Ujság, 1942. október (18. évfolyam, 223-248. szám)
1942-10-04 / 226. szám
Regénytárunk mai, teljesen befejezett regénye: Szilágyi Ödön: Ez az úr az enyém! Budapest, 1942 október 4. vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ■tr Mnton 1.20 penfi negyedévre ......................................9.30 peng« Égési évre ................................ 37.20 peng« PW «ám ára Budapesten vidéken és a pályaudvarokon hétköznap ................ 12 fillér Vasárnap .............................................24 fillér Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden nap XVId. évfolyam, 226. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ HIVATALI Arnuk-utca 1. TELEFON: •120-757, 120-756 120-755, 120-74. Budapest 62 postsfiók 282 FIÓK KIADÓHIVATAL, KÖLCSÖNKÖNYVTAP. Telefon: »«• ÚJSÁG UTAZÁSI IRODÁJA T. kerület. Gróf Tisza István-utca «. sete. Telefon: 181-004 és 180-674 SZABADELVŰ NAPILAP( ( SZERKESZTŐ) MAKAY- PETROVICS GYÖRGY DJ. Mi történt szombaton Az elsötétítés időpontja az ország északi részén 21 óra, a déli részen 21 óra 30 perc. Hétfőtől kezdve: 21 óra. Magyar csapatok sikeres tevékenységet fejtettek ki a doni arcvonalon. A Kaukázus északnyugati részén szívós harcokban törnek előre a németek. A Sztálingrádért vívott csatában az elmúlt két napon a harcok súlypontja az északi német záróállásra tolódott. Anglia déli partvidékét német harci repülők bombázták. Nyugat - Németország ellen brit repülők zavaró támadásokat intéztek. Herriot volt francia képviselőházi elnököt háziőrizetbe helyezték. Pétain tábornagy elnöklésével Vichyben államtanács volt. Franco tábornagy a spanyol hadsereg vezérkari főnökévé Rafael Garcia Valino tábornokot nevezte ki. Borisz bolgár királyt trónralépésének évfordulóján Hitler táviratban üdvözölte. Málta repülőtereit olasz bombavető kötelékek támadták. Az elalameini arcvonalon heves tüzérségi és légi harcok voltak. A Raguia közelében levő Punta Secca községet angol repülőgépek géppuskatűz alá vették. Az afrikai vizeken az angol hajóhad elfogott két francia hajót s egy délafrikai kikötőbe kisérte. az amerikai képviselőház elfogadta, Roosevelt aláírta az infláció leküzdésére vonatkozó törvényt. Brasilia légügyi minisztere Argentinéba utazott. Peru és Ecuador között újabb határincidens tört ki, perui katonák megszállták Carcabon ecuadori községet. A Hunan tartomány délkeleti részében a japán csapatok folytatták előnyomulásukat. OKTÓBERI EMLÉK Irta KOVÁCS GYÖRGY Hatalmas négyemeletes épület mered az égre Marosvásárhely főterén, gőgösen kiemelve fejét a tágas, levegős tér többi házai közül. A feltűnően méretezett palota fölött szinte felhőtlenül ragyog a különös kékségben izzó égboltozat. Mögötte a sivár, kietlen, fátlan, kopár és meddő mezőség a messzeségben, mely átfesti az égbolt kékségét a székelység legnagyobb városa fölött is. Ilyen eget, mint itt, sehol sem láthat a szem, furcsa, ismeretlen, mégis itthoniasan vonzó hangulat keveredik ebbe a közönséges, egyhangú színbe, talán fakóbb ez a kékség, mint másutt, fakóbb, furcsább és feledhetetlenebb. Bőséges napfényben fürdik a város legnagyobb épülete, igazi hangulatos, bágyadt, emlékeket ébresztő erdélyi ősz uralkodik az utcák és a táj felett. A régi nagy ház hosszú időn át szolgálta a magyar színházi kultúrát, a nemzet nyelvét abban az időben, amikor hősiességet és missziót jelentett ez a szolgálat, nemes és nagyszerű hivatást vándorkomédiásnak lenni. Azóta a csendesen hömpölygő folyó is behúzódott a nyugati hegyek lába alá s víz helyett az élet s történelem sodorja itt a barokk bőséggel díszített házak között sz idő hulló kis faleveleit, az embereket. De a kietlen tél előszelétől megtépázott fák sárga, zizegve jajgató levele hűl,lása közben néha megkapaszkodik s makacsul ragaszkodik az elkinzott fa száraz, kopasz ágához, dacol