Ujság, 1943. május (19. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-15 / 109. szám
SZOMBAT: 1*4* MÁJUS 18 UJSÁG „A német és olasz afrikai kötelékek két és féléves hősi harca becsülettel véget ért“ Berán, május 14. A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: A német és olasz afrikai kötelékek hősi harca ma becsülettel véget ért. A Tunisz környékén küzdő utolsó ellenállási csoportok, amelyek napok óta víz és ellátás nélkül voltak, minden lőszerük ellövése után kénytelenek voltak a harcot megszüntetni. Végezetül az utánpótlás hiánya folytán maradtak alul, nem az ellenség támadása következtében, amelynek ezen a hadszíntéren is elég gyakran el kellett ismernie fegyvereink fölényét. Németország és Olaszország afrikai harcosai teljes mértékben teljesítették a nekik kiszabott feladatot. Ellenállásukkal, amely hónapokig tartó elkeseredett küzdelemben minden talpalatnyi földet vitássá tett az ellenség számára, Észak Afrikában igen nagy ellenséges erőket kötöttek le és az ellenségnek legsúlyosabb veszteségeket okozták emberben és anyagban. Az ezáltal más arcvonalakon elért tehermentesítés és időnyereség a legnagyobb mértékben előnyére volt a tengelyhatalmak vezetésének, kezdve rövid idő alatt kis, de nagy harcerejű hadsereget hoznia Tunéziába. Ez a hadsereg eleinte csak arra szorítkozott, hogy megszállja az Atlaszhegység keleti nyúlványait és ezzel az amerikai-angol megszálló csapatok elől elzárja a tuniszi alföldhöz vezető utat. Miután ez sikerült, a tengely katonai vezetősége áttérhetett a második, fonosabb feladatra, amely abból állott, hogy biztosítani kellett Rommel tábornagy kötelékeinek rendezett visszavonulását a tripolisz-tuniszi állásokba. A tuniszi német—olasz hadsereg mind a két feladatot fényesen oldotta meg, jóllehet kezdettől fogva emberben és hadianyagban többszörös fölényben levő ellenséggel állott szemben. Ez a hadsereg fürge, a pillanat hadászati követelményeihez gyorsan alkalmazkodó csapatvezetéssel ,mind az angoloknak, mind az amerikaiaknak az egész tuniszi útvonalon oly súlyos veszteségeket okozott, hogy az amerikai főparancsnok csak néhány héttel ezelőtt tudta rászánni magát páncélosok, nehéz fegyverek és bombázó repülőgépek valóban hatalmas arányú harcbavetésével, hogy megkockáztassa a nagy támadást. HAT HÓNAPON ÁT ily hosszú időre volt szüksége, hogy újabb erők, valamint hadianyag odaszállításával helyrehozza azokat az érzékeny veszteségeket, melyeket kötelékei Sí Bou Zidnél, Sceillánál, ICasserinenél és Feriananál elszenvedtek. Csak az utóbbi helyen az amerikaiak néhány nap alatt több mint 100 páncélos harckocsit vesztettek. A Tunézia északi tengerpartján álló angol egységek is a legutóbbi hetekig súlyos védelmi harcokat voltak kénytelenek folytatna, Jumajirtmáig és véres veszteségeket szenvedtek. Más szóval: a tuniszi német-olasz hadsereg a legutóbbi hat hónap minden napján az angol-amerikai megszálló csapatoknak olyan súlyos veszteségeket okozott, hogy nem túlzás, ha megállapítjuk, hogy az amerikai és angol veszteségek ez idő alatt ugyanannyira rúgtak, mint amennyi a tuniszi németolasz hadsereg létszáma volt. Mindent összevéve A tuniszi német— olasz haderők hat hónapon át egy mellékhadszintéren kötöttek le egy angol—amerikai rendkívül jól felszerelt milliós hadsereget. Az angol és amerikai kötelékek tehát sem Kelet- Ázsiában, sem egy európai második arcvonal létesítése érdekében nem álltak rendelkezésre és ezt a szempontot a háborús események egészének megítélésében nem lehet elég nagyra értékelni. A Führer és a Duce távirata Arnim vezérezredesnek A Führer május 10-én a következő rádiótáviratot küldte Arnim vezérezredesnek, aki egy idő óta az északafrikai német-olasz csapatok parancsnoka volt. Köszönetemet és legnagyobb elismerésemet fejezem ki önnek is hősiesen harcoló csapatainak, amelyek az olasz bajtársakkal hű fegyverbarátságban