Az Üstökös, 1858 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1858-09-11 / 4. szám

Humoristico-T­elletristicus h­etilap. BÜRO ÓZDI BÁCSI C­S­ÍXTEVÉ­SEI. " •­­Foly­ tapott azonban mérhetetlen mennyiségű vá­logatott czimeket és ideális pofonveréseket in effigie az a paraszt asszony, a kitől a maiszterné a kacsatojásokat vette, s a­kivel bizonyosan meg is vívott volna, ha valaha rá tudott volna is­merni, így azonban csak in contumaciam ítél­hette el az ördögök általi elvitetésre. Még azu­tán esztendő múlva is ki lehetett vele­ csalni a ház­ból, akár­milyen rosz­időben, ha valaki azt kér­dezte tőle : megnőttek - e már a gólyák, hanem akkor aztán szaladhatott a ki kérdezte. A maiszternő nyáron már négy órakor fölza­varta az egész cselédséget, a­mit persze igen okosan tett, de a mi nekünk akkor nem látszott kellemesnek. Ő maga egy kis benyíló kamrában aludt, mi pedig, két legény, két inas és én, a mű­helyben. A­mint a legelső pitym­állat bevilágí­tott az ablakán,már kikiabált hozzánk, s a­ki fel nem kelt addig, m­íg ő kijött, annak volt nemu­lass. Sokáig törtem­ rajt­a fejemet, hogy lehetne ezen a calamitáson segíteni, végre gondoltam ki valamit. — Egy este Hanzival egy nagy fatálat­ tatás,­ megtöltöttünk csirizzel, a közé meg kevertünk kormot; éjszaka aztán, mikor sötét lett, kimen­tünk vele az udvarra; a majszterné ablaka arra nyílt, azt vég­ül végig befestettük ezzel a fekete ragasztókkal. Másnap reggel aludtunk kedvünk­re, míg csak a nap az orrunkra nem sütött, még akkor sem keltünk volna fel, ha a vészhetetlen sok légy engedte volna az embert tovább aludni. Majszterné az alatt csak várta odabenn nagy haraggal, hogy mikor virrad már meg, de csak nem akart világosodni az ég. Mélységes sötét éj­szaka volt nála. Egyszer aztán ebben a mélysé­ges éjszakában meghallja, hogy ütik a mustával a bőrt odakinn a műhelyben. Kijön s akkor látja, hogy milyen rettenetes nappal van odakinn. Dü­hös volt, hogy mert a nap fölkelni az ő tudta nélkül? hát az ő kamrájában mért nincs világos­ság? Akkor látja, hogy milyen gonoszul be van kulimászolva az ablaka. Hanzi inas az első rohamot az ágy alatt várta ki, én azonban kiugrottam az udvar közepére, felfutottam egy nagy szederfára, s onnan hall-

Next