Az Üstökös, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-16 / 3. szám

SP­­ - V. Megjelenik minden szom­batnapon másfél ivén sokféle képekkel ellátva. 5­­ 3. száman.. Előfizetési ár : Egész évre jan.—decz. 8 frt, 6 hóra 4 frt. 3 hóra 2 frt. Előfizethetni minden postahivatalnál és könyvárusnál. Kiadó-hivatal : Pest, baró-XXVII. kötet. Január 16. 1875. rok­tere Athenaeum-épület. Hirdetések dija : 4 hasábos nompareille sor 10 kr. Hirdetések felvétetnek : egyedül Láng Lipót és társa, I. nemzetközi hirdető. EG­ÉSZ ÉSZAKI IFTOID.U­SIA 3-t vagy : MI LETT TOVÁBB A TEGETTHOFFAL ? Regény. EGY A HAJÓN HÁTRAMARADT MATRÓZ FELJEGYZÉSEI UTÁN. JULES VERNE oktatásai szerint irta: IK .«A. .A. S M A E T O 1T. s? g sok felvételi hivatal Budapesten, MA HI A VALERIA-UTCZA THONETUDVAR OST tehát legelső feladatom volt azt a nagy szún­­.1­5^okat, melylyel sarkutazóink hatvannapos nagyexpe­­ditiójukat megtették, megrakni mindennemű szükség­letekkel, a­mik vállalatomhoz előreláthatólag megki­­vántattak. A hajóról kitelt minden. Volt ugyan egy kis bajom uj szövetségeseim kíváncsiságával , kik minden előttük ismeretlen tárgyhoz hozzányúltak. Marczipán herczeg a repetitionstheodolithot minden áron fel akarta törni a fogával, azt gondolta: dió, hanem aztán mikor a nagy teleskopiumat előhoztam, akkor kotródon mel­lőlem mindenki. Marczipán herczeg maga is felszaladt ijedtében az árboczra. De Bábi nem futott utána: a téli kertjüktől nem tudott fára mászni. Mikor minden fel volt málházva, következett már az előfogat kérdés. Mint tudva van, a Tegethoff egy óriási nagy jég­torlat tetején áll megfenekelve; a torlat vetekedik a a Szentgellérttel. A hajó orrával felfelé emelve, fedélze­­tével egy planum inclinatumot képez, egy nemét a piruzsádnak, melyen alá szánkázni nagyon könnyű. A hajóról a jéghegy aljáig ismét hasonló csuszkapálya van már készítve Serpentina alakban, a­min szintén ma­gától megy le a szánka, csak az orrában kell ülni valakinek, a­ki a lelógatott lábaival a járművet kor­mányozza. Ismervén a medvéknek a majmokkal közös kiván­csisági és utánzási ösztönét, bizonyos voltam felőle, hogy a mint én megkezdem a szánka-csuszást a há­jó­­ral, egyszerre ott teremnek az én polgártársaim s tele­ülik a szánkámat. A mi úgy is lett. A hajó aljához le­érve, már az első kanyarodónál tele volt a szánkám. Serenissime odaült a hátam mögé s a vállamra tette a B ----- - -

Next