védenek minden talpalatnyi afrikai földet. Velem együtt az egész német nép bámulattal kíséri figyelemmel katonáinak hősi harcát Tunéziában. A háború egész sikere szempontjából ez a harc a legnagyobb értékkel bírt. Csapatainak teljes odaadása és magatartása példaképül fog szolgálni a nagynémet birodalom egész véderejének és különösen dicső lapja lesz a német hadtörténelemnek. HITLER ADOLF A Duce május 11-én a következő rádiótáviratot küldte Amim vezérezredesnek: Bámulattal és büszkeséggel kísérem figyelemmel azt, amit az afrikai hadseregcsoport csapatai szilárd elszántsággal is hajthatatlan vitézséggel az ellenség számbeli túlerejével szemben véghezvittek. A történelem elismeréssel fog adózni e hősi tettek iránt. Az afrikai hadseregcsoport vezetőiben és katonáiban köszöntöm a tengelynépek vitézségének legszebb megnyilvánulását. MUSSOLINI Afrikai csapatainknak csaknem két és fél évig tartó hősies küzdelme, amelyeknek egész teljesítménye külön méltatás számára marad fenn, mindig egyik legbüszkébb és legdicsőbb fejezete lesz a német nép katonai történelmének. (MTI) Brit repülőgépek nagy kiterjedésben benyomultak német terület fölé Német hadijelentés Brit-északamerikai repülőgépek megszállott nyugati területek élén intézett nappali támadásai elhullása és az Atlanti-óceán felett kiejlődött légi harcok során 12 ellenéges repülőgépet lőttünk le. A péntekre virradó éjszakán brit épülőgépek nagy kiterjedésben beizomultak a birodalmi terület fölé és Nyugat- és Közép-Németország néhány helységét, többnyire kisközségeket, robbanó- és gyújtóbombákkal támadták meg. A lakosságiak veszteségei voltak. Eddig 34llenséges bombázó elpusztításárólrkezett jelentés. Luette százados éjszakai vadászépülő hat légi győzelmet aratott. A Nagy-Britannia ellen folyó harc után a légierő a május 14-re viradó éjszakán erős támadást intéett Chelmsford iparváros ellen. Aegyverkezési üzemeket ért bombaalálatok nagyarányú tüzeket okozak. A vállalkozásról négy repülőépünk nem tért vissza. (MTI) Berlin, május 14. (Német Távlati Iroda.) A péntekre virradó északán a birodalmi terület ellen égrehajtott nagyobb mérvű berepülsek során néhány ellenséges repülőgépnek sikerült Berlin városát elérnie. A tervszerűtlenül ledobált robbanó- és gyújtóbombák csak csekély anyagi kárt okoztak. Némi veszteség is volt, különösen gyermekek körében. (MTI) Olasz hadijelentés Róma, május 14. (Stefani.) Az olasz főhadiszállás 1084. közleménye: Légi kötelékeink eredményes támadásokat intéztek Bonc Bougie és Sfax kikötői ellen. A Türrkenei-tengeren egy német hajóegység elsüllyesztett egy ellenséges tengeralattjárót és a személyzet egy részét elfogta. A csütörtöki nap folyamán ellenséges többmotoros repülőgépek támmadásokat intéztek Nápoly, Reggio di Calabria, Cagliari, Messina és Augusta ellen és rendkívül súlyos károkat és veszteségeket okoztak, különösen Cagliariban, amelyet kétizben is bombáztak. A légvédelmi ütegek tüzelése Calabria felett három, Porto Empedocle és Messina felett egy-egy repülőgépet elpusztított, további hét repülőgépet olasz és német vadászgépek légi harcban lőttek le, mégpedig ötöt Cagliarinál, kettőt Augustánál. (MTI) A Nemzetközi Tájékoztató Iroda a harcok megszűntének jelentőségéről Berlin, május 14. A Nemzetközi Tájékoztató Iroda jelenti a tuniszi elyzetről: A tuniszi hadszíntéren a harccselekmények szerdán lényegében végetértek eltekintve néhány szétszórtan küzdő émet—olasz harccsoporttól, amely aegyi állásokban csütörtökön reggelt-ott még védekezett. Miután azmerikaiaknak és angoloknak már azlőző napon — bár súlyos veszteséek mellett — északról jőve sikerült törniök egészen a hammameti öbög, már csak órák kérdése volt, hogy német—olasz védelmi arcvonal déli rsze is mikor lesz kénytelen letenni fegyvert, mert ezeknek a csapatokak nem volt többé lőszerük. Itt német-olasz afrikai hadsereg valamennyi egysége az utolsó