Ujság, 1943. november (41. évfolyam, 248-264. szám)
1943-11-21 / 257. szám
▼ASÁITTAF, f!Wt WOWWMBBW *f UJSAS Vérrokonság írta SZERB ZSIGMOND Blut itt ein ganz besondrer Saft. Mondja Mefisto Faustnak és igaza van. Hogy a vér nemcsak a legértékesebb nedv a szervezetben, hanem a legsajátosabb is, azt típeltte, a természetbúvár nemcsak sejtette, de tudta is. Hiszen az ő idejében már nagyban folytak a kísérletek, melyek ennek a legértékesebb nedvnek, az élet eszenciájának pótlására irányultak. De azokat az igazi sikereket, amelyeket a tudomány a vér átömlesztésével elért, a weimari mindentudónak már nem adatott meglátnia. Talán az Olympuson tesz neki most róla jelentést Landsteiner, a modern hematológia Nobel-díjas hőse, ki néhány hónapja megtért az emberiség jótevőinek örök honába. E vérnek átfemlesztés útján való felfrissítése, pótlása, gazdagítása régről foglalkoztatta az elméket. A görög monda Medeának tulajdonítja az első transzfúziót. Apósa ereibe ifjak vérét fecskendezte, hogy ezzel megfiatalítsa az öreget. A gondolat al következő századok folyamán többször felmerült, de komolyabb alakot csak akkor öltött, amikor Harvey vérkeringési tana elterjedt. Előbb bálnájból bárányba, majd kutyából kutyába ömlesztettek vért. Az első emberbe való transzfuziót Denis, ki utóbb XIV. Lajos orvosa lett, végezte egy Emmeret nevű sebész segédletével. Egy kivérzett fiatalemberbe bocsájtotak bárányból vért s a beteg csodálatos módra meggyógyult. Annál szomorúbb volt a második esetük lefolyása. Elmebeteget akartak vérátömlesztéssel kezelni. Denis szerint a páciens felesége ezt az alkalmat arra használta fel, hogy az urát megmérgezze, ami akkoriban a mérgezések és férjgyilkosságok fénykorában egyáltalán nem volt valószínűtlen. Az özvegy azonban Denist okolta ura haláláért. A törvényszék felmentette ugyan az orvost, de a transzfúziókat betiltotta. A következő két évszázadban hol itt, hol ott merült fel egyes vérátömlesztések híre. Izolált esetek voltak ezek, eredményt alig láttak tőlük. Még jó, ha nem okoztak bajt. A vértadó mindig valamely állat volt. Beszélték ugyan, hogy VIII. Ince pápát és Medici Katalint emberi vérrel gyógyították, de ezek bizonyára csak mendemondák voltak. Határozott irányba James Blundell londoni szülész terelte a kérdést 1825-ben, ő mondta ki először az igazságot, hogy minden állatba csak a saját fajtájának vérét szabad átömleszteni, mert a fajidegen vér a véres vértestecskék szétesését és az alvadást előmozdító anyagok megszaporodását idézheti elő. Ezek a véralvadékok eltömhetnek fontos ereiket s ezáltal nemcsak vérkeringési zavarokat okozhatnak, de meg is ölhetik az embert. A hetvenes évek óta már nem isömlesztenek állati vért emberi szervezetbe. Ellenben rájöttek, hogy emberi vér is kiválthat ilyen súlyos komplikációkat. Néhány fatális végződésű eset ismét megingatta az oly gyakran életmentő eljárásba vetett bizodalmát. A bécsi Alserstrasse ormótlan nagy szürke épületéből, hol valamikor Semmelweis is dolgozott, az Allgemeine Krankenhausnak kórbonctani intézetéből 1900-ban terjedt el a híre, hogy egy Carl Landsteiner nevű fiatal asszisztensnek sikerült megállapítania, miért okoz az egyik átömlesztett vér az egyik embernél csomósodást a másiknál nem. Számtalan vérvizsgálat alapján rájött, hogy az összes emberelv, férfiak és nők, fiatalok és öregek, civilizáltak és vadak vére három — ma már négy —■ vércsoportba tartozik. Az pedig, hogy melyikbe sorolt be bennünket a természet, olyan adottság, melyet nem befolyásolhat sem táplálkozásunk, sem életmódunk, sem egészségi állapotunk. A további vizsgálatok igazolták Landsteinernek