Katolikus gimnázium, Ungvár, 1877
élet realitásában mozgó hős körülményeinek esetleges helyezkedése közben maga elé tűzött, és e küzdelemben végzetszerű küldetésének érvényessége mellett mikép érvényesíti jellemét, mely tetteiben viszsugárzik. Ezek mellett az epikus kénytelen a művészi alkotás ama fontos törvényének is hódolni, hogy hősének és személyeinek sorsában nem annyira az általános emberi, mint inkább saját nemzete sorsára gyújtson világot, mely kívánalomnak Arany az elnyomás utáni újraébredés idejében irt e művével kitűnő mérvben tesz eleget. Arany János Attilának, illetőleg testvéréhez való viszonyának felfogásában elfogadván a genealogikus leszármaztatást, Attilát a történelemmel együtt fiatalabb testvérnek mondja. Már Keveházába Bendegúz megtére, Bor is oda szállott, jó Buda testvére. Most Buda országai (mert is vala közbül) Atyja örökségén három fia közzül. I. Mily öntudatos tapintatosságot árul el a költőnek már csak azon eljárása is, hogy a hagyomány és történelem adatait ily művészi kapcsolatba hozza, a koncepcióról mondottakból eléggé kiviláglik. Míg az egyenes leszármazás elősegíti a láncolatos fejlődést; mivé törpülne el az eposz koncepciója és a hős küzdelme, ha Buda nem bátya hanem öcs?! — Arany így egyik lábával a hagyomány, mássikkal a történelem talaján áll. Ez állásban felemelkedvén a művészi nézpont magaslatára, a történelem tudatlansága és a hagyomány kisszerűsége ellenében hősét magához emeli, testvéréhez való viszonyának és törekvéseinek végpontjául magasabb célt tűz ki, mely felé tettei a legszorosabb okozati viszonyban, következetesen haladnak. Attila e koncepcióban bátyja királykodásának első évei alatt a Tiszán túli föld nagyhírű vezére, hol a felső tiszai sík egy magas dombján, az egykori Ethelaka nevezetű pusztán, emelkedik büszke palotája, melynek Fedi a legcsúcsát és Turul árnyéka, Emelinti roppant szárnyát repülője, Aranyiul egészen verte ki szerzője. Oszlopok a sátor mennyezetig folynak, Indázva hol erre hol arra hajolnak, Arany lemez a fát csillogva borítja, közte nehéz bársony dagadó kárpitja. A római udvarban kiművelt Attila nagy nevének csemetéje itt nő oly magasra, hogy már első hadviselése óta szeme-fénye lesz az egész nemzetnek, örege, ifja csak őt emlegeti; csupán királykodó bátyjának, a pulya lelkű Budának szemében oly szálka, mely gyáva szivéig hatolván az öcscsétől való félelemben őt nyugodni nem hagyja. Jól feltárják e lelkületet az „álnok eszű Detrének‘, a két testvér ezen pregnáns rossz lelkének, Attilához intézett szavai.