gránátig ész utolsó töltényig tisztjei vezetéselatt szivósan és elszántan védekezett, bár a tengelyhatalmak számára hathónapos küzdelem eredménye ijdalmas, a tuniszi hadszíntér utolsó sarái mégis mint annak a hősiességek és rendíthetetlen elszántságnak aéldaképei kerülnek be a hadtörténetemba, amellyel egy kis csapat az utolsó lélekzetvételig harcolt. Ha a helyzetet a maga egészében méltatni akarjuk, abból a kérdésből kell kiindulnunk, mik voltak a céljai az angoloknak és amerikaiaknak a Francia Észak-Afrika elleni támadással és mit értek el, másrészt fel kell tenni azt a kérdést is, milyen feladatok álltak Tuniszban a német és olasz kötelékek előtt és hogyan oldották meg ezeket a feladatokat. KIS, DE NAGY HARCEREJŰ HADSEREG Amikor a Francia Észak-Afrika elleni angol—amerikai betörés után egy héttel az első német és olasz egységek megvetették lábukat Tunézia földjén, Eisenhower táborában az volt a meggyőződés, hogy néhány nap vagy hét alatt elkészülnek ezzel a kis csapattal, annál is inkább, mert nemcsak a tengeren, hanem a levegőben is fölényes számban levő mindenféle harceszközzel rendelkeztek. A tengely hadvezetésének azonban az utánpótlás mindjobban fokozódó nehézségei mellett is sikerült november elejétől A FÖLDKÖZI-TENGER HÁBORÚS TERÜLET MARAD Éppen, ha arra gondolunk, hogy Francia Észak-Afrikában az amerikai és angol megszálló csapatok feladata volt néhány héten belül, legkésőbb múlt év november végéig, egész Tunéziát megszállni és Rommel haderőit nyugat felé vonulásukban hátba támadni, akkor értjük meg a jelentőségét a hathónapi időnyereségnek Mert ez alatt az idő alatt egész Európának, az olasz partokat is beleértve, a védelmét oly mértékben meg lehetett erősíteni, hogy itt ma sehol sem lehet szó partraszállásról. És bár nem tagadható, hogy az amerikaiak és angolok számára fontos az egész észak afrikai tengerpart birtoka, de épp így rá kell mutatni arra is, hogy ennek a birtoklásnak még nincs semmiféle döntő jelentősége sem. A Földközitenger továbbra is el van zárva az amerikai—angol szállítóhajózás elől, továbbra is háborús terület marad, amint az volt 1940 nyara óta mindig. (MTI) BERLIN: Az invázió kérdésének felvetése az angol-amerikai hadvezetés számára azt jelenti, mintha legforróbb vashoz kellene nyúlnia! Berlin, május 14. A Német Távirati Iroda katonai tudósítója Írja: Miután a német-olasz csapatok Tuniszban teljesítették a nekik kiszabott feladatot, helyénvaló lesz közelebbről megvizsgálni mindazokat az érveket, amelyek úgy igyekszenek feltüntetni a helyzetet, mintha az európai második arcvonal megteremtése, tehát az „invázió“ egészen az angolok és amerikaiak tetszésétől függne. A német tábornoki és tengernagyi kar köreiben az ilyen felfogást tisztára agitációnak mondják és utalnak arra, hogy már a tuniszi harc és az angolok, valamint az északamerikaiak számára merőben nagyon veszteségteljes kimenetele világos leckét adott az ilyen beszédre. Ebből a példából ugyanis a katonailag nem iskolázott közvélemény is világosan látja, mi várna az angolokra és amerikaiakra, ha most megkísérelnék megvetni lábukat Európában, amelynek közlekedési szempontból fejlett középpontjaiból a szárazföld bármely helyére a legnagyobb gyorsasággal juthatnának el megfelelő intézkedések. A német főváros katonai köreiben elsősorban megállapítják, hogy az ellenségnek semmikép sincs egyoldalu szabadsága a szárazföldi vállalkozás helyének megválasztásában. Az Északi foktól Biscayaig, a Földközi-tenger francia partján, valamint az olasz partokon és a többi európai szegélyterületeken, mint például a délkeleten, megtörténtek az előkészületek ellenséges csapatok megfelelő fogadására és hála az északafrikai hősi német-olasz csapatoknak, ezeket az előkészületeket be is fejezték. A helyzet ma, amikor a háború negyedik esztendeje befejezéséhez közeledik, valósággal alapvetően eltér attól a