Ujság, 1943. május (19. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-21 / 114. szám
PÉNTEK, SMS MÁJUS 11 ÚJSÁG Áttekintő összefoglalót adott a háború mai állásáról és folytatásának médjáiról Churchill brit miniszterelnök Amsterdam, május 20. (Német Távirati Iroda.) Churchill miniszterelnök — mint a brit hírszolgálat jelenti — az északamerikai kongresszus előtt beszédet mondott. Bevezetőben hangsúlyozta, büszke arra, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia jó szövetségesek és, hogy a feladatok teljesítésében bajtársiasan igyekeztek elöljárni. Amikor legutóbb járt az Egyesült Államokban, az amerikai kongresszusi harag töltötte el a Pearl Harbour ellen intézett „áruló támadás“ és az Egyesült Államokhoz intézett német és olasz hadüzenet miatt. A briteket és az amerikaiakat egyesíti a közös veszély, az ünnepélyes hit és a nagy cél. Churchill hangoztatta azután, hogy „vérének hangja“ azzal a meggyőződéssel tölti el, hogy a világ jövője szempontjából semmi sem fontosabb, mint a két nép testvéri egyesülése háborúban és békében. Röviden vázolta a háború eddigi lefolyását és megállapította, hogy a Csendes-óceánon gyorsan következett egyik szerencsétlenség a másik után. Az angolok vereségét a Malájifélszigeten és Szingapúrban „a legnagyobb katonai katasztrófának“, mindenesetre a brit történelem legnagyobb katonai katasztrófájá- nak mondotta. Mindezt és még sok mást jóvá kellett tenni. Megállapította azután, hogy az angoloknak éppoly nagy érdekük a Japán elleni szakadatlan és szünet nélküli hadviselés, mint az Egyesült Államoknak. Azért áll a kongresszus előtt, hogy kijelentse, hogy Nagy-Britannia a háborút az Egyesült Államok oldalán, velük összhangban, csapatainak legjobb hadászati bevetésével fogja viselni. A Japán elleni háborúnak figyelemreméltó részét azoknak a hadseregeknek, légi és tengeri erőknek kell átvenniük, amelyeket Nagy-Britannia most India keleti határán összevont. Ez az egyik lehetőség arra, hogy Kínának segítségére menjenek, mert Kína hatásos és közvetlen megsegítése a legsürgősebb közös feladatokhoz tartozik. Churchill a továbbiakban kijeentette, hogy Japán leküzdése nem jelenti Németország leküzdését, míg Németország leküzdése kétségtelenül Japán vereségét jelentené. Ezzel nem akarja azt mondani, hogy nem lehet mindkét oldalon egyidejűleg eljárni. Az amerikai erők nagyobb részét tényleg most a csendesóceáni arcvonalon használják fel. Churchill hangoztatta azután, hogy 1992-ben az Egyesült Államok vették át a fő felelősséget a Japán elleni háború folytatásáért, míg Nagy-Britannia az Atlanti-óceánon vette át a háború terhének fő részét. Nagy-Britanniának — állapította meg Churchill — az Egyesült Államokkal való szövetség létrejötte óta a kereskedelmi hatótérben szenvedett veszteség tekintetében kétszer annyit kellett magára vállalnia, mint az Egyesült Államoknak. Azt hiszi, megállapíthatja, hogy az ellenintézkedések hatásossága terén elért lényeges javulás következtében a tengeralattjáró-háborúban könnyebbedés következett be. Hangsúlyozta azonban, hogy a tengeralattjáró-veszély még mindig a legnagyobb veszedelem, amellyel Anglia és az Egyesült Államok szemben állanak. Anglia folytatja Németország ellen a nagy légi támadást is s ezt erőteljesen támogatják az Egyesült Államok légi erői. Megoszlanak a nézetek olánézve, vajjon a légi hatalom egymagában vezethet-e Németország vagy Olaszország leküzdésére, a kísérlet azonban megérdemli a fáradságot, de nem zár ki más rendszabályokat A kísérlet semmiesetre sem árthat Churchill közölte, hogy a német völgyzáró gátak ellen legutóbb intézett támadásban