szélvésszel és viharral, cibálja, rángatja őt a szél, de ő mégis ott marad az ághoz kapcsolódva s sokszor ott találja őt a jövő esztendei kikelet is. Száz és száz ilyen falevél járja halálos, elszánt, csökönyös láncát a faágakon az erdélyi őszben, mig milliónyi társaikat már sodorja, görgeti a hűvös északi szél utcák árkában, városok aszfaltján, erdők sűrűjében, rétek, mezők kopárságán át a titokzatos megsemmisülés felé. Szomorkás, fáradt napfény és fakó mezőségi égbolt, ágakon fennakadó levél s a világos, tiszta homlokkal magasba emelkedő palota a város főterén mind-mind emlékidéző varázsigéket súgnak az ember fülébe, feltámasztják halottaiból az eltemetett időt, visszarángatják a tovaszaladt történelem egy-egy nagy pillanatát s rárajzolják az emelkező lélek falára az eszmék és gondolatok betonoszlopainak homályosuló körvonalait, azokét az oszlopokét, melyek a történelmi pillanat nagyságát tartották dacos, edzett vállaikon. Míg évezredekben, sőt millió esztendők szédítő mennyiségében számol a geológia- az élő ember csak öt esztendővel kell hogy visszapillantson az elrohant idő mögé s mégis mintha elsüllyedt, régi-régi világok romjait ásná az élet megkövesedett anyaga alól az emlékezés. Már az sem biztos, hogy egyáltalán emlékezni tudunk az oszlopokra, melyekre egykor — mondom, nem is olyan régen, alig fél évtizeddel ezelőtt — új, boldogabb s emberibb világot vélt építeni ezen a viharszántott s csípős szél által szárított erdélyi földön a fiatal, nyugtalan, lázas képzelet. Kétséges, ha az ifjúság hitéből, rajongásából, a fiatalság lelkének szent és drága tüzéből épült Pompei romjait bontogatjuk ezeken a napokon az emlékezés csákányával az élet alig öt év alatt reárakódott törmelékei alól: találni fogjuk-e az őrt, a megkövesedett férfit, az örökbe edződött eszményt, kezében a dárdával, mely szimbólummá nemesedett az elmúlt idő forgásában, védelmét jelképezi annak, amire felállva esküdött mintegy háromszáz erdélyi magyar ifjú a vásárhelyi főtéri palota egyik termében 1937 október első napjaiban s a pajzzsal, mely jogok és emberség Szentségének páncélját jelentette s hihette felőle a fiatalos lelkesedés, hogy valóban nem járja nyil és nem töri buzogány bunkója sem? Találni fogja-e a romok között, a kapuban az őrt, az egyetlenegyet, ha nem lelhetünk tizet, százat belőle, ha nem lelhetjük így, az esküvel fogadott ige bűvöletében megkövesedve, időtlenné, örökéletűvé magasztosulva az egész akkori ifjúságot? Csak egy ilyen pompeji katona kell nekünk, legalább az az egy, aki hírt visz felőlünk a holnap emberének s ámulásra kényszeríti a történelem jövő századainak emberét becsületes helytállásunk csudálatos ténye előtt! Az elsüllyedt világ, az elkallódott hit, a levegőben széthullott fogadalom újra élő valósággá, építő és megtartó, acélozó és összekovácsoló erővé változna gondban, bajban, töprengésben emésztődő magyarok számára, szorongó és álmodozó szívek között, ha ott állna a romok között, az eltemetett oszlopok mellett a történelem forró lávája alatt kővé változva az egy, az egyetlenegy, kezében ama dárdával s a dárda acélhegyén ama igékkel, melyek háromszáz ifjú erdélyi magyar léleknek népük, nemzetük iránt érzett forró szerelméből röppentek fel, hogy bejárják a Kárpátok ölét, visszhangot verjenek fel az élettelen sziklából is, mely szintén megtelt lélekkel és emberséggel, csuda történt a kövekkel, mert azok is az emberség eszményeit kiáltották vissza feleletül a szomjas sóvárgásra, fiatal erdélyi magyarok bátor, férfias, elszánt követeléseire. Ezekben a napokban bizony emlékezniük kellene Erdély egykori fiataljainak, akik ma már a férfikor küszöbén állnak s nem egynek közülök a cselekvés nem remélt lehetőségei nyíltak meg a magyar közéletben, — emlékezniük kellene arra az öt esztendő előtti csudálatos marosvásárhelyi