Az Üstökös, 1862 (5. évfolyam, 1. félév 1. szám - 2. félév 26. szám)

1862-11-08 / 19. szám

146 A MEGYE KULACSA. (Krónikás adoma.) Fülek várának 1553-ik évben történt el­foglalása után, Gömörmegye is a török be­ütéseknek pusztításoknak kitéve volt; e miatt eléggé biztos bátorságos hely a megyében nem lévén, a megyei levéltár szomszéd Bor­sod megyei Szendrő városába vitetett; a 16-ik század négy utolsó tizedében e helyen tartottak a nevezett megye közgyűlései. Az 1580-ik évi Orbán utáni napon itt ment végbe a tisztválasztás, akkori szólásmód sze­rint széképítés. Az alispán, szolgabirák elvá­lasztások után, a megye jegyzőjének Péderi Pétert 200 frt. 12 szapu búza egy skárlai kö­pönyeg évi fizetéssel fogadta meg. Ugyanakkor határoztatott, hogy Szendrő városának nemesei a gyűlésre jövő jegyző eleibe, egy forintibirság terhe alatt, egy egy lovas katonát küldeni kö­telesek; és hogy ezen lovagok vezetői — had­nagya Dévényi Pál uram legyen, kinek szinte kötelességéül tétetett , hogy a megye két nagy kulacsát, megtöltve a Szeghi hegyen termett jó borral, magával vinni tartozik; egyiket a nótárius uram beneventatiója, másikat a kato­nák refocillatiója végett. Első évben a megyei határozat szál­hiba nélkül teljesítetett; a szendreiek minden hiány nélkül állitanak lovas csapatot, Dévényi Pál uram pedig mindég lelkiismeretesen a megyei határozat értelmében — a legjobb szegi borral megtöltve vitte magával a megyei kulacsokat. De már a következő 1581-ik évben egy ideig — a hegyalján portyázó törökök miatt — Dé­­j­vényi Pál gátolva volt a megyei kulacsoknak­­ szegi borrali megtölthetésében; ez időben mind f­ö, mind a szendrői várparancsnok Nagyságos­i Rákóczi Zsigmond, velők a várőrizete kintele­­nitettek beérni azon tornai és szini borokkal, melyeket részükre Jebeghi Borbála, Rákóczi Zsigmondné és Szini Klára Barakonyi Ferenczné küldözgettek. Reminisce vasárnap utáni napon kellett Dé­vényi Pálnak a szendrei lovas csapattal a jegyző eleibe mennie; tudta hogy Péderi a szini bor­ral telt kulacsot szó nélkül hagyni nem fogja; készen volt az öreg mosásait fogadni, készült az elleni védelemre. Perkupa közt találkozott az öreg jegyzővel: kölcsönös köszönet s elfoga­dás után átadta a competens megyei kulacsot. Nótárius uram az átvétel után tüstént igyeke­zett a kulacs tartalmával megismerkedni, de alig vitte szájához a kulacsot — még torkán a tojás nagyságú ádámcsutkája meg sem moz­dult — haragosan kapta vissza azt, mérgesen nézett végig a kulacsátadón s boszosan szólt : — Dévényi Pál uram! tudja-e hol va­gyunk most? — Perkupa közt, válaszolt röviden a kérdett. — No, ha ezt tudja — folytatá­a. — úgy azt is tudnia kellene, hogy anno 1219. ezen a helyen Csákán a Beke fia, és Csobánka az Aba nemzetségből való, ivás közben összekoczódtak. Csákány, a jó borhoz szokott Csobánka kupáját valami ficzkóborral töltötte meg, miért Cso­bánka annyira megharagudt, hogy a kupát, mint illett, a Csákán fejéhez vágta; ebből a ca­­susból pör keletkezett; a birák, méltatlanul Csobánkára a „succubitus duelli poenat“ ki­mondták; innen származott e hely „perkupa“ neve. Hogyha azt tudná, könnyen meggondol­hatná azt is , hogy mai napig akadnak embe­rek , kik nem degeneráltak, kiknek elromlik gusztusok, hogy ha jó bor helyet rosszul trak­­táltatnak. Felőlem, ki a vidéken legjobb bor ismerő vagyok, ezt tenni fel, hogy bor és bor­közt különbséget tenni nem tudok, ez sértés Dévényi Pál uram. D. szólni, mentegetőzni akart, de Péderi szóhoz jönni nem engedte, folytonosan dörgött s morgott, végre is mint a fiatal költő sze­relme , az öreg úr bosszúsága ilyen forma versbe tört ki : Nem szegi bor, hanem színi Tudnék honn is ilyet színi Színe sárga, ize csömör Derogál ez neked Gömör. Az egész után csaknem hozzá­férhetetlen maradt az öreg. D. többször szándékozott vele a beszélgetést megkezdeni, de az öreg jegyző vagy nem vagy igen röviden válaszolt, azon

Next