a támadó 12 bombázógépből 8 elveszett. Valamennyien egyetértenek abban, hogy ezt a légi hatalmat, mihelyt lehetséges, harcba kell vetni Japán ellen. A legnehezebb probléma az erők felhasználása, tekintettel a tengeralattjárók ellenállására, a nagy óceánokon és a szűk tengereken. Ezért elengedhetetlen, hogy gyakran tartsanak értekezleteket és így megtalálják a legkedvezőbb kilátásokat az erők bevetésére. * A miniszterelnök annak a reményének adott kifejezést, hogy R'Assevelt elnökkel együtt hamarosan találkozhat il, Sztálinnal és Csiang Kaj-sek-kel, amit régóta óhajtanak. Az északafrikai hadjáratról szólva, Churchill különösen Giraud-ról emlékezett meg és hangsúlyozta, hogy Tunisz elfoglalása „különösen ösztönző“ volt a szovjetorosz szövetségesre. Elismerte, hogy amikor az afrikai vállalkozást tervezték, azt remélték, hogy még a múlt év vége előtt megszerzik az uralmat Tunéziában. A háborít fő terhét Khangsu-Berlin, május 19. A Német Távirati Iroda diplomáciai tudósítója írja: Ha Churchillnek az amerikai kongresszus előtt mondott beszéde úgy tekinthető, hogy az washingtoni megbeszéléseinek a hatását mutatja, akkor a beszéd csak megerősíti e megbeszéléseknek azt a benyomását, hogy a szövetségeseknek gondot okozó nehézségek minden újabb találkozóval egyre nyilvánvalóbbakká válnak. Anglia és az Egyesült Államok — mint a brit miniszterelnök fejtegetései mutatják — teljesen tudatában vannak a ítészélg nagyságának és tudják, hogy szembe kell szállniok vele, nem találtak azonban bevált eszközt az ellen a baj ellen, hogy az egyik oldalon le kell rombolniok azt, amit a másik oldalon fáradsággal fel akarnak építeni. Ezért folyik tovább a kötélhúzás akörül, hogy melyik harctér legyen a legközelebbi. Churchill Európa mellett szólt, Roosevelt Kelet-Ázsia mellett. Csungking-Kínát Churchill által bevallott kétségbeesett helyzetében azzal a kilátással vigasztalják, hogy Anglia egyszer kétségtelenül kész tesz a hurmai út elleni akcióra. Ez megerősíti a hármasegyezményhez tartozó hatalmak ítéletének helyességét, hogy Tunézia, amelyért az angolok és amerikaiak idegenlegionáriusaik támogatásával, ember és anyag óriási felhasználásával hónapokig karcot-tyazia Churchillt a Szovjet Unió viseli, ezért amennyire észszerű és gyakorlatilag keresztülvihető, mindent meg kell tenni a Szovjet Unió tehermentesítésére. Beszéde végén Churchill kijelentette, hogy az ellenség még mindig hatalmas, nehéz hozzáférni, még mindig hatalmas hadseregekkel óriási segélyforrásokkal és felbecsülhetetlen stratégiai területtel rendelkezik. Még egy súlyos veszély van s ez a háború elhúzódása, minthogy senki sem tudja megjósolni, hogy ez milyen új bonyodalmakat hozhat. Rámutatott arra, hogy a háború elhúzódása az óriási kiadások miatt a demokráciákat kifáraszthatja, tompulttá teheti és elválaszthatja. (MTI) Jak, a nehézségeknek nem a végét, hanem a kezdetét jelenti és hogy Tunézia valóban csak közbeeső játszma volt, amely a végső eredmény szempontjából nem döntő. Amit Churchill a tengeralattjáróveszély további fennállásáról, a tengelyhatalmak légi leküzdésének csekély kilátásáról és a háború esetleges elhúzódásának pusztító következményeiről a szövetségesekre nézve mondott, kétségtelenül közelebb áll a valósághoz, mint az a már megcáfolt állítás, hogy két német duzzasztógáz elleni támadással megsemmisítő csapást mértek a német hadiiparra. Churchillre és e problémákról való felfogására jellemző az a kijelentés, hogy ezt a háborút, bármibe kerüljön is, a döntésig folytatni kell. A brit miniszterelnök ezzel a határozott megállapítással, amelyet katonai és stratégiai