őszre, október első napjaira. Fiatalok százai gyűltek össze akkor a főtéri Apolló egyik helyiségében egy előkészítő bizottság hívására s háromnapos zsúfolt programú megbeszélésen, a munka agyat zsongitó lázában Tamási Áron elnöklése mellett megvitatták az erdélyi magyarság legégetőbb kérdéseit s elhatározták, hogy egységesen állást foglalnak a külső és belső ellenségekkel szemben egy igazabb, emberibb, szebb és boldogabb magyar holnap megvalósítása érdekében. Eszményeket kerestek, olyanokat, melyek összeköthetnek minden magyar embert s melyeknek megvalósítása, melyeknek szellemében való cselekvés A honvédvezérkar főnökének 23. számú hadijelentése A Magyar Távirati Iroda jelenti: A honvédvezérkar főnöke közli: 23. számú hadijelentés. Az elmúlt hét folyamán a honvédhadsereg arcvonalán a kölcsönös légi, tüzérségi és felderítő tevékenység igen élénk volt. Csapataink sikeres vállalkozásokat hajtottak végre a Don keleti partján kiépített bolsevista védőállások ellen. E vállalkozások során több ellenséges támpontot semmisítettek meg, vagy foglyokkal, zsákmányanyaggal tértek vissza. Bombázó kötelékeink hatásosan támadták az ellenség csapat- és járműgyülekezéseit, valamint vasúti berendezéseit. Az arcvonal mögötti területen megszálló csapataink nagy kiterjedésű erdőségeket kutattak át és tisztítottak meg az orvlövész-rejtekhelyektől. A szeptember hó folyamán saját vállalkozások sikeres végrehajtása, valamint az ellenséges vállalkozások elhárítása közben csapataink összesen több mint háromezer foglyot ejtettek, 34 nehéz fegyvert, számos kézilöveget és nagymennyiségű egyéb hadianyagot zsákmányoltak. Légvédelmi tüzérségünk összesen ötven, légi erőink pedig hat ellenséges repülőgépet lőttek le. Kiegészítő magyar hadijelentés A Magyar Távirati Iroda jelenti. A honvédvezérkar főnöke szombaton kiadott 23. számú hadijelentéséhez katonai körökben még a következő kiegészítő részleteket fűzték: Mint a hadijelentés is közli, a keleti harctéren küzdő honvédhadsereg arcvonalán csapataink a legutóbbi héten is mindenütt meghiúsították az ellenség kisebb-nagyobb támadó kísérleteit és ugyanakkor folytatták helyi vállalkozásaikat a velük szembenálló erők felderítésére és egyes fenyegető helyzetben maradt támpontjaik megsemmisítésére. Katonai körökben különös elismeréssel szólnak ezek között arról a vállalkozásról, amelyet Philadelphy László százados hajtott végre önként vállalkozó osztaga élén s ennek során vakmerő bátorsággal minden veszteség nélkül semmisítette meg az ellenség egyik előrelőtt támpontját. A magyar csapatok lendületes támadó szellemének és ütőképességének kiváló bizonyítéka az a tény, hogy e vállalkozásaink kivétel nélkül teljes sikerrel jártak. A szeptemberi harcok mérlegéből ismét elismerésreméltóan emelkedik ki a honvéd légvédelmi alakulatok szép teljesítménye, amellyel szövetségeseink előtt is újabb becsületet szereztek már eddig is szerzett jóhírüknek. Von Weichs báró vezérezredes Üdvözíti távirata a Don mellett harcoló magyar csapatoknak A Magyar Távirati Iroda jelenti. Illetékes helyről nyert értesülés szerint a honvédhadsereg arcvonalának kiegészítése céljából még szeptember első felében végrehajtói eredményes támadással kapcsolatosan — amely, mint ismeretes, egy fontos terepszakaszt juttatott birtokunkba — az ott küzdő szövetséges erők hadseregcsoportparancsnoka a következő táviratot intézte a magyar hadsereg parancsnokához: „Magyar és német csapatok súlyos harcokban megverték a K.várostól északra a Don-kanyarulatban szívósan védekező ellenséget. Szerencsek!vonatomat fejezem ki finnek a csapatai által e harcokban kifejtett bátorságért és lendületes, támadó szellemért. Kérem e csapatoknak, valamint a harcokban résztvett némes kötelékeknek köszönetem és teljes elismerésem tudtatadását. von WEICHL báró, vezérezredes“. Ára 24 fillér