Ujság, 1943. május (19. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-21 / 114. szám

PÉNTEK, SMS MÁJUS 11 ÚJSÁG Áttekintő összefoglalót adott a háború mai állásáról és folytatásának médjáiról Churchill brit miniszterelnök Amsterdam, május 20. (Német Távirati Iroda.) Churchill miniszter­elnök — mint a brit hírszolgálat jelenti — az északamerikai kon­gresszus előtt beszédet mondott. Bevezetőben hangsúlyozta, büszke arra, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia jó szövetségesek és, hogy a feladatok teljesítésében baj­­társiasan igyekeztek elöljárni. Ami­kor legutóbb járt az Egyesült Álla­mokban, az amerikai kongresszusi harag töltötte el a Pearl Harbour ellen intézett „áruló támadás“ és az Egyesült Államokhoz intézett német és olasz hadüzenet miatt. A briteket és az amerikaiakat egye­sí­ti a közös veszély, az ünnepélyes hit és a nagy cél. Churchill han­goztatta azután, hogy „vérének hangja“ azzal a meggyőződéssel tölti el, hogy a világ jövője szem­pontjából semmi sem fontosabb, mint a két nép testvéri egyesülése háborúban és békében. Röviden vázolta a háború eddigi lefolyását és megállapította, hogy a Csendes-óceánon gyorsan következett egyik szerencsétlenség a másik után. Az angolok vereségét a Maláji­­félszigeten és Szingapúrban „a leg­nagyobb katonai katasztrófának“, mindenesetre a brit történelem legnagyobb katonai katasztrófájá-­ nak mondotta. Mindezt és még sok mást jóvá kellett tenni. Megállapí­totta azután, hogy az angoloknak éppoly nagy érdekük a Japán elleni szakadatlan és szünet nélküli had­viselés, mint az Egyesült Államok­nak. Azért áll a kongresszus előtt, hogy kijelentse, hogy Nagy-Britan­nia a háborút az Egyesült Államok oldalán, velük összhangban, csapa­tainak legjobb hadászati bevetésé­vel fogja viselni. A Japán elleni háborúnak figyelemreméltó részét azoknak a hadseregeknek, légi és tengeri erőknek kell átvenniük, amelyeket Nagy-Britannia most In­dia keleti határán összevont. Ez az egyik lehetőség arra, hogy Kínának segítségére menjenek, mert Kína hatásos és közvetlen megsegítése a legsürgősebb közös feladatokhoz tartozik. Churchill a továbbiakban kije­­­entette, hogy Japán leküzdése nem jelenti Németország leküzdését, míg Németország leküzdése kétségtelenül Japán vereségét jelentené. Ezzel nem akarja azt mondani, hogy nem lehet mindkét oldalon egyidejűleg eljárni. Az amerikai erők nagyobb részét tényleg most a csendesóceáni arcvonalon használják fel. Churchill hangoztatta azután, hogy 1992-ben az Egyesült Államok vették át a fő felelősséget a Japán elleni háború folytatásáért, míg Nagy-Britannia az Atlanti-óceánon vette át a háború terhének fő részét. Nagy-Britanniának — állapította meg Churchill — az Egyesült Álla­mokkal való szövetség létrejötte óta a kereskedelmi hatótérben szenvedett veszteség tekintetében kétszer annyit kellett magára vállal­nia, mint az Egyesült Államoknak. Azt hiszi, megállapíthatja, hogy az ellenintézkedések hatásossága terén elért lényeges javulás következté­ben a tengeralattjáró-háborúban könnyebbedés következett be. Hang­súlyozta azonban, hogy a tenger­alattjáró-veszély még mindig a leg­nagyobb veszedelem, amellyel Ang­lia és az Egyesült Államok szemben állanak. Anglia folytatja Német­ország ellen a nagy légi támadást is s ezt erőteljesen támogatják az Egyesült Államok légi erői. Megoszlanak a nézetek olánézve, vajjon a légi hatalom egymagában vezethet-e Németország vagy Olasz­ország leküzdésére, a kísérlet azon­ban megérdemli a fáradságot, de nem zár ki más rendszabályokat A kísérlet semmiesetre sem árthat Churchill közölte, hogy a német völgyzáró gátak ellen legutóbb in­tézett támadásban a támadó 