vonatkozású számolóművészet bő alkalmazásával adott elő, kivonta magát minden olyan probléma megvitatásától, amely a Sztálinnál hőn óhajtott találkozást terhelhetné vagy éppenséggel veszélyeztethetné. Azok az engedmények azonban, amelyek Sztálint arra késztethetnék, hogy eddigi tartózkodásából kilépjen, mindig csak azoknak a költségére történnének, akiknek érdekei felett Churchill tudatosan hallgatással siklott el beszédében, amelyet sokat ígérőnek harangoztak be. (MTI) Kísérelni Sztálint rábeszélni arra, hogy engedje meg számukra az orosz légi támaszpontok használatát a Japán elleni támadásra Ugyane körökben kijelentik, hogy talán ez a célja annak a találkozónak, amelyet Churchill, Roosevelt, ■Sztálin és Csiang Kai-sek között remélnek létrehozni. Az amerikai kongresszus több befolyásos tagja nagy megelégedését fejezte ki Churchill ama kijelentése fölött, amelyben újból biztosítja az amerikaiakat, hogy Nagy-Britannia nem hagyja abba a harcot addig, amíg Japánt le nem verték. Ezt az újabb biztosítékot épp a kellő pillanatban adta Churchill — mondják ezekben a kongresszusi körökben. (MTI) A finn-amerikai viszonyban nincs változás Helsinki, május 20. (Magyar Távirati Iroda.) Illetékes finn körökben szerdán hangoztatták, hogy az elmúlt napokban a finn külpolitika alakulásában semmi emülésreméltó esemény nem történt. Ez vonatkozik a finnamerikai kapcsolatokra is. . Ami a közeljövőt illeti, utaltak arra a stockholmi sajtóértesülésre, amely szerint Clintock amerikai ügyvivő ezen a héten elhagyja Finnországot, de hozzáfűzték, hogy ennek hivatalos megerősítésére semmiféle okot sem látnak. A Washingtonban folyó tanácskozások — mondották — valószínűleg háttérbe szorítanak minden kisebb részletkérdést. Washington, május 20. (NST) Az Egyesült Államok külügyminisztériuma szerdán nem foglalt állást azokhoz a hírekhez, amely szerint Mac Clintock, az Egyesült Államok finnországi ügyvivője Stockholmba költözik. Washingtoni beavatott politikai körökben ezt a hírt azonban rendkívül valószínűnek tartják. Az intézkedés célja a Finnországra gyakorolt nyomás fokozása. Finnország elhelyezkedése ugyanis régóta zavarja az Egyesült Államok külpolitikáját, beszélést folytatott Morgenthau pénzügyminiszterrel is. Előreláthatólag találkozik még Van Zeeland volt belga miniszterelnökkel, aki jelenleg azgyesült Államokban tartózkodik. Washington, május 20. (NST) „Szívélyes viszony a Szovjet Unióval“ az előfeltétele egy cseh-lengyel együttműködésnek, jelentette ki ismételten Benes szerdán. Benes hivatkozott a továbbiakban Hubert Ripka a cseh emigráns kormány miniszterének a tárgyalásaira. Hubert Ripka Londonban folytatta a lengyel emigráns kormánynyal a megbeszéléseket és a lengyelszovjet ellentétre való tekintettel „elhalasztotta“ a további megbeszéléseket. Hasonló értelemben nyilatkozott Jan Masaryk a Beres-kormány külügyminisztere is. Beres véleménye szerint Sikorszki kormányában felmerült nehézségeknek nem egyedül a szovjet-lengyel ellentét az oka, hanem a tescheni kérdés is. A Teschen vidékét ugyanis 1938 szeptemberében Csehszlovákiának át kellett adnia a lengyeleknek. Hajózás és légiforgalom Stockholm, május 20. (Német Távirati Iroda.) A Svenska Dagbladet ankarai jelentése szerint az iraki „kormány“ koncessziót adott az Egyesült Államok számára az Eufrates és Tigris folyókon való hajózásra. A Dagens Nyheter newyorki jelentése szerint több olyan amerikai légi forgalmi társaság, amely eddig csak az Egyesült Államok területén bonyolított le forgalmat, engedélyt kért arra, hogy tengerentúli országokra is kiterjeszthesse forgalmi hálózatát, így néhány