Katolikus gimnázium, Újvidék, 1892
1. Latin nyelvi tanóra a VIII. osztályban. Horácz I. k. 20. ódájának magyarázata. Rendületlenül tartotta magát a latin nyelv a középiskolai tantárgyak sorában évszázadokon át és szó sincs arról, hogy onnét egyhamar ki fog szorittatni. Ennek okait megvitatni iskolai értesítő keretén kívül esik. De ha már megtartottuk és valószínűleg még soká fogjuk e nyelvet tanítani, az a kérdés támad, várjon mit és hogyan tanítunk e nyelvből? Ennek a kérdésnek megvilágítása és azon törekvés, hogy az ily természetű értekezések útján betekintés szereztessék a tanártársak módszeres munkájába s ez által kölcsönös legyen az okulás, vezérelte értekezet, midőn tekintettel csak elis órai foglalkozásra és az értekezés czéljára, a gazdag tárházból rövidke kis szemelvényt vett föl annak a kimutatására, mily óriási ismerethalmaz kínálkozik a latin nyelv és irodalom terén egyáltalában és Quintilianus szerint Horatius lyrájában különösen. Az olvasáshoz szükséges és az ódákról általában tanultakra való hivatkozás után áttérünk feladatunkra ; a kitűzött ódának legelőször is szövegét olvassuk el és megállapítjuk az olvasmány elé tűzött schema szerint az egyes szótagok időmennyiségét. U V V Vile potabis medicis Sabinum Cantharis, Graeca quod ego ipse testa Conditum levi, datus in theatro Cum tibi plausus, Care Maecenas eques, ut paterni 5 Fluminis ripae simul et iocosa Redderet laudes tibi Vaticani Montis imago. Caecubum et prelo domitam Caleno Tu bibes uvam: mea nec Falernae 10 Temperant vites neque Formiani Pocula colles. *