Az Üstökös, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-02-23 / 8. szám
(A belügyiírhez.) Légy jó gazdasszony, rendezd házadat; Mit férjed szerte, őrizd gondosan, És hallanod nem kellend átkokat. Könnyű főzni, kamrád ha telve van. Szép egyetértés légyen házad éke, S ne légyen annak ottan soha vége ! (A külügyérhez.) Kopogtatok, de nem szól senki sem, Bemennék, ám az ajtó zárva van. Miniszter úr, tovább önt nem lesem ! Mért ácsorogjak itten hasztalan ? Annyit mégis fölírok, hogy ki járt itt, De visszavitte drága jó tanácsit. (A pénzügyérhez.) Tán ott keressz, hová mit sem tevél ? No hisz lehet két mértföldes kezed ! Vagy ajkadtán új adóról beszél ? Hol nincs, onnan az isten sem vehet. Pénzt, pénzt! kenyért! levesz az éh’halaknak ! S ha felüdültek, akkor majd adóznak. Addig pedig vigyázz magadra jól: Miféle füst gomolyg ki ajkadon, Mert a fináncz, tudod, hogy beleszól, ha nem trafik-füst, mindjárt baj vagyon. Bélyegpapirra Írjatok. S a lapoknak Bélyeg nélkül hitelt sehol sem adnak. (A hadügyérhez.) Tanulmányozd a nagy filstfelleget. Képzelj ha tudsz — honvédet is sokat. Mert nem soká’ — vívnunk kell úgy lehet. Építs magadnak kártyavárakat. Vigyázz, ha egy zsandár melletted elmegy . Botoddal tisztelegj, miként a gyermek. Az ország kortese 58 Tallérossy Zebulon levelei Mindenváró Ádámhoz. Tekintedezs barátom uram! Mig is csak szip dolog az, mikor az ember azt mondhatja egy miniszternek, hogy „szervusz!“ Soha semig ilyen közelségbül nem dörgülöztem miniszterekhez, mint most. Ha vótan megyek, egyik szegleten kezet szorítom pénzügyminiszterei, másik szegleten szivara gyújtom kultuszminiszternél, harmadik szegleten kereskedelmi miniszternek mondom : , ,hogy vagy ?“ is ha vidéki ismerős hérdet: kik voltak ezek az urak V égisz nonschalanter felelek neki : „ez a Menyus barátom volt, amaz a Józsi barátom volt; ez meg a Pista barátom volt: — a miniszter. Falusi ismerős aztan elmongja othon, milyen nagy ember vagyok in, s választó lesz miatam büszke. Is mikor alkotmanyhelyreállitolagositas tnnepilyen rendeznek fáklyás zenit, maradik fáklyát Zebulon tiszteletire feláldoznak, s lelkesedisbül felmarat superplus jutya nekem. Ez is jo. Most mar aztan semi se nem kel egyik, hogy boldogok legyünk, csak hogy tiz esztendeig legyen lelkesig, ne legyen muszáj katonanak elvinni embereket; húsz esztendeig legyen jó termis, hogy adónkat önként megfizethesünk, harmincz esztendeig ne legyen emberhalál, hogy örökségi adó ne terhelje minket, is holtunk napjáig ne legyen restoratio, hogy ki mibe most beleülhet, aban meghalhason. Remélem, hogy nem kivantam sokat. Ki kel bikülnünk tigriseket, hiszen azok is emberek. Majd gyünek nem sokára más fenevadak, kikel muszáj lesz marakonyi. Mar halanyi vonyitast kertek alat. Gyünek hiénák, kik reactio irdemiben sírokat kikaparnak, furfangos rókák, kik majorságot pusztitanyi leskelödnek, Schmarotzer patkányok, kik granariumot pusztítanak , hat mig sok gazdátlan komondor! Csak ezektül megtugyunk minisztereket videlmezni. Tigris megigérte, hogy csak farkával fogja iitnyi minket, de beleharapnyi nem fogja sem húsúnkba, sem pecsenyinkbe, a mi legjobb alazatos szolgája Tallérossy Zebulon. U. i. Hat azt halotai mar tekintetlezs barátom uram, hogy mikor derik miniszterelnök urunk bicsi Burg kapubul legutob alkalomal krigyírte, silbak kialtota „queraust“ neki, is égisz halbak katonasága kirukkolta eleibe is dobolta, is prezentirozta előre. Tehát azt is megütünk mar Hetünkben, hogy kicsi katonaság prezentiroz a magyar miniszter előt. T. Z.