keletamerikai repülőtársaság Bostonon át London, Stockholm, Hejkjavik és Moszkva felé szeretné kiterjeszteni légi járatait, míg nyugatamerikai légi forgalmi társaságok Seattlen át az alaska Nome, a szibériai Jakuck, valamint Kalkutta felé szeretnének repülőjáratokat rendszeresíteni. (MTI) Német vélemény Churchill beszédéről Berlin a beszéd „megjegyzésre méltó“ hat pontjáról Berlin, május 20. Illetékes német helyről tájékoztatásként a következőket közüik: A Wilhelmstrasséhoz közelálló politikai körökben a következőket emelik ki, mint megjegyzésre méltókat: Churchill-nek szerdán az amerikai kongresszus előtt mondott beszédéből: 1. A légi terror cinikus elismerése. 2. A nagy bőbeszédűség a tunéziai csatával kapcsolatban, miután az angolszászok már oly sok csatát elvesztettek. 3. Anglia valóságos hivatalos kapitulációja Észak-Afrikában az Egyesült Államok előtt, ami a beszédben Eisenhower és Giraud személyének kihangsúlyozásában s de Gaulle teljes elhallgatásában jut kifejezésre. 4. Általában a bolsevizmusról való hallgatás, különösen pedig az úgynevezett szövetségesek arcvonalában fennálló politikai egyenetlenkedések elhallgatása. 5. A rengeteg szóbeszéd a Japán elleni háborúról minden konkrét kijelentés nélkül. Itt különösen feltűnő Churchill-nek az a kísérlete hogy védekezzék az ellen a szemrehányás ellen, mintha Anglia Habozna résztvenni a Japán elleni támadásban. 0. .4 külön hangsúlyozott utalás a hosszú hadviselésnek nemcsak anyagi, hanem erkölcsi kihatásaira is. (MTI) A bermudai menekültügyi értekezlet visszhangja az alsóház előtt London, május 20. (NST) Az alsóház szerdai ülésén a bermudai menekültügyi értekezlet lezajlásának megvitatása során éles támadások hangzottak el a kormány ellen. Több munkáspárti képviselő szemére vetette Eden külügyminiszternek, hogy az angol kormány semmiféle kezdeményező lépést nem tett és ezért az értekezlet nem vezetett másra, csak különböző nehézségek felfedésére. Az eredmény a defetizmus és a kétségbeesés szellemét tükrözi vissza. A bermudai értekezleten résztvett angol kormánymegbízott rövid jelentést terjesztett elő, amely megállapítja, hogy ezidőszerint a hadianyogszálítások a legfontosabbak és nem hanyagolhatják el azért, hogy hajóteret nyerjenek menekültek szállításához. A vitát Eden külügyminiszter fejezte be azzal a kijelentéssel, hogy ezidő szerint csak felületesen lehet tárgyalni a menekültek kérdését, s segítséget csak kevés esetben lehet adni. Két légiriadó Londonban Amsterdam, május 20 (Német Távirati Iroda.) A brit hírszolgálat jelentése szerint a csütörtökre virradó éjszakán ismét kétszer volt légiriadó Londonban. (MTI) Japán elleni támaszpontok átengedésére akarják rábírni Sztálint Amsterdam, május 20. (Német Távirati iroda.) Az angol hírszolgálat Churchill beszédéből azt a részt emeli ki, amely szerint Churchill kötelezettséget vállalt arra, hogy a háborút tovább folytatják egész Japán teljes megsemmisítéséig. Míg az esti lapok különösen a beszédnek ezt a részét emelik ki, diplomáciai megfigyelők feltételezik, hogy Nagy-Britannia és az Egyesült Államok adott esetben meg fogják Kikkel tanácskozik Benes ? Washington, május 20. (Bud. Tud.) Benes kedden Hull külügyminiszterrel és az amerikai kormány pénzügyi és gazdasági szakértőivel megbeszélést folytatott. Ezenkívül találkozott Stettiniusszal a kölcsön és bérleti törvény végrehajtó hivatalának vezettőjével, továbbá a háborús gazdasági minisztériumiban Miss Perkinsszel is, meg Az amerikai nemzeti bankok nyeresége Kiszabon, május 20. (Stefani) Newyorki jelentés szerint az Egyesült Államok 5087 nemzeti bankjának nyeresége 