12 bombázógépből 8 elveszett. Vala­mennyien egyetértenek abban, hogy ezt a légi hatalmat, mihelyt lehet­séges, harcba kell vetni Japán ellen. A legnehezebb probléma az erők felhasználása, tekintettel a tenger­alattjárók ellenállására, a nagy óceánokon és a szűk tengereken. Ezért elengedhetetlen, hogy gyak­ran tartsanak értekezleteket és így megtalálják a legkedvezőbb kilátá­sokat az erők bevetésére. * A miniszterelnök annak a remé­nyének adott kifejezést, hogy R'Assevelt elnökkel együtt hamaro­san találkozhat il, Sztálinnal és Csiang Kaj-sek-kel, amit régóta óhajtanak. Az északafrikai hadjáratról szólva, Churchill különösen Giraud-ról em­lékezett meg és hangsúlyozta, hogy Tunisz elfoglalása „különösen ösz­tönző“ volt a szovjetorosz szövetsé­gesre. Elismerte, hogy amikor az afrikai vállalkozást tervezték, azt remélték, hogy még a múlt év vége előtt megszerzik az uralmat Tuné­ziában. A háborít fő terhét K­hangsu-Berlin, május 19. A Német Táv­irati Iroda diplomáciai tudósítója írja: Ha Churchillnek az ameri­kai kongresszus előtt mondott be­széde úgy tekinthető, hogy az wash­ingtoni megbeszéléseinek a hatását mutatja, akkor a beszéd csak meg­erősíti e megbeszéléseknek azt a benyomását, hogy a szövetségesek­nek gondot okozó nehézségek min­den újabb találkozóval egyre nyil­vánvalóbbakká válnak. Anglia és az Egyesült Államok — mint a brit miniszterelnök fejtegetései mu­tatják — teljesen tudatában van­nak a ítészélg nagyságának és tud­ják, hogy szembe kell szállniok vele, nem találtak azonban bevált eszközt az ellen a baj ellen, hogy az egyik oldalon le kell rombolniok azt, amit a másik oldalon fáradság­gal fel akarnak építeni. Ezért folyik tovább a kötélhúzás akörül, hogy melyik harctér legyen a legközelebbi. Churchill Európa mellett szólt­, Roosevelt Kelet-Ázsia mellett. Csungking-Kínát Churchill által bevallott kétségbeesett helyze­tében azzal a kilátással vigasztal­ják, hogy Anglia egyszer kétségte­lenül kész tesz a hurmai út elleni akcióra. Ez megerősíti a hármas­­egyezményhez tartozó hatalmak ítéletének helyességét, hogy Tuné­zia, amelyért az angolok és ameri­kaiak idegenlegionáriusaik támoga­tásával, ember és anyag óriási fel­használásával hónapokig karcot-tyazia Churchill­t a Szovjet­ Unió viseli, ezért amennyire észszerű és gyakorlatilag keresztülvihető, min­dent meg kell tenni a Szovjet­ Unió tehermentesítésére. Beszéde végén Churchill kijelen­tette, hogy az ellenség még mindig hatalmas, nehéz hozzáférni, még mindig hatalmas hadseregekkel óriási segélyforrásokkal és felbecsül­hetetlen stratégiai területtel rendel­kezik. Még egy súlyos veszély van s ez a háború elhúzódása, mint­hogy senki sem tudja megjósolni, hogy ez milyen új bonyodalmakat hozhat. Rámutatott arra, hogy a háború elhúzódása az óriási kiadá­sok miatt a demokráciákat kifá­raszthatja, tompulttá teheti és el­választhatja. (MTI) Jak, a nehézségeknek nem a végét, hanem a kezdetét jelenti és hogy Tunézia valóban csak közbeeső játszma volt, amely a végső ered­mény szempontjából nem döntő. Amit Churchill a tengeralattjáró­­veszély további fennállásáról, a tengelyhatalmak légi leküzdésének csekély kilátásáról és a háború esetleges elhúzódásának pusztító következményeiről a szövetsége­sekre nézve mondott, kétségtelenül közelebb áll a valósághoz, mint az a már megcáfolt állítás, hogy két német duzzasztógáz elleni támadás­sal megsemmisítő csapást mértek a német hadiiparra. Churchillre és e problémákról való felfogására jel­lemző az a kijelentés, hogy ezt a háborút, bármibe kerüljön is, a döntésig folytatni kell. A brit miniszterelnök ezzel a ha­tározott megállapítással, amelyet katonai és stratégiai vonatkozású