Az Üstökös, 1864 (7. évfolyam, 1. félév 1. szám - 2. félév 27. szám)
1864-09-17 / 12. szám
90 Tallérossy Zebuson levelei Mindenváró Adómhoz. Tekintedezs barátom uram! Emlékezek rá, hogy mikor voltam diákgyerek , aztán következte sátoros ünep, nagyságos papa , a ki volt lutheránus , parancsolta , hogy menjek lutheránus templomba, nagyságos mama, a ki volt kálvinista, parancsolta, hogy menyek kálvinista templomba, clarissime professor, a ki volt papista, parancsolta, hogy menyek papista templomba; is minthogy egyiket sem akartam megsirtenyi, — tehat mentem a promenadra lapdaznyi. Most ipensigel megin igy vagyok. Tecziktunyi, in mindig loyalis hazafiak tarsasagaba tartotam magamat. Ismeretesiget megkötötem baratomal Auréléi, baratomal az Elekéi is baratomal, a Jánosai, a kiket in mind praeferentissime szeretek nagyon. Tutom, hogy ezek csak jo útra engemet elvezetnek. Had, a mint követek barátomat, Aurélt, eczer csak gyün barátom Elek, s kitaszitya barátomat Aurélt, Sürgönyből; — nem jól beszélte , félrevezetett publikumot. No jól van, barátom Aurel eldült, követeli barátom Eleket. Hada mint megyek utána hüsigesen, eczer csak gyün barátom János, hatba vág ütet; — Osztály és rangkülönbség. — Kérem, én is költő vagyok ! — Micsoda művei vannak ? — Nagyon kapósak és közkézen forognak. — Tán divatlapokba ír? — Sokkal népszerűbb piaczom van. — Tán épen a ponyvairodalom ? — Még annál is népszerűbb. Én írom a verseket a mézeskalács szivekre, amiket a búcsúk alkalmával árulnak. — Ezek hát igazán jó izű és kellemes zamatú költemények. — A nők azt kívánják férjeiktől, hogy szeressék is őket, és udvariasak is legyenek hozzájuk. Ez annyi, mint egy millió forintot kívánni, felváltva apró pénzre, nem kel neki raja halgatnyi, publikumot vezetet filre. Had mar csak jól van. Barátom Elek , fekugyil at, a hova elestil; in nem fekszek melljed ; megyek barátom Jánosai historico conservativ paradicsomba. Mark csak tugja az igazi utat, mert rigi pilóta. Ecce most meg barátom Aurel megind előkerül, s megtaszigalja barátomat Jánost, mint a ki orszaghaborito, is oppositionalis gonosztevő. Mar most in, kedves baratocskaim, igen szipen felszólítok nekteket, hogy declaraljatok magatokat : mélyítek hat az igazi legalis firfiu, mert in nem azirt kötötem veletek barátságot, hogy tik egymást kormányellenes opositionalis vakmerő felforgatoknak bizonyítsatok, is mig engemet is bajba keverjetek vele. Mar most nite csak kedves barátom uram ezt a perplexitast, — a három közül az egyik mindenesetre nagyon szeretetremilto firfiu, csak azt nem tudja az ember a kölcsönös ismertetések után elhatározni, hogy melyik? „Incidit in Turcam, qui vult vitare Aurelium.“ Alázatos szolgája Talferossis von Zebulon. A falusi doktor. — De, doktor úr, meg se nézte azt a halottat, s még is ad róla bizonyítványt, hogy meg van halva. — No már én csak tudom, hogy jól meg van halva, hisz én gyógyítottam! Nagy jótékonyság. Miféle ember volt az, a kivel beszéltél ? — Ez egy olyan derék férfiú, a ki magától veszi el a legszükségesebbet s százaknak osztja ki, hogy boldoggá tegye őket vele. — Hogy lehet az ? — Hát lesz az novellairó, a ki elrabolja magától az álmot, hogy másoknak szerezzen csendes álmot azzal, amit ír.