Az Üstökös, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1873-01-04 / 1. szám
ezet hajnala ez uj esztendűnek!...« Teczik ördögnek, a ki vigyen el, gondolok magamba s ides mosolygásai muszáj betömni szabóinas lirikus száját is terenyét, hogy ne folytasa verset. Pinzel elmegy, nn gondolok: no most mar alhacz, Zebi! De alig lezárok fűszememet, nyilik ajtó, beesik rajta riszeg vizhordo gratulálva. Számár, kialtok rá, hiszen ebe hazba van lindleyvezetik, te nem hordasz nekem vizet! »Ipen azir, mongyal, vizvezetik úgy is elrontott vizhordok keresetit, legalab uj iv első napjan lasak tensurtul egy kis pinzmagot.« Mit volt mit teni ? kiszúrtam szemit neki is forintal, de becsuktam utana rajtot. Vesztemre! Kezdek elszenderedni, felzaklat irgalmatlan zörömböl is! Hjaj, jo kivansag nem hagya magat elfojtani; »Kitör is eget kir!« aszonya költő, s igaza van, csaghogy »pinzt« kir. Gyütt levilkihordo: »in vagyok az, a ki önnek kedvezs leveleket hozok Mindenvaro Adamtul. Most is it van egy. Kivanok boldog.. .. Ne kivanya! mondok; különben it van pinz köszöntisirt, megirdemli, mert kedvezs leveleket hoza most is Mindenvaro Adamtul, ide vele.« Felbontok irdekes levelet: 73-dik számú fiaker irja, hogy »ti ismer engem, jól emlikszik ram, emlikeztet, hogy eczel vitte engem soroksári uczárul orszaghazba! de szemilyesen nem irkezvm, posta utyán kivan boldog uj esztendőt, itt az adresze, kirí oda birmentes választ.« Szerencsijire levilhordo elkotrodta, de helyetegyütt kiminykotro, leánykáim masamogya, harmincz ujsagkihordo, milimari, kocsis, cselidek, frizer, speczerájos leginy a ki kontot szokta prezentalnyi, s ki tudná még ki nem ? Minden halaistenkedisnek volt vige, zaplatyi! Mig Kovács Laczi tisztelt elvtarsam is megbliczolt a házban, fizessek kapusnak. Fizettem in, mar 6 esztendő vigin kapusnak othon, mondok. »Othon P)a(ra©íi©)n« a krítitmádókhoz. Lásd: Tapsony. Oh nép! mért keresed kutak öblében te a szüzet? ' Monddsza, ki verte beléd ezt a bolond ideát ? Kérdd e felöl másszor meg a páteredet, ki bizonynyal Nem kutban leli ezt, ám a palaczk fenekén ? igen, de nem ithon, nekem!« feleli. Mit? Hiszen te vagy majordomus, hausmayer, orszaghaznagya! »Csak voltam, felelte ti, Juimus Troyes, de jövedelmezöballasnak talaltam leni csak portyié, orszaghaz kapusa!« Ki muszáj vöt szúrni forintot. Egy hónapi képviselőgázsi meg egy marék apropinz fucs! Marat nekem csupán csak egy napidijam: öt forint huszonöt grajczar. Gondoltam: evei elszökök több tisztelgis elöl fogadóba, ebidelni. Beveszem magamat — mint alkotmányos érzelmü polgár — angol királyaihoz. Mint legalkotmányosab irzelmü polgár, természetesen Deák Ferencz is őt ülte mare felsiginél, s ette roszprádlit. A mint engemet megpillantva, felkil, — pedig az tüle nagy áldozat — s fogad tárt karokat: »Szerbusz Zebulon, de már jól kezdődik esztendő, hogy tiged lathatlak; kivanok egy utas neked boldog uj ivet!« In ranizem szemrehangolag, s mint Kaskának Julius Caesar monta: et tu mi fili Brute ? — csak anynyit szóltam nagy hazánkfianak: »Te izs!« s benyúltam, s kivettem zsebembül utolso forintot, s adattam neki. Ő meghökent, nem irtete dolgot, azt monta: öreg, ne komoly, talán muzsikusnak nizel engem? Én pedig csak ekor jöttem iszre, hogy milyen bolondot cseleketem: haza bölcsit megakartam gratulaciolit vesztegetni! Zskandalum! De mikor úgy benne voltam, hogy azt se nem tudtam hol a fejem? Vagyok inoka ? Hogy vonék. Hanem azirt elszalatam, s meg se álltam házáig. Mondok, ne csudalkozon tekintedlezs barátom uram, ha nem irom maganak töb levelet, mert in beugrok szigyenletemben Sligo . . akarok mondanyi Lugoviczaba. alazatos szolgája T. Z. A JÖVŐ SZÁZAD HONVÉDMINISZTERIUMA. — 1973. — Szende Bela és báró Fejér Máry: Legújabb CoLL e^IVM CoartVarl. ^ Concorda maxima est. A Concordia a legnagyobb malom. 2