számolóművészet bő alkalmazásá­val adott elő, kivonta magát min­den olyan probléma megvitatásától, amely a Sztálinnál hőn óhajtott ta­lálkozást terhelhetné vagy éppen­séggel veszélyeztethetné. Azok az engedmények azonban, amelyek Sztálint arra késztethetnék, hogy eddigi tartózkodásából kilépjen, mindig csak azoknak a költségére történnének, akiknek érdekei felett Churchill tudatosan hallgatással siklott el beszédében, amelyet so­­kat ígérőnek harangoztak be. (MTI) Kísérelni Sztálint rábeszélni arra, hogy engedje meg számukra az orosz légi támaszpontok használa­tát a­­ Japán elleni támadásra Ugyan­e körökben kijelentik, hogy talán ez a célja annak a találkozó­nak, amelyet Churchill, Roosevelt, ■Sztálin és Csiang Kai-sek között remélnek létrehozni. Az amerikai kongresszus több be­folyásos tagja nagy megelégedését fejezte ki Churchill ama kijelentése fölött, amelyben újból biztosítja az amerikaiakat, hogy Nagy-Britannia n­em hagyja abba a harcot addig, amíg Japánt le nem verték. Ezt az újabb biztosítékot épp a kellő pil­lanatban adta Churchill — mond­ják ezekben a kongresszusi körök­ben. (MTI) A finn-amerikai viszonyban nincs változás Helsinki, május 20. (Magyar Táv­irati Iroda.) Illetékes finn körökben­ szerdán hangoztatták, hogy az elmúlt napokban a finn külpolitika alakulá­sában semmi emülésreméltó esemény nem történt. Ez vonatkozik a finn­­amerikai kapcsolatokra is. . Ami a közeljövőt illeti, utaltak arra a stockholmi sajtóértesülésre, amely szerint Clintock amerikai ügyvivő ezen a héten elhagyja Finnországot, de hozzáfűzték, hogy ennek hivatalos megerősítésére semmiféle okot sem látnak. A Washingtonban folyó ta­nácskozások — mondották — való­színűleg háttérbe szorítanak minden kisebb részletkérdést. Washington, május 20. (NST) Az Egyesült Államok külügyminiszté­riuma szerdán nem foglalt állást azok­hoz a hírekhez, amely szerint Mac Clintock, az Egyesült Államok finn­országi ügyvivője Stockholmba köl­tözik. Washingtoni beavatott politi­kai körökben ezt a hírt azonban rend­kívül valószínűnek tartják. Az intéz­kedés célja a Finnországra gyakorolt nyomás fokozása. Finnország elhe­lyezkedése ugyanis régóta zavarja az Egyesült Államok külpolitikáját, beszélést folytatott Morgenthau pénz­ügyminiszterrel is. Előreláthatólag ta­lálkozik még Van Zeeland volt belga miniszterelnökkel, aki jelenleg az­gyesült Államokban tartózkodik. Washington, május 20. (NST) „Szí­vélyes viszony a Szovjet­ Unióval“ az előfeltétele egy cseh-lengyel együtt­működésnek, jelentette ki ismételten Benes szerdán. Benes hivatkozott a továbbiakban Hubert Ripka a cseh emigráns kormány miniszterének a tár­gyalásaira. Hubert Ripka Londonban folytatta a lengyel emigráns kormány­nyal a megbeszéléseket és a lengyel­­szovjet ellentétre való tekintettel „el­halasztotta“ a további megbeszélése­ket. Hasonló értelemben nyilatkozott Jan Masaryk a Beres-kormány kül­ügyminisztere is. Ber­es véleménye szerint Sikorszki kormányában fel­merült nehézségeknek nem egyedül a szovjet-lengyel ellentét az oka, ha­nem a tescheni kérdés is. A Teschen vidékét ugyanis 1938 szeptemberében Csehszlovákiának át kellett adnia a lengyeleknek. Hajózás és légiforgalom Stockholm, május 20. (Német Táv­irati Iroda.) A Svenska Dagbladet ankarai jelentése szerint az iraki „kormány“ koncessziót adott az Egyesült Államok számára az Eufra­­tes és Tigris folyókon való hajózásra. A Dagens Nyheter newyorki jelen­tése szerint több olyan amerikai­­ légi forgalmi társaság, amely eddig csak az Egyesült Államok területén bonyo­lított le forgalmat, engedélyt kért arra, hogy tengerentúli országokra is kiterjeszthesse forgalmi hálózatát, így néhány