Út és Cél, 1974 (26. évfolyam, 1-5. szám)
1974-01-01 / 1. szám
10 ÚT ÉS CÉL, XXVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1974. JANUÁR-FEBRUÁR. HA KÍNA FELÉBRED (...a világ remegni fog. - Napóleon.) Amikor Nixon és Brezsnyev legutóbbi találkozása során látszólag felosztották maguk között a világot, Mao Ce Tung és Csu En Laj feleletül, kihívásként ismét atombomba robbantást hajtottak végre. Mao titokzatos Kínája - különösképpen a szovjet-kínai konfliktus, Nixon pekingi látogatása, majd Vöröskmának az ENSZ-be történt felvétele óta - mind nagyobb mértékben foglalkoztatja a világ közvéleményét annyira, hogy ma már divattá vált Kína meglátogatása. Most jelent meg a fenti címmel Alain Peyrefitte, miniszter, a gaullista párt volt főtitkára, személyes élményei alapján írt tanulmánya a lassan ébredező kínai óriásról. Ugyanekkor a Paris Match közölte Jean Mauriac beszámolóját, Chaban Delmas volt miniszterelnök társaságában nemrég Kínában tett utazása során szerzett benyomásairól. Az alábbiakban bemutatjuk olvasóinknak, hogyan látják ma a kínai kérdést a neves guallista franciák. Jean Mauriac beszámolójából idézünk részleteket: A nyugati ember számára az első vízió Pekingben megrázó. Végtelen hosszú egyenes vonalak, széles arenák, amelyeken egyetlen gépkocsi sem látható. De minden oldalon tengernyi megszakíthatatlan áradata a kerékpározóknak, amelyek több méter széles frontban haladnak előre, egyfroma sebességgel, mint egy hadsereg, némán, de szüntelenül zeng csengőjük hangja. A gyalogjárókon a pekingi lakosság tömege: mind, férfiak és nők egyaránt, élénk kék színű munkaruhában és ugyanilyen sapkában, Mao mellényben,mind egyformán öltözve ugyanolyan egyenruhában, így néhány pillanat alatt - amely valósággal elképesztő - a Mao féle forradalom mindenki számára egyszerre világossá válik: a kínai társadalom egyenlősége, a teljes egyenlőség. Senkinek sincs autója, mert senki sem képes autót venni. Mindenkinek van kerékpárja, mert mindenki megtakaríthat annyit, hogybeszerezhessen egyet. A városokban mindenki ugyanolyan ruhában jár, mert nem létezik másik. Az első pillanat tehát elképesztő egy olyan utazó számára, aki első ízben érkezik meg Pekingbe. Képzeljük el a párizsi utcákon nyüzsgő tömegeket egyforma kék üzemi munkaruhában. Nevetséges látvány lenne Párizsban. De Kínában a kínaiak közötti egyenlőséget és hála a kollektivizmusnak, egy jobb életnívót szemléltető látvány. Szerencsétlenségükre, néhány ezernek le kel-