Az Üstökös, 1858 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1858-09-18 / 5. szám
Humoristíoo-toelletristiciis tiotilap. P Ü R tí Ó Z D l Ti ÁCSI 0 S I X T K VÉSEL (Folytatás.)ff Boldog az ember, míg gyerek, mert addig csak a gyomra miatt van aggodalma. Ez az aggodalom különösen nem csekély a diáknál. Tán még emlékezel rá, hogy a régi jó boldog világban hogyan ért ki egy kezdő diák Debreczenben? Annál csak’áz ég madarainak és a mező liliomainak szebb a sorsuk. Manna hullott tán az égből, vagy spékelt fürjek? Nem az, hanem van Debreczenben ötvenezer kálvinista lélek : azok közül tízezer ifjú sarjadék, mely szétosztatván ezer darab collégiumot járó diákra, jut belőle mindegyikre tíz. Amaz ezer írástudó ember aztán ezt a nagyobbszámu fiatal írástudatlant karikába állítva, naponkint ellátja ábéabbal és kis kátéval, tanítván őket isteni félelemben járni s papirosra görbéket húzni kalamussal; a miért pedig e nagyreményű fiatalság édesanyjai odahaza sorban főznek az oktató diák számára köleskását, és lebbencset, néha töltött káposztát is, hanem ez már olyan ritka égi tünemény náluk, hogy a diákok elnevezték a töltött káposztát collégiumi nyelven ,absurdum-nak, valamint a zsemlyés levest „Semperitek’*, mikor pedig szél fúj, akkor minden diák tudja, hogy no most almacsuszpászt főznek minden háznál a praeceptoroknak. (mert a szél leveri a sok férges almát a fáról.) Ilyen formán az én fiatalságom éveit is hosszúra nyújta a felebaráti szeretet, ami annyira ment, hogy egy olyan tanítványom is akadt utoljára, aki — nem tanult ugyan semmit, — hanem az apja még borral is ellátott. Igen jó borokat szokott tartani s valahányszor szombaton délután kivetődtem hozzá, (a város végin lakott) kegyetlenül megtraktált velük. Hanem egy gyászos szokása volt neki, amivel a borait megkeserítette rám nézve : szörnyen szerette a poétákat, hiszen ám szerette volna őket; de mikor neki hevült, elkezdte valamenynyi eszébe jutható verset szavalni, az ember egy okos szót nem beszélhetett többet tőle. Különösen nagy kegyében állottak Kovára Mihály versei. Te persze nem tudsz már felőle semmit, pedig az a poéta akkoriban olyan híres volt, mint akárki a mostaniak közül, kivált, hogy Csokonai