Ujság, 1943. november (41. évfolyam, 248-264. szám)
1943-11-21 / 257. szám
R»zzae!É«i!a [aSSS * száraz, földszinti raktárban. Feld tétlen biztonsági Felvilágosítás- Dénes és Heisler szállító, Bp., V., Pozsonyi út 12. T. 110-526, 121-420 ElI jÉlMiZiOO1 H810 sem feledkezték meg arról, hogy ezt a jövendőt megépíteni, igazán alkotnia csak a rend fundamentumán lehet. A háborúból a békére való átmenet amúgy is jelent bizonyos válságot gazdasági, szellemi életben s az emberek lelkivilágában is. A háború tüzei még fehéren izzanak, de erre az átmenetre is gondolni kell, szervezetten és jól felkészülni rá, előre fegyelmezni önmagunkat, a majd jelentkező lázak ellen minél szélesebb rétegeket immunissá tenni. Ezért is kenek a jövendő tiszta képei, jövendőé, amelyért tűrni kell, amelyre várni jó s amely megér minden megfeszített munkát, lemondást és áldozatot. özv. dr. Vadnai Béláné felesége és Zsuzsa leánya a maguk, szülei, testvérei és rokonsága nevében megrendült szívvel tudatják, hogy dr. Mnai Béla november 19-én, 49 éves korában, hirtelen elhunyt. Temetése 21-én, vasárnap délben 10. órakor lesz a farkasréti temetőben a református egyház szertartása szerint. Az Óbudai Fehérítő-Festít és Impregnáló Gyár Rt. igazgatósága és felfigyelő bizottsága mélyen megrendülve tudatja, hogy Mii Béla a vállalat igazgatósági tagja, rövid szenvedés után elhunyt. Az elhunyt emlékét, aki vállalatunk felvirágoztatása terén nagy munkateljesítményével, széleskörű tudásával és rendkívüli energiájával múlhatatlan érdemeket szerzett, hálás kegyelettel fogjuk megőrizni. Az Óbudai Fehérítő-, Festő- és Impregnáló Gyár Rt. tisztviselői kara és munkásai mélyen megrendülve tudatják, hogy a vállalat igazgatóségi tagja Vadnai Béla rövid szenvedés után elhunyt. Az elhunytban a vállalat tisztviselői és munkásai atyai jóakarójukat vesztették. Meleg szívének és sugárzó szellemének emlékét hálás kegyelettel fogjuk megőrizni. Vágó Mátyásné is. Balla Berta úgy a maga, mint gyermekei, unokái, a rokonok és jóbarátok nevében, is mély fájdalommal tudatja, hogy Meretelt férje, 48 éven át hűséges élettársa Ili Mátyás ▼olt bankár életének 77. évében, f. hó 19-én hoszszas szenvedés után elhunyt. Temetése vasárnap, f. hó 21-én, déli 12 órakor lesz a rákoskeresztúri temetőben. Résztlátogatások mellőzését kérjük. Minden külön értesítés helyett. Dr. Geiger Samu és fia, Tamás, megtört szívvel jelentik, hogy dr. Geiger Loraié szül. Láng Erzsébet az imádott hitves és édesanya, f. hó 20-ának hajnalán, kimondhatatlanul boldog házasságának 20. évében, viszszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Gyászolják fivérei: Láng Ödön és Láng Rezső, sógorai, sógornői, rokonsága és nagyon sokan, kik becsülték és szívből szerették. Utolsó útjára f. hó 22-én, hétfőn délben órakor kisérjük a rákoskeresztúri Ur.temető halottasházából. Áldott legyen drága emléke! i Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk, hogy a legdrágább, legönfeláldozóbb édesanya, nagyanya és rokon, ÖZV. Kinzig Lajosné szül. Ruspice Jómő november hó 18-án 82 éves korában csendesen elhunyt. Temetése november 21-én, vaaásnnap délután 2 órakor lesz a rákoskeresztúri új temetőben. Adjon a jó Isten fáradt testének örök pihenést. Gyászolják: Goldberger Gézáné Julia, Imre, József, Pál gyermekei, veje, menye, Gyuri egyetlen távollevő unokája és Anna. ÚJSÁG VASÁRNAP, 1948 NOVEMBER 11 RÖVID VOLT AZ IDŐ... Irta HŰVÖS CORNÉL 191® november 21. Huszonhét esztendő választ el bennünket ettől a szeles, esős, őszi éjszakától, amidőn 68 éves uralkodás után örökre lehunyta acélszürke szemét I. Ferenc József. Hosszú volt az út, amely az autokratikus eszme ellen lázadozó 19-ik századból idevezetett a schönbrunni kis hálószoba egyszerű, fehér kadétágyához, hosszú