Út és Cél, 1971 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1971-03-01 / 3-5. szám

10. oldal UTBS СВЬ i dem ! » Ez már elég volt Csemynek. Dobsát levitték a pincébe és ráparancsoltak, hogy a fölhalmozott szénbe puszta kézzel ásson magának sirt. S amikor elég nagy volt a gödör, tankón lőtték. Hulláját a Dunába dobták. A másik közismert eset a Hollánék-féle. Tehergépkocsin vitték át őket többed magukkal a Lenin fiúk a május elsejére feldiszített Lánchídon, amikor hirtelen ötlettől hajtva elhatározták, hogy a rakományból két embert ők maguk elintéznek rövid uton. Kettőt csak, nehogy Cserny elvtárs nagyon megrövidüljön. A választás Hollánékra esett, apára és fiára. A hid pillérénél megállitották a gépkocsit és a két embert kiszállitották és egy Lázár nevű hóhér parancsára a hid korlátjához álltak arccal a Duna felé. Majd a revolver agyával agyonverték őket s bedobták a vízbe, ami egy kissé nehezen ment a sok vörös disz miatt. Nevetve, cigarettázva visszasiettek a gépkocsihoz s a maradvány rakománnal folytatták útjukat. Ezalatt az államosított üzemek egyre hanyagabbul termeltek. Az elrabolt vagyont hamar fölemésztették az uj rezsim fejesei, a gazdasági helyzet tragikussá kezdett válni. Alig két hónappal a diktatúra kikiáltása után a bolsevisták szorultságukban a széttiporni szándékozott burzsujokhoz fordultak segítségért. Felszólították a burzsujokat, hogy a még birtokukban levő aranyat és értékpapírt tegyék le a bankba, amiért 8 % kamatot ígérnek. Komikusan hangzik, hogy dupláját annak, amit az « úri világban » fizettek a bankok. A kormány egy további kétségbeesett erőfeszítéssel elkezdte nyomni a forradalmi pénzt. Mivel a pénznyomda és a bankjegyek finomszövésű papírja Bécsben maradt, közönséges nyomdai után nyomták fehér papírra az értéktelen pénzt. Ez volt a Fehérpénz. Ezzel gondolták a még mindig valami értékkel bíró és mindjobban eltűnő régi kékpénzt kicsalni a lakosság zsebéből és vele föltölteni az üres államkincstárt. A fehérpénznek azonban semmi hitele nem volt a nép körében. Az államosított színházak és mozik ingyen adtak műsort. Bárki bemehetett, ha bemutatta szakszervezeti igazolványát. A szünetben az agitátorok az új rezsim áldásait magyarázták a közönségnek. Menesztették az összes volt egyetemi tanárokat, helyüket fiatal, alig végzett zsidókkal töltötték be. A jogi- és teológiai fakultást eltörölték. A vizsgákat megszüntették. A középiskolákban eltörölték a latint és a görögöt. Bevezették a szekszuális felvilágosítást a gyerekek között és a szabad szerelmet propagálták. A vallásoktatás minden lehetősége megszűnt. Mindamellett igyekeztek olyan látszatot kelteni, hogy a vallási és lelkiismereti szabadság érintetlen, így láttuk néhány hét alatt kiemelkedni a Duna partján az új Jeruzsálemet. Annyi, de annyi évszázadon át rejtve tartott új messianisztikus eszmék itt kezdtek testet ölteni. Beteg agyak évezredes lázakba bontakozott ki oly államról, ahol nincsenek sem gazdagok, sem szegények, ahol mindenki egyenlő és ahol az igazságosság uralkodik. A vidéken. A paraszti birtok az ország éléstára. Érthető, hogy az új rezsim urai ide is rávetették magukat. Páncélvonatos