Az Üstökös, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-10-20 / 42. szám
42. szám. Megjelenik minden szombatnapon egy ivén sokféle képekkel ellátva. Előfizetési ár: Egész évre jan.—dec. 6 frt., 6 hóra 3 frt. és 3 hóra 1 frt 50 kr.—XVII. kötet. Előfizethetni minden postahivatalnál és könyvárusnál. Kiadóhivatal: Pest, barátok-tere 7ik szám. Egy hires nótának a története. . E század második évtizedének első esztendeiben egy sajátságos nótát kezdtek énekelni Magyarországon , melyet, mint látszott, Budapestről hordott szét a fiatalság. A nótának magyar szövege volt, s a mellett steyerisch dallama. A szöveg pedig ez volt: „Mái’ Isten néki, szokjunk rá járjunk rá A német tánczra A német tánczra! Úgyis már régen rászedtek rávettek A szolgalánczra A szolgatánczra. A muzsikus nem ismeri nem veri A mi húrunkat A mi húrunkat. Ha Stájert húznak hiába pengetjük jobb lesz, ha elvetjük A sarkantyúnkat A sarkantyúnkat. Isten, úgy látszik levette letette Szent kezét rólunk Szent kezét rólunk. Fohászkodnánk, de mind írva mind sírva Hiába szólunk Hiába szólunk. Mert gyávaságunk büntette, jól tette! Igaz biróra Igaz biróra Találtunk benne méltó lesz e nemzet Ilyen ostorra Ilyen ostorra.