Ujság, 1943. június (19. évfolyam, 123-145. szám)

1943-06-19 / 137. szám

Budapest, 1945 Június 19, szombat • ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hónapra 4.5 pengő Negyedévre 11.00 pengő Egész évre «­...,46.40 pengó Egyes »zára ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon hétköznap 16 fllér Vasárnap................................................30 fillér Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden napp­al rovatunk: Kereskedik és Iparosok tanácsadója i _ a Alsf^EAn Külföldi regényünk: Drassm­ann Holger: Meghalt és elleni«^1* ' ® 9m °*ö®lün UJSA ESM SZABADELVŰ NAPILAP XIX. évfolyam, 157. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL» VI., Aradi­ utca A _ TELEFON: *120—757, 120—756, 120—755, 120—754 Budapest 62., postafiók 281 FIÓKKIADÓHIVATAL: KÖLCSÖNKÖNYVTÁR (Telefon: 180-4174) ÚJSÁG UTAZÁSI IRODÁJA V. kerület, Gróf Tisza István­ utca 6. szám. Telefon: 181-004 és 180—674 FŐSZERKESZTŐ* MAKAY- PETROVICS GYÖRGY dr. Magyarország kormányzóját 75-ik szü­letésenapján rádióbeszédben, Köszöntötte Kállay Miklós miniszterelnök Kállay Miklós miniszterelnök péntek este hét órakor rádión köszöntötte a kormányzót. A miniszterelnök Haeffler István Miniszteri osztálytanácsos és Kállay Kristóf miniszteri titkár iséretében a Nemzeti Színház díszelőadásáról érkezett a Ma­gyar Távirati Iroda és a Rádió Sándor­ utcai palotája elé. Az épület bejáratánál vitéz Náray Antal ny. vezérőrnagy ellök fo­gadta. A Rádió épületének elő­csarnokában Koncz Sándor dr. igazgató és K. Halász Gyula cégvezető fogadták a miniszter­elnököt és kíséretét­­ a III. szá­mú stúdióba vezették. Pontban hét órakor Gecső Sándorné műsorközlőnő bejelen­tette, hogy a Főméltóságú Kor­mányzó Urat 75. születése nap­ján Kállay Miklós miniszter­­elnök üdvözli. A miniszterelnök ezután a zá­­ró mikrofonja előtt a következő beszédet mondotta: Főméltóságu Kormányzó Ur! Az ország és a minden hit magyar hódolatát és szeretetét tolmácsolom ma 75. születés­napján Főméltóságu Urunk megtil­totta az ünneplést, az üdvöz­lést, a szeretetnek, a tisztelet­nek minden külső megnyilatko­zását. De nem tilthatta meg a magyar lelkek ünnepét, így van ma az egész országban, ennek tolmácsolása szerény szavam! •Szavam pedig, ha Főméltósá­godhoz szól, ha örömet és meg­értést keres és akar adni, nem szólhat másról, mint magunk­ról, az egész nemzetről — mert tudom, csak ezt akarja hallani, értékét ennek látja. Amikor a mai napon minden magyar gondolata Főméltóságodhoz száll, mert szereti, mert szívébe zárta, mert minden bizalma re­ménysége — ez nemcsak az összeomlott magyar világ újjá­­teremtőjének, a közel huszonöt­éves bölcs államfőnek, ma­gyar milliók visszahozójának szól — de annak is, hogy ez az egész nagy nemzet, sok­felé tagozódó, sokféleképpen gondolkodó, minden, de min­den magyar egységét Kor­mányzó Urában találta és ta­lálja meg. Mert fajtájában a legmagya­­rabb, mert lelkében a legtisz­tább és szivébe zár mindent, ami jó és előkelő, szegény és rá­szoruló, ha tiszta és magyar! Aki őt megérti, az a magyart is megérti. A magyar egyéni és büszke — a barátnak mindent felajánl, életét, kincsét, szivét — még az ellenféllel is nemes és lovagias, de soha, soha senkinek szolgája nem lesz! Itt ezen a földön megtört Keletnek minden inváziója, mióta mi állunk itt őrt. Vitézül harcoltak velünk együtt más népek is, de csak mi nem adtuk meg magunkat soha. Irthattak, de szolgák nem let­tünk. Ezt tudja meg mindenki, aki a mi földünkre veti szemét, mert ami nem sikerült Trianon­ban, az nem fog soha megtör­ténni. 