különítmények mentek le oda, ahol gyanús mozgást sejtettek vagy ahol megtagadták a beszolgáltatást. A 30 főből álló terrorbanda főnöke Szamuely Tibor. Aszkóros alkat, hosszú, eres kezek, sápadt, csontos arc, szeme mint a döglött hajé, hosszú, a végén lelapított orr, nagy száj, duzzadt ajakkal, sűrű, hátrafésült fekete hajzat, mindez egy hoszszú nyakra rászerelve, amelyen le-fölszaladgál az ádámcsutka, öltözködése egy piperkőcé. Egy Galíciából bevándorolt zsidó család harmadik gyerekeként született. Miként a többi zsidónak, neki is úgy tűnt, hogy képességei rosszul vannak megfizetve. Az a légkör, amit fiatal korában látott egy zajos vidéki kávéház füstje. Az asztaloknál a dzsentry urak, a város előkelői, a katonatisztek, arrébb a katolikus lapszerkesztő, mellette a zsidó szerkesztő, valahol arrébb a Kohn Pikkász néhány hitsorsosával és a cigarettafüstös háttérben a cigánybanda húzza a szentimentális nótákat. Itt kártyáznak, ott politizálnak, amott énekelnek. Zsidók-keresztények összeölelkezve a hangulat tetőfokán elragadó vidám hangulatban oldódnak föl az időtelen gondtalanságban. Úgy éjfél után felnyílik az ajtó és betántorog egy fiatal hadnagy. A bor felszínre hozza benne a virtust : « Zsidószagot érzek » — kiáltja rázva lovaglópálcáját. Barátjai hirtelen körülveszik, kezébe nyomnak egy üveget : « Igyál, pajtás, most csapoltuk meg a zsidót ! ». Jókedvében aztán megkínálja borral a lovát, a maradvány bort beönti a siránkozó cigány hegedűjébe. Mindenki jókedvű, még az imént megijedt zsidók is. És Kohn Pinkász talán nem is haragszik az izgága hadnagyra. Sőt, titokban egy kicsit felsőbbrendűnek érzi. Szemében ez a huszár az az elegáns arisztokrata, akihez ő sosem fog tudni fölemelkedni. De ■— a fia ! A fia, aki már az egyetem padjain ül, a fia már átveheti ezt a nagyszerű viselkedést, hiszen a pénz már megvan hozzá. Ez az a légkör, amit maga körül látott Szamuely Nagyváradon, a Pecze-parti Paksban. Innen csak a monoklit vitte föl Pestre, tehetsége sosem volt semmihez. A szerkesztőségben még zsidó kolegái is lenézték. Kun Béla Szamuelyt az ellenforradalmi aktivitások elnyomására létesített katonai alakulatok parancsnokává nevezte ki. Útjai vonaton vagy vörös gépkocsin a Lenin fiuk kíséretében félelmetesek voltak. Működési helyei : Kalocsa, Kapuvár, Sopron, Csorna, Püspökladány, Cegléd, Dunapataj. A talpig bőrbe öltözött terrorfiuk kíséretében felelősségre vonta a parasztokat, hol a telefonvonal elvágásáért, hol be nem szolgáltatott búzáért és jószágért. Kegyetlen játékot tudott űzni az emberekkel mint elnöklő bitó. Olykor, ha a paraszt ártatlanságát hangsúlyozta, odaszólt a Lenin fiuknak : — « Vigyétek el. Ez egy szegény ördög, megkegyelmezek neki. Ne akasszátok föle lőjjétek agyon. » Állandóan 8 hóhér kiséri Szamuelyt. Ezek főnöke Kohn-Kerekes Árpád. Amikor később biróság elé került, 150 ember meggyilkolásával vádolták. Még egynéhány név : Kovács Lajos, Strub Károly, Bergfeld Izidor, Vigh Sándor, Reinheimer, Bartmann Barabás. Gyakori szórakozása volt Szamuelynek, hogy maga igazította áldozata nyakába a kötelet és az áldozattal rúgatta ki saját maga alól a széket. Egy-egy