Katolikus gimnázium, Újvidék, 1907
I. Néhány szó a tanulmánykirándulásokról. Kirándulásunk a Dunajecre, a Magas Tátrára és Dobsinára. Két évvel ezelőtt értesítőnknek vezető helyén a magyar tengerparton rendezett tanulmánykirándulásunkról való beszámolóm előtt volt már alkalmam a tanulmányi kirándulásokról általában egyet mást közölnöm. Azóta állandóan figyelemmel kisérem a kirándulások ügyét s igyekszem adatokat gyűjteni a rendezés, vezetés stb. dolgában, hogy ezekből a jót a magam és a köz javára leszűrjem. Kétségtelenül áll, hogy most már tényleg beszélhetünk a magyar középiskolák tanulmánykirándulásainak állapotáról. Az évvégi értesítőket lapozgatva, örömmel látjuk a lelkiismeretes tanárság törekvő buzgalmát, amellyel ezt a jó ügyet felkarolja. De hisz kétségen felül is áll, hogy eredményes, igazi intenzív tanítás szemléltetés nélkül még csak el sem képzelhető. Manapság már nemcsak a természettudományok tanításánál, a földrajzban követeljük a kisegítő szemléltetés alkalmazását, hanem kivétel nélkül minden tárgyban, világos tehát, hogy akkor a természettudományok alapos tanításánál nem elégedhetünk meg ugyanennyivel, hanem a szemléltetés azon tökéletes formájához kell folyamodnunk, melyet a tervszerűen előkészített és így rendezett kirándulások nyújtanak. Itt nagyobbodik legjobban a tanuló látóköre, itt jutnak birtokába oly érzéki benyomásoknak, melyek képességeinek sokszor elrejtett rugóit is mozgásba hozzák s képzelőtehetségét megtermékenyítik. Hiába a szabad természet élén történő tanulmányozgatást nem pótolja az iskolai szemléltetés legnagyobb gondossága sem. Hogy a legjobb képekkel, a kikészített növényekkel, kitömött állatokkal való demonstrálás nem elegendő, az általánosan ismert, azonban még az élő növényeknek, sőt botanikus kerteknek, élő állategyedeknek, sőt terrariumoknak, aquariumoknak s más egyéb élő állatok tartására