Az Üstökös, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-10-18 / 42. szám
330 De a nép is megelégli ezt a dolgot s lázad, Miveletlen ordítással fölveti a házat: „Hej! királynő !eszem én azt a teremtő fádat, Na no blajb ! ? engem szeress és ne a dajkádat.“ A királynő szepeg, szurkol erre a beszédre, Eltemeti szemét, orrát dajka kebelére. A zsiványhad nagy gorombán még vagy kettőt mozdul, A trón fele és a királynő a trónról lefordul. Kefe, korputz, púder, papucs, strimfli, sláfrok, kláris, Limonádé, pomenádé, 2) kötény, bugyelláris, A királynő sebbel-lábbal mindezt összeszedte, Mély papzsákba beletette, hátára vetette. Veszve minden, trónus, kis pincs, ország, kormánypálcza, Udvari ló, meg a macska, barát és apácza. Pityergőre csucsorodik a királynő ajka, No de megvigasztalódik : mentve van a dajka. II. Itt egy darab — ott egy darab — Itt egy kis princz — ott egy kalap — Izabella — dajka — szalad, Madridország messze marad. Hova menjünk dajkám ? Hol találod jobbnak ? Tudsz még helyet a világon, Honnan ki nem dobnak ? / — Él egy nép a Tisza táján Kenyér termő föld lapályán. Vendégszeretetét az mutatja, Hogy az Isten sokszor látogatja. Jörünk oda, onnan ki nem vernek, Hasznád veszik az ilyen embernek. Budán maga lesz a városkába, Én meg majd bejutok valamelyik miniszteri karo — akarom mondani irodába. Rosz időket élünk, Rosz csillagok járnak, Isten óvja nagy csapástól Mi magyar hazánkat. 7 Tallérossy Zebulon levelei Mindenváró Ádámhoz. Tekintedezs barátom uram! Csak elnizek, hogyan gyülekezi magat ebe Pestbe sok szép reményű fiatal deaksag. Tele van nekik mig menyország hegedűvel. Nekik mig abrazatyuk elöl ragyog, nekem mar ragyog csak hatul fejem teteje. Nem is csuda. Ők megvanak boldog öntudatban, hogy lesznek mig barom nigy esztendeig deákok, in pedig mar csak hat hétig leszek Deák. Hogy mi ilet pályát választom azutan ? magam se nem tudok. December tizedikin este fogom végig inekelnyi Sándor uczában, ha be nem leszek rekedve. ’) Limonádé, spanyol szó, annyit tesz magyarul, mint lilionéz Pomenádé detto dtto detto detto detto detto pomádé. Mind a kettő a bourbon dynastia királyi reliquiái közzé tartozik. „Kezembe van már a tuti levelem, Nem Deakpart Pesten tölti a nevem Sok viz lefoly mig adig a Dunában, Mid engemet meglátsz a Lafferthazban , Séd quid tunc? Inter nos sit dictum : utolva feli magam se nem nagyon szeretem zöreg urat. Hiszen már valosagozs garaboncza is Deák volt. Mindig grantig, mindig praepotens. Zember úgy szeretne most mar kedve szerint pecsovics lenyi, ha Deák nem volna otan, osztan nem nizne benünket azzal a kit hegyes vasvilla szemöldökivel. Csak e ne keveredet volna közibink. Olyan jó Deákok tunank mink lenyi, csak az öreg Deák maga ne volna it. Azal a szőlő-dizsmaval izs mi csinyalta? Ad animam : dilutanra rendelte oda hozam ma-