1918 nekünk Horthy Miklóst adott és a nemzet úgy rázta le magától az összeomlást, az áru­lást, az elbukást, az ellenségek harapófogóját — hogy alig is emlékezünk reájuk. Hol van már mindez, de él a nemzet, maga ura a magyar és él, élen áll, rendíthetetlen, változatlan testi és lelki fiatalságában a Vezér, a 75 éves Horthy Miklós, a Kormányzó! Nézzétek, amikor köztetek jár, magyarok, tekint­setek a szemébe, hallgassátok meg a szavát — milyen fiatal, milyen határozott, milyen bölcs! Nincsenek fiatal nemzetek és öreg nemzetek — csak örök nemzetek vannak, vagy eltűnő tiszavirág életűek Az örökéletű magyarság fia­tal erejének, lelkének megtes­tesülése, megszemélyesítője Horthy Miklós — amikor őt ünnepeljük, magunkat becsül­jük — amikor őt köszöntjük, magunk mellett teszünk hitval­lást. Hitvallást tenni magunk mel­lett ma a legnagyobb köteles­ség. Hogy itt, ahol állunk, mi vagyunk az ezeréves vezetők — a mi népünk, a fajtánk a leg­dolgosabb, a legbecsületesebb, hogy mi kaptunk legtöbbet a Nyugat szelleméből, de adtunk is legtöbbet — ezt tudni, hinni és hirdetni a magyar hitvallás. Főméltóságos Uram! A leg­­különbnek közülünk a büszke magyarok hódolatát hozom. Segítse meg az Isten, mert ha megsegíti, bennünket is meg­­segített. Életét, egészségét tartsa meg, mert ezt nekünk tartja —» ennek a nemzetnek, amelynek visszatért részein most megkon­­dulnak a harangok, hogy sza­vaimat befejezzék és szónál jobban szálljon a hangjuk min­denüvé, ahol magyar él és vi­gyék a hírét, hogy ma ünnep van nálunk, a magyarság, a becsület, az igazságosság, az erő, a jövő ünnepe, mert 75 éves Horthy Miklós és éppen olyan hittel és megingathatatlan elszántsággal halad ma a nem­zet élén, mint ahogy 23 évvel ezelőtt tett fogadalmat, hogy ez a nemzet újra nagy lesz, min­dig magyar lesz. Megtartotta — most is így lesz! Az Isten áldja meg! A miniszterelnök rádiókö­szöntője után a Himnusz és a Rákóczi-induló hangjai csen­dültek fel, majd megkondultak Magyarország különböző váro­sainak harangjai. A harangok köszöntő szavát vitéz Somogy­­váry Gyula tolmácsolta. Zürich: Szicília vagy Szardínia ellen támadás áll küszöbön Sztálin Rooseveltnél megsürgette a második európai arcvonalat — Göbbels dr. szerint a háborúnak akkor lesz vége, ha az egyik fél elterül a földön — Angol vélemény a háromszász hadosztályból álló német hadsereg erejéről — Stefani- jelentés szerint a török-szír határon csapatokat­­vonnak össze — Olaszország, írja Gayda, 1938 óta számol az angol támadással­ ­. A HADSZÍNTEREK eseményeinek középpontjában ma is a földközitengeri események állanak. Amint német katonai részről közöl­ték, a tengely légierői számos partraszállásra alkalmas hajót és naszádot süllyesztettek el a földközitengeri medence nyugati térségé­ben. Ezekből az eseményekből logikusan következik, hogy az angol­szász inváziós hadműveletek Olaszország irányában, tehát Pantellerián túl, Szicília felé folytatódnak, illetve, hogy a szicíliai tengerszorosban angolszász hajók nagy forgalmat bonyolítanak le. Érdekes rövid pil­lantást vetni ezekre az úgynevezett inváziós hajókra. Nem egységes mintájúak. Olasz és német forrásokból eredő hírek szerint legnagyobb részük 300 tonnás, 50 méter hosszú hajókból áll. E hajók fedélzetén körülbelül egy gyenge létszámú gyalogzászlóaljat, tehát 1000 embert, vagy 5 páncélos járművet lehet szállítani. Hatósugaruk nem nagy, mindössze 4—500 kilométer. De mindenesetre alkalmasak arra, hogy „szigetekről-szigetekre“ szállítsák azokat az inváziós csapatokat, ame­lyek egyelőre minden valószínűség szerint csupán az angolszász kézre került és már eléggé ismeretes olasz