nemcsak vércsoport-meghatározásait, hanem azt is, hogy csak megfelelő, azaz ugyanahhoz vércsoporthoz tartozók vérét lehet veszély nélkül átömleszteni. Nem akarunk részletekbe bocsátkozni s azért éppen csak érintjük a tényt, hogy vannak olyan vérösszetételűek is, az u. n. Universalspenderek, akiknek véréből bátran adhatunk más különböző vércsoporthoz tartozóknak is. De ezek csak kivételek és magától értetődik, hogy minden vérátömlesztés előtt erről pontosan meg kell győződnünk. Landsteiner 1922 óta Amerikában élt, a Rockefeller-alapítvány szárnyai alatt működött és módszerét egyre tökéletesítette, míg az irigy halál néhány hónappal ezelőtt őt is elszólította közülünk. Az a sok ezer ember, akit vérveszteség után vagy műtét előtt az ő eljárása ment meg, várjon ismeri-e azt a nevét, amelyet áldania kellene, amíg csak a 11 A vérről való eddigi ismereteinket Landsteiner óriási horderejű felfedezése hatalmas lépéssel vitte előre. De nemcsak az orvostudomány látta hasznát, hanem a jogászok és fajkutatók is igyekeztek kiaknázni az új tanokat. Mostanában is elég gyakran igyekeznek a bíróságok a leszármazás valódiságát vagy valótlanságát a vércsoport öröklődésének alapján meghatározni. Sokkal szilárdabb tudományos bázison nyugszik az a jelentés, amelyet Ruggles Gates professzor az utolsó anthropológiai kongreszszus elé terjesztett. Ázsia északkeleti partjai mentén fekvő szigetek lakóit vezette vércsoportvizsgálatok alá. Az Itt nyert adatokból megerősítve látja azt a feltevését, hogy az északamerikai indiánusok eredetileg Ázsiából vándoroltak Amerikába azon — valamikor — a két földrész összekötő keskeny földnyelven át, melynek emlékét már csak néhány megmaradt kis sziget őrzi. Ugyancsak a vércsoportok viszonyából mutatja ki a professzor a busmenek és a hottentották, valamint a lappok és a maorik köeti rokonságot is. Beláthatatlan, hogy a vér képe, mely máris oly óriási kutatási területet nyitott meg előttünk, mily újabb titkok tárházét rejti még magában. ★ Lehet mér annak vagy huszonöt éve. A József-téri sarokház első emeleti könyvtárszobájában ültünk a nagy földgömb előtt, mely az egész asztalt elfoglalta. Földrajzi és földtani témákról beszélgettünk. Ezek voltak tudós házigazdám kedvenc tárgyai. Szóba hoztam a Landsteiner vércsoportjait, amelyek az akkori tudományos világ legnagyobb szenzációi voltak . Házigazdám a legnagyobb figyelemmel követte referátumomat, bár a tárgyat lényegében már ismerte. Egyszerre csak fényleni kezdettek szemei és ujjával odabökött az Alaszka északi csúcsáig terjedő szigetláncra; ma sokat emlegetik az Alfentákat és társaikat. — Ez az, látja — mondá —, erre jöttek át a rézbőrűek Ázsiából Amerikába. Ez éppen olyan erős meggyőződésem, mint az, hogy nem a spanyolok, hanem a vikingek fedezték fel Amerikát, közöttük a vöröshajú Turco, azaz a magyar fiú, aki az első szőlőtőkét vitte Amerikába. — Ne mondja, hogy ezek fantazmagóriák, ez az én szilárd meggyőződésem, mert tudományos megérzésem. De a vércsoport-meghatározások segélyével ellenőrizhetők is volnának. Lássanak hozzá a fzálalok. A kérdés elég érdekes. Tudós házigazdám sejtéseit azóta a szaktudomány igazolta. Bámulatos, hogy mi váteszi erő rejlik a mi költőinkben és tudósainkban. József-téri házigazdám még sok más történést is előre megérzett. De erről még ma korai volna beszélni. Soht um ao. omi/u/tp&tXz, ÁLLAMI SORSJEGGYEL I. Késői tevét Földi Mihályhoz irta FODOR JÓZSEF A mondanivalónak bizonyos mennyisége és mivolta van bennünk mindenki számára, akivel közeli, vagy távolibb kapcsolatban élünk; helyzetek adódnak egymás között; közösen átélt