keletamerikai repülőtársaság Bostonon át London, Stockholm, Hejkjavik és Moszkva felé szeretné kiterjeszteni légi járatait, míg nyugat­­amerikai légi forgalmi társaságok Seattlen át az alaska Nome, a szibériai Jakuck, valamint Kalkutta felé szeret­nének repülőjáratokat rendszeresíteni. (MTI) Német vélemény Churchill beszédéről Berlin a beszéd „megjegyzésre méltó“ hat pontjáról Berlin, május 20. Illetékes német helyről tájékoztatásként a követke­zőket közüik: A Wilhelmstrasséhoz közelálló politikai körökben a következőket emelik ki, mint megjegyzésre mél­tókat: Chu­rchill-ne­k szerdán az amerikai kongresszus előtt mondott beszédéből: 1. A légi terror cinikus elismerése. 2. A nagy bőbeszédűség a tuné­ziai csatával kapcsolatban, miután az angolszászok már oly sok csatát elvesztettek. 3. Anglia valóságos hivatalos ka­pitulációja Észak-Afrikában az Egyesült Államok előtt, ami a be­szédben Eisenhower és Giraud sze­mélyének kihangsúlyozásában s de Gaulle teljes elhallgatásában jut kifejezésre. 4. Általában a bolsevizmusról való hallgatás, különösen pedig az úgy­nevezett szövetségesek arcvonalában fennálló politikai egyenetlenkedések elhallgatása. 5. A rengeteg szóbeszéd a Japán elleni háborúról minden konkrét kijelentés nélkül. Itt különösen fel­tűnő Churchill-nek az a kísérlete hogy védekezzék az ellen a szemre­hányás ellen, mintha Anglia Ha­bozna résztvenni a Japán elleni tá­madásban. 0. .4 külön hangsúlyozott utalás a hosszú hadviselésnek nemcsak anyagi, hanem erkölcsi kihatásaira is. (MTI) A bermu­dai menekültügyi értekezlet visszhangja az alsóház előtt London, május 20. (NST) Az alsóház szerdai ülésén a bermudai menekültügyi értekezlet lezajlásának megvitatása során éles támadások hangzottak el a kormány ellen. Több munkáspárti képviselő szemére vetette Eden külügyminiszternek, hogy az angol kormány semmiféle kezdeményező lépést nem tett és ezért az értekezlet nem vezetett másra, csak különböző nehézségek felfedésére. Az eredmény a defetiz­­mus és a kétségbeesés szellemét tük­rözi vissza. A bermudai értekezleten résztvett angol kormánymegbízott rövid jelentést terjesztett elő, amely megállapítja, hogy ezidőszerint a had­ian­yogszál­ítások a legfontosab­bak és nem hanyagolhatják el azért, hogy hajóteret nyerjenek menekül­tek szállításához. A vitát Eden kül­ügyminiszter fejezte be azzal a ki­jelentéssel, hogy ezidő szerint csak felületesen lehet tárgyalni a mene­kültek kérdését, s segítséget csak ke­vés esetben lehet adni. Két légiriadó Londonban Amsterdam, május 20 (Német Táv­irati Iroda.) A brit hírszolgálat jelen­tése szerint­ a csütörtökre virradó éj­szakán ismét kétszer volt légiriadó Londonban. (MTI) Japán elleni támaszpontok átengedésére akarják rábírni Sztálint Amsterdam, május 20. (Német Távirati iroda.) Az angol hírszolgá­lat Churchill beszédéből azt a részt emeli ki, amely szerint Churchill kötelezettséget vállalt arra, hogy a háborút tovább folytatják egész Japán teljes megsemmisítéséig. Míg az esti lapok különösen a beszéd­nek ezt a részét emelik ki, diplo­máciai megfigyelők feltételezik, hogy Nagy-Britannia és az Egyesült Államok adott esetben meg fogják Kikkel tanácskozik Benes ? Washington, május 20. (Bud. Tud.) Benes kedden Hull külügyminiszterrel és az amerikai kormány pénzügyi és gazdasági szakértőivel megbeszélést folytatott. Ezenkívül találkozott Stetti­­niusszal a kölcsön és bérleti törvény végrehajtó hivatalának vezettőjével, to­vábbá a háborús gazdasági miniszté­riumiban Miss Perkinsszel is, meg­ Az amerikai nemzeti bankok nyeresége Kiszabon, május 20. (Stefani) New­yorki jelentés szerint az Egyesült Államok 5087 nemzeti bankjának nye­resége 1942-ben