és göröngyös, csupa gonddal, gyásszal, csalódással és lemondással szegélyezve. S míg az öreg arc ráncai a halál hűvös tapintása alatt lassan kisimultak, valahol kint, a didergő császárvárosban és még távolabb, a tiroli hegyek között, Galicia fekete sarában és Zágrábban, meg Pólában, a Hradzsin felett és a Wawel tornyai körül, végzetesen megrendült valami, egy hajdanában mindent összefogó, de az idők során tartalmában megfogyatkozott, nagyon régi és nagyon fáradt gondolát: a Gesamtmonarchie. Nem akarunk ezen a késő őszi évfordulón, amidőn a földgolyó, úgy mint akkor, ismét csak lángban áll, visszanyúlni az elmúlt évszázadok gyakran oly vigasztalan adathalmazába, amint már annyian közülünk, mikroszkóp alá venni az „összbirodalom“ halálos betegségének kórokozóit: túl messze kellene mennünk, nem csupán a bécsi kongresszus zsibongó vanityair-jéig, amikor a Hausmacht két ember, az osztrák Metternich és a francia Talleyrand jóvoltából látszólag — de csak látszólag — a legszilárdabban állta a vihart, hanem talán még távolabb, Austerlitzon és a wagrami réteken keresztül Észak-Itália völgyei felé s innen is tovább, a 18-ik századbeli Párisba, ahonnan először indult el hódító útjára a nép és a szabadság egybeforrott eszméjének modern fogalmazása. Nem, nem akarunk elakadni letűnt idők történelmi összefüggéseinek útvesztőjében, hanem csupán megkeresni egyetlenegy ember — a schönbrunni halott — sorsában az elemeit annak az örök ellentétnek, amely ma Ugyanúgy, mint régen, egymással szembeállítja a múlt tapasztalataiban gyökeredző és a jövő titkaiban fürkésző, a „reakciós “ és a „haladó“ életszemléletet. Amikor TRÓNRA LÉPETT, a forradalom szele már végigviharzott a monarchia népei felett. Az előd, I. Ferdinánd, udvarával együtt Innsbruckban várta a híreket a háborgó császárvárosból. Ekkor aratta Radetzky a monarchia utolsó nagy győzelmét Castozzánál: a nyugalom látszólag visszatért a tartományokba, Milánó, Prága, Krakkó és Bécs utcái elcsendesedtek — a magyar szabadságharc hősei még mindig dicsőségesen dacoltak Windischgrätz seregeivel — és az udvartartás átköltözött Olmützbe. 1848 december 2-án Ferdinánd átadta a hatalmat tizennyolc éves unokaöccsének. A szertartás végén az új császár meghajtotta térdét a távozó Ferdinánd előtt. Ez tétova mozdulattal magához ölelte őt és szégyenlősmosollyal, Hofdialektben így búcsúzott ele: „Aber das ist fa gern g’schehn, Franzi, s’macht ja nix, musst es hall besser machen, als ich ...“ Egy félévvel rá Görgey ■Világosnál letette a fegyvert. Nem Windischgrätz győzte le a magyar szabadság vértanúit: „Es war ein Sieg von Russlands Gnaden“, mondotta Bismarck. De nemcsak a magyar nemzet, hanem az egész birodalom türelmetlen polgársága is ebben a vérzivataros esztendőben vesztette el a jövőbe vetett hitét. Az 1848-ban megalakult Reichstag Kremsierben, a morvaországi kis városkában vesztegelt, hogy a Schwarzenbergkormány által előterjesztett Bundesstaatsverfassung alaptételeit megvitassa. Viktor Bibi, a kitűnő osztrák történész szerint ez a , tereziánusjozefinus szellemben megszerkesztett alkotmánytervezet vetekedett az 1791-es francia Assemblée Constituante alkotásával. De minden máskép történt, mint ahogy azt Kremsierben gondolták. 1849 március 6-án éjjel Stadion gróf közölte, hogy a császár a gyülekezetet feloszlottnak tekinti és hogy Frankfurtban már le is mondta az osztrák Reichstag delegátusainak részvételét a Német Szövetség frankfurti parlamentjének ülésein A haladó szerlemű kremsieri képviselők, akik nemrég közkegyelemmel szabadultak ki börtöneikből, ismét a császári titkosrendőrség keze alá kerültek. A kremsieri éjszaka után már csak egy erőforrás maradt, amely esetleg ellenszegülhetett a császár egyeduralmának: a bécsi kormány. 