Út és Cél, 1971 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1971-03-01 / 3-5. szám

XIT ÉS CÉL salut monarchiát berendezni, megőrizve ezalatt teljes­séggel a republikánus intézmény formáit és elnevezé­seit. A demokráciának ez a fáradtsága napjainkban egyik legkomolyabb lehetőségei közé tartozik minden nem­zeti fellendülésnek. Elég az ma, hogy a demokrati­kusnak nevezett nagy államokban egy ember kijelentse: « Itt vagyok, itt maradok. », hogy a köztársasági rend­szer átalakuljon tekintélyrendszerré. Elég, hogy az aki a hatalomra be fog rendezkedni, rendelkezzék egyide­­jűen a felemelkedés és a nemzeti függetlenség becsüle­tességével és érzékével, hogy vezetőjévé váljék egy államnak, amelyben az államvezetés gyakorlata nem lenne távol attól, amelyet mi fasiszta államnak neve­zünk ». (Folytatjuk. ) Amikor Israel a Király Jerom és Jean Thauraudi : « Quand Izrael est Roi » c. könyvét ismerteti Vízöntő. 3. befejező közlemény. Az Új Jeruzsálem. Az új Jeruzsálem prófétái megfoghatatlan eszelős op­timizmussal néztek a jövő elé. Meg voltak győződve, hogy a jólét és emberiesség merőben új és nagyszerű korszaka köszönt rá az országra. Sorra hozták az intézkedéseket már nem csak az arisztokrácia, hanem a polgárság ellen is. A bankbe­téteket lefoglalták, ékszereket, értéktárgyakat 2 héten belül le kellett adni. Később a személyes ingóságok lea­dására is köteleztek. A burzsujnak csak egy ruhája, 3 inge és egy pár cipője lehetett, lakásaikból egy, legfel­jebb két szobát tarthattak meg, a többi helységekbe idegeneket utaltak be. A házak bizalmi emberei, a ház­mesterek szabták meg kinek-kinek a szükségletét, álla­pították meg a fejadagját, ezek hozatták el a szükség­leti dolgokat az állami raktárakból. És ezek tartották állandó fenyegetés alatt a ház lakóit. Szakszervezeti igazolvány nélkül senki sem vásárolhatott, de hogy vásárolhasson még e bizalmi ember írásbeli engedélye mellett. Csak szakszervezeti tagnak volt választási joga. De néhány nap múlva kiürültek a raktárak, elfogytak az áruk s hiába volt bármilyen igazolvány, senki sem kapott semmit. Pogány megfenyegette a lakosságot. « Azok, akik az entente seregek előnyomulására vagy az oláh és szerb csapatok felszabadítására számítanak és ezek fogadá­sára ablakukban már előkészítették a fehér lepedőt, jegyezzék meg, hogy azt vörösre fogjuk festeni kiöm­lő vérükkel. » — így a gettó Napóleonja, a hullamosa fia. És hogy ez ne csak üres beszéd maradjon szerve­zett terror­bandák egy Cserny nevű atlétatermetű bőr­munkás vezetésével megindultak ellenőrző körútjaikra. Csernynek jó alkalma volt kitanulni Moszkvában a terrorcselekmények változatait. Amikor visszajött az országba 80 « instruktort » hozott magával a terrorcse­lekményekben járatlan magyar nép kiképzésére. Az or­szágot körzetekbe osztották meg. Budapest egy orosz zsidó, Boris Grünblatt és egy szerb szállodatolvaj Aze­k­ovics hatáskörébe lett utalva. A bandába csak sötét­­bőrű, barna férfiakat vettek föl, mert úgy találták, hogy a szőkék túlságosan érzékenyek. A szervezet tagjainak vakon kellett engedelmeskednie és hidegvérrel végrehaj­tania a halálos ítéleteket. Csakhamar 700-ra nőtt a tagok száma és a volt Battháni palotában — most Le­nin laktanya — szállásolták el őket. Innen a nevük : Lennin fiuk. Jellegzetes öltözékük a tetőtől talpig bőr­ruha. Csakhamar szűknek bizonyult a laktanya ezért megszállták a Hunyadi palotát is. Feladatuk volt a nyomozási szolgálat utasítására a gyanúsakat felkutat­ni és elhurcolni. A nyomozószolgálat feje egy Guzi nevű keresztény volt, de igazi főnöke Klein Otto. Honnan merült föl ez a nyomorult kis púpos zsidó, aki azzal szórakozott, hogy a kihallgatás során áldozatainak torkán lenyomta vo­nalzóját ? — Soha nem sikerült megtudnom. Működésük szintere a Battháni palota pincéje, de fő­­képen a parlament pincéje. Itt akasztottak és vertek holtra embereket, itt korbácsoltak a kinzatások során, itt emelték ki a kés hegyével az áldozatok szemét, itt vágtak « zsebet » a kéz számára a has bőre alá. Közi­ben egy motort túráztatok, hogy az emberek sikolyát és halálhörgését elfojtsák. Az alig hihető borzalmak hosszú sorából álljon itt egy Leninfiú jelölt, a fiatal Dobsa esete. Ez a szerenc­sétlen valahogyan elvesztette igazolványát. A Battháni palotában ülő Schön nevű hivatalvezetőtől érdeklődött hogy miként kaphatna egy másik igazolványt. Schön iszonyúan káromkodott és lecsirkefogazta Dobsát. A sze­rencsétlen még mindig vigyázz állásban idegességében elmosolyogta magát. — « Ezt a mosolyt pedig az ar­codra fagyasztom » — mondta Schön és telefonált Cser­­nynek. « Átküldök neked egy vidám fickót, küldd el a gaidészba. » A gaidesz jiddis zsargon a görög hadés szónak romlott formája s jelenti a romlást, a pokolt. Cserny újabb információt kért Schön­től, aki ezúttal egy táblát akasztott Dobsa nyakába : « Angliába kül- 9. oldal

Next