szenvedések, örömök; ezer alkalma az együttutazóknak az élet vonatján, amikor a semmitmondó beszélgetéseken túl más közölnivalók vannak bennünk, mélyebbek, emberibbek, magunkból valóbbak, amiket azonban el nem mondunk. Különös szemérem fogja nyelvünket és a sok szó között fel nem tárjuk soha annak a valakinek ama finomságokat, emberi vallomásokat, amiket kimondva, talán röstelkednénk is mind a ketten, mint akik közös csínyen érték rajta magukat. A társadalmi élet uniformizált felületessége alakította megrögzötté ezt a hallgatást; a durvaság szeleinek süvöltése, a minden lelki gyengeséget megbünhődés bús gyakorlata kergette vissza a bennünk jelentkező gyermeket a magányba. A mondanivaló gyűlik, de mást mondunk helyette mindig s amint a kísérteties alkalom eljön, amikor már nem mondhatunk el a másiknak többet, a halott merev arca mintha vád volna reánk, hogy amig itt élt, nem nyújtottuk neki azt, amitől élete melegebb lett volna, tartósabb talán. Tartósabb, attól a néhány szótól, ami most itt lüktet torkunkban, keserű teherként; itt lóg rajtunk, mint valakinek elrabolt jussa; nekünk fölösleges sem, neki pedig talán mindene lett volna a világon. Mert nemcsak azzal pusztítunk valakit, ami roszszat neki mondunk, de azzal talán inkább, amit elhallgatunk. Mikor, kedves Mihály, utoljára ott a Kmety utcában találkoztunk, hosszan szorongattuk egymás kezét, mint akinek a másikkal szemben nem tiszta a dolga; nem is volt, mert az a bizonyos mondanivaló feszengett belül és ugyanakkor egész másról beszéltünk. De miután nem tudom hordani tovább a keserű teherré vált szavakat és már nem áll a megnyilatkozás közé férfias büszkeségünk — mert Te már nem nézel rám, Mihály — elmondom, amit mondani akartam utolsó találkozásunkkor és amit megint máskorra halasztottam. Elmondom, mert úgyis annyi van, amit nem lehet elmondani, amit belátás tilt, szabály, törvény, lelkem a kimondatlanság rekkenésében szorong, fülled s aminek kimondását rosszul felfogott férfiasság, szemérem tiltotta akkor, most semmi sem áll útjában, hogy elmondjam — gonosz, fukar, irigy én — amikor már nem hallod. Bár lehet, hogy tévedek, a létezők érzékeny kapcsolata talán a halál után is megmarad; betűbe írt gondolatom sugárzását talán felfogja szellemi ideged, és talán éppen irántam a jóindulatod sugallja ezeket a sorokat, mondván, hogy könnyüljek meg a kimondott szavaktól, amiket te viszont ki nem mondhatsz már velem szemben. Igen, úgy érzem, hallod, amit leírok s bátran leírom most már, a halálod vihara által teremtett fájdalmasan tiszta új helyzetben, mely a régi tartózkodást elfújta, mint a pelyhet, így mellékes is, jobb is, hogy most mondom el, mikor már nem élsz; amit nem mondtam volna el a világért sem, amikor nagyhatalmú szerkesztő voltál és azután sem, amikor üldözött vaddá váltál, és üldözőid azok lettek, akik azelőtt a legjobban hajlongtak előtted. Egyik alkalommal beszélni a büszkeségem nem engedte; másik alkalommal a te büszkeségedre való tekintet. Most itt, a halálod utáni csöndben, csak műveddel állva szemben és emlékeddel, megmondom, hogy nagyon becsültelek, Mihály, sokban bámultalak és rendkívüli embernek tartottalak. De most nem erről van szó, hanem a gyónásról, a vezeklésről, a veled való együttérzés kifejezésének egy elhanyagolt és immár jóvátehetetlen alkalma miatt. Először megdöbbentem a támadásokon, azután keserű mosollyal napirendre tértem felettük. Bizonyos voltam benne, hogy te is úgy teszel; föltevésemben önmagamra támaszkodtam, aki, volt idő, hogy bizonyos lapokat fel se nyithattam, hogy a legdurvább förmedvények ne repültek volna belőlük felém; rossz