támaszpont-szigetek védőrségei. A Berliner Börsenzeitung katonai munkatársa egyik legutóbbi cikkében felveti az angolszász inváziót a Balkánon át. Vegyük röviden szemügyre a földközi tengeri medence e keleti térségét egy invázió szempontjából: A Balkán, elsősorban tehát Görögország, amelyet — mint tudjuk — nagy német csapattestek szálltak meg és rendeztek be szívós véde­lemre, erősen széttagozott. Nagy hegységei és észak-déli irányban vezető közlekedési útvonalainak hiánya a védelmet megkönnyítik és a támadást ennek megfelelően megnehezítenék. De mindentől el­tekintve, a védelemre berendezkedett Balkánnak két hatalmas őr­állása, védelmi pozíciója néz farkasszemet az egyiptomi angolszász térséggel: Kréta és a Dodekanézosz. Krétát és az északra fekvő görög szigetvilág minden pontját m­egerődítették. Kréta alakja nyugat-keleti vonulata. Hellyel-közzel 2000 méternél magasabb, szintén nyugat­keleti irányú hegyvonulatok szelik át, amelyek a sziget viszonylagos keskenysége ellenére kitűnő védelmi pozíciók. A Dodekanézoszt, mint tudjuk, az olaszok hatalmasan megerődítették. Számos szigete egy egységes védelmi szervezet, s ez oldalozna minden olyan angolszász betörési irányt, amely netán délkelet felől, tehát Kréta és a Dodeka­nézosz között vezetne Görögország ellen. De védi a Dodekanézosz támaszpont-csoportja Görögországot egy netán Kis-Ázsia felől tervezett angolszász betöréssel szemben is. Könnyen elképzelhető az is, hogy Kréta együttműködnék a dodekanézosz­ olasz támaszpontokkal, főleg akkor, ha a már előbb említett délkelet felől Görögország felé képzelt angolszász inváziós kísérlet kibontakoznék. 2. A KELETI ARCVONALON a pénteki nap nyugodtan telt el. Német bombázók megtámadták az Asztrah­án melletti ellenséges hajógyülekezéseket, valamint különböző szovjetorosz ipari és fegyver­kezési üzemekre dobtak bombákat. Ez alkalommal négy fehérhajót süllyesztettek el. 5. Az INVÁZIÓS TÉRSÉGBEN angolszász légi­erők csütörtökön folytatták légi támadásaikat Szicília és Calabria ellen. Mindkét légi támadást, mint már többizben ,megállapítottuk, az Olaszország elleni inváziós hadműveletek légi előkészítésének kell tekinteni. Ny. O. Berlinben különböző jelensége­ket vesznek figyelembe, amelyek arra mutalnak, hogy a partraszállást az angolszászok komolyan előkészí­tik. Az invázióra való jelnek tekin­tik Berlinben György angol király­nak afrikai tartózkodását. Bár né­met helyen nem térnek ki a Times-­ nak és Daily Telegraphnak a láto­gatás jelenségeivel kapcsolatos fel­ Ára 16 fillér tegetéseire, levonják az angol sajtó írásaiból azt a következtetést, hogy az invázió most már csak hely és idő kérdése. A másik tünet, amely ugyancsak az inváziós készületekre mutat, a török a szíriai határon tör­ténő eseménysorozat. Ezekről kü­lönböző ellentétes hírek keringenek a világsajtóban. A Wilhelmstrassén csak annyit jegyeznek meg, hogy igen kérdéses, minő jelentőséget le­het tulajdonítani a török—szíriai határzár fejleményeinek. Ezek az események természetesen nem kerülik el az olasz körök figyelmét sem. A Stefani-iroda hosszabb közleményben foglalkozik az angolszász propagandahadjárat­nak Olaszországot illető rágalmai­val és rámutat azok lehetetlen vol­­­tára. Az olasz tengerészek sohasem lázadtak fel, hanem lázasan várják a pillanatot, amikor ismét bebizo­nyíthatják, hogy tudnak becsülete­sen küzdeni és meghalni. Emlékez­tet a félhivatalos iroda az olasz flottának haditényeire és megálla­pítja, hogy nem az olaszok hibája, ha a brit flotta hatalmas anyagi fölénye ellenére sem mert meg­mozdulni az elmúlt év nyara óta

Next