1851-ben Ferenc József ezt az utolsó akadályt is elhárította, amidőn a Reichsratt e testület a régi udvari kancellária jogutóda volt — elnöki méltóságát saját magára ruházta és az osztrák kormányt alárendelte ennek a szűkkörű tanácskozó szervnek. A bécsi minisztérium ettől a naptól kezdve már csak néhány ügyefogyott „Resserthef“ szárnyaszegett gyülekezete. A felülről irányított államcsínyt nem valamilyen feudális gondolkozású arisztokrata szervezte meg; értelmi szerzője Kübeck volt, a nép gyermeke, der Schneidersohn aus Iglau, ein Lakat mit Verstand. „A parlament és a független kormány amolyan francia-angol találmány, s mint ilyen, számunkra elfogadhatatlan“ — mondotta a szívós, törtető reakcionárius, akit Ferenc József röviddel rá saját helyetteseként a Reichsrat élére állított. A hatalom szálai most már egy kézben voltak. Ekkor következik három , DÖNTŐ FONTOSSÁGÚ külpolitikai esemény. Az első: 1855-ben Anglia és Franciaország legyőzik II. Sándor cárt A krími háborúban Ausztria ugyan nem vett részt, de határozatlan kétfelé néző politikájával elvesztette a Romanovok és egyúttal III. Napóleon rokonszenvét is. A második: az északolaszországi háború. 1859-ben Solferinónál a Bonaparte-család hetven esztendő leforgása alatt immár másodízben űzi ki Itáliából a császári seregeket A harmadik: Königgrätz. A poroszosztrák háború 1866-ban csak hoszszas huzavona után indult meg. Részleges mobilizáció, csapatok visszavonása, kimagyarázkodás, újabb fenyegető mozgósítás, határvillongások: ordre, contre-ordre, désordre. Senki sem akarta ezt a háborút, sem FrigyesVilmos, sem pedig Ferenc József, csak Bismarck. Amikor a felvonuló osztrák sorkatonaság fehér zubbonyai felbukkantak a látóhatáron, a bársony kesztyűs, de acélmarka kar tehát megkönnyebbülten búcsúzott el az idejétmúlt frankfurti Német Államszövetség laza körvonalaitól; most , mindenekelőtt a sziklaszilárd Nordbund megalakítását tűzte ki politikájának céljául, sőt, ekkor talán már ennél is többet: az egyesített, Habsburg-befolyástól mentes német császárságot. „Ich will ja bies die Pferde retten, die ich zur Kriegsbereitschaft der Artillerie gekauft habe“ — mentegetödzött Bismarck, s kitört a háború. Königgrätz után az örökös tartományok hangulata ismét elromlik. Úgy, mint 1848-ban, ÚJABB POLGÁRHÁBORÚ veszélye fenyeget. A bécsi polgárok házaik falán krétával glosszálják a háborús eseményeket: Die Freiwilligen haben kein’ Knopf, Die Generäle haben kein’ Kopf, Die Minister haben kein’ Hirn — So müssen wir alles verlieren. Még egy év — Miksa császárt akkortájt végezték ki Mexikóban Porfirio Diaz mezítlábas katonái — és itt a kiegyezés Magyarországgal. Szent István birodalmának ismét koronás királya van és a megbékülés hangulatában Bécs is megkapja a rég várt (és Kremsierben elbuktatott) polgári alkotmányt. 1871: Sedan Albrecht főherceg a porosz-francia háború kitörésekor még azt jósolta, hogy közeleg a második leipzigi Völkerschlacht, de ezúttal Bonaparte győz és Habsburg megszabadul a porosz lidércnyomástól. A főherceg tévedett. A versaillesi tükörcsarnokban megszületett a Német Birodalom, Habsburg, ,bár nem vett részt a háborúban, ismét csatát vesztett, mert végérvényesen kirekedt a német-római császárság hatalmi köréből. 