ térhez vezető úton feltűn­tek az első magyar páncélkocsik. Amikor a harckocsik után megjelentek az első csapatok is, a tömeg lelkese­dése nem ismert határt. Mindenki igyekszik közelébe férkőzni a büszkén, délcegen menetelő magyar katonák­nak. Viharos éljenzéssel fogadta az ujjongó tömeg a vezénylő tábornokot és törzskarát. Az emelvényről virágo­kat szórtak rá és virágokkal árasztot­ták el a csapatokat is. Amikor a tábornok és törzskara elfoglalta helyét az emelvényen, a helybeli zenekar eljátszotta a Him­nuszt. A közönség könnyes szemmel, mélységes áhítattal énekelte végig a Ára 16 fillér A Kalotaszeg ünnepe Bánffyhunyad, szeptember 10. (Ma­gyar Távirati Iroda.) A Körös völgyé­ben előrenyomuló hadsereg csapatai hétfőn Erdély egyik virágoskertjébe jutottak. Bevonultak Kalotaszeg vidé­kére, ahol mintegy 40.000 magyar él elszigetelten a román többségű köz­ségek között. Kalotaszeg középpont­jában Bánffyhunyadon a magyar honvédeket minden képzeletet felül­múló lelkesedéssel és szűnni nem akaró ünnepléssel fogadták. A magyar csapatok a nagyvárad— kolozsvári országúton haladva előző napon a Királyhágón jutottak keresz­tül. A következő község most már Csúcsa volt, ahol nagyobb számban élnek a magyarok. Csúcsáról gyönyörű tájak közt visz az út Bánffyhunyad felé. Bánffyhu­nyad lakossága a kora reggeli órák­tól kezdve talpon volt és várta a ma­gyar honvédek érkezését. Hatalmas diadalkaput állítottak fel a nagyköz­ség határában és a kalotaszegi közsé­gek legényeiből összeállított lovasban­dérium is itt helyezkedett el, hogy továbbkísérje a honvédség élcsapa­tait. A­ diadalkaputól egészen a főtérig sűrű sorokban sorfalat állott Kalota­szeg népe, színpompás, régi eredetű, gyönyörű magyar viseletében. Hosszú időn át rejtegették a kalotaszegiek ezeket az őseiktől örökölt ruhákat, míg most végre elérkezett az a nap, amikor magukra ölthettek minden magyar díszt, hogy a vidék jellegéhez méltóképpen ünnepeljék a magyar honvédeket. A kalotaszegi községek küldöttségei megfakult zászlók alatt érkeztek. Ezekre a zászlókra még nagyapáik esküdtek fel és most a ro­mán uralom után felszabadult lélek­kel vették elő őket rejtekhelyeikről. Felejthetetlen látvány volt a gyö­nyörű viseletben pompázó remek ma­gyar nép hosszú sora a főtérig. A fő­téren Nagy Miklós alpolgármester üd­vözölte az elővéd dandárparancsno­kát, majd előrehozták az elől mene­telő ezred zászlaját, amelyet egetverő lelkesedés közben virágokkal díszítet­­tek fel. A magyar honvédek fogadására ren­dezett ünnepség színhelyén elsőnek Bokor Márton református esperes kö­szöntötte az éldandár parancsnokát és a magyar honvédséget. — Történelmi parancs volt — mon­dotta —, hogy eljöttetek értünk, szá­munkra pedig az volt a parancs, hogy a bizonyosság hitével várjunk és re­ménykedjünk. Ez a szerep megfor­dítva is századokon át igaz volt: az anyaország századokon át sokszor várta így Erdélyt, ahogy mi vártuk most az anyaországot. Tudtuk, hogy eljöttök, mert a magyar életnek egy­más nélkül nincs teljessége. Most bon­takozik ki a mohácsi sírból az idegen uralom és a dinasztia homálya alól a legédesebb magyar álom, az önálló, független Nagy-Magyarország. Keresztes Károly katolikus plébá­nos mondott ezután üdvözlőbeszédet, majd Szentimrey Ferenc ny. százados a frontharcosok nevéber­, Ilosvay Ár­pád pedig az iparosok nevében mon­dott lelkeshangú üdvözlőszavakat. Utána a kalotaszegi hölgyek több kép­viselője, majd egy kisleány és egy kisfiú hatalmas virágcsokrot nyújtott át az éldandár parancsnokának. Az éldandár parancsnoka szívből jött kö­szönőszavakkal válaszolt azért a ha­tártalan és lelkes fogadtatásért, amely­ben a kalotaszegiek a magyar hon­véd­ekeit részesítették.

Next