optikai szemszögből néztem üldöztetésedet, Mihály. Talán zordonabb lélek is vagyok, mint te voltál, aztán a módom jobban megvolt a válaszadáshoz, ami éppen úgy meg lett volna ahhoz is, hogy üldözőidnek válaszoljak. Miért nem válaszoltam? Hisz gyakran hitvány emberekért is fölvettem a pénnámat, a magam és a másik szemében való elégtétel hiú illúziójáért, s a te ügyedben hallgattam. De te voltál az oka, hogy hallgattam. Tüneményes értelmed, fölényes, elnéző lelked, kitűnő emberlátásod, filozófiai iskolázottságod ismerete. Nem számítottam be, sajnos, sok mindent, a romboló kort, a túlhajszolt idegek beteg érzékenységét. Csak később, jóval később tudtam meg, hogy ezeket a sebeket halálodig hordoztad, a szívedre befolyással voltak, életedet rövidítették meg! Még csak annyit se tettem, hogy levelet írjak Neked, s amikor találkoztunk, másról beszéltem. Szándékosan, hogy lásd, mennyire semminek tartom a Téged ért támadásokat. S nem tehettem másként, Mihály. Magunkhoz hasonló, büszke természetű emberek számára kínos a helyzetbeli obskúrus előny, ostoba, véletlen szerencse érzése és éreztetése és ízlésünk ellen való minden vigasztalás. Te is tudtad bizonyára, hogy nem tehetem meg, fájt volna, ha megteszem — mint ahogy fájt talán, hogy nem tettem meg. Egyik esetben a részemről való feltételezése fájt volna annak, hogy Hozzád felérhet ilyesmi — a másik esetben talán a Veled érzés hiányának látszata fájt. Érthetetlen az emberi lélek és csak az Isten látja a helyes utat, elhunyt Barátom. Most késő. Neked immár mindegy, Mihály, nekem nem. Amit nem mondtam el élőszóval, elmondom így, hogy kínzott üldöztetésed és nem tettem érted semmit, amikor tehettem volna, és hogy valahogyan bűnösnek érzem magam hirtelen elmenésed tragédiája körül. Tán nem enyhítettek volna szavaim sebeiben, amik, bárha tagadtad is, voltak, de enyhíthetik az önvádat, mely az ittmaradottaknak lelkében él, jóllehet a munka hiábavalóságának utólagos megállapítása a kötelességmulasztás vádja alól nem menti fel a tudatot, amely szenved. * Pedig Te felmentettél már akkor, megértettél és felmentettél. A mi büszke, tartózkodó barátságunkban nem volt megengedve semmi ellágyulás; egymás között és magunkban szigorú tárgyilagossággal mértük magunkat; csak a nagy dolgokat céloztuk beszélgetésünkben, a jövőt; büszke ivekként magasodtunk a magunk kis dol- 7 Új kiadásban, ismét kaphatók! MR SR KIM Bővített, illusztrált kiadás. Karinthy művészete halhatatlanná tett egy egynapos, kérészéletre szánt műfajt: a krokit, az újsághasábokra hirtelen és igénytelenül odavetett vázlatot, miben az újságolvasó csak a kacagtató elmésséget ért rá észrevenni, az könyvbe összegyűjtve a páratlan stílusművészt, a komoly gondolkozót és az emberi lélek kitűnő ismerőjét ‚ revetél la. Ara kötve . . . 16.— pengő Kft HAJÚ Karinthy Frigyes válogatott elbeszéléseinek gyűjteménye. A magyar elbeszélőirodalom remekel.Mag.js£eník dec. 1-én Megtekinthetők minden könyvesboltban. Uj Idők Irodalmi Intézet Rt. (Singer és Wolfner) kiadása, Budapest. J. H. VUILLEUMIER Reménytelenül Egy igaztalanul megvádolt, börtökbejuttatott falusi tanító regénye. Hertelendy István fordításaira kötve...................17.60 pengő . STIL BÁRDOS ARTUR A site mielgiai Egy könyv a dramaturgiáról, színjátszásról, színészekről, a nézőtér és színpad kapcsolatairól. Ára díszkötésben . . 27.50 pengő AJ S K. I A W. B. SEABROOK A bűvös sziget Az exotikus Haiti sziget négerjeinek őserdei babonái, halottidézés, boszorkánymesterség, fekete mágia, emberevés, regényes elbeszélése dr. Szerb Antal fordításában. Ára stötve..................14.50 pengő DLS