több mint 240 millió dollárt tett ki, ami 1941-hez képest tíz millió, a korábbi évekhez képest pedig még sokkal jelentékenyebb nyereségszaporulatot jelent. (MTI) A nyugati háború Londont bombázták a németek Flensburgot az amerikaiak Német hadijelentés Szicília és Szardínia partvidéke felett a német légi­erő olasz va­­d­ászrepülőkkel együtt 14 ellenséges repülőgépet pusztított el. Harci re­pülőgépeink a csütörtökre virradó éjszakán Orant támadták. A kikötő­­berendezéseket bombák telibe ta­lálták és nagy tüzek keletkeztek. Amerikai bombázók a szerdai nap déli óráiban nagy magasságból bombákat dobtak az északnémet partvidék helységeire. A lakosság körében veszteségek keletkeztek: sokhelyütt — így különösen Flens­­burgban — jelentős épületkiírók állottak elő. Vadászrepülőink és a tengerészet légvédelmi tüzérsége 14 négymotoros bombázórepülőgépet lőtt le. A csütörtökre virradó éj­szakán brit bombázó repülőgépek a birodalom északi területe fölött re­pültek el. A német légi­erő a május 20-ra virradó éjjel újból Londont és a brit Csatorna-partvidék egyes cél­jait bombázta. Egy repülőgépünk elveszett. A könnyű német tengerészeti haderők május ti—20-ig 13 ellen­séges repülőgépet lőttek le. (MTI) Olasz hadijelentés Róm­a, május 20. (Stefani,) ki olasz főhadiszállás 1090. közle­ménye: Repülőink sikeresen foly­tatták támadásukat az algíri par­tok mentén haladó hajókaraván ellen: két közepes tonnatartalmú gözös torpedótalálat következtében elsüllyedtnek tekinthető, míg egy 10.000 tonnás harmadik gőzös sú­lyosan megrongálódott. A tengely bom­bavetői eredmé­nyesen bombázták Sfax, Oran és Dzsidzselli kikötőit. Ellenséges kötelékek csekély ká­rokat és némi veszteséget okoztak Trapaniban és a Cagliari vidékén fekvő Campidanóban. Olasz-német vadászgépek elszántan felvették a harcot a támadókkal, akik összesen 13 repülőgépet vesztettek. Többek között a légvédelmi ütegek is lelőt­tek egy négym­otoros gépet Szicília felett (MTI) Amerikai légi támadás Németország ellen Berlin, május 20. (NST) Illetékes német hely közlése szerint USA bom­­bavető repülőgépek május 19-én vilá­gos nappal légi támadást hajtottak végre néhány északnémetországi vá­ros ellen. A lakosság körében számos áldozata van a bombatámadásnak, különösen Flensburgban. A támadó Berlin, május 20. Illetékes német részről közült tájékoztatásul. A leg­újabb m­egállapítások szerint a völgy­záró gátak bombázása következtében 370 ember meghalt, 36 ember eltűnt. Különösen egyes hatóságok érdeme, hogy ennek az angol támadásnak nem lett még több áldozata. Ezek a hatóságok ugyanis az érdekelt lakos­ságot nyomban értesítették a táma­dásról és haladéktalanul megindítot­ták a szükséges intézkedéseket is. Kezdetben azt hitték, hogy az áldo­zatok száma nagyobb. A lakosság egy réve ugyanis, amikor a támadásról négymotoros repülőgépek közül tizen­egyet légi harc során a német vadász­repülőgépek lelőttek. Néhány brit re­pülőgép május 20-ára virradó éjsza­kán behatolt Észak-Németország légi térségébe. Néhány bombát dobtak le teljesen tervszerű­­tlenül, értesült, az erdőkbe menekült s ezért eleinte eltűntnek hitték őket. (MTI) A völgyzáró gátak ellen intézett tá­madás következtében, amelyről a má­jus 17-iki véderőjelentés megemléke­zett, a hivatalos megállapítás szerint — mint a Német Távirati Iroda újab­ban értesül — 370 német alattvaló halt meg, ezenkívül életét vesztette még 341 különféle nemzetiségű hadi­fogoly. A lezúdult víztömegek követ­keztében okozott gazdasági kár sze­rencsére nem olyan nagymértékű, mint gondolták. E károk kiegyenlíté­sére megtették a kellő intézkedéseket (MTI) Hétszáznál több halott a bombázott völgyzáró gátaknál 8

Next