helyzettől, amely az első világháború negyedik esztendejének végén jelentkezett. Akkoriban az európai területen reménytelenül ostromzár alá vett központi hatalmak a háború győzelmes befejezését csak az ostromgyűrű sikeres áttörésétől, tehát csak offenzívától várhatták, ma azonban a tengelyhatalmak az európai erődben katonailag egyedül uralkodó erőt jelentenek, támaszkodva a rendkívül erős hadműveleti tartalékra. Döntő szárazföldi hatalmak tehát olyan térségben, amelynek ereje minden tekintetben elegendő ahhoz, hogy a háború tartamának kérdése csupán mindazoknak is eszközöknek megszervezési kérdése legyen, amelyeket Európának a háború szempontjából önellátó földje az elegendőnél is nagyobb mértékben nyújt. Tehát már az invázió kérdése sem függ semmikép sem az ellenfél tetszésétől, ellenkezőleg, ez határozott kényszert jelent, ha az angolok és amerikaiak bármikép is meg akarják szerezni a kilátást arra, hogy Tunisz után még mint a háború cselekvő résztvevői jelentháborút kedvetlenté- Szardínia olaszorsz. Trapani' r í>°í' i & Pániéi!en, nme! ^ lampe dúsa 1ammamet w Totone afanzaro 'ahnia' Siracusa Moknm tsdia Haltad* Valetta Hölgyeknek kellemes AZ ÚJ púderszín E párisi színanyagokat érdekes colorimetriás úton állították össze, új készülékekkel. Cél: minden archoz a legmegfelelőbb púder! Ezekkel az eredeti párisi új színanyagokkal készül Magyarországon is a Tokalon-púder. Szél és eső idején is hosszú ideig tapad. Megszünteti az orr fénylését. Francia szabadalmazott eljárással készül itt is. Még ma próbálja ki a Tokalonpúdert és figyelje meg, vájjon az ön által tízféle színből választható Tokalonpúder mennyire fokozza szépségét. get mutató népeik előtt kényszer ez, ha egyáltalában valamilyen döntő fordulatot akarnak adni még ennek a háborúnak előnyükre. Itt azonban földrajzi helyzetük és saját nehézségeik folytán dilemmába kerülnek. A csupán szükségszerűen kiépített Tunisz számbeli túlerejük és kedvező utánpótlási feltételeik ellenére megmutatta, hogy olyan ellenféllel van dolguk, aki veszteségeiket mérhetetlenül fogja növelni, ha a tengely európai erőterének közvetlen szélén egy vagy több hídfőt próbálnának kierőszakolni, olyan terület ellen, amely erődítési építményeivel és ejtőernyő-biztosításaival a terepszerű elhárítás tekintetében valósággal vár ilyen kísérletet. Ha már Tunisz leküzdéséhez legnagyobb csapat- és anyagtömegek voltak szükségesek a számbelileg kisebb ellenfél ellen, ha már itt elkerülhetetlen volt hatalmas szállítási hajótér bevetése és ezáltal egész hajóhadak felhasználása, milyen gépezetet kellene az ellenségnek latba vetnie, hogy magában Európában egy hídfőt érjen el. Ennek a kérdésnek felvetése az angol-amerikai hadvezetés számára most ugyanazt jelenti, mintha a legforróbb vashoz kellene nyúlnia. A kérdés felvetése azonban mindenekelőtt tisztázza azt a tényt, hogy a kezdeményezés itt semmikép sem egyedül az ellenfélnél van. Itt Európában ugyanis az angol és az északamerikai tengeri hatalmak, amelyek líbiai és a tuniszi tengerentúli gyarmati háborúban jól ki tudták fejteni különleges tulajdonságaikat, az előtt a feladat előtt állanának, hogy a német és az olasz szárazföldi hatalmak ellen kellene fellépniük és különleges háborús lehetőségeiket ezen a térségen előbb elérniük kellene, hogy végül igazi sikert érhessenek el. Tomokacu Hori, a tokiói tájékoztató hivatal szóvivője, tegnap kijelentette, ostobaság volna, ha a brit és északamerikai államvezetők az északafrikai hadjárat eredményeit a szövetségesek győzelmének tekintenék, mert tisztában kell lenniük azzal, hogy állítólagos győzelmük csak mély szakadékba vezeti őket. (MTI) A Duce parancsára Róma, május 14. (NST) Olasz katonai és politikai körökben nyomatékkal hangsúlyozzák, hogy a tuniszi 1. olasz hadsereg a Duce kifejezett parancsára szüntette be az ellenállást, nem pedig az ellen-*ség kapitulációs felszólítására