Unitárius Egyház, 1911 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1911-01-15 / 1. szám
2 Tolsztoj Leo. — Leo Nikolajevich jóságodat sohasem fogják elfeledni az árván maradt parasztok. — Nagy Leónk meghalt. Sokáig éljen a mi nagy Leónk szelleme, hadd teljesüljenek be keresztényi szeretetről szóló tanai . . . Ezek voltak a szavak, melyek a nem rég elhalt Tolsztoj temetésén elhangzottak. Egyházi szertartás nem volt, szónok nem zengette a nagy próféta hosszú életének küzdelmeit, fáradságait, reményeit és dicsőségét. S mégis azok a szavak, melyek a hallgatag tömeg alakéról elhangzottak, többet jelentenek, mint a nagy gonddal szerkesztett gyászbeszédek, mert ez az elismerés a népléleknek volt önkénytelen megnyilatkozása és az emberiséget nem egyik vagy másik társadalmi osztály képviseli, hanem a nép. S Tolsztoj valóban a népnek s így általában az emberiségnek egyik legnagyobb jóltevője. Természetesen a dogmatikus gondolkozás Tolsztoj tanaiban és életében igen sok kivetni valót talál. De nem csupán a dogma rabszolgái, hanem még igen tekintélyes elmék is gyakran nem tudják őt megérteni. Midőn Ibsent, az emberi szellem eme nagy alakját megkérdezték, hogy mi a véleménye a nagy orosz gondolkozóról, minden teketória nélkül kijelentette: Tolsztoj bolond. — Hanem azért ha összehasonlítjuk „Elen Eyolf“-ját Tolsztoj „Kreutzer Sanatájával“, arra a meggyőződésre jutunk, hogy a két mű alapeszméje ugyanegy. Ibsen éppen úgy tönkre teszi itten a házasság eszméjét, mint Tolsztoj. Természetesen ezt a föltűnő hasonlóságot maga Ibsen is érezte és erősen tiltakozott azon föltevés ellen, mintha ő ismerné a Kreutzer Sonatát s így annak hatása alatt állhatna. Erre vonatkozóan nem minden humor nélkül jegyzi meg Ibsen angol életirója, Edmund Glosse, hogy a szerzőknek ilyen kijelentéseit mindig nem kell fölötte komolyan venni. Tehát nem állhat meg Ibsennek a Tolsztojról szóló kijelentése, mert hiszen akkor saját magára is kimondta az ítéletet, de Tolsztojt nem is érthetjük meg fölületes vizsgálat után, hanem akkor, ha beletekintünk lelkébe s elkísérjük azon a hosszú, göröngyös utón, melyen humánus lelke áthaladott. Tolsztoj fejlődésében három fő mozzanat van. Az első a nagy világi, a második a művészeti élet és harmadik a prófétai munkásság. A két első meglehetős összefüggésben áll egymással, mert hiszen a legléhább és legfelületesebb társaságokban is lelke visszatért az irodalomhoz, viszont költői működése közepette sem szakított meg az UNITÁRIUS EGYHÁZ. 1911. január 15. fog el, hogy váljon sikerül-e nekem derék munkatársaink támogatása mellett is az ő helyét méltóképen betöltenem? Erőm gyöngeségét magam is érezem, de ügybuzgósággal s egyházunk és lelkész karunk iránti szeretetemmel reményem pótolni legalább némileg gyöngeségemet. Munkatársaimmal együtt arra fogok törekedni, hogy mindazt, ami az Unitárius Egyház eddigi irányzatában hasznosnak és üdvösnek bizonyult, becses örökségként megtartsam és megőrizzem. E becses örökség megtartása mellett, azon leszek, hogy a komoly s szabadabb szellemű dolgozatoknak teret engedve, lapunk az unitárizmus szellemi és anyagi emelése érdekében minden jóra és követendőre elismerőleg rámutasson, ellenben minden káros és egyházi életünket veszedelemmel fenyegető jelenséget rovásra véve, ahol szükség, idejében irtson és gyomláljon. Egyházunknak jobb és szebb jövőt óhajtva, hiszem és reményem, hogy roajd gyakran kell az elismerés hangján szólanunk s csak ritkán lesz szükség gyomlálva irtani, hogy egyházunk kertjének nemes hajtásait ne verje fel gyom. E hitben és reményben kérem lapunk olvasóit s hű barátait, hogy az Unitárius Egyházat szerkesztésem alatt is szellemi és anyagi tekintetben támogatni kegyeskedjenek, s szeretükben és jóindulatukban ezután is tartsák meg. Péter Lajos unitárius gimn. tanár, az U. E. szerkesztője.