1942-ben több mint 240 millió dollárt tett ki, ami 1941-hez képest tíz millió, a korábbi évekhez képest pedig még sokkal jelentékenyebb nyereségszaporulatot jelent. (MTI) A nyugati háború Londont bombázták a németek Flensburgot az amerikaiak Német hadijelentés Szicília és Szardínia partvidéke felett a német légierő olasz vadászrepülőkkel együtt 14 ellenséges repülőgépet pusztított el. Harci repülőgépeink a csütörtökre virradó éjszakán Orant támadták. A kikötőberendezéseket bombák telibe találták és nagy tüzek keletkeztek. Amerikai bombázók a szerdai nap déli óráiban nagy magasságból bombákat dobtak az északnémet partvidék helységeire. A lakosság körében veszteségek keletkeztek: sokhelyütt — így különösen Flensburgban — jelentős épületkiírók állottak elő. Vadászrepülőink és a tengerészet légvédelmi tüzérsége 14 négymotoros bombázórepülőgépet lőtt le. A csütörtökre virradó éjszakán brit bombázó repülőgépek a birodalom északi területe fölött repültek el. A német légierő a május 20-ra virradó éjjel újból Londont és a brit Csatorna-partvidék egyes céljait bombázta. Egy repülőgépünk elveszett. A könnyű német tengerészeti haderők május ti—20-ig 13 ellenséges repülőgépet lőttek le. (MTI) Olasz hadijelentés Róma, május 20. (Stefani,) ki olasz főhadiszállás 1090. közleménye: Repülőink sikeresen folytatták támadásukat az algíri partok mentén haladó hajókaraván ellen: két közepes tonnatartalmú gözös torpedótalálat következtében elsüllyedtnek tekinthető, míg egy 10.000 tonnás harmadik gőzös súlyosan megrongálódott. A tengely bombavetői eredményesen bombázták Sfax, Oran és Dzsidzselli kikötőit. Ellenséges kötelékek csekély károkat és némi veszteséget okoztak Trapaniban és a Cagliari vidékén fekvő Campidanóban. Olasz-német vadászgépek elszántan felvették a harcot a támadókkal, akik összesen 13 repülőgépet vesztettek. Többek között a légvédelmi ütegek is lelőttek egy négymotoros gépet Szicília felett (MTI) Amerikai légi támadás Németország ellen Berlin, május 20. (NST) Illetékes német hely közlése szerint USA bombavető repülőgépek május 19-én világos nappal légi támadást hajtottak végre néhány északnémetországi város ellen. A lakosság körében számos áldozata van a bombatámadásnak, különösen Flensburgban. A támadó Berlin, május 20. Illetékes német részről közült tájékoztatásul. A legújabb megállapítások szerint a völgyzáró gátak bombázása következtében 370 ember meghalt, 36 ember eltűnt. Különösen egyes hatóságok érdeme, hogy ennek az angol támadásnak nem lett még több áldozata. Ezek a hatóságok ugyanis az érdekelt lakosságot nyomban értesítették a támadásról és haladéktalanul megindították a szükséges intézkedéseket is. Kezdetben azt hitték, hogy az áldozatok száma nagyobb. A lakosság egy réve ugyanis, amikor a támadásról négymotoros repülőgépek közül tizenegyet légi harc során a német vadászrepülőgépek lelőttek. Néhány brit repülőgép május 20-ára virradó éjszakán behatolt Észak-Németország légi térségébe. Néhány bombát dobtak le teljesen tervszerűtlenül, értesült, az erdőkbe menekült s ezért eleinte eltűntnek hitték őket. (MTI) A völgyzáró gátak ellen intézett támadás következtében, amelyről a május 17-iki véderőjelentés megemlékezett, a hivatalos megállapítás szerint — mint a Német Távirati Iroda újabban értesül — 370 német alattvaló halt meg, ezenkívül életét vesztette még 341 különféle nemzetiségű hadifogoly. A lezúdult víztömegek következtében okozott gazdasági kár szerencsére nem olyan nagymértékű, mint gondolták. E károk kiegyenlítésére megtették a kellő intézkedéseket (MTI) Hétszáznál több halott a bombázott völgyzáró gátaknál 8