1873-ban, noha Anglia kívül marad az új koalicióból, újból feléled a Szentszövetség: ekkor jön létre az osztrák-német-orosz „Dreikaiserpalet“. De már öt évvel később, Bosznia-Hercegovina okkupációjának esztendejében, a cár kilép a szövetségből s helyét 1882-ben Itália foglalja el. S most jönnek a családi tragédiák, Rudolf, Erzsébet, s végül 1914 június 28-án Ferenc Ferdinánd. És megindul a habsburg-lotharingiai ház utolsó háborúja. GYERMEKKORÁNAK hétköznapjai felett mindent elborító árnyékként morózus nagyapjának, I. Ferencnek emléke lebegett. Ott nőtt fel a Hofburg komor falai között, ahonnan Ferenc, „a Gotterhalte császára“ igyekezett mindazt eltávolítani, ami Mária Terézia és II. József haladó optimizmusának emlékét őrizte. „Ich mag das nicht“ — ez volt a nagyapa mindig visszatérő mondása. Ez a fanyar, mélyszemü, magashomlokú és finomkezű mizantróp gyűlölte a terézianizmus és jozefinizmus Voltaire meg Rousseau bomlasztó szellemében fogant szabadelvűségét. Gyűlölte és félt, hogy az uj idők szelének forgatagában meginog Habsburg, hogy a polgárság és a nemzetiségek nagykorúsodásaimak egyre erősbödő üteme megremegteti a mesterművet, amelyet Miksa, Lipót és Szavojai Jenő építettek fel. „Ich mag das nicht“ — hajtogatta konokul s ,keserűen legyintett, mert mióta a napóleonigyőzelmek viharában lemondott a német-római császári címről, talán sejtette már, hogy az a mag, amit a Korzikai Európa csataterein elvetett, kikéi s nem csupán száz napig, hanem száz évig lombosodik,míg árnyékában elsorvad az összbirodalom életereje. Ez a két ellentétes hajtóerő, az európai szabadelvűség ébredése és Ferenc császár konok reakciója determinálják Ferenc József ifjúkori világszemléletét. Trónralépésétől Königgrätzig nagybátyja politikai hagyatékát ápolja, az autokratikus államépület repedéseit betapasztja és változatlanul hisz egyeduralkodói elhivatottságában: „Von 1859 bis 1866 war er der Gefangene einer Illusion“ — mondja Karl Tschuppik. Szebasztopol, Solferino, Königgrätz és Sedák: keserű csalódások, amelyek örökre eloszlatják Ferenc József álmait. Most már ő is érzi, hogy a gát nem elég erős, a szökőár feltartóztatásához és hogy az osztrák császár már nem „der Schwertarm der Kirche“. Mert Szebasztopolnál és Solferinónál győzött a racionalista, szabadelvű nyugat, Königgrätznél és Sedannál pedig a protestáns Poroszország. Ebben az évtizedben kezdődik életének nagy fordulata. A múlthoz konokul ragaszkodó autokratikus szemlélet meghátrál a jövő fejlődése felé száguldó polgári és nemzetiségi eszme elöl. Ferenc József irányt változtat és a politikai fejlődés nyomába szegődik. A monarchia népei előtt megnyílnak az alkotmányos élet új formái. Csodálatos prosperitás, hatalmas gazdasági és kulturális újjászületés jelei mutatkoznak. Sorsának ebben a szakaszában már csak egyszer fordul vissza a régi irányba, amikor a lombarido-veneziai tartományok elvesztése feletti önvádaskodásában délkelet felé pillant és Bosznia—Hercegovina okkupációjában véli felfedezni a méltó kárpótlást; nem látja azt, hogy a balkáni háborúk sorozata tulajdonképpen ugyanannak a szabadságvágynak a megnyilvánulása, mint amely kiűzte őt Milánóból, Velencéből és Németországból. Bosznia—Hercegovina bekebelezésével a halálos kórság megkezdi romboló munkáját. A Gondviselés megóvta Ferenc Józsefet attól, hogy megélje ennek beteljesülését. Életének utolsó napjait régi életmódjához hűen lelkiismeretes, szorgalmas munkában töltötte. Amikor erői végkép megfogyatkoztak és orvosai 1916 november 21-én ismét ágyba parancsolták, ezekkel a szavakkal búcsúzott Ketterltől, az öreg komornyiktól s egyúttal hosszú, szomorú életétől: „Morgen um eine Stunde früher wecken ... Meine Arbeit ist noch nicht fertig... De Zeit war zu kurz ...“ Valóban rövid volt az idő? — Ki tudna ma erre a tragikus kérdésre válaszolni? Az év legnagyobb sikerű regénye RENAISSANCE Megjelent és minden könyvesboltban, vala-mint IBUSz-pavilonban kapható Robinson írójának műve: Defoe: Bob kapitány a tengerészet hőskora Defoe: Bob kapitány gyalogszerrel a sötét Afrikán át Defoe: Bob kapitány harcok, küzdelmek, hősi tettek Defoe: Bob kapitány kaland, izgalom, utazás Defoe: Dob kapitány ifjúságnak és felnőtteknek 150 oldal, képekkel, kötve 8.20 P.