Az Üstökös, 1862 (5. évfolyam, 1. félév 1. szám - 2. félév 26. szám)
1862-11-08 / 19. szám
146 A MEGYE KULACSA. (Krónikás adoma.) Fülek várának 1553-ik évben történt elfoglalása után, Gömörmegye is a török beütéseknek pusztításoknak kitéve volt; e miatt eléggé biztos bátorságos hely a megyében nem lévén, a megyei levéltár szomszéd Borsod megyei Szendrő városába vitetett; a 16-ik század négy utolsó tizedében e helyen tartottak a nevezett megye közgyűlései. Az 1580-ik évi Orbán utáni napon itt ment végbe a tisztválasztás, akkori szólásmód szerint széképítés. Az alispán, szolgabirák elválasztások után, a megye jegyzőjének Péderi Pétert 200 frt. 12 szapu búza egy skárlai köpönyeg évi fizetéssel fogadta meg. Ugyanakkor határoztatott, hogy Szendrő városának nemesei a gyűlésre jövő jegyző eleibe, egy forintibirság terhe alatt, egy egy lovas katonát küldeni kötelesek; és hogy ezen lovagok vezetői — hadnagya Dévényi Pál uram legyen, kinek szinte kötelességéül tétetett , hogy a megye két nagy kulacsát, megtöltve a Szeghi hegyen termett jó borral, magával vinni tartozik; egyiket a nótárius uram beneventatiója, másikat a katonák refocillatiója végett. Első évben a megyei határozat szálhiba nélkül teljesítetett; a szendreiek minden hiány nélkül állitanak lovas csapatot, Dévényi Pál uram pedig mindég lelkiismeretesen a megyei határozat értelmében — a legjobb szegi borral megtöltve vitte magával a megyei kulacsokat. De már a következő 1581-ik évben egy ideig — a hegyalján portyázó törökök miatt — Déjvényi Pál gátolva volt a megyei kulacsoknak szegi borrali megtölthetésében; ez időben mind fö, mind a szendrői várparancsnok Nagyságosi Rákóczi Zsigmond, velők a várőrizete kintelenitettek beérni azon tornai és szini borokkal, melyeket részükre Jebeghi Borbála, Rákóczi Zsigmondné és Szini Klára Barakonyi Ferenczné küldözgettek. Reminisce vasárnap utáni napon kellett Dévényi Pálnak a szendrei lovas csapattal a jegyző eleibe mennie; tudta hogy Péderi a szini borral telt kulacsot szó nélkül hagyni nem fogja; készen volt az öreg mosásait fogadni, készült az elleni védelemre. Perkupa közt találkozott az öreg jegyzővel: kölcsönös köszönet s elfogadás után átadta a competens megyei kulacsot. Nótárius uram az átvétel után tüstént igyekezett a kulacs tartalmával megismerkedni, de alig vitte szájához a kulacsot — még torkán a tojás nagyságú ádámcsutkája meg sem mozdult — haragosan kapta vissza azt, mérgesen nézett végig a kulacsátadón s boszosan szólt : — Dévényi Pál uram! tudja-e hol vagyunk most? — Perkupa közt, válaszolt röviden a kérdett. — No, ha ezt tudja — folytatáa. — úgy azt is tudnia kellene, hogy anno 1219. ezen a helyen Csákán a Beke fia, és Csobánka az Aba nemzetségből való, ivás közben összekoczódtak. Csákány, a jó borhoz szokott Csobánka kupáját valami ficzkóborral töltötte meg, miért Csobánka annyira megharagudt, hogy a kupát, mint illett, a Csákán fejéhez vágta; ebből a casusból pör keletkezett; a birák, méltatlanul Csobánkára a „succubitus duelli poenat“ kimondták; innen származott e hely „perkupa“ neve. Hogyha azt tudná, könnyen meggondolhatná azt is , hogy mai napig akadnak emberek , kik nem degeneráltak, kiknek elromlik gusztusok, hogy ha jó bor helyet rosszul traktáltatnak. Felőlem, ki a vidéken legjobb bor ismerő vagyok, ezt tenni fel, hogy bor és borközt különbséget tenni nem tudok, ez sértés Dévényi Pál uram. D. szólni, mentegetőzni akart, de Péderi szóhoz jönni nem engedte, folytonosan dörgött s morgott, végre is mint a fiatal költő szerelme , az öreg úr bosszúsága ilyen forma versbe tört ki : Nem szegi bor, hanem színi Tudnék honn is ilyet színi Színe sárga, ize csömör Derogál ez neked Gömör. Az egész után csaknem hozzáférhetetlen maradt az öreg. D. többször szándékozott vele a beszélgetést megkezdeni, de az öreg jegyző vagy nem vagy igen röviden válaszolt, azon